Bucz Hunor, a 42 éves óbudai Térszínház igazgatója, rendezője: Szívből örülök Dörner kinevezésének. Végre reménykedhetünk, hogy lesz egy olyan kőszínház Budapesten, ahol a magyar nyelv érthetően és árnyaltan hangzik, mert nem valamiféle nincs anyanyelvünk dialektusban, idegen hangsúlyokkal, felhajló dallamokkal és nyakba pöszögve, de nyelvünk drámaiságát és gesztus tartalmait átélhetően közlik a színészek. Reménykedhetünk, hogy klasszikus drámáink és drámafordításaink tisztességgel kerülnek színpadra és nemzeti sorskérdéseink hitelesen szólítanak meg minket az előadásokban. A rendezői és az ideológiai önkény, a hatásvadász semmit- mondás formalizmusa helyett, a darabok pontos elemzését és értelmezését adó színházi műhelymunkában a népszínházi kifejezőeszközök és a korszerűség megtalálja majd az utat lélektől lélekig. Bízom a három meghatározó elme, Csurka István, Dörner György és Pozsgai Zsolt tehetségében és következetességében, mert tisztában vannak színházi életünk mételyeivel és elidegenedettségével, és ezért mindent megtesznek, ha végre szóhoz juthatnak, hogy lassú és szívós építkezéssel visszahódítsák az ifjúságot a színházba, a szentbe, a nemzet templomába, ahová nem kikapcsolódni, de bekapcsolódni mennek az emberek, ahol nem muzeális távolságból, de kortársként szól Szophoklész, Arisztophanész, Bornemisza és Csokonai, Katona, Vörösmarty és Madách és a felejtésre ítélt Móricz,Németh, Illyés, Sarkadi, Pilinszky és Weöres, Örkény és Páskándi – jaj Istenem, meddig sorolhatnám…és a kortársainkról még szó sem volt. Shakespeare, Moliere, Beckett, Ionesco… Lesz iskolaszínház és verspódium, és lesz nevető Parnasszus Heltai Gáspártól Karinthyig, a csali mesétől Nagy Lajosig… Talán egy-egy hangverseny sem lesz ott idegen. Halljuk majd: Ne bántsd a magyart Zrínyitől, Kodálytól, vagy Lajta László 56-os szimfóniáját. Bizony irigylem Dörnerék bátorságát, mert lehetetlenre vállalkoznak, amikor az elmúlt húsz plusz ötven év ízlésterrorjával és kontraszelekciójával szemben, a multinacionalista kultusz közepette nemzetépítő, honvédő szellemiségű alkotóműhely a céljuk, és mélyen tisztelem Tarlós Istvánt, hogy ekkora kockázatot és felelősséget vállalt egy magyar színházi koncepcióért. A Nemzeti Színház hajdani igazgató rendezője, az agyonhallgatott Németh Antal szelleme támadhat fel tettük nyomán és az Aczél-éra által erőszakosan megszüntetett színházi törekvések éledhetnek föl és bíztatást kapnak azok a kis színházak is, akik dacolva körülményeikkel, hívatásuknak vallják a magyar elmék pallérozását.

A média által ajnározott celeb-színészek és az ún. szakma viszont mindez ellen lép fel.

– Hogy sokan támadják, értetlenül és nemtelenül őket? A megfélemlítés jól ismert paneljeit is használva? Hát Istenem, mit várjunk azoktól, akik a német divatot majmolják, a frankfurti iskola lebutított változatát követik, tőlük, akiknek az adornói esztétika kanálisszagú értelmezése tetszik, akik tapsolnak Cohn-Benditnek és lesvájcisapkázzák a Szent Koronát, a magyar nyelv börtönéből akarnak folyamatosan kitörni és kot-kodályként csúfolják a Zrínyi- szózat szerzőjét, de minek soroljam, mit szégyenkezzem helyettük is.

A Térszínházat pedig elhallgatják.

– Csöpp színházunkban, az óbudai Térszínházban, bár második éve kisemmiznek bennünket a „független” szakértők, mégis játszunk. Előadásaink után beszélgetünk a közönséggel. Érzékeny, nyitott közönségünk estéről estére meggyőz arról, hogy van remény, a búvópatakként élő, csempész áruként létező nemzeti lelkiismeret munkálódik, lehet, hogy egy új reformkor közeledik. Adja a Teremtő! Így gondolok én Csurka István, Dörner György, Pozsgai Zsolt és leendő munkatársai.

