Napimádó lelkem Pünkösdkor telik meg Uram-Krisztusom iránti hálával és elragadtatással. A nappalok már hosszúk, négykor már derengés, madarak ébresztenek, féltízkor még nem hunyt le a nap, a természet áradóan gazdag, minden az élet egyszervalóságát, kivételes ajándékát hirdeti és az Úr Krisztus felemelkedik oda, ahonnan érkezett. Ha Pünkösd nem volna, csak Golgota és szenvedés, talán nehezebb volna élni is, hinni is, mert a földi élet zöld tengere nem volna összekötve a feljebbvaló élet kék-ezüstjével, a magasság a mélységgel. Pünkösdkor a földi valóság ölelkezik az egeken túlival. A Pünkösd az igazi életöröm. Ma pedig, talán egy kicsivel több is, mert szabad és saját. Halljuk az angyal szavát, amint átsuhan az égbolton és hirdeti: „Elesett, elesett a nagy Babilon, amely kicsapongása tüzes borával megrészegítette mind a nemzeteket.” (János, Jelenések 14/6) Ezt most nem kell és nem is szabad politikára fordítani, mert ez a mai Pünkösd élő földi valósága és győzelmes hite.
Köszönjük, Úr Isten!
Csurka István
| < Előző | Következő > |
|---|
