Túlzás nélkül kijelenthetjük: a tavaly április 10-én, az oroszországi Szmolenszk közelében történt repülőgép-szerencsétlenség az egész világ közvéleményét megrendítette. A kilencvenhat lengyel, köztük Lech Kaczynski köztársasági elnök és más állami vezetők életét kioltó tragédia mély sebet ejtett a lengyel társadalom lelkén. Az események első évfordulóján Feliks Netz katowicei írót kérdeztük.

– A Szmolenszkkel kapcsolatos fájdalmat csak növeli, hogy a baleset komor árnya a katyni vérengzésekhez kötődik…

– A szerencsétlenség pontos körülményei és okai még mindig tisztázatlanok. Az egész kérdésről minden gondolkodó lengyelnek megvan a maga véleménye, így nekem is. A világhálón és más fórumokon nagyon sok elmélettel lehet találkozni, ezek egy része valószerűtlen, más részük viszont nagyon is valós, logikusnak tűnő kérdéseket feszeget. Az biztos, hogy Szmolenszk és Katyn összefügg: a kilencvenhat utas az 1940-ben történt katyni vérengzések helyszínére tartott, hogy ott részt vegyenek egy nagyszabású ünnepségen a Sztalin parancsára lemészárolt mintegy huszonkétezer lengyel hadifogoly emlékére. A szmolenszki szerencsétlenség csakis a hajdani katyni rémtettek miatt történhetett meg. Ráadásul a kilencvenhat utas jelentős része az egykori katyni áldozatok hozzátartozója volt, vagy olyan ember, aki évek óta az áldozatok méltó emlékezetéért tevékenykedett.

Április 28-án ér véget Horvátországban a népszámlálás. Milyen kampányt folytatott a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) annak érdekében, hogy a magyarok vállalják nemzetiségüket és anyanyelvüket? Ezen témán kívül az új magyarországi alkotmány határon túli magyarokra vonatkozó passzusáról és a Gotovina-perről Jankovics Róberttel, a HMDK ügyvezető elnökével beszélgettem.

– Tisztelt elnök úr! Kezdjük az utóbbi témával. A határon túli magyarságra vonatkozóan ez az alaptörvény kimondja, hogy a régi alkotmányokkal ellentétben Magyarország nem csupán felelősséget érez az anyaországon kívül élő magyarokért, hanem felelősséget visel is. Ezt mekkora előrelépésnek tartja?

– A HMDK az előző nyolc évben is ezt az álláspontot képviselte. Magyarországnak úgy kéne gondját viselnie a határon túli magyaroknak, ahogy ezt a horvát állam teszi. Mi tehát ugyanezt a gondviselést vártuk volna el anyaországunktól. Erre 2002 és 2010 között nem került sor, ezért nagyon büszkék vagyunk a mostani Orbán-kormánynak a határon túl élő magyarokkal kapcsolatos tevékenységeire. A HMDK vezetői is részt vettek az alkotmányozási folyamatban, ami külön öröm és megtiszteltetés számunkra. Bízunk benne, hogy a mostani kormány jó példát ad a következő kabinetek számára, s nem lesz visszatérés a korábbi időszakokhoz. Ezért a HMDK következetesen támogatja a magyar kormányt a határon túli ügyekben, s annak is örülnénk, ha a következő magyarországi választások aktív résztvevői lehetnénk.

