A horgászturizmus helyzetét, annak vidékfejlesztési hatásait vizsgálja meg az EU

A Német Horgász Szövetség és a horgászatban érdekelt európai szervezetek kezdeményezik, hogy az Európai Parlamenten belül frakcióközi munkacsoport jöjjön létre a horgászatért.

Miért tartják lényegesnek, hogy az Európai Parlamenten belül frakcióközi csoport jöjjön létre a horgászatért? Hiszen a horgászatra sokan úgy tekintenek, mint rekreációs tevékenységre. – kérdezem Fűrész Györgytől, a Magyar Országos Horgász Szövetség ügyvezető elnökétől.

–Frakcióközi munkacsoport létrehozását feltehetően minden ország horgász szövetsége támogatja, közte mi is. Az Európai Parlamentben körülbelül 100 bizottság dolgozik különböző területeken, témákban. S ezekbe a bizottságokba delegálják a frakciók a tagjaikat. A horgászatra ma már nem úgy kell tekinteni, mint hobbira, hanem mint komoly gazdasági tevékenységre. A gazdasági tevékenység sok mindenben nyilvánul meg. Elsősorban abban, hogy a horgászszervezetek aktívan figyelik a vizek állapotát. Hiszen a vizek adják a horgászat alaplehetőségét. Arról is lehet olvasni különböző tanulmányokban, hogy a horgász-érdeklődés hiányában az európai vizek halban szegények lennének, de mivel nagy a horgász-igény, ezért növekszik a haltelepítési, halgazdálkodási igény is. Éppen ezért komoly feladat a vízi környezetvédelem, ahogy az is, hogy a vizekbe olyan halakat telepítsenek, melyek a horgászok számára lényegesek, hiszen nem mindegyik halfaj „horgász-halfaj”. Emellett a horgászok a halak védelmére is fokozott figyelmet fordítnak, közte a nem fogható védett halakra, és azok életterére is odafigyelnek. A fejlett világban k becslések szerint megközelítőleg 220 millió ember horgászik. A horgászatra fordított becsült éves összeg 190 milliárd dollár. Európában legalább huszonöt millióra tehető a horgászok száma. Az általuk generált gazdasági érték évente több mint 25 milliárd euró. Ebben az összegben benne van a horgászok teljes tevékenysége, ahogy az is, hogy szálláshelyeket vesznek igénybe, csónakkikötőket tartanak fenn, és infrastruktúrát fejlesztenek, gazdálkodnak a szervezeteik, vagy az őket kiszolgáló ágazatok. Egy ekkora mértékű ágazat nem elhanyagolható az EU-ban. Ezért körülbelül egy évtizede próbálnak a horgászok olyan értelemben politizálni, hogy bizonyos témákban megnyerjék az európai parlamenti képviselőket annak érdekében, hogy olyan európai szintű jogszabályok jöjjenek létre, melyek segítik a tevékenységüket.

A kulturális diplomácia szerepe a határon túli magyar rendezvényekkel kapcsolatban is

meghatározó

A kultúrán keresztül hozzá lehet járulni az ország kapcsolatainak alakításához. A kultúra révén a legkönnyebb elérni az országok véleményformáló értelmiségijeit, ők meghatározóak abból a szempontból, hogy a hazájukban mit jelenik meg Magyarországról. Balatoni Monika, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára: fontos, hogy a Magyarországon tanuló külföldi diákok fölfedezzék a magyar kultúrát is.

Hogyan határozza meg a kulturális diplomáciáért felelős új államtitkárság feladatkörét?

