A Székely Gyümölcs Egyesület és a Székelyföldi Legendárium kezdeményezésére több mint tíz termelőt csoportosító projekt indult, amely egy-egy legendával megtoldva népszerűsíti a helyi ízeket, jellegzetességeket. A Legendás Termékek Társulása nevet viselő családban a legjobb minőségű készítmények kapnak helyet. A tervekről Tankó Ágnest, a Sestercius kft. ügyvezető igazgatóját kérdezzük.

Milyen célból hozta létre a Székely Gyümölcs Egyesület a Sestercius kft.-t?

– A Székely Gyümölcs Egyesület egy vállalkozást indított el annak érdekében, hogy saját, illetve más manufakturális rendszerben dolgozó cégek termékeit egy egységes és hatékony módszerrel tudja értékesíteni. Ennek megfelelően a csatlakozott cégek prémium kategóriás termékeket gyártanak manufakturális módon, és helyi ízt, illetve receptet használnak. Jelenleg 14 tagja van a Legendás Termékek Társulásának, ami egy jogi személyiség nélküli társulás, aminek célja: kialakítani, és a piacra vezetni olyam prémium kategóriás termékcsoportot, amely minőségében képviseli Székelyföld igazi ízvilágát és hagyományait. Olyan társulásról van szó, ami megtestesíti a társulás tagjai által felvállalt termékfejlesztési és együttműködési hajlandóságot, illetve szervesen megjelenít olyan földrajzi tájegységet, amelynek írásos legendája speciális módon népszerűsíti a termékeket, illetve a vállalkozások tevékenységét. Tehát nagyon fontos, hogy ez a társulás a helyi kultúrával működjön együtt. A társulás termékeinek egyik legfőbb népszerűsítési eszköze a legendáriummal, mint egy fő szellemi produktummal való összekapcsolás.

„Komló Város Önkormányzata kiemelt céljaként tűzte ki új munkahelyek teremtését, a meglévők fejlesztését” – olvashatjuk a város honlapján.

Szerkesztőségünk vendége Polics József országgyűlési képviselő, Komló polgármestere.

Tudtommal 20 millió forintot különítettek el munkahelyteremtési támogatások céljára. Miről van szó; az önkormányzat hoz létre munkahelyeket, vagy ebből a pénzből vállalkozások beindítását segítik elő?

– Az önkormányzat nem tud létrehozni új munkahelyeket, hanem vállalkozóbarát környezetet alakított ki annak érdekében, hogy a vállalkozók munkahelyeket teremtsenek. A már meglévő vállalkozásokat is támogatjuk munkahely-megtartó, illetve növelő beruházásukban, ezért az idei költségvetésben erre 20 millió forintos keretösszeget különítettünk el. A tavalyi őszi választások után rögtön megalkottunk egy munkahelyteremtő-megtartó rendeletet, amiben azt szabályoztuk: milyen feltétellel tudjuk a vállalkozásokat támogatni. Erre néhány példa: egy autóiparba bedolgozó vállalkozás 400 millió forintos beruházást hajt végre a telephelyén, s mi ezt azzal támogatjuk, hogy 3 millió forintért kiépítjük a csatlakozó közműveket. Egy meglévő vállalkozás 2-3 munkahely teremtése céljából támogatást kért varrógépek vásárlásához, s mi vissza nem térítendő támogatásban részesítettük. A rendelet szerint lehetőségünk van arra, hogyha az önkormányzat tulajdonában álló ingatlanban működik a vállalkozás, akkor elengedjük a bérleti díjat. Az önkormányzat tulajdonában álló földterületet is ingyen odaadhatjuk vállalkozás céljára. Szükség volt ilyen rendeletre, mert a legnagyobb problémánk az alacsony foglalkoztatottság, s minden eszközt meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy kimozduljunk a holtpontról.

2011. szeptember 17-én Bicskén több helyszínen kerül megrendezésre az Önzetlenség Napja nevű karitatív esemény, mely a városban élő 20 éves Hetlinger Ákos megsegítését tűzte ki céljául, mert a fiatalembernek lábszár szinten amputálni kellett a jobb lábát. A rendezvényről, a munkahelyteremtésről és a fontosabb beruházásokról Tessely Zoltán országgyűlési képviselőt, Bicske polgármesterét kérdeztük.

