A kárpátaljai magyarság sorsának előmozdításában a magyar kormány a KMKSZ-re megbízható stratégiai partnerként tekint

Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár szerint a következő nagy feladat a gazdaságpolitika erősítése lesz a magyar nemzetpolitika területén. Idén kormányzati és nemzetpolitikai szinten is a gazdaságpolitika erősítése lesz a legnagyobb feladat, hiszen rendkívül fontos a határon túli kis- és középvállalkozások megerősítése.

Államtitkár úr miként határozná meg a nemzetpolitika fogalmát?

– A szűkebb értelemben vett nemzetpolitika a külhoni magyarság politikai, gazdasági, társadalmi megerősítését jelenti számomra, tágabb értelemben azonban ennél sokkal többet. Kitűzött célunk, hogy a külhoni magyarságot, éljen akár a Kárpát-medencében, Dél-Afrikában vagy Ausztráliában, megerősítsük, mind abbéli hitében, hogy az anyaország nem mondott le róluk és törődik velük, mind abban, hogy érezzék: Magyarország támogatja őket.

A nemzetpolitika területén személyes és strukturális változás is történt, hiszen ezentúl a helyettes államtitkár mellett már államtitkár is felel a területért. Mi volt az oka ennek a változásnak?

– A nemzetpolitika felértékelődését jelenti, hogy az államtitkárság a Miniszterelnökség keretein belül folytathatja munkáját. A két vezető kinevezése is ezt támasztja alá, hiszen így sokkal hatékonyabban és magasabb szinten tudják képviselni a külhoni magyarok ügyét. A legfelsőbb szinten nem történt változás, Semjén Zsolt maradt a nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter és miniszterelnök-helyettes.

A vidéki színházakban folyik a valódi műhelymunka

Besenczi Árpádot újabb öt évre a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatójává választották. Olyan szerethető népszínházat szeretnének megvalósítani, ami jelen van a város életében, s amit egyre nagyobb számban látogatnak.

Gratulálunk, hogy újabb öt évre megválasztották a zalaegerszegi teátrum igazgatójának. Mi volt a pályázatának a legfontosabb gondolata?

–A pályázat leglényegesebb gondolata az volt, hogy azt a munkát, amit négy és fél évvel ezelőtt Sztarenki Pál művészeti vezetővel elkezdtünk, folytatni tudjuk, hogy az útkeresés időszakát kövesse a kiteljesedésé. A koncepció nem változott: olyan szerethető népszínházat próbálunk megvalósítani munkatársaimmal, művészeinkkel, ami jelen van a város életében, s amit egyre nagyobb számban látogatnak. Külön figyelmet szeretnénk fordítani két lényeges dologra, amit öt évvel ezelőtt is fontosnak tartottunk: a kortárs magyar darabok bemutatására és arra, hogy az ifjúságot becsábítsuk a színházba. Az utóbbinak a jó példája a Tantermi deszka-sorozatunk, ami hatalmas sikereket ért el az elmúlt négy évben. Alapvetően a társulat egyben tartása, a tisztességes fizetések és a nyugodt munkakörülmények biztosítása is szerepelt az elképzelések között. Érdekes módon a bírálóbizottságban fölvetődött, hogy kevés konkrétumot tartalmazott a jövőre nézve a pályázatom, ez annak tudható be, hogy szeretném folytatni az elkezdett munkát, és menetközben tudok minél több dolgot konkretizálni. Másrészt azok a célkitűzések és elképzelések, melyeket öt évvel ezelőtt is megfogalmaztam – szerénytelenség nélkül állíthatom – megvalósultak. Természetesen vannak olyan területek, ahol lehetne előrelépni.

Az autonóm Székelyföld az erdélyi magyarság belső anyaországa lehet

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) célként fogalmazta meg Székelyföld területi autonómiájának kivívását, és ezt a célt alkotmányos eszközökkel, Románia parlamentje elé terjesztett szerves törvény révén kívánja elérni. Izsák Balázs, az SZNT elnöke: Ceausescu az egész megyerendszert azért vezette be, hogy végérvényesen megszüntethesse a Magyar Autonóm Tartományt. A megyehatárokat úgy alakították ki, hogy minél több román nemzetiségű honfitársunk kerüljön velünk egy közigazgatási egységbe, hiszen közülük kerültek ki a vállalat- és intézményvezetők, a milicisták, a szekusok.