–Az első alapvetés, ami a munkánk kezdeténél is lényeges volt, hogy az eddig sokféleképpen definiált kultúrát önmagunk számára is pontosítsuk, s ez alapján meghatározzuk a kulturális diplomácia feladatait. Számunka a kultúra nem egyenlő csupán a művészetek tárházával, hanem mindent, amit a civilizáció teremtett, s amit az ember fizikai vagy szellemi képességeivel fejleszt és tökéletesít, kultúrának tekintünk. Ezt a definíciót nem mi magunk találtuk ki, hiszen a világ számos országában megtörtént a kultúra fogalmának kiterjesztése, hiszen ezt a területet egyfajta piaci és gazdasági aspektusból is szemlélnünk kell. Ez nem jelenti azt, hogy mi aprópénzre váltjuk a kultúrát, de mára a kultúra piaca ismert fogalommá vált. Azt tapasztaltuk tehát, hogy sok ország már évekkel ezelőtt nem elégedett meg azzal, hogy a művészettel azonosítsa a kultúrát, és igyekezett a kultúra hangsúlyos tradícióteremtő és identitásképző természetét is kihasználni, egyben a kultúra kifejezési formáiban megtalálni azokat az innovatív eszközöket, amik a legjobban mutatják azt, hogy a kultúra állandóan fejlődő és változó egység, szerkezet. Azt is hangsúlyozzuk, hogy a kulturális diplomácia nagyon fontos része a tudomány diplomácia. A kutatás, az oktatás, a különböző örökségvédelmi, vagy akár kormányzati társadalompolitikai vonatkozások tanulmányozása, és az innovatív technológiai fejlesztések mind olyan területek, melyeket a tudomány diplomácia képes aktívan képviselni. Ezen egységek mentén állt föl az államtitkárság; B.Szabó Dezső helyettes államtitkár, a Balassi Intézet – amely a KKM háttérintézményeként folytatja tevékenységét –korábbi nemzetközi igazgatója segíti kimondottan a klasszikus kulturális diplomáciaeszközével kialakítani a pozitív ország képet; Pörzse Gábor– a SOTE hajdani innovációs igazgatója – pedig miniszteri biztosként a tudomány diplomáciáért felel. Így két olyan kiváló szakemberrel alakítjuk ki a kulturális diplomáciát, akik jól ismerik a rájuk bízott területet.

A szlovák szociális tárca döntésével csak Pozsony megyének 1 milliárd eurós kárt okozott

A szlovák törvényhozás 2013. novemberében fogadta el a szociális szolgáltatásokról szóló 448/2008. számú törvény módosítását, amely újabb hatáskörökkel ruházta fel a megyéket. A hatáskörökkel azonban, mint már annyiszor, anyagi fedezetet nem biztosítottak.

A szlovák parlament tavaly novemberben milyen újabb szociális szolgáltatásokkal ruházta föl a megyéket, mit mond ki a tavalyi törvénymódosítás? – kérdezem Dr. Németh Gabriellát, a Magyar Közösség Pártja szociális és egészségügyi alelnökét.

