Hévíz-Balaton Airport néven üzemel ezentúl a sármelléki repülőtér, amelynek új üzemeltetője a hévízi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló, újonnan bejegyzett társaság.

Mekkora alaptőkével hozták létre az üzemeltető társaságot?- kérdezem Papp Gábortól, Hévíz polgármesterétől?

–A 100%-os önkormányzati tulajdonú üzemeltető társaságot azzal a minimális tőkével hoztuk létre, ami egy cég alapításához szükséges. Mindezt azért tettük, mert a pénzügyi konstrukció összeállításához még várunk segítségeket, de ez nem jelenti azt, hogy az üzemeltetéshez szükséges összegnek egy részét az önkormányzat ne tudná biztosítani; a város költségvetésében több tízmilliós forrást különítettünk el a repülőtérrel kapcsolatos feladatok ellátására. Tehát szükség esetén az önkormányzat ebből a pénzből átutalhat az üzemeltető kft-nek.

Az Év Kutatóhelye Díjat kapott a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár (KFL). A Magyar Családtörténet Kutató Egyesület (MACSE) alapította díjjal, a kutatók szavazatai alapján a levéltár Communio névre keresztelt közösségkutatás projektjét és internetes kutatási szolgáltatását értékelték. A díjat Gyimesi Endre, a levéltárakért felelős helyettes államtitkár adta át 2012. január 25-én, a Magyar Országos Levéltár Lovagtermében.

Mit jelent az önök számára ez az elismerés? – kérdezem dr. Lakatos Andortól a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár vezetőjétől.

–Léteznek a kultúrszférában olyan szakmai díjak, amelyek elnyeréséről kollégák, hasonló intézmények vezetői döntenek. A levéltárak világában a korábbi időkből elsősorban ilyen típusú díjak ismertek, tehát a „közönségdíj” nem volt jelen. Amikor a MACSE 2011-ben úgy döntött, hogy a kutatók visszajelzéseire-véleményére alapozza az Év Kutatóhelye Díjat, újszerű vállalkozást indított el. Tudni kell, hogy a levéltárak kutató közönsége a társadalom viszonylag szűk rétege. Ha az átlag embert megkérdezzük a levéltári kutató fogalmáról, általában idős urakra, szemüveges akadémikusokra gondolnak, akik tudományos munkákat írnak. Ez a kép nagyjából igaz is volt a rendszerváltás koráig; de a levéltárak kutatóforgalma az utóbbi 20 évben „eltömegesedett”. A kutatások célja már nem feltétlenül a tudományos publikáció, a keresett információk viszont sokféle szempontból érdekesek-értékesek lehetnek. Az 1990-es évektől egyre többen látogatják családkutatás céljából a levéltárakat. Azt tapasztaljuk, hogy a személyes érintettség, a családok-ősök kutatása egyre szélesebb rétegeket képes megmozgatni. Ezek az érdeklődők pedig egymásra találtak a modern technika, az internet segítségével. Így jött létre a MACSE is, és az egyesület honlapján az az igény, hogy a kutatói tapasztalatok megosztásának részeként „rangsorolják” a levéltárakat. Ebben az értelemben beszélhetünk tehát közönségdíjról.

Jókai Annát választotta idén díszpolgárává Józsefváros. A legismertebb kortárs magyar írónő a VIII. kerületben született, a józsefvárosi Jázmin utcai általános iskolában tanított, majd a Vörösmarty Mihály Gimnázium tanára volt.

Kedves Jókai Anna! Nagy szeretettel és tisztelettel gratulálunk ehhez a kitüntetéshez! A Kossuth-díj, a Prima Primissima –díj után mit jelent az ön számára Józsefváros díszpolgárának lenni? Hiszen még él a negatív előítélet ezzel a kerülettel kapcsolatban.