Elnök urat Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke korábban felkérte, hogy legyen államelnök-jelöltjük. Miért utasította vissza a Néppárt ajánlatát?

–Nem illik ide a visszautasítás szó. Van ennek egy barátságtalan, vagy egyenesen ellenséges kicsengése, ami semmiképpen nem illik ahhoz a személyes, baráti, fegyvertársi kapcsolathoz, amely az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőihez köt. A felkérést őszintén megtisztelőnek tartva, és azt megköszönve, úgy hárítottam el, hogy egyben kifejeztem a meggyőződésemet, hogy pozitív hozadéka lehet annak, hogy két magyar jelölt is lesz a romániai államelnök-választáson. Abban a boszorkányüldözős hangulatban, amely a megosztás rémével riogat, és erkölcsi megbélyegzéssel próbál minden alternatívakeresést elfojtani, úgy gondolom, hogy a levelem nem pusztán a felkérés elhárítása volt, de egyben kiállás is az erdélyi magyar, ezen belül a székely társadalom belső demokráciája, közvetve Szilágyi Zsolt indulása mellett. Az is benne volt ebben a levélben, elég világosan: miért hárítottam el a felkérést. Egy hasonlattal tudnám még pontosabban megértetni a helyzetemet. Valamikor régen, a rendi országgyűlésbe a vármegyei követek kötött mandátummal érkeztek. A vármegyék olykor viharos gyűléseken elfogadott határozatait képviselték. A Székely Nemzetgyűlés hasonlóképpen működött. A küldöttek szigorúan a faluközösségeiket képviselve szólaltak fel. A Székely Nemzeti Tanács közképviseleti szervezet, a hajdani székely nemzetgyűlések mintájára működik. Engem a székely falvak és városok küldöttei arra hatalmaztak fel, hogy helyettük, értük és a nevükben a székelység autonómiatörekvését képviseljem. Nem személyes tulajdonom, tehát nem is rendelkezem afölött az erkölcsi tőke fölött, ami ezzel a képviselettel jár, tehát nem is használhatom fel más célra, mint amire a mandátumom szól.

Magyarország súlyosan érintett az ügyben, sok vesztenivalónk van

Oroszország – válaszul az ellene bevezetett nyugati szankciókra – bejelentette, hogy egy éven át nem engedi be a területére az Európai Unióból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Kanadából és Norvégiából származó marhahúst, sertéshúst, gyümölcs- és zöldségtermékeket, baromfit, halat, sajtot, tejet és tejtermékeket. Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: az EU-nak nincs egységes, világos külgazdasági politikája, és így egymásra licitáltak a tagállamok az Oroszország elleni szankciók tekintetében.

Oroszország hazánk harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere, ráadásul a teljes magyar kőolaj- és földgázellátás 85 százaléka ebből az országból érkezik. Körülbelül 3 és fél milliárd dollárnyi exportunk irányul Oroszországba, ráadásul orosz bankok Magyarországon komoly piaci tevékenységet folytatnak. Elnök úr szerint Magyarországnak mekkora vesztenivalója van az orosz szankciók bevezetése miatt? Elegendő csak a keleti nyitás politikájára gondolni.

–Magyarországot nagyon hátrányosan érintik a meghozott szankciók. Egyrészt közvetlenül, az exportkiesés miatt, másrészt közvetett módon, hiszen a másodlagos hatások is elérnek majd bennünket. A mezőgazdasági termelők szerint a problémát az unió piacán rekedt termékek okozhatják, melyek behozatala olyan dömpingárat hozhat, amely tönkre tehet egyes hazai ágazatokat. Az EU gazdasága visszaeshet, ami visszaüt a magyar gazdaság irányába. S beszélni kell azokról a be nem látható hatásokról, amik egy piacról való kilépést követően bekövetkeznek. A rendszerváltás után már megéltük azt, mikor Magyarország kivonult a keleti piacokról, akkor azt az árumennyiséget és szolgáltatást, amit mi annak idején eladtunk, nagyon gyorsan más országokból hozták be. Most is egy hasonló folyamat következik majd be, így nem szabad azt gondolni, hogy a szankciók feloldása után minden onnan, és olyan mértékben folytatódik, ahogyan eddig, hanem új piacként kell kezelni Oroszországot, s újra be kell oda jutni. Ha már egy piacot egy másik ország átvett, akkor arra a piacra visszatérni már nagyon nehéz… Két év óta hangoztatjuk, hogy gyorsuló pályán van a magyar GDP-növekedés – aminek a tartalma, a bázisa is megfelelő –, amit az augusztus14-ei adatok is alátámasztották. Viszont a szankciók a GDP-növekedést is megállíthatják, ami az államadósság növekedéséhez, és költségvetési hiányhoz vezethet. Tehát nagyon sok a vesztenivalónk.

