Magyar Igazság és élet pártja

Csak a templom és az iskola képes megtartani magyar közösségünket

Szeptember 12-én a révkomáromi Marianum Magyar Tannyelvű Egyházi Iskolaközpontban új épületet adtak át. A négy tantermes, különálló épületrészben az alsó tagozatosok kezdték meg az új tanévet. Madarász Róbert, a Marianum Magyar Tannyelvű Egyházi Iskolaközpont igazgatója: annak ellenére, hogy a Felvidéken is csökken a születendő gyermekek száma, intézményünk diáklétszáma folyamatosan növekszik. Bizonyára többen az igazi értékeket próbálják a gyermekeik felé közvetíteni, s nem a hamisakat.

Milyen múltra tekint vissza a Marianum? Már a trianoni békediktátum előtt is működött?

–Éppen Trianon hatására jött létre intézményünk. Amikor meghúzták a határokat, amivel például Komáromot is kettészelték, a felvidéki magyarság azt gondolta, ez csak átmeneti állapot lesz. Amikor azonban szembesültek ennek ellenkezőjével, és azzal, hogy be kell rendezkedni az anyaországtól való elszakadás létére, akkor Komáromban a környékbeli katolikus papság közadakozásból létrehozta ezt az intézményt. 1929. szeptember 12-én, Szűz Mára neve napján megnyitotta kapuit a Marianum. Azért hozták létre, hogy falai között a felvidéki katolikus magyarság véréből való papot, tanítót és értelmiséget neveljen. Elsősorban kisszeminárium volt, tehát a magyar papi utánpótlást biztosította. Azokat a középiskolás korú, papi pályára készülő fiatalokat, akik a nagyhírű komáromi bencés gimnáziumban tanultak, a Marianumban szállásolták el, és itt külön foglalkoztak is velük. Szintén ebben az épületben még abban az évben más fiatalokat is felvettek – értékrendjük alakításával és nevelésével foglalkoztak az itteni pedagógusok. Abban az időben nagyon sok híres ember került ki az intézmény falai közül. Egy példa: a felvidéki magyarok számára sokat jelentett Burián László atya, aki 1947-ben a cseh határvidékre ment, ahová korábbi magyar híveit deportálták, hogy lelki gondozást nyújtson nekik. Ezért bebörtönözték, majd megvonták papi működésének engedélyét. A két évvel ezelőtt elhunyt atya egy azok közül, akik kitartottak magyar hívek mellett, és ezért a szenvedést is vállalták. Ebből is látszik, hogy a Marianum abban az időben tényleg betöltötte a maga szerepét. 1947-ben szinte egyik napról a másikra államosították az intézményt, s az itt szolgáló papokat vagy kitelepítették Magyarországra, vagy cseh és szlovák falvakba helyezték el – ahogy a nővéreket és a pedagógusokat is. A Marianum, egyházi intézményként 1994-ben nyitotta meg ismét kapuit, a Vatikán és Szlovákia közti alapszerződés következtében, mikor lehetővé vált, hogy Szlovákiában is egyházi iskolák nyíljanak.

Iskolaközpontról van szó, ez azt jelenti, hogy magyar tannyelvű alapiskolával és gimnáziummal is rendelkeznek?

–1994-ben a régi épületben magyar tannyelvű egyházi alapiskola jött létre, ami 2000-ben gimnáziummal bővült. Ez Szlovákiában az első négyéves egyházi alapítású gimnázium volt, ami miatt országos hatáskörrel rendelkezett. 2001-ben mindezek mellé óvodát is nyitott a Marianum. 2005-ben szükségessé vált mindhárom intézmény egyesítése, mivel a kis létszámok, valamint az állandóan változó törvényi és gazdasági viszonyok miatt bizonytalanná vált a fenntarthatóságuk, ekkor jött létre a Marianum Magyar Tannyelvű Egyházi Iskolaközpont – mint Szlovákia első egyházi iskolaközpontja.

Így elképzelhető, hogy valaki 3-4 éves korától egészen az érettségiig a Marianum növendéke?

–A legnagyobb előnyünk éppen az, hogy azonos értékek mentén 3 évtől 19 éves korig oktatunk és nevelünk. Ez nem csak egy elképzelhető lehetőség, hiszen már több diákunk is az óvodától az érettségiig nálunk tanult.

Miből tudják fenntartani az épületeket, és kigazdálkodni a működést, a tanárok bérét?

–Már a kezdetektől a szlovák iskolahálózaton belül hátrányos helyzetben vagyunk. Kapunk állami finanszírozást, de kevesebbet, mint a többi állami iskola. Ebből a forrásból nehéz fenntartani az intézményt, ezért ha tudunk, pályázunk, és esetenként jótékonysági rendezvényeket szervezünk, közadakozást hirdetünk. Az utóbbira nagyon jó példa a kollégiumunk felépítése. Hatévnyi közadakozásból és különböző jótékonysági rendezvényekből befolyt összegekből nyitotta meg kapuját az iskolaközponton belül a Szent Imre Kollégium, ahol a szórványvidékekről, a nyelvhatárokról, illetve távolabbról érkező középiskolás diákjainkat szállásoljuk el, lehetővé téve, hogy magyar iskolában tanulhassanak. A II. világháború utáni első ilyen jellegű intézmény ez a kollégium.