–A VIII. kerületben születtem, oda jártam iskolába, és fiatalasszonyként is Józsefvárosban laktam. Ott lettem író, ott születtek a gyermekeim, és ott is tanítottam. A kitüntetéseket, a díjakat pedig aszerint ítélem meg, hogy mikor kapom, milyen szituációban, és mennyire tudok nekik örülni. A Kossuth-díjon és a Prima Primassima-díjon kívül is vannak nagyon fontos és kedves díjaim, ilyen pl. a Stephanus-díj, vagy a Magyar Örökség-díj. Nemrég számoltam össze a Magyar Művészeti Akadémia honlapja számára, hogy majdnem 20 kitüntetésem van, és az is az igazsághoz tartozik, hogy Kispest – jelenlegi lakhelyem – és Erzsébetváros – ahol 30 éven át laktam – megelőzte a díszpolgári cím adományozásában Józsefvárost. Számomra a VIII. kerület nagyon tanulságos terep volt. A Kemény Zsigmond utcában éltem, ami az akkori Józsefváros feltörekvő részéhez tartozott. Láttam, hogy a kerületben miként élnek az emberek. Első könyveim – a 4447 és a Tartozik és követel –is ebből az élményből táplálkoztak. Hibásnak tartom azt, amikor egy kerülettel szemben születnek előítéletek. Nem szabad egy dolog miatt az egészet elítélni, hiszen egy nagyon nehéz sorsú, sok gonddal küszködő környezetről van szó, és ízlésemnek nem felel meg, amikor gúnyosan „nyóckernek” titulálják. Bizony nagyon gazdag budai kerületekben is élnek rossz minőségű emberek, és fordítva is igaz, Józsefvárosban sok becsületes, törekvő polgár lakik. Bízom benne, hogy a kerület új és agilis vezetése megpróbálja megoldani a helyi gondokat.

A fővárosban rendezett március 15-i állami ünnepségeket idén több ezer lengyel vendég jelenléte gazdagította. Utazásukat a varsói Gazeta Polska hetilap által létrehozott klubhálózat szervezte. Az újság főszerkesztője, Tomasz Sakiewicz 1967-ben született Varsóban, nős, négy gyermek édesapja. A Varsói Egyetem pszichológia szakán szerzett diplomát. Két gyerekkönyv szerzője, illetve két tanulmánykötet társszerzője. Nemzeti ünnepünkön szintén ellátogatott hozzánk, sőt beszédet is mondott.

A Nagy Utazás Magyarországra elnevezésű akció egyik szervezőjeként milyen gondolatokkal érkezett hazánkba?

– Március 15. a magyarok nemzeti ünnepe, ugyanakkor a népek függetlenségéért folytatott harc jelképe is. Ebből az alkalomból a lengyel nép több ezer fős küldöttsége érkezett Budapestre. Jövetelünkkel szerettük volna feleleveníteni a lengyelek és a magyarok közös küzdelmét, melyet évszázadokon keresztül folytattunk a szabadságért. Azonos utat jártunk be az elnyomó nagyhatalmak ellen folytatott harcban, és kitartóan hangoztattuk, hogy a közép-európai népeknek joguk van az önrendelkezéshez, az önálló nemzeti léthez. Nem véletlen, hogy a lengyelek, oly nagy számban harcoltak a különböző magyar felkelésekben, sőt, némelyikben vezető tisztségeket is betöltöttek. Magyarországot és Lengyelországot ugyanazok az osztrák és orosz hadseregek szállták meg.

Országjárásba kezdett a Fidesz Munkás és Alkalmazott Tagozata; konzultációt tartanak a munka világáról, a tagozat és a kormány munkájáról. Minderről Kontur Pál országgyűlési képviselőt, a Fidesz Munkás és Alkalmazotti Tagozatának országos vezetőjét kérdezem.

Tisztelt képviselő úr! Nagyon sokan 2010-ben azzal a reménnyel szavaztak a Fideszre, hogy ez az erő, ha kormányra kerül, elhozza a Kánaánt. Még nem tartunk itt, így többen türelmetlenek.

