Az ország szívében, a négy égtáj fontos főútvonalainak találkozásánál a Dunántúl keleti kapuja Dunaföldvár. A város szolid szépségével, takarosságával ékszerdobozként tűnik ki a két iparváros, Dunaújváros és Szekszárd között. Aki nyugat felől érkezik, az előtt igazán itt nyílnak ki a sík Alföld tájai. Aki pedig kelet felől kel át a Dunán, az a nevezetesen terjedelmes löszfallal találkozik, és vár rá a lankás Dunántúli táj. Szerkesztőségünk vendége Keresztes Lajos, Dunaföldvár polgármestere.

– Tisztelt Polgármester úr! Ön tavaly ősztől áll a város élén, elődje Nagy Gáborné független polgármester volt. Milyen örökséget vett át tőle?

– Az előző ciklus erős, és talán erőltetettnek is mondható fejlesztési politikájának egyik következménye, hogy erre az évre a város elérte hitelfelvevő képessége maximumát; 227 milliós hiánnyal terveztük meg a 2011-es költségvetést. Ennek az összegnek kb. 2/3 ad része fejlesztési hitel. Az idei költségvetéssel kapcsolatban megfogalmaztuk, hogy a fejlesztések mellett az új beruházások működtetésére és a város üzemeltetésére is figyelni kell. Eddig a város a pályázatokhoz szükséges önrészt elő tudta teremteni, de a legtöbb esetben az új fejlesztések működtetése igencsak drágára sikerült. Erre a legjobb példa az áprilisban átadott iskolaépület. Annak ellenére, hogy ott az első félévben csak temperáló fűtés volt, a hatalmas terek miatt igen jelentős gázszámlát halmozott fel. Az előző ciklus örökségeinél nem is az anyagi természetűek jelentik a főbb problémát, hanem némely szerződés. Az elmúlt években ugyanis olyan szerződéseket is kötöttek, melyek inkább az építésekre és nem a működtetésre voltak optimalizálva. Ilyen például a 2003 elején megkötött szennyvíztisztítási megállapodás. Bár Dunaföldvár 54%-ban a szennyvízrendszer tulajdonosa, az üzemeltetés viszont már nincs a város kezében, így minimális a befolyása az árképzésre. Ez a tulajdoni arány csak akkor jelentkezik, ha fizetnünk kell, s nem köszön vissza szavazati arányban sem. Ezért már pert indítottunk a szennyvíztisztítót üzemeltető céggel, mert rendkívül magasnak tartjuk áraikat. Kétségtelen, hogy az üzemeltetés eladása pénzt hozott a városnak, de ezt mára felélték, ezért tárgyalunk a környékbeli településekkel a szerződés módosításáról.

Az Ars Sacra Alapítvány ötödik alkalommal rendezi meg ősszel, szeptember 16. és 25. között a Szakrális Művészetek Hete rendezvénysorozatot. Már az első programokkal az volt a szervezők legfőbb szándéka, hogy mindenki számára elérhetővé tegyék azokat a képzőművészeti kincseket, zenei különlegességeket, amelyek alkalmasak a lélek felemelésére. Az idei programokról, a művészeteken átszűrődő reményről Dragonits Márta belsőépítésszel, az Ars Sacra Alapítvány kuratóriumának elnökével beszélgettünk.

– Idén tehát ötödik születésnapját ünnepli a Szakrális Művészetek Hete. 2007-ben ki volt az ötletgazda, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvényt szervezzenek?

– A 2007-es budapesti Városmisszió szervezésébe kapcsolódtunk bele, mi, a Szakrális Művészetek Hete későbbi ötletgazdái, és azon gondolkodtunk, vajon miként lehetne a szakmánkon keresztül bemutatni az Istennel való kapcsolatunkat. Belsőépítészként, ami egy iparművészeti tevékenyég, elég sok művésszel álltam már akkor kapcsolatban, és elmentem az Iparművészeti Múzeumba, ahol megkérdeztem: lehetne-e egy kis szakrális kiállítást rendezni a Városmisszió idejére? Hála Istennek igent mondtak, ahogy a többi múzeumban is. Jól tudtam, hogy a múzeumok nagyon sok olyan alkotást őriznek, melyek az Ég felé fordítják az ember tekintetét.

