A komplex színházi élményben, a gondolati, érzelmi azonosulásban és a katarzisban hiszek
Nemrég ért véget a Pécsi Országos Színházi Találkozó. Milyen előadásokkal vett részt az idei POSZT-on a békéscsabai teátrum?
–Két előadással vettünk részt az OFF-programban, a Mário és a varázslóval és a Tündérivel. Az utóbbi közös produkciónk az Aradi Kamaraszínházzal, és egy kortárs román írónő műve.
Vittek haza díjakat is?
–Az OFF-programok előadásait nem díjazzák, mert nem a versenyprogram részei. Inkább a különlegességeket mutatják be. Mindkét előadásunkat nagy szakmai siker övezte, jókat írtak róluk. A közönség is szerette. Stúdió-előadásokról van szó, így 50-60 fős nézőszám előtt játszottunk.
A békéscsabai színház rendszeresen részt vett a POSZT-on? Úgy vettem észre, hogy a Magyar Teátrumi Társaság Egyesület alapító színházait korábban negligálták ezen az eseményen.
Az évadzáró közönségtalálkozón több díjat is kaptak a művészek és a háttérszakmák képviselői. Ezek a színház, vagy az önkormányzat által alapított díjak?
–Mindegyik díjat a színház alapította. Mind a legjobb háttérmunkáért, mind az évad színésze díjért százezer forint pénzjutalmat osztott ki teátrumunk. A társulat szavaz a legjobb fiatal, a legjobb középkorú és legjobb tapasztalt művészre és a legjobb háttérmunkásra is. A Gálfy- gyűrű esetében a zsűri megtekinti az évad összes előadását, és az alapján adja ki a színház által 2008-ban alapított Gálfy- gyűrű díjat az évad kiemelkedő színművészének.
A Jókai Színház kamaraszínházzal is rendelkezik. Miért döntöttek úgy, hogy az Ibsen Kamaraszínház ezentúl Sík Ferenc nevét viselje?
-–A stúdió inkább egy kamaraszínház jellegzetességeivel rendelkezik. Az Ibsen elnevezés egy gesztus volt, mert a Norvég Alap támogatásával épült. Mivel Ibsennek semmi köze nem volt Békéscsabához, ezért úgy gondoltuk, hogy a tiszteletet már megadtuk, és a kamaraszínházat olyan magyar színházi emberről kellene elnevezni, aki nagyon erősen kötődik Békéscsabához, a megyéhez Sík Ferenc Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, Békéscsaba szülötte, aki évekig a Gyulai Várjátékok művészeti vezetője is volt, ebben az évben lenne 85 éves. Az ő nevéhez fűződik a Békéscsabai Jókai Színházban – ma már háttérszakmákat is oktató Színitanházban – működő színészképzés életre hívása. Olyan személyiség, akinek a nemzeti-polgári gondolkodásmódja közel áll hozzánk.
Más típusú darabokat játszanak a kamarában, mint a nagyszínpadon?
–Természetesen. A kamara színpad technikailag nagyon korszerű játszóhely, de ott kisebb, kevesebb szereplős, kamaradarabokat játszunk, hiszen 120-nál többen nem férnek be a nézőtérre. Ha a nagyszínpadon párhuzamosan játszunk, akkor tudjuk az előadásszámot is növelni.
Népszínháznak, vagy művészi színháznak definiálja a békéscsabait?
Melyek voltak a 2015/2016-os évad leglátogatottabb előadásai?
Mit mutatnak a számok? Mennyi előadást játszottak, és azokat mennyien látogatták összesen?
Csak a megyéből érkeznek bérletesek?
–A legtöbben Békéscsabáról érkeznek, de a megye más településeiből is. Ennek van egy hagyománya, mert régen megyei színházként működtünk, és 2012-ben, a közigazgatási reform után lett a város a fenntartónk.
Milyen a kapcsolatuk a határon túli, főleg erdélyi, partiumi színházakkal?
A színház művészei közalkalmazottak, vagy előadásra szerződnek? Tehát lehet-e klasszikus értelemben vett társulatról beszélni?
–Lehet, hiszen 18 közalkalmazott színész dolgozik nálunk és akik darabra szerződnek, szinte minden évadban, azokat is a társulatunk tagjainak tartjuk.
Milyen kritériumok alapján döntöttek a jövő évad műsortervéről?
–Színészekben gondolkodom a darabok kiválasztásánál, így arra törekszem, hogy színészeink megfelelő szerepeket kapjanak. Olyan darabokat kell játszanunk, amelyekben nekik való feladatot tudunk adni. Sőt az is lényeges, hogy szerepeik által fejlődjenek. Pályázatomban megjelöltem, hogy sok magyar darabot akarok játszani, klasszikusokat, és kortárs darabokat is. Utóbbiakból csak olyanokat, amelyek beleillenek a koncepciómba, mert nem hiszek abban, hogy a társulatos kőszínházaknak a közvetlen társadalmi problémákkal kell foglalkozni. Arra ott vannak az alternatívok. A komplex színházi élményben, a gondolati, érzelmi azonosulásban és a katarzisban hiszek.
Milyen darabokat játszanak a következő évadban?
Nyáron bekapcsolódnak a Szarvasi Vízi Színház műsoraiba?
–Teljes mértékben, hiszen Fekete Péterrel együtt a Víziszínház művészeti vezetői vagyunk. Mi állítjuk össze a műsort, s a Jókai Színház – mely a műszaki hátteret is biztosítja – az üzemeltető Magyar Teátrum Egyesület Nonprofit Kft partnere ebben.
A Budapesttől való távolság jelenti-e azt, hogy kevesebb kritikus érkezik le egy-egy premierre?
–Igény szerint kisbusszal szoktunk lehozni kritikusokat, de nem vagyunk a kedvenceik. Hiszen nem annak a színházi ízlésnek felelünk meg, melyeket a kritikusok, esztéták többsége kedvel. Ők csak a társadalomkritikai színházra kíváncsiak. Szerencsére már nincs akkora hatalmuk, mint régen Megvan nélkülük a szakma nagy része Meg kezd kialakulni egy fiatal kritikus gárda, akik nincsenek megfertőzve. A fővárostól való távolság előnye az igazi társulati létezés. A tagok szakmailag és emberileg is segítik egymást. Közösségünk összetartozásának a színpadi munkában is meglátszik az eredménye. Erre a kritikusok nem figyelnek oda, holott a színház egy színészi közösség összjátéka is.