Katolikus iskolaközpontba protestáns magyar gyerekek nem felvételizhetnek?

–Dehogynem! Intézményünk hagyománya is erre kötelez bennünket. Komárom többfelekezetű város, református püspöki székhely. Tehát a városon belül is jelentős a reformátusok aránya. Alapdokumentumunk szerint sem kizárólag katolikus diákokat veszünk fel, hanem más vallásúakat is, sőt nem zárkózunk el azoktól sem, akik még keresik Istennel a kapcsolatot. Egyetlen feltétel, hogy az iskola értékrendjét el kell fogadniuk. Református diákjaink aránya a más vallásúak közül a legmagasabb, számukra természetesen külön hitoktatást is biztosítunk.

Folyamatosan csökken Felvidéken a magyar újszülöttek száma, s ezzel ellentétben rohamosan nő a szülőföldet elhagyók tömege, akik gyakran nemcsak a családjukat, hanem őseik kultúráját is elhagyják. Az oktatás során nagy hangsúlyt fektetnek a magyar nyelv és kultúra ápolására?

–Alapelvünk, ahogy a régi Marianumé is: csak a templom és az iskola képes megtartani a magyarságot ősei földjén. Intézményünk minden oktatási és nevelési eszközével ezt próbálja megvalósítani. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert azok a felvidéki magyar közösségek, ahol nincs magyar pap, lelkész, nagyon gyorsan szétmorzsolódnak. Ezért iskolánk nem titkolt célkitűzése a keresztény értelmiség kinevelésén kívül a papi, szerzetesi, lelkészi utánpótlás biztosítása. Újjáalakulásunk óta is több diákunk választotta a lelkipásztori hivatást. Az iskolán belüli nevelés is lényeges – nálunk minden tantárgyat magyar nyelven tanítanak – , s a magyar és egyházi ünnepek méltó megtartását is fontosnak tartjuk. Ez mind hozzájárul ahhoz, hogy diákjaink közül nagyon sokan nem hagyják el szülőföldjüket. A felvidéki magyar fiatalok nagy része, a statisztikai adatok szerint, a középiskola elvégzése után külföldön folytatja tanulmányát, annak ellenére, hogy nagyon jó hatású a megtartást szempontjából a komáromi Selye János Egyetem. Sajnos a külföldön tanuló diákok többsége nem tér vissza a szülőföldjére. A mi diákjaink közül is vannak, akik külföldön tanulnak, főleg Magyarországon, vagy Csehországban, Ausztriában, de nagy részüket mégis visszahozza a szíve...

Most új épülettel gazdagodott az iskolaközpont. Miként és miből tudták megvásárolni a telket az önkormányzattól?

–Hosszú évek álma valósult meg az új épülettel. 1947-ben a Marianum épülete és területe állami tulajdonba került, és a rendszerváltás után csak az épületet és a körülötte lévő piciny telket sikerült visszaszereznünk. Mindezt csak mostanra sikerült orvosolni. Annak ellenére, hogy a Felvidéken is csökken a születendő gyermekek száma, intézményünk diáklétszáma folyamatosan növekszik. Úgy látjuk, hogy egyre többen vannak olyanok, akik az igazi értékeket próbálják a gyermekeik felé közvetíteni, s nem a hamisakat. Ennek köszönhetően intézményünk kinőtte épületeit, és tovább kellett terjeszkedni, melyre idén történelmi esély kínálkozott. A vásárláshoz 80 millió forintnak megfelelő támogatást nyújtott az intézményt fenntartó Nagyszombati Érseki Hivatal, valamint a felújítást közel harmincmillió forinttal segítette a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap. Ezúton is nagyon köszönjük nekik a jókor jött segítséget!

Esztergomban, a ferences gimnáziumban tanultam, és mai napig az öregdiákok segítik az intézményt. A Marianum hajdani diákjai, mivel tudnak hozzájárulni alma materük működéséhez?

–A Marianum újkori történelme nem nyúlik vissza a régi időkbe. Így az iskolánkban végzett diákok még fiatalok, most értek a családalapítás korszakába. Gyerekeiket hozzánk íratják be, mivel jó tapasztalatokat szereztek nálunk, teljesítettük az elvárásaikat és ismernek minket. A szlovákiai egyházi iskoláknak még ma is nagyon furcsa a megítélése, nem úgy, mint Magyarországon, ahol a pártállam idején nyolc katolikus gimnázium működtetett. Szlovákiában viszont egy sem. Ezért napról napra bizonyítanunk kell még most is, és megismertetni a szűkebb és tágabb közösséggel a nevelési módszereinket, értékrendünket, eredményeinket, lehetőségeinket, - mindazt, amit kínálni tudunk. Ebben sokat segítenek azok a családok, akik bíztak bennünk, és hozzánk íratták be gyerekeiket. Az, hogy közadakozásból kollégiumot tudtunk építeni, s mikor szükség van a segítségre, akkor igazán nagy tömegek segítenek nekünk, nagyon jó és felemelő érzés. A volt diákjaink és a felvidéki magyar családok tartanak meg minket, s reményeink szerint a szolgálatunk által mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy megmaradhasson és gyarapodhasson a magyar közösségünk itt a szülőföldünkön, a Felvidéken.

Medveczky Attila