Ne a munkát terhelő adókat emeljék meg, hanem a vagyon adóterheit
Épeszű gazdaságpolitikusnak nem lehet érdeke a végérvényesen kettészakadt ország. Érdeke kell hogy legyen a kiegyensúlyozott gazdaságfejlesztés. Különben a szegényebb régióban élők külföldre távozása felerősödik, illetve még inkább ellepik a fővárost és környékét – szögezte le a Farkas Iván. A Magyar Közösség Pártja gazdaságpolitikai alelnöke úgy véli, Szlovákia igazi gépkocsigyártó nagyhatalommá válhat. A gazdaság nagy vonalakban viszont egy lábon áll, ami komoly kockázatokat is magában hordoz.
Az idei második negyedév adatai szerint a szlovákiai gazdaság növekedése 3,7%-kal nőtt a tavalyi gazdasági év hasonló időszakával összevetve. Ilyen jól dolgozik a Fico-kormány, vagy más áll a háttérben?
– A gyorsuló gazdasági növekedés nem a Fico-kormány munkájának köszönhető. A gazdasági elemzők két fő indokot határoztak meg. Az első, hogy növekszik a belső fogyasztás. Tehát a lakosság növekvő vásárlókedve okozta elsősorban a növekedést. A belső kereslet hajtja fel a gazdaságot. A másik az ipari termelés növekvő színvonala, illetve szintje, s ennek következtében a kivitel megnövekedése és a gépkocsigyárak fokozott termelése. Szlovákia igazi gépkocsigyártó nagyhatalommá válhat. Ez a pozitív fejlemény azonban a későbbiekre való tekintettel komoly kockázatokat is magában hordoz. Szlovákia gazdasága nagy vonalakban egy lábon áll, ma még a gépkocsigyártás jelenti a biztos alapot. Csakhogy a későbbiekben nehogy beköszöntsön a Detroit-effektus, amikor a gépkocsigyárak – mondjuk az egyre dráguló munkaerő miatt – fokozatosan befejezik itteni termelésüket és továbbállnak. Ennek megakadályozása végett kulcskérdés, megteremtik-e itt, termelő üzemeik mellett kutatási-fejlesztési bázisukat – amely megtartó erővel bír –, vagy nem. Ehhez kellene számukra megfelelő ösztönzést nyújtani, például a folyó uniós fejlesztési időszakban a kutatás, fejlesztés, innováció Operatív Programban.
Az ország melyik területén üzemelnek a gépkocsigyárak?
– Három nagy gépkocsigyár üzemel az országban. Az első Pozsonyban a Volkswagen. A Volkswagen Slovakia pozsony–dévényújfalui üzemében 1991-ben készült el az első gépkocsi, a sorozatgyártás pedig 1992 februárjában kezdődött meg. A fővárostól 50 kilométerre, Nagyszombatban van a második, a PSA Peugeot Citroën. A harmadik, pedig Zsolnán, a dél-koreai Kia Motors. A negyedik autógyár építését Nyitra városában kezdték meg. A szlovák kormány és a Jaguar Land Rover vezető képviselői még tavaly decemberben aláírták Pozsonyban azt a beruházási szerződést, amelynek alapján a brit márka új autógyárat épít Nyitrán. Az új üzem gyártósorairól a tervek szerint 2018-ban gördülhet le az első gépkocsi.
Jól gondolom, hogy ezek a gyárak elvonzzák a munkaerőt más régiókból?
– Valóban így van. Tudunk olyan esetről, hogy nem csak az ország déli és keleti régióiból, hanem már külföldről is egyre többen jönnek ide dolgozni, mert állítólag nem találnak idehaza kétkezi munkást, sőt arról is hallani, hogy a nyitrai üzem vezetősége elsősorban más országokból, így Ukrajnából csalogatja a Jaguárhoz a munkavállalókat. Erre élő példa, hogy Párkányban felépült egy 200-300 főt alkalmazó gyár, ipari komplexum, amely a gépkocsiipar számára alkatrészeket gyártana. A gyár beindulását júliusra tervezték, de meg nem erősített források szerint ez azért nem valósult meg, mert nem tudnak elég munkavállalót toborozni a gépsor mellé. A másik probléma, hogy a megnövekedett gazdaság következtében az államkasszába befolyó adók és járulékok haszonélvezői végre ne csupán az ország északi és középső térségei legyenek, hanem az ország déli és keleti régiói is. Mert hiába nyargal majd az ország gazdasága gőzerővel előre, ha az ország végérvényesen kettészakad, a főváros, a Vág mente, az északi régió, valamint Besztercebánya és Zólyom környéke tartós fejlődési pályára ér, míg Felvidék tartósan leszakad. Épeszű gazdaságpolitikusnak nem lehet érdeke a végérvényesen kettészakadt ország, érdeke kell hogy legyen a kiegyensúlyozott gazdaságfejlesztés. Hiszen az ország egyik része látványosan fejlődik, míg a másik jó esetben stagnál, rossz esetben visszafejlődik.
