Június közepén a X. kerületbe költözött a csökkent munkaképességűeket és fogyatékosokat oktató és foglalkoztató Ability Park. Kőbánya szociális és népjóléti helyzetéről Weeber Tibor alpolgármester úr nyilatkozott.

– Tisztelt alpolgármester úr! Ez egy olyan élménypark, amit fogyatékosok részére hoztak létre?

– Nem, a parkot éppen az egészségesek számára hozták létre. Az a cél, hogy az egészséges emberekkel megismertessék a különböző fogyatékossággal élő emberek problémáit, világukat, illetve azt a stratégiát, amit ők tudnak követni. Egy példa erre: sötétben kell tájékozódniuk, tehát a szemükön kívül a többi érzékszervüket kell használniuk.

– Tehát ebbe a parkba bárki ellátogathat.

– Így van, de mivel vállalkozásról van szó, belépődíjat szednek. Nem új intézmény, csak éppen a közelmúltban költözött Kőbányára.

– Annak, hogy a X. kerületbe költözött a park, az önkormányzat számára milyen hozadéka lehet?

– Azért örülünk a parknak, mert közelebb került hozzánk, hiszen kerületünk és vezetése is szociálisan érzékeny és odafigyel a sérült emberek támogatására.

Ismét a Napkorona bajnokok között jegyzik Nagypálit. A megmérettetésen azok az önkormányzatok versengenek, melyek területén a legmagasabb az egy főre eső napenergia-felhasználás. Függetlenül attól, hogy napkollektorokról, vagy elektromos áramot termelő napelemekről van szó. A Napkorona Bajnokságot az európai RES, azaz a Megújuló Erőforrások Bajnoki Ligájának magyar fordulójaként az ENERGIAKLUB immár második éve rendezi meg. Három települési kategóriában kerülnek ki azok a díjazottak, akik élen járnak a napenergia hazai felhasználásában. Az 5000 lakos alatti kategóriában idén is a 26 lakosú Dötk bizonyult a legjobbnak, míg a 2. helyezést Nagypáli önkormányzata nyerte el. A díjjal kapcsolatban Köcse Tibor, a település polgármestere nyilatkozott.

– Gratulálunk a második helyezésért! A bioerőmű, biogáz-áramfejlesztő, a megújuló energiaforrásokat felhasználó szélturbinák és napkollektorok építése és használata, a lakópark, a vadaspark és az Ökocentrum mind ehhez a községhez kapcsolódik. Mi lehet az oka annak, hogy a kevés számú lakóval rendelkező települések azok, amelyek a napenergia felhasználása irányában tesznek is valamit?

– Ennek a titka, hogy ezen települések vezetői azt az utat keresik, miképpen tudnának anyagilag, gazdaságilag megerősödni a falvak, és felelős gondolkodással jobb életkörülményeket szeretnének teremteni az ott élő embereknek. Gondolok itt a környezetvédelmi előnyökre is, melyeket a megújuló energiák használata biztosít. A másik ok, hogy egy kisebb településen egyszerűbb a döntési mechanizmus és az adminisztráció útja. Így a kezdeményezések jóval könnyebben megvalósíthatók. Nagypáli egy olyan „zöld út” nevű program mentén halad, melynek fő prioritását a megújuló energiák adják. Természetesen ezen túlmenően és ehhez kapcsolódóan meg kell említeni a környezetvédelmet és a turizmust is. A fejlődési folyamatok közt átmenet is létezik: a településen nyitottunk egy turinform irodát annak köszönhetően, hogy megjelent nálunk a megújuló energiához kapcsolódó turizmus. Ez abból ered, hogy egy nemzetközi témaúthálózat állomáshelye vagyunk, helyi témaútunk is van, és olyan agrárenergetikai programunk is, ami egy japán energiafűz-mintakert, ami iránt a sajtónyilatkozatok után egyre többen érdeklődnek. Akik ezt a mintakertet megtekintik, azt is megtudják: mennyire éri meg ezzel foglalkozni. Egyértelmű a válasz, hogy megéri, mert ha csak azt nézzük, hogy munkahelyeket teremtettünk az Ökocentrumban, hiszen tíz felsőfokú végzettségű fiatalt tudunk foglalkoztatni, így közgazdászokat is. Ez is előnyt jelent egy ilyen kis településnek. Ebbe a sorba illeszkedik bele az a kapcsolati rendszer, amit az utóbbi 5-6 évben építettünk fel. Számos pályázati munka kidolgozásakor együttműködünk magyar és külföldi partnerekkel, így akár 7-8 országos nemzetközi programnak vagyunk az egyik szereplője. Sőt főszereplője, mert nálunk fejeződik be az a hároméves program – a RURENER –, ami az intelligens energiájú európai települések együttműködését célozza meg. Szélesítjük a kört, hiszen a legutóbbi németországi találkozón elhatároztuk, hogy minden eddigi szereplő további tíz települést bevon ebbe a programba.

Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója: – Hat év korkülönbség volt közöttünk, én még gyerek voltam, ő meg „nagyfiú”, úgyhogy hallgattam az okosságaira az uszodában. Karinthy Cini egy ideig pólózott a Fradiban, erről szól a Ferencvárosi szív című novellája, szerette a napfényt, a vizet, a sportolók közösségét. Arra nem emlékszem, hogyan lett befutott szépíró létére a vízilabda-szakosztály elnöke, de én értem nagyon sokat tett ebben a pozícióban, mondhatnám úgy is, „életet mentett”. 1956-ban Melbourne-ben, az olimpián a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke voltam, és csak 1958-ban tértem haza, amiért két év eltiltást kaptam és csak segédmunkát végezhettem. Miután az eltiltás letelt, megmondták, hogy a Fradit kivéve, bárhová igazolhatok játszani, azonban egyik csapat sem akart befogadni.

2010 óta működik a Nemzeti Kultúráért Egyesület, mely soraiba gyűjtötte a kultúra avatott hazai művelőit. Több szekciója mellé, május 24-én, a Színház és Filmintézetben megalakította az egyesület kisebbségi tagozatán belül a cigány kulturális és művészeti szekciót, aminek vezetője Raduly József, a Művészeti-Oktatási-Kulturális Közéleti Alapítvány elnöke, fővárosi képviselő lett.

– Gratulálunk a tisztséghez! Miért jött létre tavaly ősszel a Nemzeti Kultúráért Egyesület?

– Ez az egyesület tavaly októberben alakult meg a magyar parlamentben olyan szakmai fórumként, amely biztosítja a kultúra egyes szegmensei között a kapcsolatrendszert, az átjárhatóságot. A cél, hogy támogatjuk a kultúrateremtő és kultúraközvetítő egyéni és közösségi tevékenységeket. Mi, alapítók, célul tűztük ki a Kárpát-medencében élő magyarság szellemi és kulturális erőterének, közösségeinek újjáépítését. Ebből következik, hogy olyan változásokra és tettekre van szükség, melyek elvezetnek a nemzettudat modern újjászületéséhez. Mi a magyarságot az európai kultúrkörön belül létező kulturális közösségnek tekintjük, amely nemzetkarakterében őrzi ősi gyökereit. Azt szeretnénk, ha az egyesület eredményeivel, s kiváló szakembereinek munkájával, a mindenkori kormány első számú partnere legyen a kultúra, a művészet és a hagyomány vonatkozásában. Egyesületünknek 15 tagozata van és 75 szekciója. El lehet képzelni, hogy milyen széleskörű tevékenységet folytatunk.

A stratégiai jelentőségű orosz Szurgutnyeftyegaz 21,2 százalékos MOL részvénycsomag megvásárlásával az Orbán-kormány az állami szerepvállalás erősítésére törekszik a gazdaságban, valamint növelni akarja az energiaellátás biztonságát. Kisebbségi tulajdonosként az állam támogatja a MOL-t irányító menedzsmentet. Hernádi Zsolt vezérigazgató szerint minden érintett számára megnyugtató megoldás született, ami véget vet a bizonytalanság korszakának, mivel korábban aggodalom övezte a Szurgut-részvények sorsát. Az orosz cég 2009-ben lett a MOL legjelentősebb kisebbségi tulajdonosa, miután az osztrák OMV felvásárlási kísérletét a menedzsment meghiúsította, és ezután az osztrákok eladták a részvénycsomagjukat az orosz vállalatnak.

– Tisztelt polgármesterasszony, gratulálunk az eredményhez! Minek köszönhető ez a siker, amit elért az időközi választáson? Hiszen ez a 42%-os eredmény ilyen esetben kitűnőnek mondható.

– Köszönöm a gratulációt. Valóban, magam is sikerként értékelem a választási eredményt, a győzelem mellett a magas részvételi arány, és a személyemet ért komoly támogatás miatt is. Úgy gondolom, hogy a püspökladányi emberek megértették: azon az úton érdemes tovább haladni, amit tragikus sorsú polgármesterünk, Arnóth Sándor jelölt ki. S mivel én voltam a település alpolgármestere – tavaly október óta –, s a haláleset után rám maradt a város vezetése, tulajdonképpen a folytatásra, az állandóságra, a biztonságra szavaztak a ladányi emberek. De, úgy gondolom, hogy a programot, amit kínáltam, eljuttattam a választópolgárokhoz és szeretnék megvalósítani a következő három évben – képviselőtársaimmal közösen – szintén olyan, ami mellé érdemes volt odaállni, hiszen fejlesztési elképzeléseket, olyan terveket tartalmaz, ami előmozdítja a várost.

Vass István Zoltán: A műsor vendégei esetében majd’ mindig oly csomópontot keresünk, ami valamilyen módon kapcsolódik az élet nagy történéseihez. Az ön életében voltak ilyen csomópontok?

Medveczky Ádám: A legnagyobb csomópont, ami életem meghatározója, az ’56-os forradalom és szabadságharc. Meghatározta nemzeti identitásomat, aminek csírája akkor már bennem élt.

– Van-e még ezen kívül?

