Galán Géza színész, rendező, a Zselízi Fesztivál ötletgazdája: Nem leptek meg az Új Színházzal kapcsolatos támadások. Hiszen nem ez volt az első. Menetrendszerűen, ha valaki a zárt körön kívülről kerül a belterjes „szakmai” szín közelébe – beindul a pánikgépezet! Tiltakozások, aláírás-gyűjtések, tüntetések, oldalvágások. Mert csakis ők képviselhetik a „szakmát”! A szellemi manipuláció mellett vacak megélhetési pozícióharc miatt is…

Honnan ez a kizárólagos privilégium? Csak a már-már kötelező „Szivárvány-Szín Haza” lehet az új? Felejtsük el nemzeti színeinket? A félreértés lehetősége miatt: a „szakmát” irányító és csak az azt támogató bebetonozott zárt rendszerről szólok. Amelyik átfogó és nehezen tetten érhető célokkal működik egy nemzetek feletti kultúrpolitika érdekében! Sok művész talán nem is sejti, hogy milyen gépezetnek az alkatrésze. Ha pedig tudja, mit tehet? Hová mehet?

A nemrégiben párttá alakult Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció tagja, bizonyos Dániel Péter ügyvéd, megdöbbentő kijelentésekre ragadtatta magát az interneten. Az egyik közösségi oldalon közzétett véleményével emberi méltóságában is meggyalázta az 1956-os forradalom és szabadságharc legendás alakját, Wittner Máriát.

Kedves Wittner Mária! Honnan ismeri Dániel Pétert, ismeri-e egyáltalán?

– Nem, nem ismerjük egymást, ugyanis soha életemben nem találkoztam ezzel az emberrel!

Akkor mi lehet az oka annak, hogy ilyen gusztustalanul önre támadt?

– Arra, amit tett, sem oka, sem mentsége nem lehet. De ha mégis okot, okokat próbálunk keresni, talán az évfordulóban kereshető a magyarázat. Az 1956-os forradalom 55. évfordulóját ünnepeljük a napokban, aminek méltóságteljes emlékezéssel kellene telnie. Ehelyett most – érthető módon – elsősorban ez a gyalázatos kijelentés-sorozat szolgáltatja a témát.

„1945-ig Újkígyóson igen erős volt az önmagát eltartani képes, sajátos gazdaidentitással élő, kis és középes nagyságú földdel rendelkező birtokosréteg. Ez a társadalmi csoport, amely önmagában is a település összlakosságának több mint felét adta, erős vallási és nemzeti elkötelezettséggel bírt” – olvasható a város honlapján. Szebellédi Zoltán polgármester úrral a jelen feladatairól, kihívásairól, a fejlesztésekről, a szociális gondoskodásról beszélgetünk.

Tisztelt Polgármester Úr! Újkígyós fiatal város, tudtommal 2009 nyarán – harmadik nekifutásra – kapta meg ezt a rangot. Van-e a várossá válásnak tetten érhető előnye vagy hátránya?

– Az előnyök és a hátrányok időleges dolgok. Voltak olyan pályázatok, amelyek csak városoknak voltak kiírva. Ezek a pályázatok már lefutottak, mire mi megkaptuk a városi címet. Kézzelfogható előny jelenleg, hogy az egyik állam által visszaosztott összeg kb. 15 millió forinttal több, mint korábban volt. Talán van néhány olyan előny, amely a szubjektivitás kategóriájába esik, ezért erre nem is térnék. Presztízs kérdés volt a városi cím elnyerése. Újkígyós töretlen fejlődésen megy át az 1814-es újratelepülése óta mind létszámában, mind gazdaságában. Most van egy kis megtorpanás. Stagnál, kicsit fogy a lakónépesség, de ez sajnos nem egyedi jelenség Magyarországon.

Október 22-én a Most – Híd Országos Választmánya döntött: a Magyar Koalíció Pártjával (MKP) nem kíván választási koalíciót kötni, hanem a Most – Híd választási listáján való indulást javasolják az MKP politikusai számára. Vendégünk: Duray Miklós, politikus, közíró.

Kezdjük a kormány bukásával. Azt mondják, hogy ezt a liberális SaS idézte elő, de tudtommal Bugár frakciójából is voltak, akik nemmel szavaztak.