„Szécsényben barátságos, szorgos-dolgos, vendégszerető emberek élnek, akik annyi nehéz év után, hitükből fakadóan is reménnyel és bizakodva tekintenek a jövőbe, és barátsággal fogadnak minden jó szándékú embert” – olvasható a város honlapján a polgármesteri köszöntőben. A fejedelemválasztó város polgármesterével, Stayer Lászlóval – többek között– a város működőképességének megőrzéséről, a munkahelyteremtésről és Szécsény kulturális örökségének védelméről beszélgettünk.

– Tisztelt polgármester úr! Amikor 2010 őszén ismertette a programját, abban többek között szerepelt a város működőképességének megőrzése; munkahelyek megőrzése és új munkahelyek teremtése; utak, járdák felújítása; az oktatási intézményrendszer régi nívójának visszaállítása, a pedagógusok munkájának jobb megbecsülése; a sport és a kultúra támogatása; a polgári fesztivál újraélesztése; a vízdíj és a helyi adó felülvizsgálata; az egyházzal és a civil szervezetekkel való jó kapcsolat kialakítása; valamint a helyi kis- és középvállalkozók támogatása, megbecsülése. Menjünk sorban: milyen anyagi helyzetben volt a város, mikor átvette annak vezetését a szocialista polgármester asszonytól?

– Nem lehet egyértelműen csak rosszat vagy csak jót mondani az elmúlt időszakról, mert történtek olyan infrastrukturális fejlesztések, amikből, ha ügyesen sáfárkodunk, profitálni is tudunk. Ezekhez a fejlesztésekhez zömében EU-s forrásokat vettek igénybe, melyekhez az önerőt főleg hitelekből tudták biztosítani. Készíttettem egy kimutatást arra vonatkozólag, hogy az elmúlt nyolc évben az önkormányzati vagyonból milyen összegben adtak el ingatlanokat. Környezetemben megkérdeztem: ki milyen összegre tippel? Senki sem találta el, hiszen 350 milliós értékről van szó. Tehát az önerőt épületeladásokból is biztosították. Az átadás-átvételkor az is kiderült, hogy a kötelezettségvállalás összege 650 millió forint. Hitelekről, szállítók felé történő tartozásokról van szó. Az önkormányzatnak volt egy olyan peres ügye egy szemétszállító céggel, amit már elődöm is megörökölt, és aminek összege hozzávetőlegesen 120 millió forint. Emellett több peres ügy is volt, s így az örökségünk mínuszban kb. 800 millió forint. Közben fény derült különböző más ügyekre is, így arra is, hogy az egészségügyi centrum munkálatai során elbontásra került a szomszédos mentőállomás garázsépülete, amely a mai napig nem épült vissza. Tehát ezt nekünk kell már megoldani.

„Jelenleg nem a turistahiány okoz problémát a Gyilkos-tónál – idén is beigazolódott, az üdülőtelepen július közepétől indul a nyaralási idény. A nyári melegben erdélyi és külföldi kirándulók százai keresik a hűsülést a fenyők árnyékában, és természetesen a Gyilkos-tó varázslatos környéke sokakat napokig tart a környéken. Azaz tartana, hisz az utóbbi napokban nagyon sokan csalódottan távoztak az itteni szálláshelyekről. A turistaűző tényező az akadozó ivóvízellátás, ami problémát jelent a szállodákban, panziókban” – olvasható a www.szekelyhon.ro honlapon. A Gyilkos-tónál elkezdett víz- és csatornahálózat munkálatainak leállásáról, a településfejlesztésről, a természeti környezet védelméről Mezei János urat, Gyergyószentmiklós polgármesterét (Magyar Polgári Párt) kérdeztem.

– Konkrétan mi okozta az ivóvízellátási problémákat?

