A tartalomból:

Csurka István drámája : A hatodik koporsó

Történik a múltban és a jelenben. Színhelye a versailles-i békekonferencia egyik különterme, amelyben a cseh-szlovák – román, a szerb-horvát – román határmegállapító bizottság ülésezett 1919 februárjában. A hátsó front nagy részét egy hatalmas tárgyalóasztal foglalja el, amely mögött majd a delegátusok ülnek, valamennyien szemben, középen az elnök, Tardieu. A tárgyalóasztal a székekkel, és a delegátusok mögötti szakértői széksorokkal együtt egy dobogón van, és mindenestül előrébb tolható, amikor a tárgyalás folyik. A szakértői székeken nem ül senki, zárt ülés lesz, határozathozatallal. A szereplők két részre oszlanak: a jelen szereplői, akik ma is élnek, és a jegyzőkönyvek alapján felidézett történelmi személyek, akik közül csak a Kivégzett forradalmár látja az élő főszereplőt, a Hatodik Koporsó Apródját.  

A színpad egy-két másodpercig üres. Baloldalt hátulról, a kastély főbejárata és aulája felől belép a két Feltaláló. Egy franciaországi és egy magyarországi számítástechnikai szakember. Évek óta együtt dolgoznak. Alaposan körülnéznek, minden kapcsolót, csillárt megnéznek, poloskaérzékelővel végigtapogatják a falakat.

Magyarországi magyar férfi: (valami gyanús lesz neki: baloldalt mélységben középtájon, de a színpad szélén egy telefonfülke-szerű üveg kalitka áll, telefonnal, műszerekkel) Ez mi? Ezt nem értem.

Franciaországi magyar férfi: (odamegy) Ezt minden korabeli eszközével együtt el kell fogadnunk, mert az összes tárgyaláson alkalmazták, de nem fog zavart okozni. Ez Harchow főhadnagy fülkéje. Ő minden tárgyaláson jelen van, hivatalosan ő a demonstrátor és a felszolgáló személyzet irányítója, valójában ellenőr volt, összekötő a Legfelsőbb Tanács amerikai tagjai és a bizottság vezetője között. Az angol titkosszolgálat ügynöke. A békekonferenciára francia állományban delegálták. Egy lengyel zsidó, kiképzést Amerikában kapott, de francia tisztnek hitte mindenki.

Magyarországi magyar férfi: Magyarországon járt valaha?

Franciaországi magyar férfi: Állítólag megfordult a Galilei Körben. Az Apród mindent tud róla, szemmel tartja.

Magyarországi magyar férfi: Nem megy a fejembe: egy főhadnagy magas rangú diplomatákat, minisztereket ellenőriz már 1919-ben. Ma, a bősz neoliberalizmusban teljesen természetes, de 19-ben?

Sütő Gábor: A terrortól az önterrorig

A multinacionális tőke és ideológiája, a neoliberalizmus az emberi tevékenység minden területére behatol. Visszaélve a globalizmus lehetőségeivel és eszközeivel, nemcsak a nemzetgazdaságokat, a pénzügyeket rombolja, hanem a hagyományos társadalmi értékeket is. Önzésre ösztönöz, minek következtében az egyéni érdekek fokozatosan a társadalmi érdekek fölé kerekednek, miáltal viszont romlik mind a társadalomnak, mind magának az egyénnek az életminősége. Az individualista önmegvalósításnak és a céltalan fogyasztásnak szinte a terrorizmusig manipulált abszolutizálása tehát korlátozza a szabadságát nemzetnek és a személyiségnek is. A személyiség természetes életminőséget nélkülöző talapzatra emelése pedig egyéni és társadalmi tekintetben egyaránt értékalatti magatartást szül az utcától kezdve a politikáig. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a globális információtechnológiai környezet rendkívül hatékony, pillanatokon belül világméretekben ható befolyásolási eszközöket bocsát e folyamatot tudatosan irányító és manipuláló multinacionális csoportok, vagy személyek kezébe. A minőségileg új formákat öltő vitathatatlan műszaki haladás tehát egyidejűleg újabb, részint ismeretlen veszélyeket is szül, sőt erkölcsi-szellemi visszafejlődést vált ki. E két ellentétes folyamat erőszakolásával, álcázott és tetszetős átpolitizálásával – számítva a körültekintés nélküli kezdeti elfogadására – a multinacionális tőke és a neoliberalizmus önmaga provokálja ki az erőszakot, a terrorizmust, amely ellen azután harcot hirdethet, minek ürügyén megnyirbálhatja a demokratikus jogokat, engedelmesebb társadalmakat hozhat létre. Jelenleg ez az alaphelyzet a legtöbb országában, függetlenül a társadalmi berendezkedésüktől. A gazdaság és a gazdagság, s a tőlük elválaszthatatlan gazság hihetetlen koncentrációja valamint a terjedő, mélyülő nyomor szülte lázadó erkölcs közötti élesedő ellentmondás kibékíthetetlen társadalmi ellentéteket, s ezek okán erőszakot szül.

