A közfoglalkoztatás elsősorban a hátrányos helyzetű településeken élő, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező rétegeket szólítja meg, ezért nem várható el rövid távon a magas nyílt piaci elhelyezkedési arány
A közfoglalkoztatás a kiúttalan, jövőtlen embereknek adott lehetőséget, hogy hasznosnak érezhessék magukat, és kapcsolódni tudjanak a saját közegük mindennapi életébe – erről Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára beszélt a II. Országos Közfoglalkoztatási Kiállítás megnyitóján a Vajdahunyad várban. Réthy Pált, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási stratégiai és koordinációs főosztályvezetőjét – többek között – a közfoglalkoztatás lehetőségeiről, annak értékteremtéséről kérdeztük.
A közfoglalkoztatásról megoszlanak a vélemények a nagypolitikában és a társadalom berkein belül. A közfoglalkoztatás a munkaviszony milyen speciális formája, és hogyan lehet általa értéket teremteni?
– A közfoglalkoztatás rendszerét a 2007–2008-as gazdasági világválság hívta életre. Magyarországon a válság hatására a munkanélküliek száma ugrásszerűen, mintegy 150 ezer fővel megnövekedett. A kormányzatnak reagálnia kellett; szükség volt egy olyan rendszerre, mely képes jelentős tömegek foglalkoztatására. Ez a rendszer nem tekinthető a korábbi közcélú, közhasznú és közmunka programokból álló széttagolt rendszer jogutódjának, hiszen 2010 óta egységes finanszírozási és jogszabályi keretek között, a tevékenységeket, a támogatási elveket és ennek rendszerét is újragondolva, átértelmezve működtetjük a programokat. Amint kérdésében is felvetette: a közfoglalkoztatási jogviszony a munkaviszony egy speciális formája, amely jogviszony némileg eltér a piaci foglalkoztatástól. Ilyen eltérés, hogy a közfoglalkoztatási jogviszony határozott időre létesíthető próbaidő kikötése nélkül. Az időtartama nem lehet hosszabb, mint a közfoglalkoztatáshoz nyújtott támogatás időtartama. Ez a feltétel is arra utal, hogy a közfoglalkoztatás csak átmenetileg biztosít munkalehetőséget a közfoglalkoztatott számára. A közfoglalkoztatási jogviszony keretében a munkajövedelem mértékét a jogalkotó úgy határozta meg, hogy az magasabb legyen, mint a szociális juttatás összege, de alacsonyabb, mint az elsődleges munkaerőpiacon megállapított legalacsonyabb munkabér összege, kiküszöbölendő a munka ellen ösztönző hatást. A közfoglalkoztatás a passzív ellátások – például a munkanélküli ellátás – súlyának csökkentése érdekében az ellátásban részesülők aktivizálásának egyik alternatívája lett. Magyarország foglalkoztatási helyzetét a viszonylag alacsony munkanélküliség mellett az alacsony foglalkoztatási arány jellemzi. Az EU 2020 stratégia célkitűzései között szerepel, hogy a 20–64 éves foglalkoztatottak körében a foglalkoztatottság arányának 2020-ra el kell érnie a 75%-ot. Magyarország saját adottságait és prioritásait figyelembe véve vállalta, hogy hazánk is eléri a foglalkoztatási ráta 75%-os szintjét. A Nemzeti Reform Programban a kormány alapvetésként fogalmazta meg, hogy a munkának értékteremtő ereje van, ezért a magyar gazdaságpolitika középpontjába a munkát állította. A munkaerőpiacot érintő, reformértékű intézkedések célja elsősorban a munkaképes, de jelenleg inaktív csoportok visszavezetése a munkaerőpiacra, részben az eddiginél hatékonyabb munkaerő-piaci ösztönzőkkel és szabályozással, részben pedig célzottabb munkaerő-piaci, képzési, illetve szociális támogatási eszközökkel. A közfoglalkoztatási intézményrendszer legfontosabb feladata a tartósan munka nélkül lévők aktivizálása és annak megakadályozása, hogy a munkájukat újonnan elveszített álláskeresők tekintetében bekövetkezzen a munka világától való elszakadás. A közfoglalkoztatás középtávú tervezésekor kiemelt célcsoportként kezeltük az átlaghoz képest nagyobb arányban alulképzett romákat, a fiatal munkanélkülieket és a nőket, valamint a fogyatékkal élőket és a megváltozott munkaképességűeket. A munkavállalási korú, alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen lakosság foglalkoztatásba történő bevonása a legnehezebb feladat. A közfoglalkoztatás elsősorban számukra biztosít munkalehetőséget. A kormány a nagy létszámú közfoglalkoztatást átmeneti intézkedésnek tekinti, amelynek addig lesz meghatározó szerepe, amíg