Direkt nem telepítenek a magyarok által többségben lakott régiókba nagyobb üzemeket?
– Ezt egy vezető kormánypárti politikus sem jelentette ki nyíltan. Az viszont tény, amit számok támasztanak alá, hogy Csallóköztől végighaladva az országhatár mentén egészen Bodrogközig, vagy az Ung vidékéig markáns a fejlődés hiánya. Több járásban visszafejlődést tapasztalunk. A munkanélküliségi adatok is riasztóak. Szlovákia 79 járása közül azon 10 járás, amely legkomolyabban küzd a magas munkanélküliséggel, 7 ebben a sávban található. Sajnos nem látjuk azt a szándékot, amelyik ezt orvosolni tudná. Az igaz, hogy kormány valamit intézkedik, legutóbb éppen Bodrogköz központjában, Tőketerebesen, helyi gyorssegélyt adott 100 millió eurós nagyságrendben. Ez csak átmeneti megoldás. A forrásból létrehoznak néhány száz munkahelyet, de szó sincs tartós, rendszerszerű megoldásról.
Aki máshová megy dolgozni, legtöbbször a munkahelyéhez közel bérel, vagy vásárol lakást. Nem félő, hogy így a magyarok által többségben lakott régió demográfiailag elöregszik?
– Hosszú távon ez lesz a végkifejlet. A gazdasági válság óta tudjuk, hogy a fiatalok – 25 éves korig – elvándorlása éppen délen a legerőteljesebb. A legtöbb fiatal innen vándorol ki munkát keresni, Magyarországra, Csehországba vagy nyugatabbra.
Ha ott főleg segélyből élnek az emberek, az nem jelentheti a szociális háló összeomlását?
– Félreértett. Gömör területén 25-30%-os a munkanélküliség, a foglalkoztatottság viszont 50%-os. És van egy olyan rész, amelyhez tartozók nem szerepelnek a munkaügyi hivatalok nyilvántartásaiban, így nem is számítanak be a munkanélküliségi rátába. Ott a lakosság körülbelül 15-18%-a él szociális segélyen. A szociális háló összeomlásától azért nem kell tartani, mert tavasszal még 11%-os volt Szlovákiában a munkanélküliség, s most 9%-os. Ez azt jelzi, hogy az államigazgatás számára is szociális megtakarítások lesznek. A gyors javulás főleg annak köszönhető, hogy a munkaügyi hivatalok a szociális segélyen tengődő, gyakran közmunkát vállaló személyeket a szabad munkahelyek valamelyikének elfoglalására kötelezték. Ha a családfenntartó teljes munkaidőben vállal legális munkát, akkor legalább 405 euró bruttó bért kap, ebből 350 eurót a pénztárcájába. Az utóbbi egy év folyamán a munkanélküliség aránya 2 százalékponttal javult, ami több mint 60 ezer új betöltött munkahelyet jelent. Kérdés, hogy a kormány mire használja föl a megmaradt forrásokat. Célszerű lenne, ha a leszakadó, hátrányos helyzetű régiókban valósulnának meg a fejlesztések, hogy ne nyíljon szét végérvényesen a gazdasági olló.
Egyáltalán megéri vállalkozni Felvidéken? Van akkora kereslet bizonyos árucikkekre, szolgáltatásokra?
– Örülök a kérdésének. Megéri vállalkozni, kereslet is mutatkozik, de lényegesen alacsonyabb mértékben, mint az ország azon részein, ahol nagy fejlesztéseket, beruházásokat valósítanak meg. Pozsonyban vagy a Magas-Tátrában sokkal könnyebb a helyzete egy vállalkozónak, mint a főleg magyarok által lakott régiókban.