– A Gyilkos-tónál elkezdett víz- és csatornahálózat munkálatai azért maradtak abba, mert a kormánytámogatással indított beruházás – a kivitelezési fázisban – többletköltségekkel terhelődött, amit a finanszírozó nem fizetett ki. A többletköltség pedig abból ered, hogy sziklás területekbe ütköztek az építők. Az illetékesekkel folytatott tárgyalások eredményeképpen hamarosan sikerül egyenlíteni az eddig elvégzett munkálatok számláját, és ha a kormány vállalja a munkálatok folytatásához szükséges anyagi támogatást, akkor a még hiányzó derítőállomás és víztisztító is megépül. Addig is az önkormányzat alá tartozó közüzem végzi a szolgáltatásokat és a hibákat rövid időn belül elhárítja. Több mint húszéves probléma a Gyilkos-tónál az ivóvízellátás, és konkrétumok csak azután történtek, hogy mi, az új városvezetés vette át az irányítást.

Kisalföld északnyugati sarkában, az egyik legforgalmasabb nyugati határátkelő állomásunktól, Hegyeshalomtól alig 10 kilométer távolságra található Mosonmagyaróvár. A több mint kettőezer éves város Moson vármegye székhelye is volt. Az évszázadok viharos történelme – más magyar településekhez hasonlóan – e várost sem kímélte. Mártír várossá az 1956-os forradalom és szabadságharc tragikus eseményei miatt vált. Szerkesztőségünk vendége dr. Nagy István, országgyűlési képviselő, Mosonmagyaróvár polgármestere.

– Tisztelt képviselő úr, polgármester úr! Honlapjáról idézek: „meggyőződésem, hogy Mosonmagyaróvár és környéke olyan értékekkel rendelkezik, melyekre építve az ország egyik legdinamikusabban fejlődő térsége lehet.” Melyek ezek az értékek?

– Olyan értékekről van szó, melyekre méltán lehetünk büszkék. A természeti adottságaink kiválóak: három folyó partján fekszik a város és északon a Hanság, a másik oldalon pedig a Szigetköz terül el. Tehát már önmagában az érték, hogy ilyen csodálatos környezetben található a város. A másik értékcsoport a történelemből eredeztethető; Mosonmagyaróvár Magyarország kapuja, így igen sok csata helyszíne voltunk, de az itt élők megtanultak minden nehézségből talpra állni, újra kezdeni és mindig újjáépítették ezt a várost maguk és utódaik számára. 1956 öröksége pedig máig példát és erőt ad a jelen kihívásaihoz. Kulturális értékeinkre is büszkék lehetünk; nem messze született Liszt Ferenc, és nálunk indult meg először Európában az egyetemi szintű agrárképzés. Ezeken túl a város fekvésére is építenünk kell, hiszen autópályák, nemzetközi vasútvonalak keresztezik egymást, a nemzetközi vízi útvonal halad el a város mellett, és a közelben két nemzetközi repülőtér – Bécs és Pozsony mindössze 20 perc alatt elérhető – működik. Ezeknek az adottságoknak a kihasználása kellő feladatot jelent és éppen ezért felelősséggel jár.

A marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölttel kapcsolatban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) a véleménye: politikai és közösségi összefogásra van szükség, hogy az egyenjogúság érvényesüljön, az érdekcsoportos tevékenység helyett szakmai politizálást kell folytatni. Éppen ezért dr. Vass Leventét, az egészségügyi minisztérium tanácsosát jelölik közös polgármesternek Marosvásárhelyen. Az esélyekről Jakab Istvánnal, az EMNT Maros megyei szervezetének elnökével beszélgettünk.

