A szlovák többsége az autonómia szó hallatán határmódosításra gondol

A pozsonyi Új Szóban arról értekeztek, hogy az MKP tárgyalásokat folytatott a Szabadság és Szolidaritás Pártjával (SAS, ejtsd: SzASz), és ez bizonyára választási koalíciót jelent. Közben egyre több szlovákiai politikai elemzőműhely felmérése szerint az MKP 2016-ban bejutna a pozsonyi törvényhozásba. Lesz-e választási koalíció? Miről folytak a tárgyalások? Miről szól a helyi magyar közösség önkormányzatisági koncepciója? Miért nem használják az autonómia kifejezést? Aki válaszol: Berényi József.

Volt már arra példa az MKP történelmében, hogy a választások előtt szlovák pártok keressék meg, hogy az esetleges együttműködésről tárgyaljanak?

–Erre nem tudok pontos választ adni, mert amikor még Bugár Béla állt az MKP élén, akkor nem jutott el hozzám minden információ. Egy biztos: mióta én vezetem a pártot, azóta ilyen jellegű megkeresés nem történt.

Vajon miért kereste föl ez a két párt az MKP-t?

–Azért, mert a Szabadság és Szolidaritás Pártja, hozzánk hasonlóan, a parlamenti bejutási küszöbön áll, és a lehetséges szövetségest keresi. Azt pedig megértem, hogy politikai ellenfeleink, köztük a Most-Híd politikusai nem nézik jó szemmel, hogy szlovák parlamenti pártok partnerként tekintenek ránk, hiszen ezzel igazolást nyert, hogy az a ténykedésük, hogy az MKP-t elszigetelt pártként tüntessék fel, nem járt sikerrel.

Amikor már nem számított rá, akkor nyert egyéni vb-aranyat Imre Géza

Már eltelt egy kis idő a vb-aranyat eldöntő asszó győztes találata óta, így nyilván önben is ülepedett a siker okozta eufória. Időben némileg távolodva, miként éli meg, hogy ennyi év után összejött az egyéni vb-cím?

–Be kell vallanom, nem sokat ér, hogy eltelt egy kis idő, még mindig ugyanúgy hitetlenkedem, és valóságos csodának, meseszerű történésnek élem meg így, a pályafutásom vége felé járva, az egyéni világbajnoki cím megszerzését. Nem is tudnám elfelejteni a diadalt, mert nagyon sokan keresnek, gratulálnak még a mai napig is. Csodálatos érzés, hogy nyerni tudtam, főleg annak tükrében, hogy ennél nem is lehetett volna erősebb a mezőny. Mindenki jelen volt, aki számít a férfi párbajtőrben, és ráadásul a legnagyobb klasszisok közül többekkel a páston is meg kellett küzdenem.

Önt mindenki igazi, hamisítatlan csapatemberként említi, aki mindig alárendeli egyéni szereplését a csapat sikerének. Nem nehéz egy élsportolónak rendre háttérbe szorítani önmaga egyéni sikerét a csapat eredményessége mögé?

–Ez azért egy összetett dolog. Ott kezdődik, hogy mindig kiváló csapatban, nagyszerű társakkal vívtam együtt. Ez most nem valami púder, hanem a valóság, amit igazol, hogy az esetek jelentős részében az élmezőnyben végzett az aktuális világversenyen a párbajtőr-válogatott. Ehhez viszont az kell, hogy a csapat tagjai képesek legyenek felülemelkedni a saját ambícióikon, és amikor arra van szükség, tudjanak csapatban gondolkodni. A dolgok egyébként is összefüggnek, hiszen a versenyeken majdnem mindig van olyan a csapatból, akinek éppen kevésbé megy a vívás – velem is megesett ez jó néhány alkalommal –, és olyankor a csapattársak teljesítménye viszi a vállán a gyengébben szereplő társat. Ez így van rendjén. Ami pedig az egyéni ambíciókat illeti, valamilyen szinten személyiség-függő is, hogy kit mennyire motivál egy versenyen az egyéni siker, és mennyire a csapat diadala. Kétségtelen, hogy én inkább az utóbbi kategóriába tartozom, de ez nem azt jelenti, hogy ne próbáltam volna meg mindig egyéniben is a lehető legjobb eredményt elérni.