Tisztelt Polgármester úr! Kinek az ötlete volt az Önzetlenség Napja c. rendezvény megszervezése?

– Bicske kisváros, így a hírek eléggé gyorsan terjednek, s ezért nehéz eldönteni azt, hogy kinek a fejéből pattant ki a segítő akció ötlete. Azt kijelenthetem, hogy senki sem próbálta kisajátítani magának ezt a rendezvényt. Több próbálkozás indult el egyszerre; és nagyon örültünk annak, hogy ebben a rendezvényben szinte mindenkinek egyesült az ereje. A város összefogásának meglett az eredménye, mert több mint 1,2 millió forintot gyűjtöttünk össze ezen az eseményen.

Szeptember 15-én Keszey János, Balatonalmádi polgármestere népes küldöttség élén a bajorországi Eggenfeldenbe utazott, ahol a testvérváros vezetőivel folytattak tárgyalásokat. Eggenfelden még 2008-ban az Európa Tanács érdemérmét vehette át az európai egység gondolatának elterjesztésében tett fáradozásaiért. A testvérvárosi kapcsolatokról, a fontosabb beruházásokról, fejlesztésekről Keszey János polgármester urat kérdezem.

Tisztelt Polgármester úr! Legyen szíves bevezetőként beszámolni az eggenfeldeni látogatásról!

– A hétvégén testvérvárosi szerződésünk megkötésének tizedik évfordulóját ünnepeltük. Újra megerősítettük a kapcsolatainkat egy díszoklevél aláírásával. A bajor városban az Eggenfelden-Balatonalmádi Baráti Társaság szervezte az ünnepség művészeti részét. Magyar részről a Vörösberényi Ringató Balaton és a Botorka Néptáncegyüttes adott műsort. Gimnáziumunk tanulóinak küldöttsége, az intézmény igazgatónője is elkísért minket, mivel a két város iskolájának és diákjainak az elmúlt tíz év kapcsolatáról nyílt kiállítás.

Füzesgyarmat a Sárrét központjában, Szeghalom kistérségben mint Békés megye „északi kapuja” helyezkedik el. Legnagyobb kincsük, a kiváló minőségű „Sárrét gyöngye” gyógyvíz, mely a Kastélypark Fürdő vize. Bere Károly polgármester úrral a természeti, környezeti értékek megóvásáról és a város gazdasági programjáról beszélgettünk.

– Tisztelt Polgármester úr! Polgármesteri köszöntőjéből idézek: „fontos számunkra épített környezetünk megóvása, tisztelete.” Erre külön áldoz a város a költségvetésében?

– Sajnálatos módon egy elég hátrányos helyzetű térségben fekszik a város és igen magas a munkanélküliség, ezért évente 9-10 millió forintot különítünk el a közmunka-program anyagi fedezetére. A programban résztvevők pedig rendbe teszik a köztereket. A történelmi egyházak helyi gyülekezeteinek segítésével is sokat tehetünk az épített örökség megóvásáért. A katolikus, a református és az unitárius egyházakat támogatjuk abban, hogy például a templomok környékét rendbe rakjuk, lenyírjuk a füvet. Nemrég éppen az unitáriusok templomát újítottuk fel a közmunkaprogram keretében. Városunk Trianon-emlékművét az elmúlt húsz évben nem ápolták, idén a közmunkásokkal annak a környezetét is széppé varázsoltuk, sőt a rajta lévő neveket is újraírtuk.

Bácsalmásnak először saját erőforrásait kell kihasználnia, nem pedig bizonytalan befektetőkre várnia, mondta a város polgármestere, aki szerint egyik legfontosabb feladat a helyi termelés megszervezése, illetve a fogyasztás helyben tartása. Németh Balázs polgármester úrral a helyi termelők helyzetéről beszélgettünk.

– Tisztelt polgármester úr! A következőt lehet olvasni a város honlapján: a lakosság 57 %-a aktív korú, amelynek 10-15%-a részesül munkanélküli ellátásban és jövedelempótló támogatásban. A foglalkoztatottak a mezőgazdaságban (1200 fő) és az iparban (1100 fő), valamint a kereskedelmi és szolgáltatási szférában (212 fő) dolgoznak. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a tényleges keresők száma a lakosságnak csupán kb. 45%-a?