– Személy szerint meglepett, hogy egy RMDSZ-es mellett teszik le a garast, de az még jobban, hogy pont az RMDSZ helyi szervezete az, amelyik még gondolkodik azon, hogy támogassa-e Dr. Vass Leventét – a Magyar Polgári Párt ezt már megtette– , hiszen egy olyan személyről van szó, aki a szövetségi képviselők tanácsának a tagja. Ráadásul Dr. Vass Levente –aki kórházigazgatóként, minisztériumi tanácsadóként, urológus szakorvosként és a marosvásárhelyi civilmozgalom létrehozásában és működtetésében vállat szerepével bizonyította be, hogy szakmai felkészültségén túl kiváló közösségszervező– csak akkor indul el a választáson, ha mindhárom magyar politikai alakulat támogatja.

– Mi magunk sem értjük, mi állhat az RMDSZ hezitálásának hátterében. Egy év sincs a választásokig, sürget az idő és az is egyértelmű: Marosvásárhelynek csak akkor lesz magyar polgármestere, ha a magyar szavazatok összeadódnak. Tehát a teljes magyar lakosságot kell megszólítanunk, mert demográfiailag kisebbségben vagyunk. Ebben a szeren-csétlen helyzetben a szerencsénk az egyfordulós polgármesteri választási rendszer. Aki megszerzi a legtöbb szavazatot, egyszerű többséggel, az lesz a polgármester. Ezeket a tényeket figyelembe véve javasoltuk az RMDSZ-es Vass Leventét. Nem értjük, hogy ez a párt miért is pont a saját embere mellett húzza az időt.

Felvidéken a magyar állampolgárság ügyében felgyorsultak az események. A VIA NOVA Ifjúsági Csoport – ami különálló jogi személy, de partnere és elvben ifjúsági szervezete a Magyar Koalíció Pártjának – több társadalmi szervezettel közösen aláírásgyűjtést kezdeményezett, valamint szimpátiatüntetést hirdetett meg szeptember 1-jére Komáromba.

Gubík László, az MKP lévai szervezetének elnöke, a VIA NOVA ICS országos alelnöke néhány héttel ezelőtt tette le a magyar állampolgársági esküt, a szlovák állampolgárságát pedig nem kívánja feladni. Gubík Lászlót az északi szomszédainknál tapasztalható megfélemlítésről és a kettős állampolgárságról kérdeztem.

– Számított arra, hogy ekkora politikai lavinát indít el?

– Nem vagyok naív, s tudtam: lesz politikai és médiabeli visszhangja ennek az ügynek, de arra nem gondoltam, hogy bejelentésem ekkora lavinát indít el. A magyar állampolgárság felvétele számomra először lelkiismereti ügy, másodsorban jogi, alkotmányos – joghallgató vagyok– , és csak ezután politikai. Családom számára is erkölcsi elégtételt jelentett az, hogy felvettem a magyar állampolgárságot.

Nemcsak az önkormányzattal fizettette ki gyorshajtásait, de szolgálati autója után duplán vette fel a költségtérítést is Schwartz Béla, Ajka szocialista polgármestere. Az erről szóló dokumentumokat az elmúlt héten a Fidesz helyi vezetői mutatták be. A „duplázásról”, feljelentésekről és az iskolabezárásokról Ravasz Tibort, az ajkai önkormányzat fideszes képviselőjét kérdeztem.

– Először beszéljünk a gyorshajtásokról. Mikor történt ez és milyen alapon fizetheti ki az önkormányzat a kirótt büntetéseket? Hiszen egy hivatal közúti szabálysértést nem követhet el.

– Ajka város jegyzőjének viszont más az álláspontja: mindegy ki hajt gyorsan az autóval, azt az önkormányzat érdekében teszi. Ezért nem büntethető az a sofőr, legyen az akár polgármester, aki azért hajt gyorsan, hogy le ne késsen egy hivatalos rendezvényről. Ezt a magyarázatot nevetségesnek tartom, hiszen ha valaki időben indul el, akkor nem késik el. Álláspontunk szerint, még mielőtt az önkormányzat állná a bírságot, meg kell találnia a gépkocsi vezetőjét, és kifizettetni vele a büntetést. Ha erre nincs mód, akkor visszaszáll a felelősség az önkormányzatra, de mindez automatikusan nem működhet, hiszen az elmúlt másfél évben három évben is történt olyan eset, ami összesen 90 ezer forintos büntetéssel járt és számtalan büntetőponttal. Mindegyik esetben az önkormányzat azon hivatali autóját kapták el, ami kizárólag a polgármester úr használatában áll. Ha bárki másfél év alatt ily sok büntetőpontot kap, annak még a jogosítványát is bevonják. Mi azt gondoljuk, hogy egy politikusra nem vonatkozhatnak más szabályok, mint egy magánemberre.