M.A.

A kécskei emberek nemcsak szorgalmukról híresek, hanem arról is, ahogyan őrzik az elődeiktől örökölt hagyományaikat. Tiszakécske a magyarországi citeramozgalom központja, az itt rendezett éves táborok és nagyszabású bemutatók, fesztiválok ismertek az országon belül és a határokon kívül is. A városban több népművész, népi iparművész él és jelentős a képzőművészeti élet. Szerkesztőségünk vendége Kovács Ernő országgyűlési képviselő, Tiszakécske polgármestere.

Tisztelt Polgármester úr! Egy tavaszi cikkben azt olvastam, hogy nem könnyű az élet Tiszakécskén, mert elég magas a településen a munkanélküliség. Ezt meg tudja erősíteni?

– A 2000-es évek legelején 6%-os volt a munkanélküliség a településen, ez 2010 elejére felfutott egészen 15 % fölé. 2011 első hónapjaiban is 13% körüli volt a munkanélküliség aránya, ami mára a tavaszi munkák és az idegenforgalom megerősödése miatt 10%-ra csökkent. Mindebben az önkormányzatnak is szerepe van. Reméljük, hogy a válság végére ez az arány még jobban csökken.

A város Kecskemét és Szolnok között fekszik, és se autópálya, se vasúti fővonal nem halad el a település mellett. Gondolom ezért a beruházni kívánók egyszerűen elkerülik Tiszakécskét.

– Vannak pedig szabad területeink. Az önkormányzat arra törekedett, hogy akár az ipar, akár a lakóövezetek területfejlesztése kapcsán tudjunk területeket biztosítani a beruházásokhoz. Ilyen pl. az a szándékunk, hogy szállodát építsünk, mert az idegenforgalom nálunk csupán a hétvégi házas turizmust jelenti a két termálfürdő környékén. Az egyértelmű, hogy a környező városok mindig komoly szerepet játszottak Tiszakécske életében. Amikor még a mezőgazdaságon volt a hangsúly, a kécskei emberek – elsősorban az ókécskeiek – Szolnokra hagyatkoztak, mert a megyeszékhely jó felvevőpiaca volt a kécskei bornak, gyümölcsnek. Újkécske iparilag akkor erősödött meg, amikor a Kiss Bálint-féle permetezőgyár jelentős munkaerőt foglalkoztatott, ez pedig szakemberek képzését vonta maga után. A szocializmus idejében erre a gyárra építettek, és a Vegyépszer vállalathoz tartozó üzemi csoport jött létre, amely ma az ANDRITZ Kft. Tehát iparosodott a település, míg a termelőszövetkezeteken keresztül megmaradt az erős mezőgazdasági jelleg. Közben Kecskemét és Szolnok irányában napi elvándorlás történt az iskolák és a munkahelyek felé. A rendszerváltás idején ezek a fontos munkahelyek megszűntek, és először a bejáró dolgozókat bocsátották el. Így a kécskeiek erősen kiszolgáltatottá váltak, s közben a helyi ipar jelentősége is csökkent. Megszűnt a mezőgazdasági gépgyártás; a Budapesti Likőripari Vállalatnak volt itt egy több mint 300 főt foglalkoztató palackozórészlege, ami szintén bezárt. Megszűnt az az üzem, ahol rádióelektronikai műszereket gyártottak elsősorban a hadiipar számára, a helyén egy kis német vállalkozás működik, amit természetesen szintén megbecsülünk. A mezőgazdaság terén pedig ültetvényeket számoltak föl, így az agráriumban egyre kevesebben dolgoznak. Felvetődhet a kérdés: ki a legnagyobb munkáltató? Az önkormányzat. Képzeljék el, milyenek lehetnek az adóbevételek. Ma, Tiszakécskén tehát én vagyok a felelős a legtöbb család megélhetéséért, több mint 420 dolgozónk van, és ebben az évben is ezen felül kb. 100 munkanélkülit foglalkoztatunk.