1992-ben Makovecz Imre létrehozta a Magyar Művészeti Akadémiát. Az Akadémia megalapításakor tagja lett többek között Buda Ferenc költő, Jankovics Marcell filmrendező, Meloccó Miklós szobrász, Nemeskürty István irodalom- és filmtörténész, Novák Ferenc koreográfus, Lázár Ervin író, Sára Sándor rendező, Sinkovits Imre színész, Tolnay Klári színész. A szervezet máig egyesületként működött, mert az eddigi kormányoknak kedvesebb volt a Széchenyi irodalmi és Művészeti Akadémia, amely a balliberálisok gyűlhelyeként ismert. A nemzeti elkötelezettségűek Makovecz köré szerveződtek. Antallék alatt és azóta állami támogatásban csak a liberálisok részesültek, míg a nemzetiek tagdíjakból tudták magukat fenntartani. Amennyiben az MMA köztestületté válik, megszűnik a liberálisok privilégiuma, s előreléphetnek azok, akik eddig csak szemlélői lehettek az irodalmi és művészvilág hivatalos eseményeinek. Makovecz Imre megalakulása óta elnöke a testületnek, a napi feladatokat Fekete György belsőépítész látja el, mellette 9 elnökségi tag és 3 felügyelőbizottsági tag vezeti az akadémiát, a tisztségviselők minden ellenszolgáltatás nélkül végzik munkájukat. Finta József és Demján Sándor is a támogatók között található.

– Egymás után két elmondhatatlanul aljas cikk jelent meg az indexen. Súlyos ténybeli tévedésekkel. Makovecz Imre Kossuth-díjas építészt támadva. Nekem őszintén szólva már elegem van ezeknek a minősített hazaárulóknak a ténykedéséből. Ön nem unja még?

– Én ezeken keresztülnézek. Az MMA elnöksége a rosszhiszemű híresztelésüket visszautasította. Hogy mivégre ez a nagy őrjöngés, elmesélem. A lényeg az, hogy létrehoztuk a Magyar Művészeti Akadémiát a rendszerváltás idején, mert úgy gondoltuk, hogy ez egy olyan új szervezet lesz, melyet a magyar kormány használni fog, hiszen színe-virága itt van a művészeknek. Ebből nem lett természetesen semmi. Eltelt húsz év, tehát több idő, mint ami Horthy Miklós rendelkezésére állt arra, hogy a szétcibált, tönkretett maradék Magyarországot talpra állítsa, és most végre Orbán Viktornak köszönhetően –, aki állja a sarat a zsarolásokkal és a sötét játszmákkal szemben, energikusan viszi az országot egy normális, épeszű irányba – a Magyar Művészeti Akadémia köztestületté válhat végre, nem kell egyesületi jogcímen működnie. Átalakíthatja magát, hogy alkalmas legyen arra, hogy a kulturális életet következetes testületként képes legyen befolyásolni. Ehhez vagy a Budai Vigadót, vagy pedig a Pesti Vigadó mögötti Kristálypalotát fogja megkapni a Magyar Művészeti Akadémia.

Traian Basescu április 17-én Kovásznán kijelentette: szorgalmazza, hogy az új alkotmányban jelenjék meg a régiók fogalma, de a fejlesztési régiók átszervezése során gazdasági és szociális kritériumokat kell szem előtt tartani, nem pedig etnikai szempontokat. Kulcsár-Terza Józsefet, a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki elnökét arról kérdeztük, szükséges-e a fejlesztési régiók átszervezése, s mikorra is várható az új román alkotmány.

– Hogyan véleményezi az MPP Basescu kijelentését?

– Úgy gondoljuk, teljesen szükségtelen bárminemű átszervezés, hanem el kell ismerni a történelmi régiókat, ami nem ördögtől való cselekedet, hanem egy európai idea követése. Ragaszkodunk ahhoz, hogy Székelyföldet egységes régióként ismerjék el, s így a Bánságot, vagy Máramarost. Ezek a történelmi régiók adottak, róluk írnak a romániai történelemkönyvekben is, teljesen szükségtelen tehát Székelyföld feldarabolása és pl. Kovászna megyét Brassóhoz csatolni, ami ráadásul az asszimilációt segítené elő. S ezt mi minden lehetséges és törvényes úton meg akarjuk akadályozni.  

–A Magyar Fórum szerkesztősége nevében gratulálok Berényi Józsefnek, az MKP elnökének, újraválasztásához! Beszédében kiemelte, hogy jó lenne, ha olyan elnökség alakuljon meg, amely nemcsak magyarságában elkötelezett, de dinamikus, ötletgazdag, összetartó és ambiciózus. Ilyen elnökség jött létre?