– Van, de ez a leglényegesebb. A történelem a család életét is végigkísérte. Trianon után erdélyi származású édesanyám fölköltözött, idejárt a Zeneakadémiára. Édesapám ügyvéd volt, az ő szülei lévaiak. A Medveczky híres felvidéki nemzetség, az Árva megyei Medvecéről származnak. Ezen a településen élők nagy része mára elszlovákosodott. Édesanyám idősebb bátyja, Érsek Elemér, az I. világháborúban orosz hadifogolyként maradt kint, sokáig leveleztünk vele, aztán eltűnt a nagy szibériai pusztaságban; megszakadt vele a kapcsolat. Édesapám, dr. Medveczky Tibor, miután Pest „felszabadult”, 1945 februárjában, malenkij robotban vesztette életét.

Az Európai Unió támogatásával 1,2 milliárd forint értékű fejlesztés fejeződött be a Nyíregyházához tartozó Sóstógyógyfürdő parkfürdőjében; a nyírségi üdülőközpontban további 3 milliárdos beruházást készítenek elő. A turisztikai fejlesztésekről, a város költségvetéséről, az iskolabezárásokkal kapcsolatos híresztelésekről, a helyi termékek népszerűsítéséről és a Szatmárnémetivel való együttműködésről dr. Kovács Ferencet, Nyíregyháza polgármesterét kérdeztem.

– Tisztelt polgármester úr! Milyen arányban érkeztek a felújításra szükséges pénzek a várostól, illetve Brüsszeltől?

– A parkfürdő teljes rekonstrukciójához 50%-ban kaptunk EU-s pályázatból vissza nem térítendő támogatást, a fennmaradt 50%-ban pedig a város önerőből finanszírozta a munkálatokat. Sajnos a nem megfelelő előkészítés miatt több probléma is volt ezzel a beruházással. A tervezés, a kivitelezés sem volt megfelelő, ezért az év elején át kellett vizsgálnunk az egész programot. Az is sokáig kérdés volt: a szezonnyitásra meg tudjuk-e nyitni a kapukat? Komoly módosításokat kezdeményeztünk a közreműködő hatóságnál, ahol megértették felvetéseinket, s a lehetséges keretek közt támogatták is azokat. Egy példával élnék: fúrtak egy olyan kutat, ami 50 méterre volt a medencétől, s már a tervezésnél sem derült ki az, miként is gondolják, hogy a víz eljusson a medencébe. Ilyen szintű hibáktól hemzsegett ez a program. Ezeket mostanra sikerült teljes mértékben kiküszöbölni, és megnyitni a megszépült, felújított strandot.

Pünkösd hétfőn első alkalommal adta át Schmitt Pál köztársasági elnök a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetéseket a Sándor Palotában. Az elismerést azok a személyek vehették át, akik a kultúra, a sport, a művészet, a vallás, illetve az oktatás területén kimagasló teljesítményt nyújtottak. Az Érdemérem büszke tulajdonosa lehetett felvidékiként Ulman István Magyar Művészetért-díjas fafaragó népművész is, aki a rozsnyói járás kis falujában, Várhosszúréten él, és a Gömöri Kézművesek Társulásának alapító tagja. A kitüntetést kiemelkedő művészi, alkotó munkásságáért, a magyar kézműves kultúra átörökítéséért, közösségszervező tevékenysége elismeréseként vehette át.

– Gratulálunk a szép elismeréshez! Amikor ezt a mesterséget– ahogy olvasom 30 évvel ezelőtt– elkezdte művelni, gondolt-e arra valamikor, hogy Magyarország államfője kitüntetésben részesítheti?

– Több mint harminc éve annak, mikor először elkezdtem farigcsálni. Már gyerekként faragtam különböző dolgokat. Amikor valaki elkezd alkotni, akkor számára „könnyebb a világ”. Könnyebben elviselhetőbbek a problémák és szebbnek látja a földet. Gondolom, rajtam kívül, mások sem azért alkotnak, hogy kitüntetéseket kapjanak, hiszen minden ember génjében benne van a tenni akarás. Kétségkívül hatalmas megtiszteltetésben volt részem a Sándor-palotában. S ez a kitüntetés nem csak engem illet, hiszen nem csupán a fafaragásért kaptam, hanem a közösségi munkáért is. A fafaragásban is többedmagammal dolgozom, hiszen majd’ másfél évtizede létrehoztam egy faragó csapatot. Baffi Lajos a társam, aki egy nagyszerű ember, és hozzám hasonlóan gondolkodik. Amellett szervezem a kultúrát, amennyire tudom, itt Gömör északkeleti csücskében, s mellettem dolgozik Várhosszúréten a kulturális szervezet, a Csemadok. Amint a bevezetőben mondta, mi alapítottuk meg a Gömöri Kézművesek Társulását. Ennek a társulásnak, aminek Nagy Gyuri barátom az elnöke, népes tábora van. Működik itt a Meseszínház, amit egy elismert egyéniség vezet, Badin Ádám. Ezek a tehetséges és igaz emberek mellettem állnak, s ezért tudtam éveken keresztül a kultúra szervezéséért is tenni, szerény képességeim szerint.