a gazdaság élénkülésével a versenyszférában megkezdődhet a foglalkoztatás dinamikus növekedése. Ezt követően a versenyszférától várjuk elsősorban a foglalkoztatás növekedését. A munkavégzés követelményrendszerének közelítése az elsődleges munkaerőpiacon elvárt teljesítményhez nagyobb esélyt biztosít az érintett álláskeresőknek ahhoz, hogy megfelelő készségekkel rendelkezzenek a versenyszférában való munkavállaláshoz a közfoglalkoztatásból való kilépés után. A járási – korábban kistérségi – programok a hátrányos helyzetű települések értékteremtő programjainak, helyi sajátosságokra épülő mezőgazdasági és ipari tevékenységeinek szolgálnak keretül. A programok tartalma minden esetben eltérő és igen sokszínű: az önkormányzati intézmények – például közkonyhák – felhasználására termelő földművelési és állattenyésztési programoktól, a beruházásokat is igénylő saját termék feldolgozásán át a piaci értékesítésig terjed. Start program adja a kereteit a speciális helyi terméket előállító tevékenységeknek, az ingatlan-karbantartó, felújító tevékenységek anyagszükségletét előállító építőipari, ipari tevékenységeknek, valamint élelmiszer-ipari gyártásnak is. A tevékenységek bővítését az teszi lehetővé, hogy a programok eszközvásárlást, infrastruktúrafejlesztést és beruházásokat is támogatnak. A hátrányos helyzetű települések mintaprogramjai mellett a speciális célcsoportokra kidolgozott egyéb mintaprogramok is fontos szerepet játszanak, még akkor is, ha létszámukat tekintve ezek nem nagyméretű programok.
A közfoglalkoztatással kapcsolatban sokat hallani a szociális szövetkezetekről. Ezek hogyan kapcsolódnak bele a programba?
– Jelenleg a közfoglalkoztatási mintaprogramok bázisán több mint 200 szociális szövetkezet alakult meg az országban. A szociális szövetkezeti modell lényege, hogy olyan településekhez kötődő, helyi adottságokra épülő foglalkoztatás és gazdasági tevékenység valósuljon meg melynek eredményeként piackész termékek, szolgáltatások jelennek meg. A közfoglalkoztató önkormányzatok és közfoglalkoztatottak alapító tagságával megalakuló szociális szövetkezetek elsősorban a járási startmunka mintaprogramok alapjain, azok továbbfejlesztése révén jönnek létre. Ennek alapján a közfoglalkoztatás bázisán alapított szociális szövetkezetek tevékenysége jellemzően elsődleges mezőgazdasági termelés, élelmiszer-feldolgozás, helyi termékek előállítása.
Milyen változáson ment keresztül a közfoglalkoztatás a kilencvenes évek óta célját, illetve megvalósítási módját tekintve?
– 2011-től működik az egységes, a Belügyminisztérium szakmai irányítása alatt álló közfoglalkoztatási rendszer. Ezt megelőzően, széttagolt, eltérő szervezetek szakmai irányítása alatt álló formái léteztek a köz jellegű foglalkoztatásnak. Ezek a következők voltak: a hazai munkaügyi szervezet által működtetett, decentralizált aktív eszköz volt az úgynevezett közhasznú munkavégzés támogatása; az önkormányzatok részben szociális, részben foglalkoztatási célzatú programja volt a közcélú munkavégzés; valamint központi irányítás – a mindenkori foglalkoztatás-politikáért felelős minisztérium – alatt álltak, az országos programokra épülő közmunka-támogatások. A Magyar Munka Terv alapján a foglalkoztatási célú támogatásoknak egy három pillérre épülő rendszere jött létre. Az első és legfontosabb a nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedés ösztönzése és támogatása többek között célzott bér- és járuléktámogatásokkal, kiemelt figyelmet fordítva a mikro-, kis- és középvállalatokra. A második pillért a szociális gazdaság jelenti, ami a helyi lehetőségekre építve szervezi meg a munkanélküliek foglalkoztatását, részben állami támogatásból, részben pedig saját bevételekből. Ez egy átmeneti foglalkoztatási forma, amelynek célja hosszabb távon, hogy átvezessen a nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatásba. A harmadik pillér a közfoglalkoztatás, amely szorosan összefügg a szociális ellátások rendszerének munkára ösztönző átalakításával, és amelynek keretében az állam maga szervezi meg azoknak az átmeneti foglalkoztatását, akiknek az első két pillér jelenleg nem kínál reálisan munkalehetőséget. A Magyar Munka Tervben vázolt, három pillérre épülő, foglalkoztatást elősegítő támogatások rendszerében a