Kohári Nándor, a szegedi közgyűlés fideszes önkormányzati képviselője szerint példátlan és megengedhetetlen provokáció történt, hiszen a Szegedi Szabadtéri Játékok hivatalos promóciós mappájában olyan papírt osztottak szét a május 27-ei közgyűlési ülésen, mely a megyés püspököt és több helyi politikust gyalázó kommenteket tartalmazott. Az üggyel kapcsolatban képviselő urat kérdeztem.

– Milyen formában gyalázták ezek az írások Kiss-Rigó László püspök urat és a fideszes képviselőket?

– A Szegedi Szabadtéri Játékok mappájában többek között az idei esztendő programját is bemutató promóciós anyagot osztottak szét a képviselőknek. Ebben az anyagban kinyomtatva szerepelt a helyi napilap internetes verziójának előző napi, a Szabadtériről szóló cikke is, melyben az eredményeket méltatták, valamint külön lapra szerkesztve, formázva az ehhez kapcsolódó olvasói kommentek. Ezek a kommentek nevesítik és gyalázzák mind a megyés püspök urat, mind a fideszes és KDNP-s városatyákat elsősorban abban az összefüggésben, miszerint a püspök úr és több konzervatív politikus is Bátyai Edina ügyvezető igazgató leváltását akarják elérni. Püspök úr cáfolta, hogy neki erre hatásköre lenne, és befolyása bírna az ügyre. Azt tudni kell, hogy a szegedi önkormányzati választások után a közgyűlésben jobboldali többség alakult ki, de a polgármester MSZP-s maradt. A 100%-ban önkormányzati tulajdonú cégeknél egy kivétellel megtörtént az igazgató váltás. Ez a kivétel éppen a Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft. volt. Tehát a testület nem váltotta le az ügyvezető asszonyt.

Békéscsaba saját forrásaiból is támogatja a helyi kisvállalkozókat. A város az elmúlt négy évben több mint 130 millió forintot fordított erre a célra – közölte dr. Ferenczi Attila, a képviselő-testület Pénzügyi, Gazdasági és Városfejlesztési Bizottságának elnöke sajtótájékoztatón június 8-án, Békéscsabán. A megyei jogú város kisvállalkozóinak támogatásáról és a gazdálkodási célkitűzésekről lapunknak dr. Ferenczi Attila nyilatkozott.

Hosszú előkészítési szakasz után és az úgynevezett hatos kategóriába tartozó független alkotói műhelyek státusának áttekintését követően kerül az előadó-művészeti törvény módosításának tervezete a parlament elé. Erről és új esszékötetéről, a Személyes történelemről L. Simon Lászlót, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnökét – a civil életben írót, szerkesztőt – kérdeztem.

– Tisztelt elnök úr! Engedje meg, hogy egy felütéssel kezdjek. Az egyik tévéműsorban felvetette: „miért nem arról beszélünk, hogy az MTV volt vezetője még most is 2 millió forintot keres”. Rudi Zoltánról van szó?

– Nem az ő személye fontos. Nekem személy szerint vele nincs semmi bajom. A következővel van bajom: vannak, akik a közmédia rendszeréből úgy élnek, hogy tényleges munkát nem végeznek, s emellett nagyon sok pénzt keresnek. Ez elfogadhatatlan. Egy kicsit hazabeszélek: az országgyűlési képviselők többsége reggeltől estig dolgozik, miközben sértegetik őket a balliberális sajtó munkatársai; ingyenélőnek, korruptnak titulálják őket, és nem azokra figyelnek oda, akik rendkívül sok pénzt visznek haza tényleges teljesítés nélkül.

– Erről a 2 milliós keresetről nem nagyon lehet hallani, de attól hangos a liberális sajtó, hogy több mint 1000 főt rúgnak ki a közmédiumokból.

– Mivel nem az én hatáskörömbe tartozik az ügy, nincs információm arról, hogy kiket bocsátanak el. Remélem, hogy szép számmal lesznek köztük olyanok, akik munka nélkül keresték a jövedelmüket.