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselői október 14-én beadvánnyal fordultak Szerbia Alkotmánybíróságához, kezdeményezve a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény alkotmányossági felülvizsgálatát, illetve azon szakaszának hatályon kívül helyezését, amely a kollektív bűnösség elvét rögzíti és így kizárja a vajdasági magyarság egy részét a vagyon-visszaszármaztatás folyamatából. Közben megállapodott Tadics elnök és Pásztor István, a VMSZ elnöke arról, hogy a vagyon-visszaszármaztatási törvényt a magyarok számára elfogadható verzióra módosítják.

Ha megtörténik a módosítás, akkor az alkotmánybírósági beadvány is okafogyottá válik?– kérdeztem dr. Varga Lászlótól, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselőjétől.

– Azért várjuk meg, hogy mi lesz az ígéretből. Azt ki kell hangsúlyozni, hogy nem a vagyon-visszaszármaztatási törvény módosulna a jelenlegi helyzet szerint, hanem egy új rehabilitációról szóló törvényt fogadna el a köztársasági parlament, olyant, amelynek egy szakasza ezt a kérdést rendezi. A vagyon-visszaszármaztatási törvény azt mondja ki, hogy aki a megszálló erők tagja volt, az nem jogosult vagyon-visszaszármaztatásra. A rehabilitációs törvénynek pedig olyan szakasza lesz, mely a terv szerint kimondja: a megszálló erők tagjai közül csak azok nem jogosultak vagyon-visszaszármaztatásra, akik háborús bűncselekményt követtek el, és akik ezen vád alól nem tudják magukat mentesíteni. Ez lenne tehát a jogtechnikai megoldás.

Melyek azok a szükséges intézkedések, amik a pápai önkormányzat fenntarthatóságát növelik, illetve biztosítják? Miért volt szükség hitelfelvételre? Ezen kérdéseken kívül a munkahelyteremtésről, a fejlesztésekről beszélgettünk Pápa város polgármesterével, dr. Áldozó Tamással.

Polgármester úr március óta vezeti a várost, mert időközi választást írtak ki, miután dr. Kovács Zoltán a kormányhivatal vezetője lett. Ön a megválasztása napján azt mondta: „a következő években annyi beruházás fog ebben a kistérségben megvalósulni, melyeknek Pápa a központja, amennyi más magyarországi térségben nem, és ezáltal a pápai kistérség a legfejlettebb térségekhez tud majd csatlakozni.” Igaz, csak fél év telt el azóta, de mégis megkérdezem, milyen beruházások zajlottak le márciustól?

– Amikor ezt tavasszal mondtam, a pápai Várkertfürdő fejlesztése éppen a középső szakaszában volt. Ez az 1 milliárd 71 millió forintos beruházás a közeljövőben befejeződik. Strandmedencékkel és gyógyászati központtal bővült a fürdő. Amikor megválasztottak, már javában tartott a belváros-rehabilitációs programunk, aminek az összköltsége 2, 2 milliárd forint, és 2012. augusztusára fejeződik be. A programon belül megújul a régi városháza, a mozi épülete és átépül a pápai főtér. Jelenleg a főtéren zajlanak a leglátványosabb munkák; dolgoznak a régészek és reméljük, minél hamarabb átadják a területet a közmű-és a burkolatépítőknek. A harmadik nagy beruházásunk a pápai Esterházy-kastély rekonstrukciója. Egy kisebb norvég programból finanszírozott összeggel a kastély 20%-át már sikerült felújítani, és a közeljövőben írjuk alá annak a kiemelt projektnek a támogatási szerződését, ami 1,9 milliárd forintot irányoz elő a további felújítására, s valószínűleg 2014 elején átadhatjuk a megújult főépületet.

Cserna Gábor, Dunaújváros Megyei Jogú Város polgármestere, országgyűlési képviselő (Fidesz) majd’ egy évvel ezelőtt vette át szocialista elődjétől a város vezetését. Az örökségről, a kínai testvérvárosi kapcsolatokról és a fejlesztésekről polgármester urat kérdeztem.

Milyen örökséget vett át elődjétől?