A békés építkezés mellett a folytatást tartjuk célravezetőnek

Dr. Árvay István Mosonmagyaróvár polgármesteri jogkört gyakorló alpolgármestere, a kormánypártok és a helyi jobbközép szervezetek polgármesterjelöltje elmondta: a legszélesebb szövetséget sikerült tető alá hozni. Választási szövetséget kötöttek a Kereszténydemokrata Néppárt helyi szervezetével, a Mosonmagyaróvári Lakásbérlők Egyesületével (LABE), a Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztallal és a Nemzeti Fórummal.

Dr. Nagy István, Mosonmagyaróvár eddigi polgármestere immár a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára. Hogyan fogadták ezt a kinevezést a város lakói?

–Azt tapasztaltam, hogy városunk lakóinak többsége megtiszteltetésnek vette, hogy végre a Szigetközből, s azon belül Mosonmagyaróvárról egy politikust államtitkárnak neveztek ki. Az itt élők bíznak benne, hogy államtitkár úr – aki a körzet országgyűlési képviselője is – segítséget nyújt a régió számára. Azt is természetesnek vették a mosonmagyaróváriak, hogy a gazdasági ügyekért felelős alpolgármester gyakorolja ezek után a polgármesteri jogkört. Eddig társadalmi megbízatású alpolgármesterként tevékenykedtem, és a váltást követően váltam főállásúvá. Jól fogadták a lakosok, hogy polgármesteri jogkört gyakorló alpolgármesterként dolgozom, úgy, hogy nincs más feladatköröm, hanem napi nyolc órában szolgálom a várost.

Több mint ezer fiatal indíthatja el vállalkozását 3-6 millió forint támogatásból

A Sydneyben megrendezett G20 Young Entrepreneurs’ Alliance csúcstalálkozón 400 negyven év alatti vezető vállalkozó volt kíváncsi a magyar fiatal vállalkozókat támogató rendszerre, amit már Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének (FIVOSZ) „best practice”-ként emlegetnek világszerte.

Milyen rangja van a G20 Young Entrepreneurs’ Alliance rendezvénynek, és mely szervezetek vesznek rajta részt? –kérdezem Kovács Patriktól, a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége alapító elnökétől.

–A rendezvényt szervező szövetség a G20 struktúráját követi, s a G20 országok legkomolyabb fiatal vállalkozókat támogató szervezeteit foglalja magába. Ez a befolyásos nemzetközi szerveződés nagyon komoly partnerekkel dolgozik együtt. A szövetség stratégiai partnere az Ernst&Young és az Accenture tanácsadó cég, akikkel globális kutatásokat végzünk, illetve ezeknek a szervezeteknek és a G20 országok fiatal vállalkozóinak bevonásával évente ajánláscsomagot fogalmazunk meg a G20 vezetői számára. Az ENSZ is stratégiai partnerünk, akivel idén fiatal vállalkozói ajánláscsomagot is elkészítettünk. Az OECD is kiemelkedő partnerünk; amit bizonyít, hogy ezen a konferencián jelen volt Angel Gurría az OECD főtitkára és Helen Clark az ENSZ Fejlesztési Programjának elnöke. Olyan fórumról beszélhetünk, amelynek az ajánláscsomagjai nagyon sikeresek. Hiszen tavaly a

Moszkvában készített ajánláscsomagunkat a szentpétervári G20-as csúcs vezetői beemelték a nyilatkozatukba;a 114 pontból a 29. foglalkozott az ifjúsági vállalkozásfejlesztéssel. Mi az aktuális ifjúsági munkanélküliségre igyekszünk releváns válaszokat adni, illetve a vállalkozás oldaláról olyan ajánlásokat fogalmazunk meg, ami segítséget nyújt a fiatalok önfoglalkoztatóvá, vagy akár munkáltatóvá válásához. Számottevő siker volt, hogy két évvel ezelőtt a Mexikóban rendezett G20-as fiatal vállalkozói csúcsértekezletre jómagam állítottam össze, és vezettem az Európai Unió azon delegációját, mely a rendezvény keretében Felipe Calderónnak, Mexikó elnökének, személyesen adta át a szövetség ajánláscsomagját.

