Az Isten úgy döntött, hogy a Magyar Köztársaság elnökei sorából elsőként a harmadikat, Mádl Ferencet emeli magához. A magyar társadalom először szembesül elnöke halálával, miután hivatalban lévő miniszterelnököt már temetett. Mádl Ferenc nem volt eredendően rendszerváltó, hanem éppen Antall József hívására csatlakozott a kormányhoz és a váltás mérsékelt irányához. Mindez nem politikai megfontolásából, hanem jelleméből és jogtudósi meggyőződéséből fakadt.
Roppant érdekes és talán csak sajátságos magyar körülményeink között lehetséges pálya az övé. Miután hivatali idejét becsülettel és eredményesen leszolgálta, nem az elfeledettség leszállópályájára került, hanem a társadalmi figyelem középpontjába, és elkezdett lassan emelkedni. Csendesen és szívósan annak az új rendnek a megalapozói és felépítői közé került, sőt élharcosa lett, amelyik ma kétharmados többséggel kormányoz.
Egy tudós kör élén látjuk, amely évértékelőket rendez és ezeken az alkalmakon mindig előremozdul valami, s felsejlik egy új irány a nemzet előtt.
Mádl Ferenc és élete párja, Dalma asszony, akinek ez úton is mély részvétünket nyilvánítjuk, feltűnik mindenütt, ahol történik valami. Jótékonysági események, konferenciák, éles és fontos kérdéseket tárgyaló filmek vetítései, a pezsgés eseményei kapják meg a volt elnök jelenlététől komoly pecsétjüket.
Ezekben az években a magyar társadalom, különösen az utolsó nyolc évben, végzetesen rossz úton halad, ám a volt elnök, a puszta megjelenésével is figyelmeztet. Nem lehet róla nem tudni – az elnök emelkedik. Jellegzetes magyar pálya ez, a tisztesség ellenállása és egy mérsékeltség igazi kibontakozása. A kordonbontó tábor, a néha fergeteges gyűléseket rendező csapat, a jövő várományosai megszeretik a halkszavú embert.
S ezzel a szeretettel kísérjük utolsó útjára.
Csurka István
| < Előző | Következő > |
|---|