Az elmúlt évtizedekben, amikor egymást érték a kudarcok a magyar labdarúgásban, gyakran elhangzott a felemelkedés kulcsa: új alapokra kell helyezni az utánpótlás-képzést és a kiválasztást. A szépen hangzó szólamokat azonban nem sok tett követte. Bár alakult jó néhány labdarúgó-akadémia, ennek egyelőre sajnos kevés a látható jele, sőt vannak, akik már az akadémiai képzés hátrányairól is beszélnek. Most viszont egy teljesen újszerű kezdeményezés indult útjára Borsod megyében. Megalakult a Sajóvölgye Focisuli SE, amelynél már gőzerővel folyik is a gyermekek kiválasztása, felvétele.

– Amikor Kazincbarcikán dolgoztam, számos toborzót hirdettünk, mégis alig érkeztek gyermekek – emlékezett a korábbi időkre Kádár Zsolt, a focisuli szakmai igazgatója. – Ennek oka legtöbbször a szegénység volt, mert a gyermekek szülei – bármilyen ügyes is volt a lurkó – általában nem engedhették meg maguknak a heti többszöri utaztatást. Elgondolkodtam: mi lenne, ha „házhoz” mennénk, és mi, edzők járnánk le azokra a településekre, ahol vannak futballozni vágyó gyermekek? A kezdeményezés lényege, hogy egy központ – esetünkben Putnok – köré felépítve létrehozzunk egy, a régió mint-egy ötven környező települését magába foglaló sportegyesületet.

Az elképzelés több hónapos, szerteágazó szervezőmunka után valósággá nemesedett. Kádár Zsolt több pozitív impulzust is kapott terve megvalósításához. A korábbi szövetségi kapitány, Gellei Imre kiválónak nevezte a Kádár Zsolt által kitalált szisztémát, olyannyira, hogy az Orbán Viktor által alapított felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia már az együttműködéséről is biztosította a borsodiakat.

Feljelentéseket tett az előző önkormányzati ciklusban hozott döntések alapján a fideszes vezetésű Heves Megyei Önkormányzat hűtlen kezelés gyanúja miatt az Országos Rendőr-főkapitányságon. Mindegyik feljelentés az egri kórházat érintő, az önkormányzat korábbi, szocialista vezetése által hozott döntésekhez kötődik. A szocialista örökségről, a megye eladósodásának okairól Szabó Róbert, a Heves Megyei Közgyűlés elnöke nyilatkozott.

– Tisztelt elnök úr! Önök úgy vélik, hogy a 2008-ban az egri kórházat átjátszották köztulajdonból a HospInvest markába, s így felmerül a hűtlen kezelés megalapozott gyanúja.  Milyen kára származott a megyének ebből a két évvel ezelőtti döntésből?

– Ez nem a vélekedés kategóriájába tartozik, mert Heves megyében mindenki számára egyértelmű, hogy mi történt 2008-ban. Az akkori döntés az országos médiában is nagy port vert fel a Hevesben élő emberek ellenállása miatt. A megye mind a mai napig nem tudta kiheverni a 12 évig tartó szocialista vezetés legnagyobb bűnét, azt, hogy politikai megrendelésre átadták a HospInvestnek az egri kórházat. Anyagi és morális károkról is beszélhetünk. A morális válságot mindenki érezhette, aki a környéken lakik. Drasztikusan romlott a kórházi ellátás, nem volt elegendő orvos, komplett osztályokat számoltak föl. Az anyagi kár természetesen számokban is kifejezhető. A kiszervezés következményeként kb. 1,2 milliárd forint plusz- kiadás sújtotta a megyét. Ehhez hozzáadódik egy 1,6 milliárdos, folyamatban lévő peres követelés, ami szintén a HospInvest-ügy hozadéka.

Május 20-án tartotta a Nemzeti Külgazdasági Hivatal szervezésében a Tajvani–Magyar Közös Üzleti Tanács nyolcadik soros ülését Budapesten. A fórumot megelőzően tizenkilenc üzletemberből és a minisztériumok szakembereiből álló delegáció látogatott Veszprém megyébe, többek között Ajkára, ahol négy helyi vállalatnál tettek üzleti látogatást. A delegációt tajvani részről Fred P.C. Huang úr, a tajvani Gépipari Egyesület tiszteletbeli elnöke, magyar részről pedig Ékes József országgyűlési képviselő vezette. A település polgármestere, a szocialista Schwartz Béla viszont nem fogadta a küldöttséget. Az ajkai látogatás eredményéről Ékes József képviselő úr, a Nemzeti Fórum Egyesület alelnöke, a Magyar-Tajvani Parlamenti Baráti Társaság elnöke nyilatkozott.