Négy év alatt 107 új bölcsőde épül Magyarországon

Valamennyi népesedési mutató kedvezően alakult 2014 első négy hónapjában a Központi Statisztikai Hivatal megjelent adatai szerint. Az élveszületések száma 2,9 %-kal emelkedett január-április során, vagyis mintegy nyolcszázzal több gyermek jött világra, mint a tavalyi év azonos időszakában. A halálozások száma ugyanakkor 3,7%-kal, csaknem hétszázzal alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Örömteli fejlemény, hogy 8,1%-kal, ötszázzal több házasságkötésre került sor, ami rekord adatnak számít 2002 óta. A terhességmegszakítások száma pedig mintegy háromszázzal, közel 10%-kal csökkent, ami szintén kiemelkedőnek tekinthető. Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériuma család- és ifjúságügyért felelős államtitkára:az ifjúsági szervezetekkel is folyamatosan tárgyalunk, hiszen a család- és népesedésügy mellett másik kiemelt terület az ifjúságügy, ahol az elkövetkezendő négy évben szintén sok a tennivalónk.

Mi lehet az oka annak, hogy annak ellenére, hogy folyamatosan csökken a szülőképes korban lévő korosztály létszáma, egyre többen döntenek a családalapítás és a gyermekvállalás mellett?

–A szülőképes korban lévő nők száma valóban csökken, hiszen a Ratkó-korszak unokái most lépnek ki ebből a korból. Ezért különösen nagy kihívás az, hogy azt a népességcsökkenést, ami a magyar társadalmat is jellemzi, megállítsuk, vagy legalábbis mérsékeljük. Bízom abban, hogy ezek a pozitív adatok összefüggésben állnak azzal, hogy négy éve családbarát politikát folytat a Kormány. Az elmúlt négy évben jelentősen növeltük a családoknak nyújtott támogatásokat. Bevezettük a családi adókedvezményt, ami nagyon fontos ösztönző. Amikor egy házaspár azon gondolkodik, hogy vállaljon-e gyereket – s nem csak az első gyerek vállalásáról beszélünk –, akkor nyilván számol a költségtényezőkkel is. S ha belegondol abba, hogy a családi adókedvezmény következtében mennyivel több pénz marad nála – ez egy család esetén, éves szinten, átlagosan 200 ezer forintot jelent –, akkor könnyebben dönt a gyermekvállalás mellett. A rezsicsökkentésen, az ingyenes tankönyvellátáson, a mindkét szülőnek járó pótszabadságon túl számos olyan intézkedést hozott a Kormány, mely csökkenti a családok anyagi terheit vagy kifejezetten a gyermekek számához köti a kedvezmények biztosítását.

Amikor a demográfiai adatok kedvező alakulásáról esik szó, akkor azért mindenkit óvatosságra intek. Bár az idei népesedési mutatók valóban nagyon kedvező számokat tükröznek, hosszútávú tendenciákról még korai lenne beszélni. Akkor jelenthetjük ki nyugodt szívvel és hitelesen, hogy a Kormány azon intézkedései, melyek a gyermekvállalásra ösztönzik a fiatalokat, elérték a céljukat, ha népesedési mutatók kedvező alakulása éveken át fennmarad majd. A mostani adatok bizakodásra adnak okot.

A fejlődő országok elégedetlenek voltak az IMF-fel és Világbankkal, ezért döntöttek az önállóság mellett

A brazil, orosz, indiai, kínai és dél-afrikai (BRICS) állam- és kormányfők július közepén írták alá a fejlesztési bankkal kapcsolatos megállapodásokat a fortalezai csúcstalálkozón Brazíliában. A tervek között szerepelt egy 100 milliárd dollárral kapitalizált fejlesztési bank és egy hasonlóan feltőkésített valutaalap felállítása, ami mára meg is valósult. Dr. Boros Imre közgazdász: A BRICS –államok lényeges lépést tettek afelé, hogy kétpólusúvá váljon a világgazdaság. Csak vizsgáljuk meg az adott négy államot; bővelkednek munkaerővel, nyersanyaggal, energiaforrással. Tehát egyfajta tömbösödés jön létre a világgazdaságon belül.