–Az említett törvénymódosítás olyan változtatásokat tartalmaz, amelyek hatással vannak a megyék – főleg Pozsony megye – költségvetésére több okból is. A jogszabály az intézményeket három csoportra osztotta. Az első csoportba azok az intézmények tartoznak, melyek 40, a második csoportba azok, melyek 41-100-ig férőhelyig fogadhatják a rászorulókat, míg a harmadikba a 100 férőhely feletti szociális intézményeket sorolták be. Ezen csoportbeosztások a megye számára megnöveli a kiadásokat abból a szempontból, hogy egy 40 férőhelyes intézmény sokkal magasabb áron tudja biztosítani a szolgáltatásokat, mint amelyik több rászorulót képes befogadni. S a megye számára azt is megszabták, hogy milyen összegben kell ezen nonprofit szervezetek, szolgáltatók számára az úgynevezett rászorultsági hozzájárulásokat fizetnie. Természetesen a kisebb intézményeknek több forrást kell biztosítani a megyének, mint a nagyobbaknak. Pozsony megye számára június 30-áig a törvénymódosításból kifolyólag több mint 640 ezer eurót jelent ez a plusz kiadás. Továbbá olyan kitételt is tartalmaz ez a jogszabály, hogy a nyugdíjkorhatárt átlépő rászorultak nem kerülhetnek elhelyezésre a szociális intézményekbe, csak speciális intézményekbe. Így a nyugdíjas korú rászorultak ellátásának biztosítása nem megyei, hanem a helyi önkormányzati feladat. Megnőtt ezzel azon kérvényezők száma, akik eddig a szociális szolgáltatásokat nonprofit vagy közhasznú szervezetként végezték, de nem voltak speciális intézményként nyilvántartva. Azok a rászorultak pedig, aki idén adták be a rászorultsági kérelmet, és több mint valószínű, hogy csak jövőre tudnak számukra helyet biztosítani, kérelmezik a speciális intézményekben való ellátásukat, de ehhez például kevés az ilyen intézmények száma. Gondolhatunk például az alzheimer kórban szenvedő betegeket befogadó intézményekre. Éppen ezért az eddigi szolgáltatók tömegesen kérik a szolgáltatás, az intézmény átminősítését speciálissá, hogy ezeket a rászorultakat fogadni tudják. A törvénymódosítás azt is meghatározza, hogy a rászorulóknak igényesebben és komplexebben kell meghatározni a rászorulás mértékét, és azokat a tevékenységek, melyeket igényelhetnek az adott intézménytől. Tehát az orvosoknak is konkrétabban kell megfogalmazniuk a rászorultságot igazoló határozatot. Mindez további munkát és terheket ró az önkormányzatokra. Míg tavaly körülbelül 600 ilyen határozatot állított ki Pozsony megye, ezt a számot már idén júniusban meghaladtuk, ez azt jelenti, hogy további problémát okoz rászorultsági határozatot kidolgozó orvosok és szociális dolgozók megfizetése. A leglényegesebb változás, hogy a törvénymódosításból kifolyólag a megyei önkormányzatok saját hatáskörükbe kapták az úgynevezett korai megelőzéssel, s a korai diagnosztizálással való tevékenységet. Ez azt jelenti, hogy azokra a családokra is a megyei költségvetésből kell áldozni, akik tudják, hogy gyermekük fogyatékossággal jön majd a világra, vagy ahol fogyatékosság a születéskor derül ki. Így a megye feladata a prevenciós központok létrehozása, ami szintén nagy anyagi teherrel jár. Ami a legsajnálatosabb, hogy ezekre a plusz tevékenységekre a kormány nem adott semmilyen anyagi fedezetet az önkormányzatoknak, tehát mindezt saját erőből kell kigazdálkodnunk.

Behívják szolgálatra a katona-köteles állampolgárokat, és emellett folytatódik a térségünkben állomásozó katonai egységek felöltése

Az orosz-ukrán válság mostanra háborúvá vált. A szakadár orosz fegyveresek fejlett orosz haditechnikával és orosz zsoldosokkal együtt harcolnak az ukrán hadsereg ellen. Elemzők szerint az ukrán és az orosz elnök csúcstalálkozója csak tovább rontotta az így is egyre rosszabb helyzetet.

Elnök úr, Ukrajnáról szinte minden egyes napszakban lehet hallani híreket, főként a Putyin-Porosenko -találkozó óta. Milyen jelenleg a kárpátaljai magyarok által lakott településeken a közhangulat? – kérdezem Brenzovics Lászlót, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét.

–Az események súlypontja Kelet-Ukrajnában van, és Kijevben is elég feszült a hangulat. S természetesen a kárpátaljai magyarság sem érzi magát biztonságban, mert a háború következményei hozzánk is elérnek. A mindennapi életben béke honol, de a háborús hírek, a menekültek megjelenése, az elszabaduló infláció mind-mind negatívan befolyásolja a közhangulatot.

Zajlanak-e még a behívások, a részleges mozgósítás Kárpátalján, s ha igen, akkor ez miként érinti a magyarságot?

–A részleges mozgósítás Kárpátalját sem kerülte el; tömegesen kapnak a férfiak behívókat. Kárpátalján behívják katonai szolgálatra a katona-köteles állampolgárokat, és emellett folytatódik a térségünkben állomásozó katonai egységek felöltése. A behívott férfiakat kiképzik, fegyverrel fölszerelik, s utána döntenek arról, hogy az ország mely pontjába helyezik őket. Kérdés, hogy itt maradnak, vagy velük lecserélik azokat az egységeket, melyek már tavasz óta Kelet-Ukrajnában vannak.