A versenyképes gazdaság feltételei

Minden támogatás adott ahhoz, hogy olyan fejlesztési rendszer működjön Magyarországon, amely 2020-ig a régió legversenyképesebb gazdaságává teszi az országot – közölte szerkesztőségünkkel Csepreghy Nándor, akit arról is kérdeztünk, hogy mennyi magyar beruházást vizsgál az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala.

Mivel támasztja alá azt a kijelentését, hogy az Európai Parlament elismeri a kormány elmúlt öt évben tett fejlesztési erőfeszítéseit? Hiszen eddig a magyar kormányról nem sok jót mondtak az EP – a néppárton kívüli – képviselői.

– Valóban nagyon sok vita zajlott az elmúlt években a magyar kormány és az Európai Bizottság között. Az Európai Parlamenten belül is számtalan ilyen vitát láthattunk. Ezeknek a vitáknak mindig megvolt a maguk célja. Tehát parttalan, cél nélküli vitákat nem folytatott a kormány. A viták eredményessége igazolható. Így azzal is, hogy az európai uniós források a 2007–2013-as időszakhoz képest jelentősen nőttek, könnyebbek lettek hazánk javára a felhasználási szabályok. Azt a kijelentést, hogy az Európai Bizottság és az EP is elismeri a kormány fejlesztési erőfeszítését, arra alapozzuk, hogy egy olyan bizottsági meghallgatást tartottak, ahol lényegében arról volt szó: van-e értelme és indokoltsága annak, hogy a bizottság a kohéziós források megóvása mellé álljon, és olyan álláspontot képviseljen, amit az EU nettó befizetői, tehát gazdagabb tagállamai nagyon sokszor megkérdőjeleznek. A kérdés tehát az volt, hogy folytatódjon-e 2020 után a kohéziós politika. Az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottsága két olyan államot – Lengyelországot és Magyarországot – hívott meg július 14-ére, melyek úgy érveltek, hogy igenis van értelme a kohéziós politika folytatásának. Azért hívták meg ezt a két államot, mert a bizottság is azt látja, hogy náluk van lehetőség arra, hogy teljes egészében felhasználják a dedikált európai uniós forrásokat. A felhasználás mineműsége, tehát tartalmi kérdései a gazdagabb uniós államokat is meggyőzhetik arról, hogy folytassák ezt a politikát. Az adatok világosan kimutatják minden olyan fejlesztésről, amit ebben a régióban költenek el német, francia vagy brit adófizetők pénzéből, hogy egy eurónyi beruházás két eurós megrendelést eredményez a gazdagabb országok számára. Akár úgy, hogy ezen országok cégei közvetlenül részt vesznek a különböző fejlesztések kivitelezésében, akár úgy, hogy a kivitelezésekhez ezekből az államokból származó gépeket vásárolnak. Emellett a fejlesztési források növekedése által emelkedik az életszínvonal, több elkölthető pénz marad a lakosok zsebében, s a régi uniós ország termékét vásárolják meg.

Új törvény, új partnerségi megállapodások

A Földművelésügyi Minisztérium újabb hat szakmai szervezettel és tudományos műhellyel kötött stratégiai partnerségi és együttműködési megállapodást. Dr. Bitay Mártont az új vadgazdálkodási törvénnyel kapcsolatban faggattuk.

Miként választják ki, hogy milyen szervezetekkel köt a szaktárca partnerségi megállapodást?

– Az általam irányított államtitkárság szakmai területeivel kapcsolatos együttműködésekről tudok beszámolni. Esetünkben vadászati és erdészeti szakmai területekről beszélhetünk. Az együttműködést az indukálta, hogy új vadgazdálkodási törvény készül, és külön munkacsoport dolgozik az erdőgazdálkodási jogszabály megújításán. Ezért úgy határoztunk, hogy keressük meg azokat a partnereket, akik a jobbítás szándékával hajlandók részt venni ebben a munkában. Már eddig is együttműködtünk a Nyugat-magyarországi Egyetem Faanyag-tudományi és Erdőmérnöki Karával. Most ezt a szakmai kapcsolatot legitimáltuk a partnerségi megállapodással. Ezenkívül a minisztérium stratégiai partnerségi és együttműködési megállapodást kötött a Vadászati Kulturális Egyesülettel, a Magyar Vadászíjász Egyesülettel, a Magyar Vadgazdálkodók Egyesületével és a Magyar Országos Vadászkutyás Kulturális Egyesülettel a vadgazdálkodást megújító jogszabályok miatt.

