A tartalomból:  

Csurka István: Sorskérdésünk sorsa (regényrészlet)

„Mialatt a tiszaladányi füzesnél tartózkodtak, estefelé Herskó körülbelül két óráig járkált a parton felül a füzesben, de midőn visszatért a tutajokhoz nem hozott semmit magával. Estefelé Matej is felment a partra az ő tutajuk kormánybírójával, Csepkaniccsal, Selever Jánossal és Galsi Istvánnal együtt. Az ő tutajukon ugyanis nem lehetett tüzet rakni, mivel üres volt, s nem volt mivel körülrakni a tüzet. Amint a parton a tűzrakással foglalatoskodtak Herskó odasompolygott, megrántotta a karját s felhívta a tutajra.

 - Feküdj le a kalyibába, amíg én hívni foglak!

Szót fogadott neki és a kalibában fekve várakozott.

A tutajosok Csepkanics, Selever és Galsi kivételével a tűz mellett hevertek és lerészegedve aludtak. Herskó még Tokajban 8-9 liter pálinkát vásárolt és azt folyamatosan jó pénzért kínálta a tutajosoknak, hogy ebből is hasznot húzzon magának.

Este tíz óra tájban Herskó egy rögöt hajított be a kalibába, erre Matej kiment. Herskó a tutaj végére vezette, ahol a holttest a vízből kiemelve már tutajon volt.

 - Most fel fogjuk öltöztetni a hullát. Emeld föl.

Ő a holttestet felemelte, Herkó pedig egy csomó ruhát tartott az egyik karján, s azokat egyenként adogatta, húzta fel a hullára. Előbb a térdig érő inget húzta le a hulláról, s azt a Tiszába dobta. Helyette egy kurta inget adott rá, azon alul egy pendelyt, továbbá egy réklit, amely a könyökön és a vállán rongyos volt, arra rá egy színes és szintén rongyos kabátot, végül a nyakán keresztül összekötve egy vastag kendőt.”

 Borbély László–Dózsa László

„Hol vagy, Laci fiam?”

(Részlet a Bohóc vérben és vasban című könyvből)

1956-ban néhány hónapig a Rákóczi út 47-ben laktunk, majd – ha jól emlékszem nyáron – elköltöztünk a Hegedűs Gyula utca 64-66. szám alá. Nem sokkal a tizennegyedik születésnapomat követően, október 23-án olyan események zajlottak le a fővárosban, melyek korábban elképzelhetetlennek tűntek. Tüntetés a Bem téren. A Sztálin-szobor ledöntése. A Magyar Rádió ostroma. A fővárosban majdnem minden kerületben spontán alakultak fegyveres csoportok. Így történt a Móricz Zsigmond körtéren, a Széna téren, az Astoriánál, a Baross téren, a Corvin közben és környékén, a Kilián-laktanyában, az Erzsébetváros, a Józsefváros és a Ferencváros több pontján, Soroksáron, Erzsébeten, a Juta-dombnál, Kőbányán, Kispesten, Újpesten, Csepelen és még több helyen. Ezek a csoportok különösen a Kossuth téri sortűz után váltak erőssé és egységessé. Én a Rákóczi úti harcokba csöppentem bele egyik óráról a másikra. Nem emlékszem, hogy melyik napon történt – valószínűleg október 24-én délelőtt volt – anyám elküldött a Lehel-piacra, ahol libát osztottak. Éppen azon járt a fejem, hogyan lehetne a sor elejére pofátlankodni, mert még a délutáni mozielőadásra is el akartam lógni, amikor észrevettem Klein Robit. Sokat csavarogtunk együtt, ma már büszkén mondom, hogy ugyanannak a galerinek voltunk a tagjai. Előrébb tartott a sorban, mint én, ezért gyorsan odamentem hozzá.

Boros László: A halál misztériuma

Első érintkezési pontnak azt a teológiai tanítást választjuk, amely szerint a halál által elért állapot végérvényes. A halálon keresztül az ember a végérvényesség állapotába jut, amelyben személye valóságának addig kialakult alapvető vonásai többé már nem változhatnak. A halállal az ember visszavonhatatlanul magára ölti végső alakját és kiszabott sorsát. A halálon túl már nem hozhatók irányváltoztató döntések. A halál megváltoztathatatlanná teszi az emberi döntéseket. Az Istennel kapcsolatosan hozott döntés végérvényes létté válik. Ahogy ledőlt a fa, úgy marad mozdulatlanul. A végérvényesség nemcsak az „elkárhozott”-ban uralkodik, aki elfordult Istentől, és többé már nem térhet vissza, és nemcsak az „üdvözült”-ben, aki megtért Istenhez, és többé már nem hagyhatja el, hanem a tisztulásra ítélt „vezeklő”-ben is, akinek Isten felé tartó mozgását már nem lehet eltéríteni irányától. A halál tehát a végérvényesség kezdete. Végső alakját nyeri el benne az ember. A halál az örök érvényesség honába, az „egyszer s mindenkorra”- állapotába helyezi az egzisztenciát. Az egzisztenciának alapvetően új dimenziója bontakozik ki az emberi halálból: a végérvényesség, az abszolút befejezettség és visszavonhatatlanság dimenziója. Ámde honnan ered ez a végérvényesség? Tapasztalatra támaszkodó döntéseink soha nem abszolútak, hanem lényegük szerint ideiglenesek és alapvetően felülvizsgálhatók. Soha nem hatolnak bele oly mélyen egzisztenciánkba, hogy létté végérvényes állapottá válhatnának. Máskülönben lehetetlen volna a megtérés, a távolságtartás döntéseinkkel szemben. De hát akkor mi okozza nyitott alakulásunk hirtelen lezárását a halálban? Mi helyezi az emberi szabadságot a beteljesedés dimenziójába? Kétségkívül a legbonyolultabb és legkényesebb teológiai kérdések egyikét fogalmaztuk meg ezzel. A végső- döntés-hipotézisnek igencsak javára válna, ha némi világosságot tudna teremteni ebben a problematikában.