Tata az elmúlt évtizedekben nemcsak a vizeivel, angolkertjével, árnyas parkjaival, felújított épületeivel, rendezett útjaival, olimpiai Edzőtáborával vált nevezetessé, hanem múzeumaival, tudományos tanácskozásaival, állandó rendezvényeivel (Víz, Zene, Virág fesztivál; Tatai Sokadalom; Barokk Fesztivál; Szabadtéri játékok; őszi nagyhalászat) is, melyek öregbítették a város hírnevét. Az önkormányzatnak a gazdaságfejlesztő folyamatokban lévő szerepéről, fiatalok első lakáshoz jutásának támogatási rendszeréről, A Miénk, Tatáé – a helyi érték védjegy létrehozásáról Tata polgármestere Michl József, a térség országgyűlési képviselője nyilatkozott.

– Még tavaly május elején azt nyilatkozta, hogy 2002 óta kizsigerelte az állam az önkormányzatokat. Nagyon kevés azon települések száma, mely nincs eladósodva. Tata mennyi hitelfelvételre szorult?

– Az említett kizsigerelés két irányból zajlott. Egyrészt 2002-től folyamatosan csökkentek a normatívák, ami nagyban megnövelte az önkormányzatok működési kiadásait. Ennek az lett a következménye, hogy az intézményi finanszírozáshoz az egyes önkormányzatoknak a költségeknek több mint a felét kellett állnia. Mindemellett jelentősen bővítették az önkormányzatok kötelező feladatainak számát, de úgy, hogy ehhez nem rendeltek forrásokat. Még a Medgyessy-kormány hozott olyan intézkedéseket, mely során növelték a közalkalmazottak bérét. Ez önmagában nem rossz, de a gond: az önkormányzatok az első évben még megkapták ehhez a forrást, de a következő esztendőben már nem. Ez volt tehát az „ősbűn”.

Tata város önkormányzata a 2006 és 2010 közötti időszakban néhány olyan fejlesztést is elindított, melyhez hitelt vett fel. Mindez néhány százmillió forintos tétel, viszont korábban működési hitelt is felvett hozzávetőlegesen ugyanilyen tételben. Amikor 2006-ban polgármester lettem, elhatároztuk, hogy a működési hitelt teljesen lenullázzuk. Így sikeresen kigazdálkodtuk a hitel összegét. Tatának 2007 óta nincs működési hitele, s nem is fogadunk el olyan költségvetést, amiben a működésünkre hitel felvételére kerülhetne sor. Fejlesztésünket pedig úgy rendeztük át, hogy 2007-2008-ban kötvénykibocsátásról döntöttünk 3,5 milliárd forintos összegben. A kötvények egy részét a korábbi, sokkal roszszabb kamatozású hitelek kiváltására fordítottuk. Így jelenleg csak ez az egyedüli hitelállománya az önkormányzatnak. Amikor a kötvényeket kibocsátottuk, kijelentettük, hogy működést ebből nem finanszírozhatunk, csak az EU-s pályázatok önrészeit. Az uniós pályázatok önmagukban remek lehetőséget biztosítanak, viszont egyik szocialista kormány sem gondoskodott arról, hogy az önkormányzatok többsége képes legyen előteremteni a megfelelő önrészt. Éppen ezért szorult a legtöbb önkormányzat pályázati hitelre. Mi a kötvényekből még működést csökkentő fejlesztéseket is meg tudtunk valósítani, pl. az önkormányzati intézmények energiaracionalizálását.