– Tisztelt képviselő úr! Az országos napilapok csupán az ajkai látogatásról beszélnek. Veszprém megye más településeire nem is ment el a delegáció?

– Nem csak Ajkára, hanem még öt másik településre is ellátogattunk. Így Veszprémbe, Pápára, Tapolcára, Balatonfüredre és Devecserbe is. Utóbbi település tragédiájáról a helyszínen megbizonyosodva Huang urat annyira meghatotta, hogy saját személyes forrásból 10 ezer dollárt ajánlott föl Devecser újjáépítésére. Ez egy szívet melengető, megható érzés volt. Emlékezzünk vissza: 2009-ben egy tajvani katasztrófa 760 halálos áldozatot követelt. Tehát átérezte a Gépipari Egyesület elnöke a szolidaritás szükségességét. Ezen az öt településen nagyon korrekt volt a fogadtatás, s bízom benne, hogy annak a munkának, amit 10 évvel ez-előtt elkezdtünk – azóta vagyok a Magyar-Tajvani Baráti Társaság elnöke –, hamarosan beérik a gyümölcse.

Május 25-én 78 igen szavazattal, 68 nem ellenében jóváhagyta a kisebbségi nyelvhasználati törvény új változatát a szlovák parlament. A tavaly ősz óta készült jogszabály nem olyan, amilyennek a kormány előterjesztette. A törvény elfogadását az ellenzéki képviselők zajongással fogadták, az SNS és a Smer következetesen a tervezet ellen szavazott. A kezdeményezésbe végül teljesen beledolgozták Igor Matovics, az Egyszerű Emberek vezetőjének javaslatait, így több pontban eltér a Híd és a minisztérium által kidolgozott, második olvasatba utalt verziótól. Vajon javítja-e a törvény a kisebbségek nyelvi jogait? –kérdeztük Berényi Józseftől, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnökétől.

– Tisztelt elnök úr! A nyelvtörvény vitájából is kitűnik, hogy a szlovák kormánykoalíció korántsem egységes. Igor Matovics, az „egyszerű emberek vezetője” saját megítélése szerint mindent megtett, hogy a törvény a szlovákok érdekeit is védje, a módosítás megszületéséért viszont a Smer-SD három hiányzóját tette felelőssé. Kijelentette: indítványai csak 75 igent kaptak, ha ők hárman is jelen vannak, megbuktak volna, s akkor neki és egyszerű társainak sem kellett volna megszavazni a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítását. Tehát trükközésekről van szó? Összejátszik az ellenzék az egyik kormánypárttal?

– Elképzelhető, hogy trükközés van a háttérben, de nem az ön által fogalmazott összejátszásról. Az ellenzék az, ami megpróbál taktikázni a széteső-félben lévő kormánykoalícióval. Bizonyára az ellenzéknek az a megfelelő, hogy elmondhassa: a törvény elfogadásával a magyaroknak nagy engedményt tett a kormánykoalíció. Erre lehet gondolni, hiszen az ellenzék megtehette volna, hogy megbuktassa ezt a törvényt, de nem így cselekedett.

„– Rabok legyünk vagy szabadok? – tette fel Petőfi kérdését március 15-én Veszprémben Galán Géza pozsonyi színész, aki gyorsan és határozottan választ is adott önmagának: – Nem. Nem. És nem! Minket mindig rabosítani akartak! Évtizedekig keletről, most nyugatról” – olvasható a veszprémi hírportálon. Kedves művész úr! Szellemi, vagy fizikai rabságról beszélhetünk?