– Szeretném leszögezni, hogy a Fidesz-KDNP programjában a kampány során egy szóval sem említette, hogy kolbászból lesz a kerítés, és hogy elhozza a Kánaánt. Mi kezdettől fogva azt mondtuk, hogy az emberekkel összefogva nehéz munkával lehet csak elkezdeni és véghezvinni az ország megújítását. Természetesen az emberek már a választás másnapján pozitív változást akartak érezni a saját életükben is, csak ez nem úgy történik, hogy egy varázsvesszővel lehet minden rosszat eltörülni, és a jót elhozni. Az ország megújítása verejtékkel, lemondással, sok munkával járó rögös út. A 2/3 - os bizalom biztosítéka a széles körű összefogásnak! Átfogó reformfolyamatokat indítottunk és indítunk el, a közigazgatás az oktatás és az egészségügy területén egyaránt, amely érinti a munka világát is. Helyzetünket nehezíti, hogy ha a Fidesz kormányra kerül, mélyponton levő gazdaságot örököl, és világgazdasági válság van.

Esztergomban érvénytelen a 11 kérdésben tartott népszavazás, március 25-én a választásra jogosultak 35 százaléka, azaz 8.213 fő járult az urnákhoz. Az 50 százalék feletti érvényességi küszöbhöz 11.875 szavazat kellett volna. A népszavazást mások mellett a független polgármestert, a Tétényi Évát támogató MSZP, a Jobbik és az LMP kezdeményezte.

Nyolc millió forintot költött a város a népszavazásra. Megérte? – kérdezem Steindl Balázst, a Fidesz-KDNP esztergomi frakcióvezetőjét.

–A népszavazás érvénytelen és eredménytelen voltát az adófizetők 8 millió forintja bánja. Lehetett hallani a kampány során, hogy ez egy jó felmérés ahhoz, hogy megtudják, mennyien támogatják polgármester asszonyt. Ha valóban ez volt a cél, akkor elég drága közvéleménykutatás volt ez, méghozzá közpénzből. Az is világosan kitűnik, hogy az „MSZP-JOBBIK-LMP-Tétényi-koalíció” politikai ügyet csinált az egészből, hiszen nem csak arról szólt a kampány, hogy szakmai kérdésekben döntsenek a választópolgárok, hanem igenis a Fidesz-KDNP-frakció ellen hergelték a lakosokat. A kampányban meg is fogalmazták, hogy ha elmennek szavazni az esztergomi polgárok és eredményes lesz a voksolás, akkor véget vethetnek a Fidesz-KDNP frakció „önkényuralmának” és feloszlathatnak minket.

Húsvét előtt azt tapasztaljuk, hogy szinte aranyárban lehet kapni a tojást. Egyes élelmiszerboltokban 650 forintot is elkérnek egy tízes kiszerelésű tojásért; így valószínűleg a húsvéti tojásfestés úri passzió lesz, és úri koszt a spenót tükörtojással. Az okokról Végh Lászlót, a Baromfi Termék Tanács elnökét, a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetségének elnökét kérdezem.

Tisztelt elnök úr! Engedje meg, hogy ezzel a naív kérdéssel indítsak: mi az oka ennek a brutális áremelkedésnek? Vannak, akik a nemzetközi helyzetet okolják, míg mások a tisztességtelen kereskedői magatartást.

–Január 1-jén került bevezetésre az az EU-s rendelet, amelyik változtat az állatjóléti szabályokon. Mindez a gyakorlatban a ketrecméretek megváltozását jelenti. A régi típusú ketrecekben nem lehet már tojótyúkot tartani, így tojást sem lehet termelni. Az elmúlt 2-3 évben az EU tagállamai elkezdték az állattelepek korszerűsítését, elindultak a pályázatok, a ketreccserék, ami 2010 húsvétjától egészen 2011 szeptemberéig túltermelést eredményezett, mivel az új típusú ketreceket sokan új épületekbe helyezték el, és közben a korábbi, régi épületben működő állományokat is fenntartották. A túltermelésnek pedig az lett a következménye, hogy a tojást az önköltség alatti áron vették át a termelőtől. Az egyik oka az áremelkedésnek a költségnövekedés (takarmány, energia, szállítás, új ketrecek), és a tojás termelői ára elérte az optimális szintet. Tudni kell, hogy megnőttek a takarmányárak is és a termelőknek nem kis anyagi ráfordítást jelentett a technológia kicserélése. Ez önmagában is árnövekedéssel járt. Mivel 15 tagállam nem tudta az átállást teljes mértékben végrehajtani, jelentős tojáshiány keletkezett a piacon. Ennek egyik oka termelési költségek növekedése, a másik pedig az EU-s rendelet. Ezután már a kereskedő dönt arról, hogy mennyiért adja a tojást. Annyira emeli a tojás árát, amennyire gondolja.