Az európai közösségi térben csak egy közös magyar világ létezhet

A minden megvalósuló magyar célon felháborodóknak már a Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozása sem tetszett. Elsősorban a rászánt költségvetési forrásokat sokallták. A magyarság összefogását is feleslegesnek tartók állandó céltáblájává vált szerkesztőségünk vendége, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Székelyudvarhely korábbi polgármestere.

Megalakulása óta támadja a liberál-bal a Nemzetstratégiai Kutatóintézetet. Elnök úr, kérjük vázolja, mi a fő célja és a feladata az intézetnek?

– A magyar kormány szándéka és kezdeményezése alapján létrejövő Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) küldetése a XX. század zivataros eseményei miatt a világban szétszóródott és a Kárpát-medence számos országában széttagoltan élő magyarság önazonosságának megőrzése, szülőföldjén való megmaradása és gyarapodása, a szocialista kormányzatok által tovább mélyített, a magyar nemzeti összetartozás-tudaton ejtett sebek enyhítése, illetve a nemzetegyesítés ügyének kiteljesítése. A Kárpát-medencei magyar közösség jövőjének tudatos megtervezését a közel százévnyi magyarság-erózió tette halaszthatatlanná. A magyarok lélekszáma a szomszédos országokban és a diaszpórában folyamatosan csökken, a felsőoktatásban a magyarok aránya mindenütt alacsonyabb a többségi nemzetekhez tartozóknál; mindenhol kulturális, oktatási, szociális és gazdasági pozícióvesztés, esetenként pedig szellemi és fizikai ellehetetlenítés tapasztalható. A NATO- és európai uniós integrációk után azonban a XXI. században eljött az ideje a nemzeti integrációnak is. Az európai közösségi térben nincsenek többé határon inneni és határon túli magyar ügyek, csak közös magyar ügy van, egy magyar világ, amelyben minden magyar felelős minden magyarért.

Az NKA erőssége, hogy szakmai bázison nyugvó függetlenített állami pénzalap

A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) új alelnöke szerint az alap nem csak pénzosztó intézet, épp ezért tűzte ki céljául, hogy az intézmény működése átláthatóbbá váljon, és ezáltal közelebb kerüljön az emberekhez. Doncsev András, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke: olyan reprezentációs tér, talán egy színházterem létrehozását is tervezzük, amelyen keresztül az NKA jobban megmutatkozhatna, s ezáltal a kulturális alap nem csupán állami pénzosztó helyként jelenne meg az emberek előtt.

Azt olvastam: alelnök úr egyik feladata, hogy a külföldi tapasztalatok felhasználásával tekintse át a kulturális mecenatúra hazai rendszerét, és erősítse az NKA működésének átláthatóságát. A külföldi tapasztalatok egy az egyben „átültethetők” a hazai viszonylatokba?

– Szó sincs róla, hogy a kulturális mecenatúrára vonatkozó külföldi módszereket mindenfajta kontroll nélkül alkalmaznánk idehaza. Már korábban is tanulmányozta az NKA vezetése a külhoni tapasztalatokat, és kinevezésemkor is arra kért föl Balog Zoltán miniszter úr, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, hogy tekintsem át a példákat. A feladat teljesítése folyamatban van, és terveink szerint szeptemberre az NKA Igazgatóságával közösen elkészítünk egy olyan anyagot, amely tartalmazza azt, hogy milyen alternatívák állnak rendelkezésünkre a kultúra finanszírozására, hogy ha ezzel kapcsolatban a kormány változtatni óhajt, akkor megtehesse.

