Az MSZP-s kormányok agrártámogatási rendszere nem nevezhető sikertörténetnek

A következő hét évben a kohéziós alapokban – a humán- és reálinfrastruktúra fejlesztésére – 7200 milliárd forint áll rendelkezésre, míg a vidékfejlesztési célok megvalósítását 1100 milliárd forint szolgálja. Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke: a munkaerő-igényes ágazatokat kell támogatni, hogy a vidék népességmegtartó és termelő ereje megmaradjon. Ezért úgy döntöttünk, hogy az állattenyésztés, a kertészet, a feldolgozás, illetve az öntözés azok a fontos területek, melyekre mindenképpen forrást kell szánni.

A kormány átalakítja az agártámogatási rendszert, s a mostani program a nagy gazdaságok helyett a kis- és közepes – családi – gazdaságokat támogatja egyértelműen. Az előző kormányzati ciklusban is ez volt a cél. Akkor miért volt lényeges az átalakítás?

– 2010 és 2014 májusa között az uniós agrárpolitikára igen kevés ráhatása volt a kormányzó erőnek, hiszen az a 2007–2013-as fejlesztési időszakra szólt. Tehát már egy három éve futó programba kellett bekapcsolódnunk. Így az agrártámogatási rendszer hathatós megváltoztatására nem volt lehetősége az előző kormánynak. Most az egész gazdaságpolitikai tér megváltozott, hiszen a Közös Agrárpolitika (KAP) kissé renacionalizálódott, tehát sokkal több hatás- és jogkör maradt a tagállamoknál. Azért arra ügyelni kell, hogy ennek a változásnak nemcsak pozitívumai vannak, hanem lehetséges veszélyei is, amelyek éppen a Közös Agrárpolitika megszüntetéséhez vezethetnek. Mindez Magyarországnak nem érdeke, hiszen teljesen más lehetőségekkel rendelkezik egy német vagy egy francia költségvetés, mint a magyar, annak érdekében, hogy a saját termelőit támogassa. Újragondolásra került a KAP, és így több újdonságot vezettek be; ilyen például a zöldítés, ami bizonyos részét képezi a területalapon kifizetett támogatásoknak. Emellett történt még egy lényeges dolog: az EU-ban azt a döntést hozták, hogy 150 ezer eurós támogatási szint fölött a támogatások 5%-át kötelezően el kell vonni, és a vidékfejlesztési programban, a KAP II. pillérében kell majd felhasználni. Ez egy minimálisan előírt összeg, ami Magyarországra vonatkozóan 1037 hektárt jelent a mostani támogatási megoldás mellett. A kormányzat úgy döntött, hogy a birtokpolitikai célokhoz igazítja a támogatáspolitikát, ezért 1037 és 1200 hektár között az unió által előírt 5%-os elvonást alkalmazzuk. (Ennél kevesebbet nem lehet alkalmazni.) 1200 hektáros birtokméret felett száz százalékban elvonja a kormány a mezőgazdasági vállalkozások területalapú támogatásait (SAPS). Ez azonban nem érinti a zöldítésre vonatkozó hektáronkénti kifizetést, csak a SAPS-ot. Ez azt jelenti, hogy az az 525 cég, mely 1200 hektár feletti birtokot tulajdonol, nagyságrendileg 20 milliárd forinttal kap kevesebb területalapú támogatást, mint a korábbi rendszerben. Ezáltal hozzávetőlegesen 20 milliárd forint kerül a vidékfejlesztési programba, tehát a KAP II. pillérébe.

A foglalkoztatottak száma 6-8 ezerre nőhet, a mostani 3-4 ezerről

Akár duplájára is nőhet a magyar gombatermelés 2020-ig, a jelenlegi évi 25-30 ezer tonnás termelés – a most kezdődő uniós költségvetési időszak végére – 50-70 ezer tonnára bővíthető.

Mi jellemezte a magyar gombatermelést 1990-től napjainkig? – kérdezem Nagy Lászlót, a Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) gombatagozatának vezetőjét.

– A rendszerváltás időszakát a laskagomba termesztés expanziója jellemezte, ebből a fajtából évente 3000 tonnát exportáltunk. Ezt akkor főleg világbanki hitelekből létrehozott nagyüzemek állították elő; ez később leépült, majd napjainkra 2000-2500 tonna körül stabilizálódott az ország laskagombatermelése. A magyar gombatermelést most elsősorban a csiperketermelés határozza meg. Ez a fajta a magyar gombatermelés több mint 90%-át teszi ki. A rendszerváltás idején viszonylag szerényebb mennyiségben volt jelen, de a kilencvenes években robbanásszerűen megugrott a termesztése, és az ezredfordulóra elérte a 40 ezer tonnás éves mennyiséget.