Tatabányán 2011-ben az összes helyi adóbevétel meghaladta a 4,8 milliárd forintot, az érték tíz százalékkal nőtt a 2010-es adatokhoz képest.

Tisztelt polgármester úr! Minek köszönhető, hogy az iparűzési adó összege egy év alatt közel húsz százalékkal emelkedett?- kérdezem Schmidt Csabát, Tatabánya polgármesterét, országgyűlési képviselőt.

–2010-ben a gazdasági válság miatt jelentős volt a visszaesés, de szerencsére a városban működő cégek alapvetően exportorientált vállalatok. Így az exportteljesítmény felfutásával együtt nőtt ezeknek a cégeknek a teljesítménye. Ennek köszönhető, hogy a munkanélküliség a 11%-ról  9% alá tudott csökkeni. A foglalkoztatás növelésével nőtt a cégek teljesítménye, és ezzel együtt az iparűzési adó összege is. Ráadásul több, a városba telepedett vállalkozás most érte el teljesítménye maximumát. Ilyen például a Samsung, amely műanyag-feldolgozó gyárat létesített az ipari parkban. Emellett a japán AGC és a Bridgestone gumiabroncsgyár is növelte teljesítményét.

Immár egy éve, hogy átalakult a magyar közmédia. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) lett 2011. január 1-jétől az új szerkezetben működő közmédiarendszert kiszolgáló gyártóbázis. Az MTVA  gyártja  azokat a műsorokat, amelyeket a  törvény által felhatalmazott közszolgálati médiumok - a Magyar Rádió Zrt., a Magyar Televízió Zrt., a Duna Tv Zrt., az MTI Zrt. - terveznek és rendelnek meg,  foglalkoztatja a közmédiarendszerben dolgozók csaknem kilencven százalékát, és nem utolsósorban az MTVA kezeli a közmédia teljes vagyonát. Milyen eredménye is lett ennek a változásnak? A hallgatói elvárásokról, az új műsorokról, az értékközvetítésről Jónás Istvánnal, a Magyar Rádió Zrt. vezérigazgatójával beszélgetünk.  

A nagy közszolgálati médián belül a Rádió műhely lett, része a nagy közösnek. Bevált ez az ún. BBC-modell?

– Egy év nagyon rövid idő ahhoz, hogy több esztendő, vagy évtized során kialakult médiaszerkezet átalakításának eredményéről hitelesen lehessen beszélni. Ami megtörtént: létrejött az egységes közmédiarendszer egy 2010-es országgyűlési határozat és a médiatörvény előírásai értelmében. A műsorszolgáltatók – a Magyar Televízió Zrt., a Duna Televízió Zrt., a Magyar Távirati Iroda Zrt. és a Magyar Rádió Zrt., – ahogy a törvény meghatározta, szolgáltatói szerepükből adódóan a tartalomnak, a programnak a megtervezői, megszerkesztői, a műsorszerkezet létrehozói és megrendelői. A programok, a műsorok pedig az MTVA- nál ,mint műsorgyártónál születnek meg. A műsorszolgáltató a létrehozott produkciót átveszi, minőségét folyamatosan ellenőrzi, és műsorba helyezi. Tehát a szerepkörök az elmúlt évben szétváltak; a Magyar Rádió a műsorszolgáltató szerepét végzi. A mostani közmédiarendszerben öt szereplő közreműködése szükséges, és ebben az egy évben ezt az együttműködést próbáltuk, hiszen egyes dolgokat a törvény egyértelműen előír, de sok mindent ki kell tapasztalni. Mi pedig, ahogy a köztévéknél is, átgondoltuk a műsorstruktúrákat, és ha szükséges volt, akkor változtattunk azon, illetve fejlesztettünk. A Magyar Rádióban március 12-étől tapasztalni a legtöbb változást: új műsorok, új sorozatok indultak el.