Az önkormányzati választások jelöltállítási arányai, a pártok erősorrendje elsöprő Fidesz–KDNP-fölényt mutat. A magyar társadalom rokonszenve, bizalma és odaállása soha nem látott mértékben nyilvánul meg a Nemzeti Együttműködés és a magyar nemzeti megújulás programját meghirdető pártszövetség mellett. Ez olyan tény, amely a választásokban is matematikai következetességgel érvényesül majd. A nép, a demos, a demokrácia letéteményese döntött: magyar demokráciát akar, nemzeti újjászerveződést.
Ezzel a kétségtelen demokratikus döntéssel, amely az országgyűlési választáson már megmutatkozott a vesztes kisebbség szószólóinak, haszonélvezőinek, kőgazdagjainak, összelopott, összeharácsolt vagyonokban ülő kivételezettjeinek roppant ellenállása, pontosabban üres, vagdalkozó gyűlölködése áll szemben. Még a kezükben van a sajtó nagyobbik része és kezükben van a pénz. Elképesztő makacssággal védelmezik gyalázatos múltjukat, tetteiket, a sohasem volt jogállamukat, hamis demokráciájukat. Már büdös nekik ez a magyar irányba fordult Magyarország.
Valamivel több mint húsz évvel ezelőtt, 1990. január 14-én, vagyis még a régi rendszer utolsó heteiben azt az üzenetemet kürtöltem szét a Rádió akkori vasárnapi újságjában, hogy vigyázzunk, mert „jönnek a Kun Bélák!” Sajnos, bevált. Most azonban olyan széles mosollyal, amilyet csak lehetővé tesz öreg pofázmányom, azt hirdetem: bármit gajdolnak is: mennek a Kun Bélák.
Megismétlem: végre mennek a Kun Bélák. 1919-ben az eredeti, a lefittyedt szájú gonosztevő, akinek Aczélék szobrot állítottak, magával vitte az államkassza maradékát. Ezt most utódainak nem szabad megengedni. Batyut vihetnek, de a pénz marad.
Ehhez azonban nagyarányú részvétellel és „aki magyar, velünk tart” szavazattal meg kell mutatni nekik a távozás helyes irányát.
Csurka István
| < Előző | Következő > |
|---|
