Abonyi Dezső, a MIÉP kiszombori alapszervezetének elnöke, 62 éves korában váratlanul elhunyt. Volt tagtársunkat a család, a rokonok, az ismerősök, munkatársak, barátok sokasága körében a Római Katolikus Egyház gyászszertartása mellett helyezték örök nyugalomra. Ravatalánál, Dr. Kovács László, a MIÉP országos elnökhelyettese mondott búcsúbeszédet, és a MIÉP Csongrád megyei elnökségi tagjainak részvételével helyezte el a kegyelet koszorúját.
„Mint ahogy minden teremtett lélek, mi is megrendülten és értetlenül állunk Abonyi Dezső koporsója előtt, pedig tudjuk, hiszen fogantatásunkba, születésünkbe be van kódolva, hogy porból lettünk, porrá válunk. Mégis, a halál, az elmúlás fájdalmát és megrendülését nem tudjuk leküzdeni, akár ha csak egy fészekből kiesett madárfióka vagy egy öreg, gyenge, megfagyott ágról lehullt galambról, vagy egy vihartól derékba tört fiatal szálfáról, de akár egy több száz éves, kiszáradt, odvas, szúette tölgy, vagy szilfáról lett légyen is szó. Oly mindegy.
Az elmúlás feletti fájdalom és megrendülés közös. Hát még mennyire az, amikor egy embertársunk, egy férj, apa, nagyapa, barát, munkatárs hirtelen halálát gyászoljuk. Kérdéseinkkel, miértjeinkkel hiába bökdössük értetlenül, értelmetlenül az eget.
A Mindenható nem ad betekintést terveibe és főként nem ad magyarázatot tetteire, ahogy a párkák sem árulják el, hogy milyen hosszú fonalat gombolyítanak életünk rokkáján.
Ez a fonal bizony lehetett volna hosszabb is, Dezső! Abonyi Dezső barátunk és MIÉP-es tagtársunk pedáns, elegáns, precíz, megbízható, életvidám, mindenki által kedvelt, szavatartó és hűséges ember volt. Imádta családját. Büszke volt gyermekeire és 11 unokájára. Várta, nagyon várta a nyugdíjazását, hogy többet lehessen övéivel, de a sors kifürkészhetetlen és kegyetlen döntése révén a nyugdíjas pihenés és gondtalanság örömét nem élvezhette hosszan. Én mégis azt hiszem, hogy teljes életet élt. Mindenszentek napi születése és Pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe, temetésének napja karizmatikus, dolgos, becsületes, hűséges életének misztikus kerete. Szeretettel és megbecsüléssel emlékezünk rád mindnyájan, Dezső! És akit nem felejtenek el, az nem hal meg soha! Nyugodjál békében! Emléked köztünk él!”
Kiszombor, 2010. május. 24. (Pünkösd hétfő)
| < Előző | Következő > |
|---|
