A tartalomból:
Csurka István
Áldozat. Sorskérdésünk sorsa (53.)
A mikor Baruch észrevette, hogy Olga azért nem halad az általa kívánt ütemben a lakberendezéssel, mert ő a szállodában politikai és családi óvatosságból nem mutatkozik vele és ennélfogva közeledni sem képes hozzá, holott nyilvánvalóan azért távolította el Jacksont és azért nyújt neki főúri életet Párizsban, mert vele akar élni, Olgával szemben soha nem alkalmazott keménységgel parancsolta meg neki a berendezés gyors befejezését. Olga ekkor olyan kegyetlenség megvillanását látta meg Baruch szemében, amely ijesztőbb volt, mint a Trockijból kilövellő. Rádöbbent arra is, hogy Jackson eltávolításának gyorsasága és halálos egyszerűsége neki is szól. Sokáig kutatott emlékei között, hol s mikor, kinek a szemében látott megvillanni ilyen sötét gyűlöletet, de azonnal nem tudta megnevezni, csak egy csúnya arc, egy lefittyedő ajak, két apró bogárszem jelent meg előtte és háttérben a fogolytábor barakkja, ahonnan Günther Károlyt kiszabadította. A barakk háttér felrajzolódásakor aztán rájött: ez Kun Béla gyűlölete volt, amikor észrevette az ő vonzódását az osztrák-magyar tiszthez, aki nem állt kötélnek és nem lett vöröskatona. Olga megrémült. Most itt Párizsban olyan ember birtokába került, aki halálosan gyűlöli, miközben meg akarja kapni? Baruch semmiben sem hasonlított Kun Bélára. Arca szögletes, kissé kreolos bőrű szabályos arc volt, füle nagy, húsos, de nem elálló, a szeme értelmességet sugárzó, fekete és átható pillantású, termete robusztus és erős férfit ígérő. Most indult hízásnak, de még csak éppen hogy. Még csak egészen vékony zsírréteg borította régebben talán kirajzolódó izmait. A tekintete azonban kegyetlenséget sugárzott, különösen, ha megfeledkezett róla.
Olgát minden megjelenése, üdvözlése, kézcsókja helyzetének roppant veszélyességére figyelmeztette. Minden találkozásuk Jackson hiányával volt terhelve. Hol van Jackson? Az eltávolítás és az eltüntetés szenvtelen gyorsasága megfejthetetlen volt. Baruch meg sem kísérelt magyarázatot adni. Hogyan tűnt el mellőle, köszönés, búcsú nélkül az a férfi, aki idehozta és eljegyezte. Hogyan függhet egyik ember ennyire a másiktól? Jackson rajongó tisztelettel beszélt az egész hajóúton a főnökéről, Baruchról, aki most egyetlen mozdulattal kisiklatta az életét. Amennyiben ő tette. Mert az sem volt bizonyos. Az ő saját kultúrájában, amelyet ő könyvekből, tanulmányai során ismert meg akadtak ilyen Rettegett Iván-i mozdulatok.
Dr. Kiss Lajos: Rövidre fogva
Kávéházban üldögéltem a neves költővel. Hallgattunk. Tartalmasan és mélyenszántóan. A poéta ritka szavú ember volt. Befelé figyelt. A lényeges történések síkjára, oda, ahol feldolgozódik a külső tapasztalás. Én tiszteltem ezt az egyéni némaságot, s így sokáig, mintegy karöltve hallgattunk. Összetalálkoztunk a makulátlan hallgatás korrekt közegében. Úgy tetszett nekem, hogy a költő a hosszú csendben valamely mondandót érlelt meg, mert így szólt: te nem lehettél volna miniszterelnök Rákosi „uralkodása” idején. Nem is akartam volna – válaszoltam. Ezzel elintézettnek tekintettem ezt a kardinális kérdést. S visszatértem a nagyobb értékű hallgatáshoz. A költő koronként szemrehányóan rám pillantott. S újfent szólt: nem is kérded, hogy miért? Nem, mondtam. Mert ami kívül esik a jó ízlés és tehetségem körén, én azzal nem foglalkozom. De most csak egy pimaszkás feltevésről van szó, ami tőled sem állhat olyan távol, – replikázott a költő. Szóval játék, jegyeztem meg. Hallgatlak. A jó játék – gondoltam – nem személytelen. Cselekvés, a játékos is benne van. Érték-elemként. Akkor megmondom, miért nem lehettél volna miniszterelnök. Magasabb vagy Rákosi Mátyásnál. Lehet – mondtam –, hogy ő azért nem adott volna megbízást. Ha felkér, én meg az ő belső alacsonysága miatt nem fogadom el. Ehhez, úgy mellékesen, az én tökéletes alkalmatlanságom is hozzájárult volna.
Mindszenty József és az elhallgatott keresztény magyar drámairodalom
(II.) Bangha Béla: Az apróhirdetés
Bangha Béla „sajtóapostolként”, keresztény lapkiadóként, újságíróként és teoretikus művek szerzőjeként vált irányadóvá a XX. század első felének közgondolkodásában: életműve több mint 80, a keresztény hit alapvető kérdéseivel és a modern társadalmi problémákkal foglalkozó könyvet, ill. megszámlálhatatlan újságcikket számlál. Emellett szépirodalmi alkotásokat, novellákat, drámákat és verseket is írt, melyeknek gyűjteményes kötete a jezsuita szerzetes halála után egy évvel, 1941-ben látott napvilágot. Mindszenty József Az apróhirdetés c. színművét emelte ki a Vigyázzatok a sajtóval! c. 1919-es beszédében és sajtóröpiratában.