Minél több embernek tudunk megélhetést biztosítani különösen olyan ágazatok támogatásával, mint az állattartás, a kertészet és a vetőmagtermesztés

A kormányzat kiemelt célja, hogy a mezőgazdaság minél több embernek biztosítson tisztességes megélhetést Magyarországon, ezért dolgozta ki a Még több munkahelyet a mezőgazdaságban! elnevezésű programot. Szerkesztőségünk vendége Dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter.

Miben más a földművelésügyi, mint a vidékfejlesztési miniszter feladata, s melyek mostantól a Földművelésügyi Minisztérium legfontosabb tervei?

– Az új kormány megalakulásával megváltozott a minisztérium elnevezése és kis mértékben a feladatköre is, fő feladatunk azonban továbbra is a mezőgazdaság fejlesztése, s az, hogy megélhetést biztosítsunk az agráriumban dolgozók számára. A vidékfejlesztési támogatások feladatköre és egy államtitkárság került át a Miniszterelnökségre, de a Földművelésügyi Minisztériumnak ettől még nagyon sokfajta feladatot kell ellátnia, hiszen hozzánk tartoznak a területalapú támogatások, az erdészet, a földügyek, az élelmiszerlánc biztonsága, a környezetvédelem, a természetvédelem, az agrárigazgatás központi szervei, a meteorológiai szolgálat, az agrárszakképzés, az agrár tudományos kutatás és a hungarikumok is. Tehát hatalmas feladatot látunk el: a vidéki élet szinte valamennyi területével foglalkozunk. Nagyon fontos feladatunk az élelmiszerbiztonság fenntartása, a jó minőségű magyar élelmiszerek piacra juttatása és védelme is. S mindemellett a nemzetközi kapcsolattartással is foglalkozunk. Legfontosabb feladatunk a megélhetés biztosítása, melynek leglényegesebb feltétele, hogy a magyar föld magyar tulajdonban maradjon. Az értékeinket, a kézműves élelmiszereket, hungarikumokat, bor- és pálinkakiválóságokat piacra kell juttatnunk – ezek mind a szaktárca kiemelt területei. Célunk, hogy az agrártermelés elérje az 1990-es szintet, tehát a mezőgazdaságnak le kell dolgoznia azokat a hátrányokat, melyeket az elmúlt évtizedekben elszenvedett. Ezáltal egyre több embernek tudunk megélhetést biztosítani; különösen olyan ágazatok támogatásával, mint az állattartás, a kertészet és a vetőmagtermesztés. Ezek az ágazatok tízezrek megélhetéséhez járulnak hozzá. 

Kezdeményezésünkre augusztustól a rendőrség és a járási hivatal közös razziákat tart majd a közterületeken

Rendet a közterületen – ezzel a céllal indít akciókat augusztustól a kispesti rendőrség a járási hivatallal közösen. Különösen azokra az esetekre fókuszálnak, amelyekkel kapcsolatban a legtöbb megkeresés, panasz érkezett az önkormányzati képviselőkhöz a kispestiektől. De több rendszámfelismerő kamera kihelyezését is sürgeti a kispesti Fidesz, idővel valamennyi Kispestről kivezető utat térfigyelő kamerák vigyázzák majd. Dódity Gabriella, a Fővárosi Önkormányzat Városüzemeltetési Főpolgármester-helyettesi irodájának főtanácsadója, a XIX. kerület FIDESZ–KDNP-s polgármesterjelöltje: Tősgyökeres kispestiként annak örülök a legjobban, hogy végre el tudtuk kezdeni a rettenetes állapotban lévő Határ úti buszvégállomás felújításával kapcsolatos munkát.

A közelmúltban több közbiztonságot érintő kérdés vetődött fel a kispesti Fidesz szervezet részéről. Mi jellemzi a XIX. kerület közbiztonságát?