– A kormány bukásában több volt kormánykoalíciós párt is közreműködött. Ahhoz, hogy egy kormány talpon maradhasson, minimum 76 szavazatot kell kapnia, és most 55-öt kapott. A hiány a kormánypártoktól ered. Azért is elmarasztalható a kormány, hogy összekötötték az euró mentőcsomagról szóló indítványt a bizalmi szavazással. Ha ez nem történik meg, akkor legitim és nem ügyvezető kormánya lenne Szlovákiának. Ez az ügyvezető kormány kevés jogosítvánnyal bír és március közepéig biztos megmarad. Napirenden van Szlovákiában a kórházak privatizációja, de egy ilyen gyenge kormánnyal ezt a fontos kérdést nem szabadna elindítani. Ahhoz egy teljes legitimitású kormány szükséges. De ez nincs meg a buktatás miatt, amit elsősorban a SaS és Bugár frakciója idézett elő.

Az én agyam ezt nem tűri el, mert nem vagyok hajlandó elfelejteni azt a bizonyos „vörös fasizmust”.  Ők és társaik bármikor büntetlenül rágalmazhatnak, provokálhatnak, gyalázkodhatnak.

Döbrentei Kornél A rendíthetetlen lovag című új versét gróf Tisza István miniszterelnök alakja ihlette. A verset az alcím szerint Gróf Tisza István szoboravatására írta. Sorai nagyívű történelmi panorámát tekintenek át múltunkból, mely legvégül a megidézett kormányfő üzenetével így zárul: „Ne tűrjetek tovább szívcserét, / ám az ősi szűt emeljétek fel, / s lelketektől megtelek élettel, / szobrom s a Nagyisten legyen tanunk: / kiirthatatlanul megmaradunk.”

A vers sokadik elolvasása után is úgy érzem, mintha hiányérzete lenne „az őszirózsás forradalomban” bestiálisan meggyilkolt miniszterelnök iránt?

– Telitalálat! Valóban fájdalmas hiányérzetben fogant meg ez a vers. Úgy találtam, hogy nincs elég bátorságunk saját nagyságainkhoz ragaszkodni. Tisza Istvánhoz hasonló korrekt úriember és reálpolitikus azóta sem volt több a magyar történelemben. Odaadta a nemzetért a legtöbbet, mit férfi adhat: az életét áldozta. Példátlan hazaszeretet birtokosa volt, ezért is tartom államférfinek a szó legszorosabb már-már szakrális értelmében. Önálló magyar viselkedési rendet képviselt úgy is, mint huszárezredes. Akár jelképesnek is tekinthetjük azt a párbajt, ahogyan kardjával megszégyenítette az őt kihívó „nyúlszájú” Károlyi Mihályt. A nemzeti hagyomány jegyében élt és politizált. Felismerte, hogy Magyarország központi ereje a dualizmus egységében valósulhat meg, és hogy a Deák Ferenc által szorgalmazott kiegyezés hasznunkra volt, mert ebből következett a gazdaság, az ipar és az életszínvonal emelkedése. Személyes tragédiája nagyrészt abból fakadt, hogy mialatt szüntelenül ellentámadásba kényszerült a Jászi Oszkárék-féle szabadkőműves szellemiség ellen, kénytelen volt a saját fajtájával is szembefordulni az obstrukció idején, amikor az országgyűlés működését, jogalkotását és általában véve a magyarság játékterét a politikai életben megpróbálták a minimálisra csökkenteni. A vers írásakor arra is gondoltam, hogy egy szobor sok tekintetben mindig többet fejezhet ki, mint a valóság. Elrugaszkodtam a hús-vér valóságtól, a transzcendenciát átlépve megszólítottam őt, így kaptam meg a választ a vers utolsó soraiban.

Leblanc Győző operaénekes: Örülök Dörner György kinevezésének, gratulálok neki. Számítottam a tiltakozásokra, mert ugyanezt a hisztériát hallottuk, amikor Balázs Pétert kinevezték a szolnoki színház igazgatójának. A „szakma” balliberális tagjai akkor is petíciókat írtak a legmagasabb grémiumokhoz, melyben kikérték maguknak az ilyen típusú eljárást. Jobboldalinak tartom magam, és nem tudom, miért bűn az, ha kimondjuk: Magyarországon élünk, és szükség van egy olyan színházra, amely a nemzeti ideológia mentén működik, olyan színházra, amely magyar darabokat játszik. De kérem: több mint 25 pesti színház van, és ezeknek a vezetői mind a jelenlegi ellenzéki körhöz tartoznak. Itt az ideje annak, hogy másfajta szemlélet is legyen, és ne csak ez az egyoldalú. A balliberálisok a kultúra területén túlságosan is kihasználták az előnyüket, és éppen ők rekesztik ki azokat, akik a magyar értékeket képviselik, ezért Magyarországon eddig csak az tudott színházat csinálni, aki kiszolgálta a balliberális oldalt.