közfoglalkoztatás komplementer módon működik annak érdekében, hogy az ne jelentsen zsákutcát a közfoglalkoztatottak számára. Ehhez szükséges, hogy egyfelől a közfoglalkoztatás ne korlátozza az egyént az önálló álláskeresésben, másfelől ne vonja el az erőforrásokat – a potenciális megrendeléseket és a potenciális munkaerőt – a vállalkozások elől. A közfoglalkoztatásnak amellett, hogy átmeneti, biztosítania kell a közfoglalkoztatott számára a piaci foglalkoztatásba való átmenetet. A közfoglalkoztatás célja ennek megfelelően, hogy növelje az alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatását, fokozza az álláskeresési aktivitást, valamint elősegítse a versenyszférába, az elsődleges munkaerőpiacra történő visszatérést (belépést). A közfoglalkoztatás új rendszerének köszönhetően napjainkig a korábbinál lényegesen több munkaképes korú ember számára nyílt lehetőség a feketegazdaság helyett a legális munkavégzéshez, a megélhetést biztosító rendszeres munkabérhez.
Térjünk rá az értékteremtésre.
– Az elmúlt években az értéket teremtő, folyamatos munkavégzést lehetővé tevő, az ország minden területén megvalósítható és több célcsoportot is elérő közfoglalkoztatásra irányuló kezdeményezéseket támogattuk. Kiemelt cél volt a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők, különösen a megváltozott munkaképességűek, a hajléktalanok, a menekültek és oltalmazott jogállásúak, a menedékjogról szóló törvény szerinti elismerést kérő személyek, valamint a kijelölt tartózkodási helyen élő harmadik országbeli állampolgárok, a roma nemzetiségűek, a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosultak megsegítése. A forrásokat az egyes megyék munkaerő-piaci helyzete alapján allokáltuk, biztosítva ezáltal, hogy a deprivált térségekbe jusson a legtöbb forrás, de egyben a lehető legtöbb hátrányos helyzetű álláskereső, döntően foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosult, illetve ellátásban nem részesülő számára biztosított legyen a közfoglalkoztatás. Lényeges, hogy a térségek számára a forrásokat az egyéb aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel összehangoltan kell biztosítani annak érdekében, hogy az ilyen típusú fejlesztések kiegészítő jelleggel vállaljanak szerepet az elsődleges munkaerő-piaci integráció lehetősége mellett. A közfoglalkoztatás céljai is bővültek. Tekinthető aktív munkaerő-piaci eszköznek, melynek célja az egyének munkaerő-piaci rehabilitációja. Tekinthető szociális támogatásnak, ebben az esetben a célja az egyén jövedelmi helyzetének javítása, megélhetésének alapszintű biztosítása. Az egyének szintjén, mint a települési önkormányzatok és más szervezetek számára elérhető eszköz, szerepet játszik a település- és térségfejlesztésben is. Célja ebben az esetben az önkormányzatok portfóliójába nem kötelezően tartozó feladatok végrehajtása, települési intézmények működtetése. Részben, de messze nem kizárólagosan, köztisztasági feladatokat jelent. Olyan feladatok esetén, mint az illegális hulladéklerakók felszámolása, vagy önkormányzati bel- és külterületi utak karbantartása a jelenlegi közfoglalkoztatás már messze túlmutat az általános köztisztasági célok megvalósításán. Az értékteremtő közfoglalkoztatási programok, mezőgazdasági programok célja is kettős. Növénytermesztési és állattenyésztési kultúra kialakítása és meghonosítása a településen állástalan személyek körében, bevonásukkal és részvételükkel, további közfeladatot ellátó intézmények fenntartásához, működtetéséhez történő hozzájárulás. A közétkeztetés (szociális, oktatási intézmények) intézményeiben a közfoglalkoztatás közvetlenül járul hozzá számtalan ember napi ellátásához, nem csak munkaerején, hanem munkavégzéseinek eredményén keresztül is. A közfoglalkoztatás jelenlegi rendszerében a közintézmények fenntartása, működtetésének biztosítása is fontos céllá, eredménnyé vált. A költséghatékony, energia-megtakarítást célzó és eredményező kazánprogramon túl számos közfoglalkoztatási program eredménye biztosítja, vagy járul hozzá közintézmények, hivatalok, iskolák és szociális intézmények költséghatékony fűtésének megvalósításához. A közfoglalkoztatás rendszeréből a munkaerőpiacra történő visszakerülés egyik meghatározó feltétele, hogy a közfoglalkoztatottak a közfoglalkoztatási, továbbá