– Kispest alapvetően a biztonságosabb kerületek közé tartozik, de sokaknak, akiket ért már incidens, nincs biztonságérzetük. A közbiztonság fenntartása alapvetően állami feladat, ennek ellenére többször egyeztettünk a kispesti rendőrkapitánnyal, hogyan segíthetne az önkormányzat is abban, hogy az itt élők nagyobb biztonságban érezzék magukat. Legutóbb a térfigyelő-kamerákat néztük át. Kiderült, hogy Kispesten van ugyan 50 kamera, de ezeknek az ötöde többnyire nem működik. Ráadásul régiek, sok helyen elavultak. Ahhoz, hogy a rendszer jól és hatékonyan működjön, át kell nézni az egészet, ahol szükséges, újakat kell telepíteni, illetve ahol nem indokolt a megfigyelés, onnan máshová helyezni. Ehhez azonban az önkormányzatnak nyilván nagyobb forrásokat kell megmozdítani, az eddiginél több pénzt áldozni a korszerűsítésre. Ezenkívül az is nagyon fontos, hogy a kerületből kivezető utakat rendszámfelismerő figyelje, ami a lejárt műszaki vizsgájú vagy lopott autók kiszűrésére alkalmas. Valamennyi elképzelésünk célja, hogy amennyire csak lehet, kiszorítsuk a bűnözést Kispestről. Ebben a szomszédos kerületek előttünk jártak, s 6-8 évvel ezelőtt meg is nőtt nálunk a bűncselekmények száma.

Szeretnénk, ha még idén véglegessé válna a felsőoktatási stratégia

Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár el szeretné érni, hogy értékes diplomákat adjanak ki a felsőoktatási intézmények, olyan diplomákat amelyek megfelelnek az illető személy képességeinek, és a végzettek el is tudnak velük helyezkedni. Ennek a feltételeit kívánják megteremteni úgy, hogy hosszú távon működhessen a rendszer.

Hol tart most a felsőoktatási rendszer átalakítása, és ön mennyire más módszereket szeretne az átalakítás során alkalmazni, mint elődje, Klinghammer úr?

– A felsőoktatás átalakítását már régebben elkezdték, és ezért nagy változáson ment keresztül a magyar felsőoktatási rendszer az elmúlt 25 évben. Magyarország a felsőoktatás átalakulása terén lényegesen több eredményt ért el, mint a környező országok. Ennek azért van jelentősége, mert a magyar felsőoktatás helyzete nem csak Magyarországra hat ki, hiszen ezen a téren is versenyhelyzet állt elő. Emiatt lényeges a felsőoktatási stratégia meghatározása, elfogadása, lezárása – mert akkor sokkal jobb helyzetbe kerülünk, mint a környező országok. Nagyon sok olyan stratégiai elemet dolgoztak ki az elmúlt időszakban, amelyek optimálisak. Viszont maga a stratégia azért nem került még elfogadásra, mert nem határozták meg azt, hogy a stratégiai célokat miként valósítsuk meg. Tehát ha megfogalmazunk egy stratégiai célt, akkor konkretizáljuk azt, hogy mely résztvevők – kormány, hallgatók, intézmények, vállalatok – bevonásával mit teszünk annak megvalósulása érdekében. Az eddigi elemekből mindez hiányzott, s ha – egyéb más elemek mellett – ezzel is kiegészítjük a felsőoktatási stratégiát, akkor, bízom benne, hogy az év végéig elfogadásra kerülhet.

Számításaink szerint egyértelműen versenyképes lesz a paksi áram ára

A magyar villamosenergia-rendszerben a fogyasztás bővülésének és a fosszilis tüzelésű blokkok üzemen kívül helyezésének hatására 5000 megawattnyi extra kapacitással kell számolni 2025-ig. Prof. Dr. Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű bővítésének kormánybiztosa: az energiapolitika fő célkitűzései, hogy úgy tudjuk az energiaellátást megvalósítani, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkenjen, hogy szavatoljuk az energiaellátás biztonságát, és amennyire lehet, a vezetékes importforrásoktól függetlenedjünk.

2011-ben a hazánkban felhasznált villamos energia 37%-a származott az atomerőműből, 16% import volt, 25%-át földgáz alapon állították elő, 15% a lignit részesedése. Az elmúlt években folyamatosan emelkedett az import részaránya, ez ma már közel 25%. Ezért is szükséges a Paksi Atomerőmű bővítése?