Domonkos László: Ősz, béke nélkül (novella)

Azon a napon az Erdély felől Biharba beözönlött orosz csapatok már egy ideje itt Biharkeresztes körül, a visszaállítandó trianoni határ innenső oldalán tanyáznak. A falu, mint ezer meg ezer másik szerteszét a magyar vidéken, retteg. A vadállati módon, tucatnyi katona által megerőszakolt magyar asszonyok-lányok sokasága, a féktelen dúlás és fosztogatás, a férfilakosság tömeges elhurcolása még a tatárjáráshoz, török hódoltsághoz ezer év alatt hozzászokott nép körében is irtózatot vált ki. A hős felszabadítók, akiknek viselt dolgairól majdnem négy évtizeden át mukkanni sem szabad: mint egy rémséges ázsiai sáskaraj gyilkos felhője, úgy árasztják el és teszik tönkre a háborútól már amúgy is meggyötört országot. Itt Biharkeresztes környékén egy középkorú parasztember nemrégiben a pánikszerűen menekülő német hadsereg utolsó hátvédjei között találkozik azzal az ijedt arcú, kölyöknyi kis német katonával – ekkoriban már csak ilyen szerencsétlen sihederekkel operálhatott Hitler ármádiája - aki élelmet, szállást könyörög, mielőtt továbbállna nyugat felé, a sötét ismeretlenbe a többiek után. A vidéki magyar ember jólelkű segítőkészségével persze befogadja és ellátja a nyomorultat, aki régen nem zordon harcos már – tán soha nem is volt - , hanem csak egy fáradt,éhes és rettegő kamasz. És a gazda arra gondol, hogy egyszer majd az ő Karcsi fia is ilyen srác lesz, ennek a német fiúnak is van apja, anyja valahol, hát persze – hát akkor miért is ne? Csakhogy nem marad több idő: már itt is vannak az oroszok. A magyar férfi – sokan tettek így akkoriban – gondol egy nagyot s merészet, és azt mondja, elbújtatja ő ezt a gyereket, egypár nap vagy hét múlva majd csak alakulnak valahogy a dolgok, akkor majd szép csendben valahogy továbbáll Isten hírével. Ám az oroszok – erre senki nem számított nem így gondolták – már a házban vannak, kutakodnak, és…

Benke László: Egyedül a föld szívén c. novellája

Rab István : Veremben c. novellája

Részlet Kiss József Az angyalok nem sírnak c. drámájából

Parnasszus rovatunkban: Döbrentei Kornél, Szőnyi Ferenc, Bata János, Tóth Erzsébet, Székely Dezső, Böszörményi Kozák Miklós és László György költeményei.

Hornyik Miklós: Scott kapitány utolsó feljegyzése

Ezerkilencszázhetvenhét decemberében levelet írtam Ottlik Gézának, egy újságkivágást csúsztatva a szokásosnál nagyobb méretű borítékba. Arra kértem a címzettet – tisztelettudóan, ám kétségeket nem ismerve –, hogy január 20-án fogadjon bennünket, az Újvidéki Televízió forgatócsoportját, mivel portréfilmet szeretnénk készíteni róla.

Tudom ugyan, hogy ilyesmire nem szokott vállalkozni, mentegetőztem, de számítunk a megértésére. A Magyarországon készítendő film adminisztratív akadályait sikerült elhárítanunk, s már túl vagyunk a műszaki felszerelés előzetes vámhivatali ellenőrzésén is.

Viola Szandra: A reneszánsz Kádárta –Pozsgai Zsolt Janus c. filmjéről

Magyar Hangtár c. rovatban

Medveczky Attila: A népdalok felvidéki őrzője – Korpás Éva „Szól a kakas, szól” c. lemezéről

Dr. Horváth László: Kertész Ákos földbérelt provokátor?

A szocialista (MSZP) és a liberális (volt SZDSZ) vezetők által kiárusított, eladósított, tönkretett, a tönk szélén álló országot nem lehet pár hónap, év alatt tejjel-mézzel folyó Kánaánná változtatni. Nekünk itthon szuverenitásunk, önállóságunk, fennmaradásunk érdekében keményen kell dolgoznunk, és türelmesebbnek kell lennünk (követelőzések helyett). A legközelebbi választáson is biztosítanunk kell a kétharmados eredményt a nemzeti érdekeket védő kormány számára. A nemzetgyalázó firkászokra oda sem kell figyelni. Hiszen ki gondolná a magyarokat a diktatúra pocsolyájában dagonyázó népnek, akik 1956-ban a szovjet diktatúrát egyedülállóan, hősies, önfeláldozó harccal próbálták lerázni. Egyúttal egész Európát és Amerikát ráébresztették a szovjet, bolsevista, kommunista, antidemokratikus, embertelen, terrorista diktatúra valódi, eddig félrevezető hazugságokkal leplezett természetére.

Keresse a Havi Magyar Fórumot minden hónap idusán az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

telefon: 06-30-7545-017