A Bugár vezette Most-Híd, a vegyes és egyben kormánypárt tesz valamit a leszakadó régiók felzárkóztatása érdekében?
– Még a választási időszak elején tartunk, bár működik a kormány, de eléggé sok a belső probléma. Most lesz egy komoly változás, hiszen a Most-Híd kapja meg a közlekedési tárcát, ez a párt javasolja az új minisztert Érsek Árpád személyében. A változásokra az öt Háló-képviselő távozása miatt került sor – Andrej Hrnciar, Martin Fedor, Cséfalvay Katalin, Eduard Adamcík, Igor Janckulík –, ők beléptek a Most-Híd-frakcióba. Bugáréknak így 15 képviselőjük van, a Hálónak 2 képviselője maradt, és a pártnak egyesülnie kell valamelyik koalíciós párttal. Roman Brecely, jelenlegi közlekedési miniszter lemondott tisztségéről, helyét a Most-Híd veszi át más funkciókkal egyetemben, ahol a Háló jelöltjei dolgoztak. Megváltozik a koalíciós szerződés is, már csak három párt köti meg azt, a Smer-SD, az SNS és a Most-Híd. Az utóbbi most bizonyíthatja, hogy képes-e megvalósítani ígéreteit.
Felvidék déli területén nem csak magyarok laknak. Az ottani szlovákok, akik a jelenlegi kormánypártok egyikére szavaztak, nem emelik fel hangjukat?
– Hallgatnak. Biztos megvan a véleményük arról, hogy a déli régió leszakadt, érzik, hogy 20 év alatt a fejlesztési irány teljesen megváltozott. 20 évvel ezelőtt éppen a déli járások voltak a legfejlettebbek.
Térjünk rá az adóterhekre. Az előző kormány a 2018. gazdasági évre írta elő a kiegyenlített államháztartás, a hiány nélküli gazdálkodás elérését. Hihetetlenül ambiciózus terv volt, amit a mai kormány rögvest módosított: a kormányprogramba foglaltak alapján csak 2020-ra érné el a kiegyenlített államháztartást. Egyetértenek ezzel?
– Teljesen egyetértettünk a késleltetéssel, hiszen a célkitűzés elérése kéz a kézben jár az adóterhek megnövelésével. Az euróövezet más, fejlett gazdaságaihoz mérten Szlovákiában a munka megadóztatásának mértéke viszonylag magas, míg a vagyon megadóztatásának mértéke viszonylag alacsony. Amennyiben az ambiciózus hiánycél elérése nem valósulhat meg az adóterhek megnövelése nélkül, akkor az MKP-ban mi is úgy gondoljuk, hogy ne a munkát terhelő adókat emeljék meg az illetékesek, helyette inkább a vagyon adóterheit. Két éve a nyereség utáni osztalékot (dividendumot) megterhelik az egészségügyi járulékokkal. E helyett vezetné be a kormány az osztalékok megadóztatását 15 százalékos adókulccsal. A mai szlovákiai valóság figyelembevételével sokkal ésszerűbb lépés, mint a munka adóterheinek megnövelése. Ez azonban csupán akkor lesz igazságos, ha a zömében külföldi beruházások által létrejött nagyvállalatok profitjából keletkező osztalékot is megadóztatják ekkora adókulccsal. Máskülönben égbekiáltó hátrányos megkülönböztetés érné a hazai vállalkozókat. A nyereségosztalék megadóztatása legyen általános és egyenlő mértékű. Ne legyenek kivételek. A fordított logika, a munka súlyosabb megadóztatása – mert hiszen ez is felmerült – végképp elvetendő. A középosztály e nélkül is fokozatosan szűkül, nem is beszélve az alacsonyabb keresetűek megélhetési gondjairól. Az államháztartás hiányzó forrásait tessék ott keresni, ahol megtalálhatók, ahol rendelkezésre állnak. Tessék azokat megsarcolni, akiknek jövedelme átlagon felüli, akik nem csupán bérből-fizetésből élnek, hanem a vállalataik, cégeik nyereségén osztoznak.
Medveczky Attila
