Az autonómiáért folytatott harc eszköztárában a szellemi erőforrásokat is számon tartjuk
Nemzetközi konferenciát szervez 2017 áprilisában a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Székely Tudományos Kongresszus néven. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kihangsúlyozta: könnyű volt megtalálni a közös hangot szervezetünk és az egyetem tanárai között. Részükről elsősorban nem érzelmi elköteleződésről van szó, hanem nagyon komoly és felelős tudományos hozzáállásról.
Miként sikerült a Sapientia Egyetem vezetőségét meggyőzni arról, hogy az SZNT-vel közösen konferenciát szervezzenek?
– Nagyon jó kapcsolatot ápolunk a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetőivel, például Marosvásárhelyen Dávid László rektor úrral, és a konferencia fő szervezőjével Bakk Miklós docenssel is. Mindannyian Székelyföld ügyének elkötelezettjei, valós tudományos érdeklődéssel viszonyulnak régió alapvető kérdései iránt, ezért nem kellett őket meggyőzni a konferencia fontosságáról. Könnyű volt megtalálni a közös hangot a Székely Nemzeti Tanács és a Sapientia Egyetem tanárai között. Tehát részükről elsősorban nem érzelmi elköteleződésről van szó, hanem nagyon komoly és felelős tudományos hozzáállásról.
Ezt azért is kérdeztem, mert az egyetem egyik kara Kolozsvárott üzemel, és ahányszor a városban járok, mindig hallok olyan hangokat, magyaroktól, akik szidják a székelyeket. Ön is tapasztalt ilyen megnyilvánulásokat, s ha igen, mi lehet ennek az oka?
– Szerencsére, csak elvétve lehet ilyen butaságból eredő hangokat hallani. A kolozsvári elit magyar értelmiségi nem viselkedik ellenségesen a székelyekkel szemben. A kolozsvári kar dékánja, dr. Tonk Márton marosvásárhelyi születésű, érzelmileg elkötelezett Székelyföld iránt. Édesapja Tonk Sándor történész, aki személyes barátom volt. Kutatómunkája mellett fontos részt vállalt az erdélyi magyar tudományszervezés, az oktatásügy, a református egyház gondjainak kezelésében. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnökeként, majd pedig mint az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka, a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának elnöke, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem megbízott rektora közvetlenül is felelősséget vállalt az erdélyi magyar tudományosság és oktatás terén. Az erdélyi magyar tudományos társadalomban, melynek részvétele rendkívül fontos egy ilyen konferencia megszervezésénél, nem észleltem ezt az ellenérzést. Az pedig természetes, hogy akár tájegységenként is létezik kulturális különbség ugyanazon közösségen, nemzeten belül. Ezt Magyarországon is tapasztaltam. Egyértelmű, hogy más helyzetben élünk Székelyföldön, mint közép-erdélyi vagy partiumi testvéreink. Hiszen nem szórványban, hanem tömbben élünk. Ebből adódnak a kulturális különbségek, de akit józan ésszel áldott meg az Isten, csupán ezért nem szidja a székelyeket. Csak gondoljon bele a kedves olvasó, hogy a székelység a szülőföldjén nem érzi kisebbségben magát. Ezért nem alakultak ki benne káros reflexek. A szórványban, ahol 50%, vagy 10% alatti a magyarság aránya, az alkalmazkodás kényszerével naponta szembe kell nézni.
Nemzetközi konferenciát szerveznek. Ez azt jelenti, hogy külföldről is jönnek előadók?
– A nemzetközi jelző alatt elsősorban a háromnyelvűséget értem, tehát magyarul, románul és angolul adhatnak elő a felszólalók. Tehát „nyitott a pálya”. A közeljövőben létrejövő szervezőbizottság feladata a meghívók kiküldése, illetve azoknak a kutatóknak a megszólítása, akik ezen a területen tevékenykednek.
Olyan térségekből nem is jönnek előadók, ahol működik a területi autonómia? Gondolok Dél-Tirolra.
– Természetesen, ilyen téma is napirendre kerül. A szervezők meghívhatnak külföldi előadókat is. Azért is kell nemzetközivé kell tenni ezt a konferenciát, mert akik Székelyföld jelenével, múltjával foglalkoznak, nem mind a régiónkban élnek. Ezért sem akartuk korlátozni a lehetőségeket. Kiemelendő, hogy az autonómiáért folytatott harc eszköztárában a szellemi erőforrásokat is számon tartjuk. A térség rendelkezik azokkal a szellemi erőforrásokkal, amelyekkel a gondok közép- vagy hosszú távon megoldhatók.
A román politikusok miért félnek, tartanak Székelyföld autonómiájától?
– Erre azért nehéz röviden válaszolni, mert a román politikai osztály egyik rétege elsősorban szavazatszerzés miatt fűti a nacionalista érzelmeket, és a magyarellenességet, az autonómiaellenességet hangoztatják. Ezek a pártok szerepet játszanak. Mások pedig előítéleteket táplálnak Székelyföld iránt. Nem számolnak azzal a geopolitikai realitással, hogy Székelyföld a román állam közepén terül el. Mikor az olaszok megadták Dél-Tirolnak az autonómiát, kevésbé féltek attól, hogy Észak-Tirol egy másik ország területén helyezkedik el. Székelyföld viszont nem a határ mellett fekszik, így nem indokolt arra gondolni, hogy a székely területi autonómia egyet jelent Trianon revíziójával.
A székelyföldi emberek mennyire értik, hogy mit is jelent az autonómia iránti törekvés?
–Ha találomra megállítunk embereket az utcán, kétségtelenül lesz közöttük olyan, aki nem tudja elmondani, hogy mi is az autonómia, ellenben érezni mindenki érzi, s a lényeg ez. Nem egy becsapott, félrevezetett tömeg követ minket a bizonytalanba, netán a vesztébe. Létező közösségi igényt fogalmazunk meg, s azon munkálkodunk, hogy az megvalósuljon. Ehhez természetesen szükség van átmeneti áldozatokra is, hisz láthatjuk, hogy a központi hatalom nem adja ajándékba az önrendelkezést, s attól sem riad vissza, hogy gazdaságilag zsarolja a Székelyföldet. No de ez a kiszipolyozás már több mint 90 éve zajlik, nem a Székely Nemzeti Tanács színre lépése után kezdődött. Aki pedig egy tál lencséért, pár kilométer leaszfaltozott útért vagy hasonlókért eladná népe jövőjét, az hamis próféta, arra nem szabad hallgatni.
Medveczky Attila