– Közgazdászként jól tudom, hogy minden egyes statisztika többféleképpen értelmezhető. Én leginkább a térségi összehasonlításokat szoktam előtérbe helyezni, és sajnálattal kell megállapítanom, hogy Bács-Kiskun megyében a munkanélküliséget tekintve a második legrosszabb mutatóink vannak.

– Bácsalmás annak idején mezőgazdaságból tartotta fenn önmagát. A mezőgazdaságban dolgozókat a rendszerváltás óta mennyire támogatta az önkormányzat?

– Tavaly választottak meg először polgármesternek, így hitelesen nem nyilatkozhatom arról, hogy ezen a téren1990 óta milyen lépések történtek. Az biztos, hogy az országban az egyik legjobb – vegyszerrel nem átitatott – földek Bácsalmáson és környékén vannak. Több száz évvel ezelőtt jól működtek az uradalmak és1945 után az Állami Gazdaság és a termelőszövetkezet alkalmazottjaként jól megéltek itt az emberek, ezért – furcsa, amit mondok–, elveszítették kezdeményezőképességüket és önállóságukat. Nem szoktak hozzá ahhoz, amit az 1990-es évektől megkövetelnek, hogy egyénileg kell érvényesülni. Ezért kezdtünk el olyan programokat, melyeknek a lényege: a termelés és az értékesítés közösségi alapon történő újraszervezése.

A óvások elutasítása és a kezdeményező-csoport fellebbezésének elfogadása után szeptember 15-én délután meghozta döntését a bukaresti bíróság: bejegyezték az Erdélyi Magyar Néppártot. Hogyan tovább? Ellenségeskedés, vagy kompromisszumkeresés? Kiket próbálnak megszólítani és milyen programokkal? Ezekre a kérdésekre várjuk a választ Toró T. Tibortól, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnökétől, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnökétől.

– Kik is hátráltatták a bejegyzést?

– Amíg egy normálisan működő országban a pártbejegyzés egyszerű jogi aktus, és amennyiben kezdeményezők teljesítik a párttörvényben meghatározott feltételeket, a bíróság meghozza a kedvező határozatot, addig Romániában mindez egy kőkemény politikai kérdés. Nálunk nem csak szigorú a párttörvény, de ráadásul sok dolgot félremagyarázhatóan fogalmaz meg, és nagy a politikai nyomás az igazságszolgáltató szervekre. Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése során az ellendrukkerek nagy száma sorakozott fel, hogy megakadályozzák kezdeményezésünket. Ha jól megnézzük, hogy kik állnak a gáncsoskodók mögött, akkor világosan látható: az RMDSZ vezetői. Illetve volt egy kulcsfigurája az egész procedúrának, egy bukaresti zugügyvéd, ő adott felhatalmazást az RMDSZ bukaresti szervezete elnökének, és az RMDSZ egyik tanácsosának, hogy a támogató aláíró listákat böngésszék és a bejegyzési dokumentumokból másolatot készítsenek. Ez az alak, az „RMDSZ ügyvédje” most egy korrupciós, pénzmosásos ügy vádlottja, és 3,8 millió eurós honoráriumot vett fel eddig a tanácsaiért. Tehát nem egy kis kezdő ügyvédről van szó. Ennek az „úrnak” a baráti társasága ideiglenesen sikert könyvelhet el, hiszen több mint két hónappal meghosszabbították a bejegyzési folyamatot, sőt azt is elérték, hogy első fokon a bukaresti törvényszék elutasító bejegyzést hozott. Úgy vélem, most már nem visszafelé kell tekinteni, hanem előre, és építeni kell a pártot.

A szlovákiai koalíciós tanácsülésen felvetődött az euró 2. védősánca ügyében kiírandó népszavazás. Mi áll mindennek a hátterében? Kinek kedvez a kivárási technika? Farkas Ivánt, a Magyar Koalíció Pártja gazdasági és régiófejlesztési alelnökét kérdeztük.

–Tisztelt alelnök úr! Mi lehet egy ilyen népszavazás eredménye?

