A választási eredmény kétségtelenül ezt jelenti. Két hét múlva erre még rá kell ütni a kétharmadosság pecsétjét, s elmondhatjuk, húsz zavaros, kemény, sok nagy veszteséggel járó év után, véráldozat nélkül sikerült az, amit 1990-ben még meg tudott akadályozni a nemzetközi nagytőke, a liberális hegemónia és kétségtelenül a saját belső gyengeségünk is. Ma már nincs az útban az állampárt, a maga átmentő gépezetével, nincs SZDSZ, a nemzetköziség hazai érdekkijárója – Demszky – körül szorul a hurok, s az apparátusokból különösebb végkielégítések nélkül ki lehet szűrni a nem odavaló embereket, megnyílik az út egy új alkotmány megfogalmazására és egy magyar médiatörvényre. Alaposan megfogyatkozva, majdnem megtörve és elgyávulva érkeztünk ide, de összekaptuk magunkat.
Most az döntött helyesen, aki meglátta azt a mély, sokszor keserves változást, amelyen éppen a most győztessé vált párt keresztülküzdötte magát. Ez a magyar nemzet felé tett lépésekben, felismerésekben fejeződött ki. Még vannak, akik ezt nem hiszik el, és kételkednek a politikai ígéretek őszinteségében. Szabad, s talán kell is. Az idő és a tettek fognak megmutatni és eldönteni mindent. A magyarság új kereteket és új létformákat alakít ki magának, az ezt ellenző, haszonélvezethez és hazudozáshoz szokott elvtársúri pártjai pedig szétesnek. Az MSZP-re egymást tépések, civakodások és árulások sora vár, a Jobbikot pedig – a múlt rendszer és az idegenség másik kreatúráját – a parlamenti munka fogja szétzilálni. Maga a munka. Mi magunk is jószerivel felőrlődtünk ebben a hosszú harcban, a nemzeti radikalizmusból azonban megmaradt ez a lap és egy szerény, kitartó újrakezdés lehetősége. A magyarság előtt is ez áll: újrakezdés. Adjunk hálát a sorsnak, Istenünknek, hogy megadta ezt nekünk.
Csurka István
(Megjelent a Magyar Fórum április 15-ei számában.)
| < Előző | Következő > |
|---|