– A veszprémi tudósító zavarosan idézte, amit mondtam. Az előadásom címe valóban Petőfi: „Rabok legyünk, vagy szabadok?” kulcskérdése volt. A válaszom: a legkeményebb szovjet-bolsevik „békeévek” idején a „Szabadság!” volt a köszöntés! Holott úgy kellett volna köszönnünk: „Rabság”. Ma, a kommunista-bolsi egyeduralom helyett a globális, nemzetközi finánctőke – lényegében ugyanazokkal a főszereplőkkel, csak átmaszkírozva – kikéri magának, és őrjöngve üvöltözik, hogy a magyarság nem az ő zenéjére kíván „köszönni”! Az Európai Parlamentben a – most éppen német – Cohn-Bendik és a hazaáruló Hellerek sokasága megugatja azt az embert, aki több mint húsz évvel ezelőtt, éppen Petőfi hangnemével és tisztánlátásával szólalt meg egy újratemetésen! Ő ma a nemzet szabadságáért és önrendelkezéséért tesz lépéseket. Ez az, ami nagyon nem tetszik bizonyos világhatalmi köröknek. Tehát: hátradőlhetünk és gondtalanul, boldogan ünnepelhetünk? Az én válaszom, most is – 2011 márciusának idusán: Nem, nem és nem! „Mit nem beszél az a német,/Az istennyila ütné meg!...”… „Oly sokáig tengődtünk mi úgy, hogy/ Volt is, nem is a mienk az ország;/ Valahára mutassuk meg már, hogy/ Senkinek sincs semmi köze hozzánk./…/ Hol az ellen, kérdezed? ne kérdezd,/ Mindenütt van, ahová tekintesz,/ S legnagyobb és legveszélyesebb az,/ Ki mint testvér símul kebleinkhez, / Köztünk van a legnagyobb ellenség,/ A cudar, az áruló testvérek!/ S egy közűlök százakat ront el, mint / A pohár bort az egy cseppnyi méreg./…” Azt hiszem, ezzel válaszoltam kérdésének utolsó mondatára is.

Lezárult a kapuvári belváros-rehabilitáció első üteme; május 24-én átadták az egykori járásbíróság felújított épületét. A rehabilitációs pályázatról és arról, miként küzdhető le a 99 milliós hiány Kapuváron, Hámori György, a város polgármestere nyilatkozott.

– Tisztelt polgármester úr! Azt olvastam, hogy januárban a kapuvári önkormányzat 50 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyert az egykori járásbíróság épületének rekonstrukciójára. Viszont a felújítás kb. 60 millió forintba került. Honnan teremtették elő ezt a majd’ 10 millió forintot?

– Városunk kötvényt bocsátott ki három éve. Pályázati forrásokból származó támogatásaink önrészét – amennyiben a város költségvetésében a szükséges fedezet nem áll rendelkezésre – ebből finanszírozzuk. A kötvénykibocsátással egyidőben önkormányzati határozatban rögzítettük, hogy a kötvényből csak és kizárólag beruházások finanszírozhatók, dologi és egyéb kiadások nem. Ehhez azóta is következetesen ragaszkodik a kapuvári képviselő-testület.

– Ne vegye provokációnak a kérdést, de ha majdnem 100 milliós a város költségvetésének a hiánya, akkor miért döntöttek úgy, hogy az önrészt még ki is pótolják? Nincsenek olyan hangok a városban, melyek szerint: inkább munkahelyeket kellett volna ebből az összegből létesíteni?

– Az a feladatunk, hogy olyan gazdasági klímát teremtsünk Kapuváron, amelynek szolgáltatáslistáját, előnyeit mérlegelve a helyi vállalkozások bátran vállalják fel cégük növekedési pályára állítását. Konkrétumokat mondok: szlovák-magyar EU-s pályázat keretében a Vállalkozók Házát építünk a kapuvári ipari parkban, hogy itt pályázati és adótanácsadással, közös irodai szolgáltatásokkal, kommunikációjuk, marketingjük támogatásával segítsük igény esetén a parkunk és a város cégeit. Nem adhatunk pénzt gazdasági ötletek megvalósítására, ez szerepzavar volna, viszont induló új vállalkozások számára gyakorlatilag rezsiköltségért biztosítunk ipari csarnokot, ahonnan elindulhatnak, hogy pár év múlva, immár megerősödve lépjenek ki az inkubációs körülmények közül. Kapuvár munkaerőpiaci helyzete a hivatalos statisztikák alapján amúgy nem megítélhető: 12 kilométerre található az osztrák határ, nagyon sokan dolgoznak Ausztriában.