–Hosszú távra tekintve a paksi építkezés valójában nem jelent mást, mint kapacitás-fenntartást. 2032 és 2037 között leáll az a négy blokk, ami jelenleg Pakson üzemel. Ezek darabonként 500 MW-os blokkok, és így az említett öt évben ez a 2000 MW-nyi termelőkapacitás kiesik. Valóban, ahogy a kérdésében is említette, a hazai villamosenergia-fogyasztásban hozzávetőlegesen 36% az atomenergia részesedése. Amennyiben leállnak ezek a blokkok, akkor a legnagyobb szén-dioxid kibocsátás mentes termelés eltűnik a rendszerből, és a stabil alaperőművi termelés is megszűnne. Emiatt szükséges új atomerőművi egységek építése. A nehézséget az okozza, hogy minden atomerőmű megépítése hosszú időt vesz igénybe, hiszen „csak” az előkészítés 4-5 év, és az építkezés is minimum 5-6 évig tarthat. Ha azt nézzük, hogy a most felépítésre kerülő darabonként 1200 MW teljesítményű, úgynevezett harmadik generációs atomerőmű minimum 60 évig képes működni, akkor kijelenthetjük, hogy a két új blokk helyettesíti majd hosszú távon azt a négy blokkot, ami ma Pakson rendelkezésre áll. Emellett felvetődik az átmeneti időszak kérdése: 2025-re tervezzük az 5-ös blokk elindítását, s ehhez az időponthoz képest a mostani 1-es blokk hét évvel később áll le. Ez az átmenti időszak biztonsági okokból hasznos. A mérnöki gondolkodás konzervatív, így a bizonytalanságok kikompenzálására mindig a biztonság irányába térünk el. Ilyen értelemben egyáltalán nem elfogadhatatlan, hogy 6-7 év átfedés legyen a mostani blokkok és az újak üzeme között. A termelőkapacitásnak mindenképpen meg kell lennie. Magyarországon tízévente kötelező felülvizsgálni a nukleáris blokkok biztonságát, nem lehet húsz évre előre megadni az engedélyt. Ezért arra is fel kell készülni, hogy mi teszünk akkor, ha az egyik jelenlegi paksi blokk nem kap engedélyt az utolsó tíz éves üzemi ciklusára, és idő előtt le kell állítani. A 2025-2032 közötti átmeneti időszak a számításaink szerint uralható. Abban a 7 évben, amikor mind a hat blokk egymás mellett megy majd Pakson, hozzávetőlegesen évi 2 terawattóra, az erőmű termelésének 5-6 százaléka lehet legföljebb, amit exportálni kell.

Az új választási rendszer révén olcsóbb, hatékonyabb, demokratikusabb lesz Budapest irányítása

Az Országgyűlés törvényt hozott a Fővárosi Közgyűlés tagjainak megválasztási szabályainak megváltoztatására. A testületbe az eddig pártlistákról bekerülő pártpolitikusok helyett ezentúl önkormányzati, kerületi vezetők jutnak majd be.

A Budapesti Önkormányzatok Szövetsége (BÖSZ) milyen okokból támogatta a Fővárosi Közgyűlés tagjai megválasztásának módosítására irányuló kormánypárti javaslatot? – kérdezem Riz Leventét, a BÖSZ elnökét, Rákosmente polgármesterét.

– A BÖSZ egyetért a Fővárosi Közgyűlés tagjainak megválasztási szabályait módosító törvényjavaslattal. Úgy véljük, hogy a főváros jobb működését eredményezheti az új választási rendszer. Olyan új Fővárosi Közgyűlés jöhet létre, amelyben döntő többségben a közvetlenül megválasztott polgármesterek lesznek jelen. Ez azért fontos, mert a polgármesterek jól ismerik a fővárosban élő emberek problémáit, a helyi közösségeket érintő ügyeket. Általában a kerületi polgármestert keresik meg legelőször a fővárosi polgárok, ha gondjuk, bajuk van. Az új struktúrában ezeket közvetlenül beterjeszthetik a Fővárosi Közgyűlés elé, ami egy hatékonyabb működést és városfejlesztést, illetve gyorsabb ügyintézést tesz lehetővé. Lényeges, hogy a választók iránt elkötelezett polgármesterek végzik mindezt a feladatot, akik a pártpolitikai szempontok felett állnak. Azt várom az új összetételű közgyűléstől, hogy végre nem parttalan politikai viták helyszíne lesz, hanem szakmai szempontok alapján érdemi munka folyhat. A kerületi polgármestereknek érdekük lesz, hogy együttműködjenek egymással, másrészt egy intézményesített kapcsolat jön létre a főváros és kerületei között, a közös munkának Budapest lesz a nyertese.

