Lehóczky Tamásné tanítónő a helyhatósági választásokon ismét megméreti magát, mégpedig jó eséllyel, hiszen eddig minden választáson képviselővé választották a bodrogkeresztúriak.
– Hogyan telt az elmúlt négy év Bodrogkeresztúron?
– Hasonló helyzetben voltunk, mint sok más kisközség: a fennmaradásáért küzdöttünk. A központi támogatás és a helyi bevételek csak a vegetáláshoz nyújtottak anyagi fedezetet. A pályázatok pedig, mint tudjuk, olyanok, amilyenek. A mai napig nem értem ennek a miértjét. Helyes dolog, ha támogatják a falvak, városok terekkel, tavakkal, virágokkal való díszítését, de az esetek döntő többségében nem erre lenne szükségünk. A tornaterem felépítését például már csak hitel felvételével tudtuk megvalósítani, mert a pályázat nem fedezte a teljes összeget. Az iskolánkat már régen fel kellett volna újítani, ám érdekes és furcsa módon erre nincs pályázat, csak a bekebelező nagy intézményeknek, akik aztán kényük, kedvük szerint osztják el a pályázati lehetőségeket egymás között. De még így is szép a mi falunk, és egyre szebb. Még nyolcosztályos iskolánk is van, s ezt óriási eredményként értékeljük. Még akkor is, ha az életünk évről-évre nehezebb… Ez az év különösen, mert az úgynevezett ÖNHIKI – vagyis az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések pályázata – a tizede sem lett a tavalyinak, ami már szinte katasztrófaközeli állapotot jelent az önkormányzatnak. Ez most már tényleg csak vegetálás.
– Ismét elindul a választásokon, mint 1990 óta mindig. Mi a különbség a korábbiakhoz képest?
– Az elmondottak részben választ adnak kérdésére. Merőben mások a céljaink, mint korábban, hiszen most akár egy szóban össze lehet foglalni a lényeget: Megmaradni Megmaradni magyarként, nem fogyatkozni. Amíg nem tudtuk, merre változik az ország helyzete, javul-e végre, vagy esetleg még tovább romlik, addig mi sem nagyon tudtunk előre gondolkozni. Most a fennmaradás is nagyon nehéznek tűnik, állandó fenyegetettséget jelent a csődközeli állapot. Ugyanakkor a reményeink április óta felerősödhettek. Bízunk az új kormányban, mert programjában szerepel a vidék fejlesztése. Tanítóként is nagyon örülök már az eddigi változásoknak is, és reménykedve várom az oktatási tárca és az államtitkár asszony további intézkedéseit.
Kovács Attila
| < Előző | Következő > |
|---|