– Az előző ciklusban Dunaújvárosban a megyei jogú városok közül egyedüliként olyan helyzet állt elő, hogy a szocialista polgármester mellett fideszes többségű volt a közgyűlés. Abban az időszakban humán alpolgármesterként dolgoztam, így az oktatásra, a kultúrára, az egészségügyre, az ifjúságpolitikára és a szociális területekre volt rálátásom. Tehát csak bizonyos szegmenseit ismerhettem meg a város anyagi helyzetének. Azonban tavaly októberben szembesülhettem azzal, hogy katasztrofális költségvetési helyzetbe került a város. Szerencsére ez már csak múlt idő; akkor viszont a hitelállományon felül az egyéb lehetséges mozgás is beszűkült, mert a bankok, a város pénzügyi partnerei már nem voltak hajlandók további hiteleket adni a korábban felvettek mellé. Tehát a legfontosabb teendőnk a város költségvetési helyzetének stabilizálása, de ezzel párhuzamosan el kell indulni a fejlesztéseknek is.

Csíkszentgyörgyön, a kultúrház közelében avatták fel október 13-án Székelyföld legrégebbi, eredeti helyén álló kapuját, melyet most újítottak fel. Az esemény az egyik momentumát képezte a VIII. Székelykapuk Napjának, amikor is egy autóbuszos túra keretében Csík legértékesebb székelykapuit lehetett megismerni. A napot a menasági kultúrotthonban tartott értekezlet zárta, ahol az eddig elért eredményeken kívül az összes kapu felmérését és a leendő tevékenységek összehangolásának elkövetkező lépéseit dolgozták ki. György József polgármestert a rendezvényről, a hagyományápolásról és a népszámlálásról kérdezem.

Minek tudható be, hogy Csíkszentgyörgy község az egyik leggazdagabb székelykapu-hagyatékot tudhatja a magáénak?

– A hagyományőrzésnek köszönhető. Egy felmérés szerint 120 székelykapu áll a községben. Ez a község tíz faluból áll, de székelykapuk csak ötben találhatók, pl. Pottyandon, Csíkmenaságban, Csíkszentgyörgyön. Székelyföldön számos ház előtt lehet úgynevezett székelykaput látni, amelyek a gazdaságok utca felőli bejáratánál állnak. A székelykapuk egyébként fából készített, gazdag faragású és festésű alkotások.

Soltvadkertről azt lehet olvasni, hogy a szőlő és a bor városa. A város internetes portálján pedig felteszik a kérdést: „részt vett-e az idei szüreti felvonuláson”?

Milyen is volt az idei felvonulás? – kérdezem Lehoczki Ferenctől, Soltvadkert polgármesterétől.

– 1993-ban tartottuk az első szüreti fesztivált Soltvadkerten, akkor, amikor a települést várossá nyilvánították. Tehát idén a 18. fesztivált rendeztük, ami többszörös ünnepünk is volt. Az eddigi fesztiválokat viszont nem mind Soltvadkerten tartottuk. Az egyik testvértelepülésünk a németországi Baden-Württemberg tartományban fekvő Bodelshausen, ahonnét a soltvadkertiek ősei érkeztek a 18. században. Hét sváb család jött át akkor az elnéptelenedett Vadkertet újjáéleszteni. Testvértelepülésünk kétévente rendez városfesztivált, és egy olyan döntés született, hogy mi is kapcsolódunk ehhez. Így egyik évben itthon, másik évben Németországban ünnepelünk. Ennek az a hozománya, hogy egyre nagyobb érdeklődés, várakozás előzi meg a helyi szüreti fesztivál rendezését. Azért is, mert Soltvadkert valóban a szőlő és a bor városa és még ma is az ország legnagyobb hegyközsége. Hosszú évek óta Soltvadkert az a település, ahol a legnagyobb volumenben, közel 3 ezer hektáron művelik a szőlőt. Magyarországon 1970-ben volt csúcson a szőlőtermesztés, akkor 230-240 ezer hektáron termesztettek, az eltelt 40 év alatt negyedére csökkent az ország szőlőterülete, viszont Soltvadkerten nem történt csökkenés. Ez azt jelenti, hogy a helyi gazdák változatlanul bíznak a jövőben, azt hisszük, hogy a több száz éves bor-és szőlőkultúrának nem csak múltja, nem csak jelene, hanem jövője is van.