Mi is annak örülnénk, ha egyszerűbb lenne a pályáztatási rendszer

A Pályázati Projektmenedzserek és Tanácsadók Országos Szövetsége (PÁTOSZ) kidolgozta és már működteti a „Megbízható tanácsadó” tanúsító rendszert.

Miért érezték szükségesnek, hogy tanúsító rendszert működtessen a szakmai szövetség? – kérdezem Maróczi Imrét, a PÁTOSZ elnökét.

– Hozzávetőlegesen 15 éve indult el hazánkban a pályázatírói, pályázati tanácsadói szakma, de olyan kritériumrendszer nélkül, amely alapján meg lehetett volna ítélni egyesek munkáját. Mi a szövetségen belül tudtuk azt, hogy kik azok, akik rendesen végzik a munkájukat, s elfogadták az etikai kódexet, de nagyon sokan nem tartoznak a szövetségünkhöz. Sajnos azokról a pályázatírókról terjedtek a hírek, akik rosszul dolgoztak vagy csaltak, s ezzel ők maguk is bizonyos mértékéig lejáratták a szakmát. Azokat, akik jól dolgoztak, senki sem reklámozta, s ezt szerettük volna valamilyen mértékben kompenzálni. Ezért vezettük be a szakma önszabályozásaként a „Megbízható tanácsadó” tanúsító rendszert.

A közösségi közlekedés biztosítása közszolgáltatás, és nem profitorientált

Államtitkárként tudom, utasként pedig tapasztalom, hogy a magyar vasút milyen komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt években – mondta Hegmanné Nemes Sára vagyonpolitikáért felelős államtitkár a 64. Vasutasnap alkalmából rendezett díjátadó ünnepségen július 10-én, Sopronban.

Államtitkár asszony a 64. Vasutasnapon azt mondta, hogy a kormány egyik célja, hogy a vasút visszanyerje régi méltóságát. Itt a MÁV-ra, mint intézményre gondol, vagy arra, hogy régebben vasutasnak lenni rangot jelentett, és a társadalom jelentős része nem nézte le az állományban dolgozókat?

– Természetesen az a célunk, hogy mind a MÁV, mind az annak kötelekében dolgozók visszanyerjék régi méltóságukat. Mindent meg szeretnénk tenni annak érdekében, hogy az összesen 35 ezer főt foglalkoztató MÁV és GYSEV társaságok stabilan és hatékonyan működjenek, s ezzel a szolgáltatások minősége még inkább javuljon. Mindemellett lényegesnek tartjuk a dolgozók kiszámítható életpályáját, s azt hogy stabil munkahelyük legyen. Úgy gondolom, hogy a kedves olvasók is megtapasztalták, hogy az a nagy átalakítási folyamat, mely a közlekedési vállalatoknál, így a MÁV-nál is zajlik, hosszú időt vesz igénybe. Ennek az az oka, hogy mindezt érdeksérelmek nélkül szeretnénk végrehajtani. Nem a bevételek növelése, hanem éppen a díjak csökkentése a célunk a személyszállítás vonatkozásában, viszont a kiadások csökkentését a hatékonyság javításával és szervezéssel próbáljuk elérni, hogy elkerüljük a létszámleépítést. A MÁV-nál az elmúlt időszakban adott esetben a nyugdíjas korúakat bocsátottuk el, és jelentős, csoportos létszámleépítés nem volt. Kivéve a központi irányítás „kútfejénél”. Ott a nyugdíjba vonulók helyére nem vettek föl újabb munkaerőt. A 2000 fős központi irányításban dolgozók közül többeket más területekre szerveztek át, de olyanok is voltak, akik önként távoztak. Amikor 2010-ben átvettük a MÁV-ot, akkor a 300 millió forintos adósság mellett egy irreálisan felduzzasztott központi irányítást és több mint 50 társaságot „örököltünk”. Tehát 2010-ig hatékonyság nélkül, pazarlóan, és túlzott központi irányítással dolgozó cég volt a MÁV. Jelenleg, az átalakítások következményeként, az 50 társaság helyett 11 működik. A kisebb méretű gazdálkodási forma, és az, hogy megszűnt a felduzzasztott központi irányítás, már eleve hatékony gazdálkodást eredményezett. Ráadásul a MÁV kapcsán a 2002 és 2010 közti balliberális kormányok azt az elvet képviselték, s ezt korábban az ÁSZ-vizsgálat is leírta, hogy a nyereséges ágazatokat kiszervezték, és privatizálták. Erre egy példa a MÁV Cargo esete.