– Kezdjük azzal, hogy tavaly született döntés az első védősáncról, ami Európai Pénzügyi Mechanizmusként híresült el, s amiben az euróövezet tagországai közül egyedül Szlovákia nem vett részt. Ez volt az első segély Görögország számára. Majd júliusban az Állandó Stabilitási Mechanizmusról , a 2. védősáncról döntöttek a tagországok, és elfogadták azokat az alapelveket, amelyekhez immár Szlovákia is csatlakozott. Elfogadták az alapelveket, de a részleteket minden egyes tagország parlamentjének el kell fogadnia. Ekörül alakult ki óriási nézeteltérés Szlovákiában, mert igencsak törékeny a kormánykoalíció többsége, és azon kívül a Szabadság és Szolidaritás Párt (SaS) messzemenően elzárkózik a 2. védősánc megszavazásától. A kormányfő asszony és a pénzügyminiszter viszont megígérte Brüsszelben, hogy Szlovákia csatlakozik az Állandó Stabilitási Mechanizmushoz. Az ellenzéki pártokra sem támaszkodhat Radicova asszony, illetve a Fico vezette Smer csak akkor szavazná meg az euró 2. védősáncát, ha az összes koalíciós párt is így döntene. Ez egy súlytalan kijelentés, hiszen tudatában vannak annak, hogy a SaS úgyse szavazza meg a mechanizmust, és a sajtó felé viszont megmutathatják a jó szándékukat. Ezért, jobb híján, azt találták ki az utolsó előtti kormánykoalíciós tanácson, hogy elhalasztják a döntést, és Szlovákia utolsóként szeretné megvitatni, esetleg megszavaztatni az euró 2. védősáncához való csatlakozást. A kormánykoalíció így a kivárási taktikát választotta. Arra számítanak, ha Szlovákia utolsóként lát hozzá a felettébb kényes téma megvitatásához, időközben döntése okafogyottá válik. Csak éppen ezt a kivárási, halasztási technikát Finnország, Hollandia és mások is jelezték. A múlt héten azt javasolták, hogy legyen a témában népszavazás, illetve, azt is: az euró védősáncáról szóló szavazást kössék össze a kormánnyal kapcsolatos bizalmi szavazással. Az utóbbival a SaS nem ért egyet, hiszen bent szeretne maradni a kormányban, egyúttal a 2. védősáncot sem szeretné megszavazni. Ha kiírnák a népszavazást, annak eredménye előre borítékolható, hiszen ezzel a témával szinte naponta foglalkozik a sajtó, a közbeszéd tárgyává vált és érzékelni lehet, hogy a széles tömegek mellett immár az értelmiség körében is egyre többen ellenzik Görögország megsegítését. Senki sem akar saját költségvetéséből más bajbajutottnak segíteni, viszont, ha mégis hoztak egy olyan döntést, hogy ezt kell tenni az euró megmentése érdekében, és ha csak egy ország lesz, amelyik ezt megvétózza, akkor, akár az EU-s alkotmány esetében, megbukik az egész tervezet.

A nevelési év ünnepélyes megnyitójával, a Napsugár Óvoda felújított épületének átadásával vette kezdetét a böszörményi városnapi programsorozat szeptember 9-én. A „bezermeni vígasságok” elnevezéssel pedig szeptember 10-én a hajdúsági ízek kedvelőit látta vendégül a város, sőt állampolgársági eskütételt is szerveztek a hajdúk Böszörménybe telepítésének évfordulójára, szeptember 13-ra. A városi ünnepségsorozatról, a világörökségi címre való pályázásról Kiss Attila országgyűlési képviselőt, Hajdúböszörmény polgármesterét kérdeztem.

– Tisztelt képviselő úr, polgármester úr! Milyen hagyományokkal bír ez az ünnepség?

– A városnapi rendezvénysorozatnak nagyon komoly a hagyománya, mert 1609. szeptember 13-án kelt Báthory Gábor kiváltságlevele, amiben a fejedelem letelepíti a hajdúkat az egykori Böszörmény településre. Mindez 402 éve történt, és a város komoly fejlődése ekkor vette kezdetét. A hajdúkat nem csak letelepítette a fejedelem, de kollektív nemességet is adott nekik, így kizárólag csak az uralkodó felé tartoztak számadással. Az 1699-től a megalakult hajdú kerületnek pedig városunk lett a székhelye egészen 1876-ig, amikor egy közigazgatási reform megszüntette a kerületet. A város napját a ’90-es évektől kezdve ünnepeljük egy önkormányzati rendelet alapján.