Nincs titkolni valónk, valamennyi döntésünk nyilvános

Az Európai Bizottság (EB) vizsgálódna a magyar húsüzemek állami támogatása miatt. Formális eljárás még nem indult, de a bizottság hivatalosan is megkereste a magyar hatóságokat, és további részleteket kért az ügyben. Mi állhat a háttérben? Gazdasági, vagy politikai érdek? A pápai húsipari vállalat kinőtte az adósságait? – kérdeztük Dr. Áldozó Tamástól, aki elmondta, hogy az állam az elmúlt hat évben összesen 11 milliárd forintból állította talpra a veszteséges Veszprém megyei céget.

Kinek állhatott érdekében, hogy az Európai Bizottságnál feljelentsék a kormányt, amiért megmentette a pápai, a gyulai és a kaposvári húsgyárat?

– Elképzelhető, hogy valaki technokrata szemléletből, „szakmai” alapon gondolta azt, hogy Brüsszelt panaszokkal árassza el, s az sem zárható ki, hogy hazai iparági riválisok állnak a háttérben. A pápai önkormányzat ezt nem vizsgálja, nem is vizsgálhatja. Kérdőív kitöltése által adatokat kellett közölnünk a magyar kormányzat felé, mert az önkormányzat törzstőkét emelt, s így tulajdont szerzett a gazdasági társaságban. Nincs semmilyen titkolni valónk, valamennyi döntésünk nyilvános a Pápai Hússal kapcsolatban. Nem ismerem a brüsszeli eljárás menetét; gondolom az adatbekérési szakasz után megvizsgálják a dokumentumokat, s az uniós szakemberek eldöntik, hogy ezzel a folyamat lezárul-e.

Nem lehet eredményesen felvenni a harcot a román hatalom ellen, amíg a csoportérdekeket helyezzük előtérbe

Az Erdélyi Magyar Néppárt vezetősége szerint az RMDSZ megbízott szakpolitikusai már az elejétől úgy fogtak neki saját statútumuk kidolgozásához, mintha az elmúlt bő egy évtizedben semmi sem történt volna, nem létezőnek tekintették a Székely Nemzeti Tanács által már 2003-ban kidolgozott, a véleménynyilvánító népszavazáson több mint 200 ezer székelyföldi polgár által támogatott tervezetet. Az erdélyi pártok megosztottságáról, s arról, hogy van-e esély arra, hogy egyetlen autonómiatervezet mellé álljon az RMDSZ és a többi magyar szervezet, Zakariás Zoltán néppárti alelnököt kérdeztük.

Miért gondolják azt, hogy Székelyföld területi autonómiastatútuma esetében a kettő kevesebb, mint egy?

– Székelyföld autonómiájának közjogi intézményesítése csak akkor lehet eredményes, ha egyértelműen egy mindenki által támogatott elképzelés létezik. Abban a pillanatban, amikor 10-11 év után az egy statútum mellett megjelent még egy, akkor nagyon könnyű a közbeszédben megteremteni egy olyan álvitát, hogy most melyik a jobb, melyiket kéne használni. Nem véletlenül használtam az álvita kifejezést, mert miközben egyes politikusok, politológusok azt tanulmányozzák, hogy melyik a jobb koncepció, a lényegről elterelődik a hangsúly.

A régió legkiválóbb felsőoktatási rendszere a cél

Fenntartható felsőoktatási rendszerre van szükség, ehhez pedig bizonyos változtatásokat meg kell tenni – közölte Palkovics László. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy az oktatás színvonalát szeretnék emelni, és jelezte, ha egy egyetem létszáma drasztikusan lecsökken, akkor az olyan problémát jelent, amelyet kezelni kell.

Melyek azok a strukturális problémák, melyek miatt a felsőoktatásban bizonyos változtatásokat kell bevezetni?

– A piaci visszajelzések alapján egy magasabb minőségű, színvonalasabb oktatásra kell törekednünk, egy szervezettebb rendszert kell létrehoznunk, amely a nemzetközi versenyben is megállja a helyét. A felsőoktatási stratégiában megfogalmaztuk az összes célkitűzést és akciótervet, amelyek mentén történik az átalakítás, ez a munka zajlik jelenleg. Hogy néhány példát említsek: a hatékonyabb intézményirányítás érdekében bevezettük a kancellári rendszert, a képzési szerkezetet a társadalmi és munkaerő-piaci igényekhez igazítottuk, a hátrányos helyzetű régiók versenyhelyzetének javítása érdekében elkezdődött a közösségi képzőközpontok kialakítása, jelenleg pedig zajlik az intézményhálózat átalakítása. Többféle problémával küzdhet egy intézmény, a leggyakoribb a hallgatói létszám drasztikus csökkenése, és a PPP-konstrukcióban épült kihasználatlan ingatlanok finanszírozása.