–Köszönöm szépen! Erre még nem tudok konkrét választ adni, mert új tagok is kerültek be az elnökségbe, így nem tudhatom előre, hogy milyen lesz a munkájuk, de elégedett vagyok a grémium összetételével.

–Csak a kongresszus munkájának elején derült ki, hogy Csáky Pál nem szeretné, ha jelölnék az elnöki posztra. Megkönnyebbült, amikor ezt meghallotta?

–Nem, mert szívesen vettem volna, ha van kihívóm. Nem igazán jó dolog egyedüli jelöltként megmérettetni magam, mert úgy gondolhatják: mivel nem volt más választás, ezért szavaztak rám ilyen sokan. Ugyanakkor többen arra a következtetésre jutottak: az MKP jelenlegi helyzetét figyelembe véve okosabb dolog, ha a kongresszuson nem történik konfrontáció a párt egyik vezető tisztségében – az elnök és az országos tanács elnöke posztján – sem. Így csak az alelnöki posztokért alakult ki verseny.

Az Új Szó április 16-ai számának címoldalán azt írták: még nem lehet tudni, hogy lesz –e kihívója az eddigi elnöknek, Berényi Józsefnek. Önt két járásban is jelölték az elnöki posztra, ám a kongresszuson úgy döntött, hogy nem indul az országos elnökségért. Miért döntött így? – kérdeztem Csáky Pált, akit a kongresszuson az MKP elnökségi tagjává választottak.

–Engedjen meg egy helyesbítést. Pártunk alapszabálya szerint a kongresszuson történik a jelölés, az alapszervezetek csupán ajánlhatnak valakit a posztokra. Az MKP egy parlamenten kívüli párt, még most is az 5%-os küszöb alatt van, így nem hiszem, hogy az a lényeg, ki milyen posztra kerül. A legfontosabb: próbáljuk meg összefogni az erőket. Ne csak arról beszéljünk, hogy kikkel, hanem arról is, hogyan tudunk megerősödni. A tét: a nemzeti politizálás Szlovákiában. Látjuk, hogy akik elmentek tőlünk, azok nem ezt teszik, hanem a Most-Hídban szapulják Magyarországot, és a felvidéki magyar tudatba a szlovák látásmódot akarják belevinni. Ez szégyenletes. Ezért nekünk alternatívát kell felmutatni a magyar politikára, közéletre, jövőre vonatkozólag. Ha ezt következetesen tudjuk csinálni, akkor visszajönnek hozzánk. S éppen ezért nem akartam azt, hogy azt mondják rólam: Csáky Pál a posztokat nézte. Nekem a párt volt elnökeként példát kell mutatnom, hogy elsődlegesen a szlovákiai magyar közösség jövője a fontos, s nem a pártbeli posztok.

 –Berényi elnök úr beszámolójában a helyhatósági választások eredményeit értékelve külön kiemelte a vágsellyei, valamint a dunaszerdahelyi járás teljesítményét. Hogyan sikerült ilyen szép eredményt elérni néhány hónappal a parlamenti kudarcot után?- kérdeztem Mikóczy Zoltánt, a világhírű Overdose versenyló tulajdonosát, a dunaszerdahelyi járás küldöttjét.

 –A dunaszerdahelyi járásban egy megújulás történt: az idősebb generáció átadta a stafétabotot a fiataloknak. Úgy látom, hogy ez a változás nagyon pozitív következményeket hozott maga után. Annak is örülök, hogy a város MKP-és polgármestere a járási vezetőség tagja. Ezzel is le lehet juttatni a pártközpont elképzeléseit, gondolatait a politikában kevésbé járatos emberekhez. Fontosnak tartom, hogy minél több országosan és regionálisan ismert embert vonjunk be a párt helyi vezetésébe. Az emberek,ha látják, hogy egy helyi orvos, tanár, ismert vállalkozó áll ki az MKP céljaiért, akkor elgondolkodnak: talán nem is igaz az, amivel ezt a pártot a szlovákiai médiumok többségében vádolják. Látják: hiába írtak megszűnésünkről, élünk és erősödünk. Most nagyon fontos, hogy az itt élő magyarok nyíltan vállalják identitásukat. Jelen pillanatban a magyarság felvállalásának elsősorban az a legjobb módja, ha nyilvánvalóvá tesszük: csatlakozunk az MKP-hoz ,és legjobb tudásunk szerint dolgozunk is a felvázolt célok elérése érdekében.