Bangha Béla és a „fehér irodalom”
A „fehér irodalom” terminológiáját tudatosan használta a keresztény-nemzeti irodalom meghatározására Bangha Béla az 1920 elején kiadott, Lola Naplója és egyéb elbeszélések c. novelláskötete utószavában. A széles közönséghez szóló, mindenki által könnyen érthető nyelvezettel megfogalmazott novellákat Szerafini Blanka álnéven jegyezte a szigorú szerzetesi kötelezettségek szerint élő szerző:
„Erről az elbeszéléskötetről sokfélét mondhat majd a kritika, azt azonban egyezően fogja megállapítani róla, hogy: fehér. Talán nagyon is fehér. Annyira fehér, hogy a vallási és erkölcsi szépet sajátlagos levegőjének érzi, amelyben mozog, és amelyben szinte egyedül otthonos.
Ennek az iránynak bizonnyal vannak ellenségei, még a fehér irodalom kedvelői közt is. A fehér irodalomnak – azt mondják ezek – nem lehet az a célja, hogy csupa épületes történetkéket gyártson. Aláírom ezt a felfogást és mégis vallom, hogy jogosultsága annak a keresztény szépirodalomnak is van, amelynél a keresztény erkölcsi eszmék nem pusztán negatív zsinórmértékek arra, hogy mit nem szabad írni és dicsőíteni, hanem pozitív tartalom is, kiindulópont és végcél, hajtóerő és minden. Ez a fehér irodalom természetesen nem szól mindenkihez, de hála Istennek, szól sokakhoz, akiknek ma már szépirodalomban is kedvesebbek a keresztény hitélet eszméi, még ha komolyak és szentek is, mint az átlagos novellatárgyak.
Könyves sors – magyar sors
Püski Sándor gondolatai életútjáról
Püski Sándor egy interjúban röviden, tömören a következőket fogalmazta meg: „Úgy látom, hogy a könyvkiadást, főként a népiekre kell alapozni, nekem ez a legjelentősebb, legkedvesebb csoport, mely a nemzet életét alakíthatja. Az összes többi csoport, legyen avantgárd, valamilyen modern polgári, szocialista (munkásmozgalmi vagy marxista) csak módosíthat, kiegészíthet. Ám, ha valamilyen csoda folytán ez a népi irányzat uralkodóvá válhatna, olyan demokráciát csinálnánk, amilyen csak a szent könyvekben van.” Püski Sándor: „Könyves sors – magyar sors” című 2001-ben megjelent gyűjteményes kötetében foglalta össze – szigorú időrendi sorrendben – élete fő törekvéseit. E gazdag dokumentumok igazolják küzdelmes életútját. Megismerkedhetünk sikereivel, kudarcaival, olykor az illetékes hatóságokkal folytatott kemény harcival. Püski a legkilátástalanabb helyzetekben sem csüggedt el, volt ereje az újrakezdésre. Szívós akarással, kitartással ért el komoly eredményeket a könyves szakmában. Könyvében három korszakot jelölt meg: „1911-1966 itthon, 1967-1989 Amerika, 1990-től újra itthon”.
A 78 éves korában Amerikából hazatért Püski Sándor munkásságát akkor ismerték el hivatalosan. Összejöveteleken, konferenciákon méltatták eredményeit. Feleségével, Zoltán Ilonával együtt 1990. november 2-tól 2001. január 2-ig 16 kitüntetésben részesültek. Püski Sándor Békés város díszpolgára lett, megkapta a Magyar Örökség-díjat is.
Püski Sándor 1911-ben február 4-én született, Békésen. Szülei, Püski Gábor és Egresi Zsófia földműves parasztok hat gyermeket neveltek fel. Püski Sándor bár gyermekként kemény paraszti munkát végzett, de kezdettől fogva megbarátkozott a könyvekkel. Az iskolában kitűnően tanult és 1929-ben Békésen érettségizett. 1932-1935 között mint a Pázmány Péter Egyetem joghallgatója tandíjmentességet élvezhetett. Komoly kereseti lehetőséget jelentett számára az egyetemi évek alatt, de még később is a tananyagokhoz kapcsolódó jegyzetek sokszorosítása. Békésen egy Mikulás-bálon ismerkedett meg Zoltán Ilonával, egy nyolcgyermekes kántortanító lányával, akit 1935-ben, tanulmányai befejezése után feleségül is vett.
Püski Sándor 1938. március 15-én megnyitotta könyvesboltját. 1938-ban a könyvnapon már elég szép forgalmat bonyolított le. 1939-ben önállóan kezdett könyvkiadással foglalkozni. Magyar Élet Kiadó és Könyvesbolt címen (Budapest, IV. Szerb út 17.) folytatta áldásos tevékenységét. Elsőként Sinka István, Veres Péter, Kodolányi János, Erdélyi József, Szabó Dezső egy-egy művének kiadásával hívta fel az olvasók figyelmét.
Keresse a Havi Magyar Fórumot minden hónap 15-étől az újságárusoknál!
| < Előző | Következő > |
|---|