A szlovák kormány jobban megbecsüli a bevándorlókat, mint a felvidéki magyarokat

Augusztus 2-án népszavazást tartottak a felvidéki Bősön a menekültek ottani elhelyezéséről. A népszavazás eredménye: csaknem 60 százalékos részvétel, a 2587 érvényes szavazat 96,8 százaléka ellenzi a menekülttábort. Vajon figyelembe veszi-e a szlovák kormány a bősiek döntését? Milyen kockázattal jár a menekültek elhelyezése? Miért éppen a többségében magyarok lakta településre szállítják a migránsokat? – ezekkel a kérdésekkel kerestük föl a község vezetőjét.

Polgármester úr számított rá, hogy a referendumon ilyen magas arányban elutasítják a község lakói a menekülttábor létrejöttét? Hiszen a szlovák kormány álláspontját ismerve, néhányan arra gondolhattak, hogy felesleges szavazniuk.

– Amikor kiírtuk a népszavazást, jól tudtuk, hogy a szlovák kormány mindent megtett annak érdekében, hogy minél kevesebben járuljanak az urnák elé, mert közölték, hogy a népszavazásnak nincs semmi értelme, és úgysem veszik figyelembe annak eredményét. Még arról is cikkeztek, hogy nálunk hisztériakeltés folyik, és bármit is teszünk, akkor is hozzák a menekülteket. A bősiekkel együtt örültem annak, hogy legalább eddig nem hozták ide a menekülteket, mert a belügyi tárca eredeti tevei szerint már júliusban 50 migráns érkezett volna hozzánk. Ezt nem velem közölték személyesen, hanem a sajtóban olvastam. Ennek ellenére érvényes és eredményes volt a népszavazás, bár én még magasabb részvételi aránnyal számoltam. Bizonyára többen szavaztak volna, ha a szlovák belügyminiszter nem folytat ennyire álságos kommunikációt és politikát. Azt is tudni kell, hogy civilek fogalmazták meg a petíciót – amit a helyi lakosok több mint 30%-a aláírt – a menekülttáborral kapcsolatban, s mi az ő kérdésüket vettük át. Ami, be kell vallanom, nem volt bölcs döntés, mert így hangzott a kérdés: „ellenzi-e ön, hogy itt menekülttábor jöjjön létre?” Tehát igennel kellett szavazni, és voltak, akik ellene voltak a tábornak, de a kérdés alapos elolvasása nélkül nemmel voksoltak.

Egyértelmű az irányvonal: a kis- és közepes gazdálkodások megerősítése

Őshonos állatok bemutatására és tartására szolgáló majort adtak át július közepén Karcagon. A több mint 150 millió forintos beruházás három egymásra épülő uniós támogatással valósult meg 2009 és 2015 között. Az alulról érkező visszajelzések azért lényegesek, mert így tudhatja meg a minisztérium, hogy miként lehet a magyar mezőgazdaságot fejleszteni és erősíteni – nyilatkozta Dr. Farkas Béla ügyvezető, s hozzátette: minél több támogatást kéne az EU-nál kiharcolni.

Miként kötődik ehhez a karcagi majorhoz az Agrohungária cégcsoport?

– A cégcsoportban a családom a legnagyobb tulajdonos. Jómagam a feleségemmel, a lányom az idősebb fiával családi gazdálkodó. Elhatároztuk, hogy magyarságtudatunknak megfelelően őshonos állatok tartásával foglalkozunk. Ezek az állatok számunkra nagyon tetszettek, és a gazdasági szerkezetünkbe is beépíthető a velük való foglalkozás. Hiszen a növénytermesztés melléktermékeit ezek az állatok gazdaságosan tudják hasznosítani. Saját és bérelt területen, összesen 700 hektáron gazdálkodik az általam irányított cégcsoport, amelyben részt vesz a két családi gazdálkodás, s ott tenyésztjük az állatokat. A cégcsoport többi tagja más tevékenységet végez, például építőipari, szaktanácsadási, integrátori feladatokat, de az alaptevékenységben én és a lányom, külön-külön családi gazdálkodóként tevékenykedünk.