Fekete Antal: A versailles-i békediktátum

A gazdasági világválság valódi okai

Ötven éve tanulmányozom tudományosan a pénz és a hitel problémáit. Ha tanulmányaim sommáját meg akarnám adni, akkor így fogalmazhatnék. A legtöbb, ha nem az összes világtörténelmi eseménynek, amelyek a pénz legelső megjelenése óta következtek be, okszerű magyarázata van. Az okokat a pénz és a hitel jó, illetve rossz felhasználásában találhatjuk meg feltéve, hogy elég mélyen kutatunk a történetírás berkeiben.

Beszédem megírásában a tárgyilagosság és a tudományos alaposság szempontjai vezettek, valamint tartózkodás a leírt események nacionalista beállításáról.

Ma este az imént kimondott tézisemre a következő példát fogom adni:

Az 1930-as gazdasági világválság, főképp pedig a vele kapcsolatos példátlan munkanélküliség oka a győztes antanthatalmak 1918-as döntésében keresendő, melynek következtében az aranyvalutát a háború után visszaállították ugyan, de a kereskedelmi váltók nemzetközi forgalmát nem — pedig ez az aranyvaluta klíríngrendszerét képezte, ami nélkül az aranyvaluta életképtelen.

A döntést titokban hozták, és az erre vonatkozó dokumentumokat a mai napig sem tették közzé. De biztosra vehető, hogy volt ilyen döntés. A tények beszélnek. Ha ilyen döntés nem lett volna, akkor az aranyvaluta visszaállításával egyidejűleg a kereskedelmi váltók forgalma spontán módon megindult volna.

Dr. Károlyházi Gyula: Háborús Advent a Tutaj utcai iskolában

(1944)

Már négy hete nem láttam a szüleimet és a két testvéremet, akik a közeledő front elől a Dunántúlra, Naszály községbe távoztak. A Szenteste közeledtével nagyon hiányozni kezdtek. Még nem volt olyan Karácsony, amit egymástól távol töltöttünk volna el. Századunk, csupa tizenhat éves gyerek, még nem tudta igazán felfogni az életveszélyt, énekszóval masírozott be a Tutaj-utcai iskolába. „Szél viszi messze a fellegeket, mögötte lángol az ég. Add ide édes a kis kezedet, ki tudja, látlak-e még, ki tudja ölel-e a két karom, ki tudja csókol-e szám, ki tudja mely napon, mely hajnalon indul a század tovább.” Kislányokat ekkor még főleg a tánciskolából, vagy a húgom barátnői közül ismertem. A Dráva utca sarkán féllábú hadirokkant terméskőből épített kis trafikja mintha meséből varázslódott volna oda: az elsötétítés ellenére halvány gyertyafény szűrődött ki az ablakán, kissé valószínűtlen volt. Nemes főhadnagy úr elengedett a Madách-téri Rendelőintézetbe, ahol az impaktált bölcsesség-fogamról levágták a begyulladt fogínyemet, és miután kitakarították a számat, mindjárt jobban éreztem magam. A doktor bácsi megkérdezte, hogy egyenruhában vagyok-e (fekete síruhát viseltem), és hogy fel vagyunk-e fegyverezve. Elmondtam neki, hogy fegyvert csak azok kaptak, akik önként jelentkeztek fegyveres bevetésre, - őket már két hete nem láttuk. Mi mind a saját, otthonról hozott ruháinkat viseljük, egyenruhát nem kaptunk. A revolverem első világháborús emlék, Volhiniából hozta az apám, aki egy kozák tiszttől zsákmányolta. Nem tudom, egyáltalán működik-e, de érdekesek a lefaragott végű golyók a tárban. Ezeket dum-dum golyóknak hívták, minden hadseregben tilos volt a használatuk, mivel szörnyű sérüléseket okoztak. Még megkérdezte, hogy a családtagjaim miért mentek el Budapestről. Bólogatva vette tudomásul, hogy a húgom ugyan még nincs tizenhárom éves, de jól fejlett kislány, és … Búcsúzóul figyelmeztetett, hogy vigyázzak magamra, a lefaragott golyókat tartalmazó pisztolyból nagy bajom lehet, ha oroszok kezébe kerülök. Egyáltalán, próbáljak meg igazi felnőttként felelősséggel dönteni a következő, sorsomat meghatározó napokban. Ebben az időben a felnőttkor határa még a betöltött huszonnégy év volt. A Tutaj utcában társaimat nagy kártyacsatában találtam. Az egyik első emeleti, Hegedűs Gyula utcára néző osztályteremben tanyáztunk, amelynek nem voltak betörve az ablakai.

