Nem ismerem jelenleg még jegybank elnökünk leszármazási tábláját, sem múltját, sem életrajzát, csak abból a végtelen mohóságból következtetek éhes proletár előéletére, amellyel a havi nyolc és fél millióját még off-shore cégbe is eldugta, és amikor ez a disznóság kiderült, nem mondott le azonnal. Egy úri csirkefogó– mert ilyen is van, nemcsak volt – ezt tette volna. Lebuktam, megyek, ülök a dohányon. A proletár éhesség azonban látott még pénzt a posztban és a monetár maradt.
Most megint kapott egy figyelmeztetést. Akárkiket tesznek is a monetáris tanácsba, az ő emberei nem lesznek. Hátralévő élete havi kétmillióval kínlódás lesz. Neki nincs már helye a megújuló magyar életben. Amit megengedett magának, az tételesen nem bűn, de a legelfogadhatatlanabb Gyurcsány, Bajnai, Demszky és az összes többi konkrétabb lopásai között. Az MNB elnöke adóelkerülő, mit sem törődik a részben rábízott ország sorsával, felülhelyezi magát az erkölcsön.
A romlottságot mostantól Simorban mérjük. A liberál-bolsi romlottság alapegysége az egy Simor. Gyurcsány csak nyolcvanhat Simor-fokos, éppen csak most kezd bugyogni az agya, mentőt kell hívni hozzá. Mire azonban a száz Simor-fokos Simorhoz kiérkeznek a mentők, ő már el is párolgott. A monetár is, a proletár is.
Cs. I.
| < Előző | Következő > |
|---|