A háborús bűnben fogant országot tömeggyilkosok és azok cinkosai irányították

Tari István Balassi-kardos költő, író, grafikus, fotográfus 1953-ban született Zentán. Szülővárosának gimnáziumában és az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékén tanult. 1976-tól 1994-ig a Képes Ifjúság, a jugoszláviai magyar fiatalok hetilapjának újságírója, szerkesztője. 1994-től 1998-ig az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör alapító elnöke. 1999-ben, az akkor alakult Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács Intéző Bizottságának tagja. 2000-től 2005-ig Óbecse alpolgármestere. 2003-tól 2012-ig a Magyarkanizsai Írótábor szellemi vezetője.

Megjelent könyvei:

Térzene a majomszigeten (versek, Újvidék, 1979);

Ellenfényben (versek, prózai írások, Újvidék, 1982);

Homokba kapaszkodva (prózai írások, Újvidék, 1985);

Tépőzár (versek, Újvidék, 1987);

Elmulatott jövő (versek, Újvidék, 1990);

Boglya (gyermekversek, Újvidék, 1993);

Fegyvertánc (szonettkoszorúk, Újvidék, 1994;

Napszél (versek, Újvidék, 1998);

Darazsakkal barátkozom! (gyermekversek, Újvidék, 2000);

Akarsz egy Jugoszláviát? (prózai írások, Újvidék, 2002);

Kiadó a keresztút (versek, képversek, grafikák, Újvidék, 2004);

Szórványban (riportok, Burány Nándorral, Dudás Károllyal,

Németh Istvánnal közös kötetben, Újvidék, 2004);

Csurran a csillag (válogatott versek, Budapest, 2008);

Betakarják az eget (versek, képversek, grafikák, Újvidék, 2009),

Lopata zaru/Egy lapát parázs (versek lengyel–magyar nyelven, Zirardów, 2012).

Önálló képzőművészeti kiállításai:

Adán (1969, 2011) Zentán (1972, 1973, 1976, 2004, 2009, 2010) Újvidéken (1976), Óbecsén (1978, 2007), Zomborban (2004), Nagykanizsán (2005), Kishegyesen (2007), Szegeden (2007), Székesfehérváron (2007), Fonyódon (2008), Hévízen (2010), Egerben (2010), Kecskeméten (2010), Aszódon (2010), Kaposfüreden (2010), Budapesten (2010), Temerinben (2011), Szigetváron (2014).

Filmalkotása: Szerkesztő- rendezőként, 1998-tól 2003-ig, Az ezeréves határnál címmel 108 perces, négyrészes művészi dokumentumfilmet készített a Kárpát-medence legdélibb magyar szigetéről.

Díjai:

2004-ben irodalmi munkásságáért Arany János-díj

2006-ban Magyar Művészetért-díj

2007-ben Vár-díj

2008-ban Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj

2010-ben a határon túli kultúra ápolásáért Kemény Zsigmond-díj

2009-ben Balassi Bálint-emlékkard

A teljes foglalkoztatottság a cél a somogyi megyeszékhelyen

Éled a kaposvári gazdaság: nyolc helyi vállalkozás jelzett ötven fő feletti dolgozói létszámbővítést erre az évre. A jövőbeli kilátások is kedvezőek: a kormány szándékai szerint a megyei jogú városok több tízmilliárd forint gazdaságfejlesztésre fordítható támogatáshoz juthatnak. Kaposvár is növekedési zóna lehet a jövőben, ennek előnyeit pedig nemcsak a kaposváriak, hanem a környéken élők is érezhetik majd – mondta lapunknak adott interjújában Szita Károly polgármester.

Mielőtt rátérnénk a különböző felújításokra, beszéljünk arról, hogy miként is lehet Kaposvár növekedési zóna a jövőben, s milyen előnyei vannak ennek a státusnak, besorolásnak.

– Elvileg 2014 őszétől, gyakorlatilag pedig 2015 elejétől veszi kezdetét az új uniós pályáztatási sorozat, amelynek egyik meghatározó eleme a gazdaságfejlesztés. Miniszterelnök úr már többször nyilatkozott arról, hogy az európai uniós források minimum 60%-át gazdaságfejlesztésre kell fordítani, de az korántsem mindegy, hogy milyen módon. Éppen ezért a megyei jogú városok és minden egyes megyeszékhely azt fogalmazta meg, hogy jöjjenek létre gazdasági központok, növekedési zónák, amelyek közvetlenül elosztható forrásokkal a gazdaságfejlesztés motorjai lennének.