a piaci igényeknek megfelelő alap-, illetve továbbképzésben részesüljenek. Csak az írni-olvasni tudás, a funkcionális analfabetizmus felszámolása nyújt megfelelő alapot ahhoz, hogy a közfoglalkoztatásban részt vevő szakképzetlen személyek magasabb képesítést szerezhessenek, és versenyképes munkaerőt jelentsenek a munkaerőpiacon. A közfoglalkoztatás ideje alatt munkaerő-piaci szolgáltatást és képzési támogatást vehetnek igénybe a közfoglalkoztatottak, hogy a megszerzett gyakorlat birtokában a határozott idejű közfoglalkoztatást követően munkát tudjanak vállalni az elsődleges munkaerőpiacon. Cél a nyílt munkaerőpiacra történő visszavezetés, a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek munkához történő szocializálása, felzárkóztatása. Tekintettel arra, hogy a közfoglalkoztatás elsősorban a hátrányos helyzetű településeken élő, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező, sokszor halmozott szociális hátrányokkal küzdő, foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülő álláskeresői rétegeket szólítja meg, így természetesen nem várható el rövid távon a magas nyílt piaci elhelyezkedési arány a közfoglalkoztatásból. A Belügyminisztérium megtette azokat a lépéseket, amelyek a nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedést ösztönzik, elősegítik, ezt a továbbiakban is erősíteni kívánjuk, elsősorban a munkaerő-piaci képzések és szolgáltatások egyidejű nyújtásával.
Tehát a közfoglalkoztatás deklaráltan értékteremtő munkát célzó funkciója mellett egyre erősödött a szociális ellátást helyettesítő funkciója is?
– Alapvető kormányzati cél, hogy aki képes és hajlandó az munkából származó jövedelemből éljen, ne szociális ellátásból. Aki képes a munkavégzésre, azok számára biztosítani kell a foglalkoztatást, ezzel együtt a jövedelemhez jutást. Nem fenntartható hosszú távon egy olyan társadalom, amelyben a segélyezés egyenértékű a munkával szerzett jövedelemmel. Persze vizsgálni szükséges az egyén kompetenciáját, társadalmi, gazdasági helyzetét, élethelyzetét, mentális és egészségügyi állapotát egyaránt. Azok számára biztosítani kell az ellátás valamilyen formáját, akik számára sem a nyílt munkaerőpiac, sem a közfoglalkoztatás nem tud munkát biztosítani állapotuk okán. Szociális típusú ellátás, vagy jövedelem nélkül nem maradhat senki.
Mit szól ahhoz a szocialista kritikához, miszerint Orbán Viktor miniszterelnök 2010-ben 1 millió új munkahelyet ígért, ehhez képest hat év alatt csak a közfoglalkoztatásban és a munkaügyi statisztikákban hozott létre munkahelyeket, s nem lehet megélni a közmunkából?
– Minden mérvadó kimutatás szerint a munkahelyek számának utóbbi években bekövetkezett bővülése első sorban a hazai, nyílt munkaerő-piaci munkahelyekhez kötődik. A közfoglalkoztatáshoz és a külföldi munkahelyekhez köthető bővülés száma elmarad a nyílt munkaerő-piaci munkahelyek számának gyarapodásától. A KSH munkaerő felmérésének adatai szerint 2016. II. negyedévét tekintve 613,8 ezer fővel nőtt az elmúlt 6 évben (vagyis 2010 II. negyedévéhez viszonyítva) a foglalkoztatottak száma és 4342,7 ezer főt tett ki. Ezen belül a közfoglalkoztatásban dolgozók számának bővülése 152 ezer főt jelentett, míg a külföldi telephelyen dolgozók számának növekedése ezen időszak alatt 65,3 ezer főt tett ki. Összességében tehát ebben a hat évben a foglalkoztatottak száma közfoglalkoztatottak és külföldi telephelyen dolgozók nélkül – vagyis az elsődleges munkaerőpiacon dolgozók száma – 396,5 ezer fővel bővült. Ez a csaknem 400 000 fős bővülés a teljes növekedés 65%-át teszi ki, vagyis az elsődleges piaci munkahelyek számának bővülése felelős a foglalkoztatás növekedésének lényegében két-harmadáért. A közfoglalkoztatásban elérhető jövedelmek jelentősen meghaladják az állástalan, munkakereső személyek számára más forrásokból elérhető jövedelmek összegét. A közfoglalkoztatás kiszámítható, biztos és a leginkább rászorultak számára is elérhető munkajövedelmet jelent. A magasnak nem tekinthető jövedelem ugyan nem old meg minden jövedelmi problémát, de elegendő arra, hogy tartósan leszakadó régiók nagyszámú, rossz jövedelmi helyzetű lakosságnak körében csökkentse a szegénységben élők arányát. Számukra ma a közfoglalkoztatás keretében végzett munka jelenti a megélhetést.