A fortalezai csúcstalálkozón arról döntöttek a BRICS –államok, hogy létrehozzák fejlesztési bankjukat és valutaalapjukat. Mit gondol, ezeket az intézményeket mások ellen, vagy saját javukra hozta létre a négy állam?

–Senki ellen nem hozták létre ezeket az intézményeket, hanem saját érdekükből. Hiszen ha az egyes államok racionálisak, akkor saját érdekből cselekszenek, s nem feltétlen az a nézőpontjuk, hogy mást megkárosítsanak. A hazai és az európai sajtóban többen felkapták a fejüket a BRICS-államok kezdeményezésére, és ellentétes állásfoglalások jelentek meg, éppen ezért szükséges az előzményeket áttekinteni. A II. világháború után létrehozott nemzetközi pénzügyi rendszer középpontjába a dollár került – egy ideig még a font is ott volt – , olyan alapon, hogy az Amerikai Egyesült Államok megígérte: amennyiben a központi bankok azt tapasztalják, túl sok a dollárjuk, akkor 35 dollárért kapnak egy uncia aranyat. Az aranydeviza - standard 1945-1971 között működött, ez volt az első belső érték nélküli nemzetközi pénzrendszer. A rendszer alap pillérét az a meggyőződés adta, hogy az aranyalapú pénzrendszerhez nem lehet visszatérni. Viszont sokáig egyetlen egy beváltásra nem került sor, sőt 1965-ben, mikor a franciák élni szerettek volna ezzel a lehetőséggel, az amerikaiak ezt nem nézték jó szemmel. A dollár ideig-óráig teljesítette a nemzetközi pénz funkciójából adódó, igen összetett feladatát, és jó darabig senkinek sem jutott eszébe az amerikai fizetőeszközt benyújtva aranyat követelni. A fordulatot tehát a francia De Gaulle tábornok következetes politikája jelentette: kíméletlenül átváltotta a francia jegybank tartalékai között levő dollárt aranyra. Ennek következtében a nemzetközi pénzvilág támogatásával kitört az úgynevezett párizsi diáklázadás, és De Gaulle, a háborús hős, 1969. április 28-án lemondott az elnökségről. Kialakult tehát a világban a dollárstrandard, s a dollárt a magántulajdonban lévő Federal Reserve Bank nyomja, ami az USA nagyfokú eladósodásához is vezetett, oly’ annyira, hogy mára több mint 17 billió dollár a külföldi kitettsége. A külföldre kikerült dollárokat pedig a jegybankok halmozzák föl minél magasabb mértékben. A mostani BRICS-csoport államainak így több ezer milliárdos dollártartalékaik vannak, s ők finanszírozták az USA államkasszájának deficitjét szinte nem létező hozamokért. A nemzetközi pénzrendszernek a középpontjában még intézményileg az IMF és a Világbank áll. Az IMF kölcsönt ad, amennyiben az adott ország költségvetése megkívánja – ez általában hatalmas mértékű helyi megszorításokkal jár. A Világbank pedig kedvező feltételű hitelt ad a fejlesztésekhez. A 2008-as válság idején olyan méretek alakultak ki, hogy az IMF az akkor rendelkezésére álló körülbelül 200 milliárd dollárnyi forrása nem volt elegendő a kezelésre. Éppen ezért kölcsönt vettek föl például Japántól és a majdani BRICS-államoktól. Ezek a csoportok viszont fölvetették azt, hogy a kölcsönért fejében kapjanak nagyobb beleszólást az IMF ügyeibe, és vezetői posztokat igényeltek. Mivel ez nem valósult meg, ezért ezek az országok elhatározták, hogy saját fejlesztési bankot és valutalapot hoznak létre, s így tudnak a BRISC-államok egymással kereskedni a dollár kiiktatásával. A BRICS – országok tehát sem hegemóniára, sem dominanciára nem törekszenek, hanem alternatívát kívánnak nyújtani a fejlődő országoknak infrastrukturális projektek finanszírozásához, hogy ezzel is kompenzálják a vezető pénzintézetek nem elegendő hiteleit.