–Dr. Hájos Zoltánnak, Dunaszerdahely polgármesterének – az MKP új elnökségi tagjának – tavaly novemberben másodszor szavaztak bizalmat a helyhatósági választásokon. Minek köszönheti a sikert?

–2009. áprilisában időközi polgármester-választást tartottak, s ekkor nyertem először az MKP színeiben és másfél év elteltével újra megméretettem,amikor nem csak városvezetőt, de képviselőtestületet is választottak. Az új képviselőtestületben 13 MKP-és ül, egy független és 12 Most-Híd-as. Másfél év alatt olyan sok információra tettem szert a városvezetésben, hogy tudtam, mire van szükségük a polgároknak. Így a választási programom a polgárok igényeire épült. Nem légből kapott ötletekkel jöttem elő így a kampány során, hanem valós problémákra összpontosítottam.

Az Esztergomban fennálló politikai patthelyzet megoldását, egyben a „megbékélés és a megújulás jegyében” a helyi képviselőtestület feloszlatását kérte Orbán Viktor miniszterelnöktől Tétényi Éva, a város polgármestere. Szerinte és az ún. pénteki zarándoklat résztvevői szerint a helyi Fidesz-frakció nem hajlandó az együttműködésre, és erre a gyógyír csak az előre hozott választás lehet. Az esztergomi közhangulatról, a vádakról a városi képviselő-testület Fidesz-KDNP frakciójának vezetőjét, Steindl Balázst kérdeztem.

– Önök a polgármester asszony zarándoklatát ízléstelennek tartják. Miért?

– Elöljáróban: nem értjük azt a vádat, hogy mi képtelenek vagyunk az együttműködésre, hiszen számos előterjesztést, még a polgármester asszonyét is, megszavazta a képviselő-testület. A városi képviselő-testületet 2/3-os többséggel választották meg, ezért csodálkoztunk azon, hogy Tétényi Éva ilyen eszközhöz nyúlt. Számtalan településen kisebbségben van a polgármester, de azokon a helyeken a városvezetőknek eszükbe sem jut ilyen akciókat szervezni. Ráadásul nálunk speciális a helyzet az adósságrendezési eljárás miatt, mivel a törvény értelmében a testület feloszlatása vagyonfelosztáshoz vezetne, s ez azt jelenti: Esztergom értékeit, vagyonát, szinte potom pénzekért el fogják árverezni. Tétényi Éva támogatói között meglepően sok az olyan vállalkozó, akik örülnének a vagyonfelosztásnak és többször hangoztatták: „a vagyonfelosztás lenne a legjobb buli”. És, ha nem születik megegyezés a testületben, nem sikerül elfogadni a reorganizációs tervet, akkor vagyonfelosztásra kerül sor. Ehhez is kell a testület döntése, ahogy a napi szintű működéshez is. Ilyen pl. egy igazgatói pályázat kiírása, a bírósági ülnökök megválasztása, vagy éppen döntés egy életet veszélyeztető kémény lebontásáról. De a kérdésére válaszolva: Tétényi Éváék április 8-ára hirdették meg ezt a zarándoklatot. Emlékeztetem az újságolvasókat is rá: 2008. április 8-án gyújtották fel az akkori polgármester, Meggyes Tamás ingatlanját és autóját. Ezért tartottuk ízléstelennek az ún. zarándoklat időpontját.