A mindenkit érintő forgalmi típusú adóelkerülés nehezíti az adóelkerülést

A reklámtörvénnyel kapcsolatban az internetes tartalomszolgáltatók adókötelezettségére vonatkozóan további szabályozási feladatok lesznek, mert a legnagyobb világcégek többsége nem veszi ki eléggé a részét a hazai közteherviselésből. L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára: hamisak azok a vádak, amelyek szerint a reklámadóról szóló törvényt a sajtószabadság ellenében hoztuk meg.

Még a reklámadótörvény június 11-ei elfogadása előtt az ellenzék és a médiumok nagy része támadta a tervezetet. Korábban nem egy olyan specifikus forgalmi adó jött létre, amely а gazdaság egy-egy szegmensét érintette. Mivel indokolják a reklámadóról szóló törvény célját?

– A reklámadóval kapcsolatban azért érte a kormányt igen éles támadás, mert az adó összegét nem a nyereség alapján határoztuk meg. Mi erre azt feleltük: azok a cégek, amelyek reklámbevétellel rendelkeznek, amennyiben nyereséget termelnek, azután nyereségadót fizetnek. Ugyanazt a nyereséget pedig kétszer nem lehet megadóztatni, nem is volt ilyen szándékunk. Tehát ez esetben olyan speciális, a forgalmat érintő adónemről van szó, amely független attól, hogy egy adott vállalat nyereségesen vagy veszteségesen működik. Ahogy az áfát be kell fizetni a forgalom után, úgy a reklámárbevétel után az adót az adott vállalat nyereségétől függetlenül kell megfizetni. Azért választottuk ezt a megoldást, mert azt tapasztaltuk, hogy rafinált adóelkerülési trükkökkel lehet – főleg egyes külföldi tulajdonú médiavállalkozásoknál – a sok milliárdos reklámbevétel után azt a részt is kivinni az országból, ami egyébként társasági nyereségadó-fizetési alapot jelenthetné. A reklámadó azért született, mert a tapasztalatok azt mutatták, hogy az érintett vállalatok ügyesen tüntetik el a tényleges profitot. Azt gondoljuk, hogy az általánosan érvényes forgalmi típusú adó nehezíti az adóelkerülést.

A reklámadó által továbbá olyan kérdésekre is ráirányítjuk a figyelmet, amelyeket részben orvosolni próbáltunk a médiatörvénnyel, de nem feltétlenül sikerült. Jelenleg igen kedvezőtlen reakciók érkeznek a reklámadó-törvénnyel kapcsolatban: erre egy példa, hogy a Hír TV ősztől hat műsorát szándékozik megszüntetni, s abból három kulturális; ők sajnos a reklámadó miatti csökkenő bevételükre hivatkoznak. Holott mi éppen azt szeretnénk, hogy a minőségi tartalomszolgáltatás erősödjék és a bulvárműsorok aránya csökkenjen. Az lenne optimális, ha a minőségi médiaszolgáltatók a társadalom érdeklődését, igényeit, kulturális szokásait kedvezően befolyásolnák. Ehhez képest láthatólag bizonyos folyamatok éppen ez ellen hatnak; ezért sok mindenben kell a következő időszakban változtatni, adott esetben akár a médiatörvényen is. Azok a kereskedelmi televíziók pedig, amelyek eredetileg az egész országra vonatkozóan földi sugárzásra kaptak engedélyt, nagyon komoly vállalásokat tettek az állam felé a közszolgálati típusú műsorok megvalósítására, ám az elmúlt évek bebizonyították azt, hogy a leggyengébb bulvárműsorokat is megpróbálják közszolgálatiként föltüntetni a médiahatóság felé benyújtott szakmai beszámolójukban.