A MIÉP elnöksége megütközve és felháborodva tapasztalja azt a balliberális eredetű és valószínűen fizetett ellenállást, amely egyes rádiók és tévék, és még a magyar közszolgálati rádió egyes híradásaiban is hangot kap. Ez az ellenállás szervezettnek látszik, és az új, kétharmados országgyűlési többséggel rendelkező kormány majdnem minden intézkedését, tervét kikezdi, de elsősorban a bejelentett bankadó ellen irányul. Az elsősorban külföldi tulajdonban lévő bankok azzal fenyegetnek médiamegbízottaik által, akiket, mint tudjuk, még maga Gyurcsány szervezett be a magyarellenes ligába, közpénzen, hogy a rájuk egyetemlegesen kiróni szándékozott 200 milliárdos nyereségnyírást visszahárítják az ügyfeleikre és ezzel megbénítják a magyar kibontakozást.

 Nem tudjuk, hogy van-e ilyen szándékuk a komoly bankoknak. Amennyiben igen, nincs helyük a magyar pénzpiacon. Azt sem tudjuk, hogy egyes rádió- és tévészerkesztők megbízásból keltenek bizalmatlanságot, vagy csak a régi reflexek dolgoznak bennük. Mindenesetre az általános elszámoltatás és felülvizsgálat rájuk vonatkozóan is esedékes. A hiteles tájékoztatásba természetesen beletartozik az is, hogy az ellenzék véleményét is meg kell szólaltatni, az azonban már vizsgálatért és felelősségre vonásért kiált, ha egy szerkesztőség következetesen csak a bankárszempontokat hangoztatja, és ravasz technikákkal a bizalmatlanság magvát hinti szét és a kormány kényszerű megalkuvását sejteti. Ismerjük ezeket a technikákat.

A nemzetközi hamisítások kora azonban lejárt. Aki nem akarja tudomásul venni, hogy a mértéktelen bankhaszon, a luxusprofit ideje lejárt, és aki az offshorosok érdekeit szolgálja még mindig, annak nincs keresnivalója a magyar tájékoztatásban.

MIÉP elnökség

Csurka István elnök

Budapest, 2010. június 11.

Csurka István rövid kommentárja a nyilatkozathoz

A mértéktelen bankhaszon védelmi harca azon a neoliberális elven alapszik, amely szerint, ami erkölcstelen ugyan, de jogszerű, az nem büntethető, és azt fenn kell tartani. Ez nem igaz, mert ez az erkölcsöt a bizonytalanság és a viszonylagosság kategóriái közé utalja, s ténynek, alapul veendőnek csak azt a jogot, jogállamiságot ismeri el, amelyet egyébként a nagytőke igényei szerint fogalmaztak meg. Lásd MDF-SZDSZ-paktum és privatizáció, beleértve a kétszintű bankrendszer megteremtését és később külföldi kézre játszásukat. Ami erkölcstelen, igazságtalan, az mostantól nem lehet jogszerű és jogállami.