Abból az alapelvből indultunk ki, hogy a szociális területen dolgozók számára vonzó életpályát kínáljunk föl

A krízis soha nem csak abból áll, hogy valaki szegény, mert mindig megjelenik mellette más probléma, és az nem jelenti az „ördögi kör” megszakítását, ha csak segélyt kap a rászoruló. Czibere Károly, szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár elmondta: a felzárkózáspolitika egyik sajátossága, hogy nincsenek olyan hazai vagy nemzetközi módszerek, melyek minden egyes településre, minden egyes családra vonatkoznának. Ezért a különböző módszereket a szociálpolitikában dolgozóknak kell kikísérletezniük a különböző települési adottságokat figyelembe véve.

Hazánkban 1,4 millióra teszik a szegény emberek számát, ráadásul közülük három-négyszázezren mélyszegénységben élnek. Hogyan lehet megoldani ezt a jelentős problémát? Kidolgoztak-e a felzárkóztatásukra valamilyen programot?

– Nem felzárkóztatási, hanem felzárkózási politikáról van szó. Tehát nem arról van szó, hogy a szegényeket úgy karoljuk föl, hogy őket a felzárkózásra kényszerítjük. A felzárkózás fogalma a szociálpolitikában azt jelenti, hogy minden egyes család számára meg kell adni az esélyt és lehetőséget arra, hogy kitörjön a szegénységből, munkahelye legyen, s majd a középosztály tagjává válhasson. Olyan esélyteremtési politikáról van szó, amelynek gyakorlati megvalósítására fokozottan elkötelezett a kormányzat. A módszerre jellemző, hogy nem csak a hátrányos helyzetű családdal, hanem a különböző ágazatok közt is folyamatos az együttműködés. Az EMMI pontosan azért egységes minisztérium, mert a szegény sorsból való kiemelkedés elképzelhetetlen az egyes ágazatok együttműködése nélkül. Amennyiben megvizsgáljuk a mélyszegénység, a hátrányos helyzet okait, a legfőbb okozók között nem az etnikai hátteret, a lokalitást, a munkanélküliségi rátát találjuk. A hátrányos helyzet „gyökerét” a köznevelési, közoktatási háttér határozza meg, tehát az elvégzett osztályok száma, az iskolázottság. Sokszor a gyermekek olyan családi háttérből érkeznek, hogy képtelenek fölvenni a versenyt társaikkal, s ezért gyorsan lemorzsolódnak. Nem biztos, hogy az egész mögött csak a jövedelmi viszonyokat kell keresni. Szükségletekről van szó. Elképzelhető, hogy a gyermek azért kerül ki az iskolai rendszerből, mert nincs szemüvege, így nem látja a táblát, vagy nincs megfelelő ruhája. Sőt arra is van példa, hogy nincs autóbusz, ami az iskolába bevinné. Amennyiben a település szélén lakik, sincs módja arra, hogy különórákra járjon. Éppen ezért a hátrányos helyzetet meghatározza a munkaerőpiac, az oktatáspolitika, a lakhatási körülmény. A krízis így soha nem csak abból áll, hogy valaki szegény, mert mindig megjelenik mellette más probléma is, és az nem jelenti az „ördögi kör” megszakítását, ha csak segélyt kap a rászoruló. Amennyiben a gyermek ebbe az „ördögi körbe” bekerül, szinte törvényszerű, hogy aluliskolázottsága miatt nem kap munkát, s élete végéig segélyen tengődik. Ezt az „ördögi kört”, ami sok családot zár be a nyomorba, kell megtörnie bizonyos pontokon a társadalompolitikának. S ez csak úgy lehetséges, ha a különböző tárcák és államtitkárságok együttműködnek. Az EMMI-n belül pedig a humán ágazat együtt dolgozik ezen a problémán, s mind az egészségügyi, mind a köznevelési államtitkársággal nagyon jó partneri viszonyt alakítottunk ki. Korábban egy államtitkárság foglalkozott a szociális- és családüggyel, ez a mostani struktúrában ketté lett választva ifjúság- és családügyre, valamint szociális- és felzárkózásügyre. A szétválasztás oka, hogy míg a családpolitika alapvetően a gyermekvállaláshoz kapcsolódó költségek kompenzálását, a gyermekvállalás ösztönzését jelenti, addig a szociális ügyek alapvetően társadalmi hátrányokkal, szociálpolitikai kockázatokkal függnek össze. S nekünk feladatunk, hogy a szociálpolitika eszköztárából minél több eszközzel éljünk a felzárkózás sikeressége érdekében.