Akik a kulturális közfoglalkoztatás berkein belül dolgoznak, könnyebben visszakerülnek az elsődleges munkaerőpiacra, mint azok, akik árkokat ásnak vagy kapálnak?
– A közfoglalkoztatás keretében foglalkoztatott személyeknek mindössze 2,4 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel és 42 százalékuk középfokú végzettséggel. A közép és felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek lényegesen magasabb arányban találnak munkát a közfoglalkoztatást követően, mint az alapfokú végzettségű személyek. Adataink szerint a 2015-ben támogatásból kilépő közfoglalkoztatottak 12,2 százaléka volt állásban a nyílt munkaerőpiacon a támogatást követő 180. napon. A felsőfokúaknál ez az arány 30 százalékos, a középfokú végzettségűeknél 16,2 százalékos volt. A Nemzeti Művelődési Intézet kezelésében futó kulturális közfoglalkoztatási programban részt vevők többsége (74%) középfokú végzettségű, további 25 százalékuk felsőfokú végzettséggel rendelkező személy volt. A kulturális közfoglalkoztatási programból 2016-ban kilépő személyek 18 százaléka volt megtalálható a nyílt munkaerőpiacon a támogatást követő 180. napon.
Az alacsony képzettségűek vagy képzettség nélküliek számára képzéseket is szerveznek a programon belül?
– 2012–2015 között a képzési programok a TÁMOP 2.1.6. „Újra tanulok!” című kiemelt projekt részeként valósultak meg. A kiemelt projekt keretében az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők részére felzárkóztató, s a tényleges munkavégzéshez, az adott munkakör betöltéséhez szükséges hatósági és szakmai tudás megszerzésére irányuló, illetve az állam által elismert ún. OKJ-s képzési programok valósultak meg. A kiemelt projektben 175 ezer közfoglalkoztatott kapott lehetőséget tudásának és kompetenciájának fejlesztésére, akik közül 94,4% (165 522 fő) fejezte be sikeresen képzési programját. A kiemelt projektet a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter irányítása alatt álló Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal mint konzorciumvezető, továbbá a Belügyminisztérium és a 18 konvergenciarégióbeli megyei kormányhivatal mint konzorciumi partnerek valósítják meg. A 2018. december 31-ig tartó projekt a tervek szerint legalább 85 ezer fő – főként alacsony iskolai végzettségű (ISCED 1-2) – közfoglalkoztatásban vagy munkaviszonyban álló személy képzésbe vonását biztosítja 30 milliárd forint költségvetéssel. A kiemelt projekt célja, hogy ösztönözze az alacsony iskolai végzettséggel, munkaerőpiacon keresett kompetenciával, vagy szakképesítéssel nem rendelkezők (kiemelten a közfoglalkoztatottak) részvételét a képzési programokban.
Kik és milyen módon tudják motiválni arra az embereket, hogy képezzék magukat, és értékeket hozzanak létre?
– A közfoglalkoztatottak képzésben maradását, a képzési program sikeres megvalósítását, valamint a lemorzsolódás megakadályozását mentori szolgáltatás is segíti. Mentori szolgáltatás támogatja a képzésben résztvevőket a szakmai végzettségük megszerzésében, a munkaerő-piaci helyzetük javítása érdekében. A képzésben részesülők benntartását segítő szolgáltatás célja, hogy az egyén képzésben maradását gátló tényezőket feltárja, és azok kiküszöbölését segítse annak érdekében, hogy az egyén a képzést befejezze.
Medveczky Attila