Kiss Dénes: Gyökerek az időben

Szavaink nem a semmiből jöttek létre az időben. Méghozzá nem néhány ezer, hanem több százezer éve. Ez a feltételezés, amit alátámaszt egész nyelvünk, bizonyítható sokféleképpen közvetlenül és közvetett módon. Az tény, hogy a magyar nyelv alapja a logika és a matematika és mindez át- meg átjárja a nyelvet, alapvetően meghatározza szilárd, de mégis rugalmas, szép szerkezetét, már maga is bizonyítja, elfogadhatatlan az a megállapítás, hogy a szavaink úgymond, a semmiből jöttek létre. Megkíséreljük tehát születésüket és működésüket nyomon követni, bemutatni. Nem először!

Ami pedig az időt illeti, meg kell említenünk itt a fázik szavunkat, ami más nyelvekhez viszonyítva, mint bizonyíték őrzi – sok száz szavunkkal együtt – hogy a nyelvünk ős idők óta mennyire fogékony arra, hogy mindenféle cselekedetünket, mint hiteles tényezőt, beépítse a szókincsbe s egyúttal őrizze az eredeti jelentést. ( Ezzel kapcsolatban többször írtunk például a „fazék”, aztán az „eb ura fakó”, a „farag” stb. szavainkról. ) Ezt az elvont fogalmat, hogy hideg érzetünk van, éppen a meleg „előállításának” szükségességével és módjának megjelölésével fejezzük ki. Magyarán és egyszerűen, azért nincs meleg érzetünk, mert nincs meleg. Ha nagyon erősen érzem a meleget, akkor azt mondom, szintén egyszerűen és pontosan: „melegem van”. De azt nem, hogy hidegem van. Vajon miért nem mondom? Olyasmi ez, mint hogy nem mondjuk: „nincsem van”? Azaz semmim sincs. Tehát „fáznom” kell, hogy fát keresve, fa után járva, összegyűjtsek fűt-fát, hogy tüzet rakhassak, fűthessek vagy főzhessek. És ezt nem én „fő-z-tem” ki a fejemben, azaz a „főmben”, hanem a nyelvem a valóság sok évezredes gyakorlatát  mutatta föl, világította meg.

Szőcs Zoltán: Noteszfirkák

Jegyzet a kereszténységhez

Nézem a fáradt, sápadt, sovány, görnyedt, mozogni is alig bíró, idős katolikus papot. Fehér miseruhát visel, készül a délelőtti szertartásra, enerváltan rámolgatja az oltár gyertyatartóit. Elképzelem azt a tömény unalmat és semmit mondást, amit hallani fog tőle – korban és állagban hozzá illő – hallgatósága. Legszerencsésebb esetben egy a XIX. századot idéző beszédet mond majd, szerencsétlenebben egy „modernet”. Ez utóbbi életszerűtlensége miatt a legelszántabb hívő számára is emészthetetlen lesz.

A kereszténység katasztrófája, Európa látványos hitehagyásának egyik fő oka, hogy az egyházak képtelek voltak a már Ady által meghallott és bejelentett „új idők új dalaival” hangszerelten hirdetni a kétezeréves dogmákat. Figyelem!: nem a krisztusi dogmák avultak el, nem az evangéliumok veszítettek jelentőségükből, csakis az őket közvetítő és megszólaltató egyházi hang. Ez az öreg, tiszteletre méltó pap, ha beleszakadna, már akkor sem tudna kommunikálni egy mai harmincévessel.

Az így létrejövő hitéleti hiátust képesek bámulatos leleményességgel betölteni az ilyen-olyan szekták.

Keresse a Havi Magyar Fórumot az újságosoknál!

Vagy fizessen rá elő!

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.