Mezőtúr a Nagyalföld középső részén, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Hortobágy-Berettyó partján fekvő város, elnevezését az Árpád-korban már ismert Túr folyóról kapta. A Váradi regestrum, írásos emlékművünk 1219-es bejegyzésében Túr falu megnevezéssel már szerepel a település említése. Mezőtúr Nagy Lajos királytól nyerte el a mezővárosi rangot, aki Anjou-liliomos címert adományozott a városnak. Mezőtúr a középkortól kezdődően vált az Alföld egyik jelentős vásárvárosává, kereskedelmi útvonalává a híres túri vásárok révén. Herczeg Zsolttal, a város polgármesterével a helyi gazdaság helyzetéről és a hagyományok ápolásáról beszélgetünk.

Tisztelt polgármester úr! A rendszerváltozás utáni története során tavaly első ízben választott Mezőtúr a város és az önkormányzat élére jobboldali párthoz kötődő polgármestert. Milyen örökséget vett át elődjétől?

– Mezőtúr alapvetően mezőgazdasági város volt, és mai is inkább ez a jelleg a domináns. A rendszerváltás óta megtörtént a föld alatti közművesítés, tehát a csatornázás, az ivóvízhálózat kialakítása, és a szennyvízelvezetés. A gondot az okozza, hogy a kb. 100 kilométernyi belterületi úthálózatnak csak a 70%-a aszfaltozott. További probléma, hogy néhány cég beszüntette tevékenységét, így bezárt a téglagyárunk is. Volt itt egy holland tulajdonban lévő szállítmányozással foglalkozó társaság, de ők Szlovákiába tették át székhelyüket a kedvezőbb adózási lehetőségek miatt. Mindezért természetesen nem az előző városvezetés, hanem a gazdasági helyzet, a válság okolható. Sajnos ezért is a munkanélküliségi ráta a javuló tendencia ellenére is 10 % feletti.

Balmazújváros Európa egyik legnagyobb nemzeti parkja, a Hortobágy kapujában elhelyezkedő több száz éves település. Az itt élők barátságos és büszke emberek. És van mire büszkének lenniük, hiszen a város történelme az évszázadok során mindig tudott valami olyat adni az embereknek, amiért az ide látogatók vissza-visszatérnek.

Szerkesztőségünk vendége dr. Tiba István országgyűlési képviselő, Balmazújváros polgármestere.

Szeptember 28-án Idősbarát Önkormányzati Díjban részesült Balmazújváros Önkormányzata. Soltész Miklós államtitkár a díjátadás napján a Parlamentben elmondta, „amikor kiírták a pályázatot, arra szerettek volna buzdítani minden önkormányzatot, hogy próbáljanak valamilyen – a szokásos ellátáson túlmutató – pluszt is behozni az idősekkel kapcsolatos tevékenységi körükbe.” Balmazújvárosban mi volt ez a plusz?

– Balmazújvároson nagyon sok nem kötelező jellegű szolgáltatás működik az idősellátásban. Így üzemeltetjük az idősek klubját és az idősek otthonát is. Ezeken kívül évente az idősek számára több rendezvényt szervezünk. Ilyen az idősek karácsonyi ünnepsége, amikor 17 helyszínen látjuk vendégül a 62 év felettieket. Az elmúlt évben ez kb. 2900 nyugdíjast jelentett; ilyenkor egy műsorral ked-veskedünk nekik, megvendégeljük őket, és jelképes ajándékot kapnak karácsony tiszteletére. Ez már hagyomány minálunk, ahogy a nótaestek szervezése is. A nyugdíjasok részére kirándulásokat, szabadidős programokat is szervezünk. A főzőklubban az idősebbek adják át tapasztalataikat a fiatalabbaknak. A hagyományőrző klubokban pedig az idősek és a fiatalok együtt töltik a szabadidejüket, és közben mindkét generáció szelle-mileg és lelkileg gazdagodik. Ilyen például a Versmondó Klubunk is. Továbbá, az idős sportrajongók ingyen látogathatják a helyi NB II-es futballmérkőzéseket. Tehát jelezzük az idősek felé: hálásak vagyunk azért, amit Balmazújvárosért tettek.