A tartalomból:
Csurka István: A járdaszegély mellett
Valami azt súgta, hogy a kocsmaajtó felé nézzen. Különben nem nagyon szeretett arra nézni, mert ha ezt az útszakaszt, ezt az italbolt előttit söpörte, és odanézett, mindig be is ment, s abból rendszerint valami baj származott: elvesztett valamit, nem fejezte be a munkáját estig sem, és az ellenőr megszidta, meg mindenféle más, rossz esemény, kellemetlenség, ami csak érhet egy magányos, öreg némbert, aki nagyon szereti a törkölypálinkát meg a többi italt. Most azonban más történt: a kocsmaajtón a kolléga lépett ki – „hogy is hívják?” –, aki a túloldalt, a nyolc kerületi oldalt söpri itt, vele párhuzamosan már jó néhány esztendeje. Nem volt részeg, mégis kicsit megtántorodott a szabad levegőn, a világosságban, s aztán megpillantva az öregasszonyt a piros-fehér csíkosban, egyenesen feléje tartott. Az megelőzte a megszólalással:
– Hányadik?
– Micsoda?
– Féldeci.
– Harmadik.
Megejtette az állát egy nyomatékosságot kifejező holdsarló ívű fordulattal.
– Hogy az istenbe?
A férfi nem válaszolt, csak állt előtte. Az öregasszony felegyenesedve, most már seprűjét az álló lapátnyél kiugró fogójának támasztotta.
– Talált valamit?
– Ja.
– Mit?
– Egy öngyújtót.
– Ezt a piszok szerencsét!
Gyűlölködve nézett rá.
– Nekem nem tud ilyen piszok szerencsém lenni.
A férfi lelépett a járdaszegély mellé. Nem érezte jól magát fent a járdán.
Borbély László: A lándzsa Longinusa
Pilátust fejfájás kínozhatta, mert ujjaival görcsösen masszírozta mindkét halántékát. Feltűnően lefogyott, az arca nyúzottnak látszott, olyan benyomást keltett, mintha éjjelenként álmatlanság gyötörné. Egyébként önhitt, dölyfös, zsarnokoskodásra hajlamos, kiszámíthatatlan és erőszakos embernek ismertük. A felesége, Claudia Procula, első alkalommal járt Jeruzsálemben. Még érvényben volt az a rendelet, mely szerint a helytartót nem kísérhette el asszonya a provinciába, így Proculának hat esztendeig kellett várnia arra, hogy Tiberius császár a férje után engedje utazni. Róla csak annyit hallottunk, hogy a császár udvarában nevelkedett, és esküvőjük egyik tanúja maga Tiberius volt. Csak néhány pillanatig láttam, mialatt hintójából kiszállt, és elindult felfelé a lépcsőn. Nagy Heródes palotájában laktak. Procula a lépcső tetejéről viszszafordult, hogy megnézze a várost. Méltóságteljesen viselkedett, mint egy uralkodónő. Fodrokkal szegélyezett stólát viselt, melyet derékon díszes öv fogott össze. A fejére fátylat borított, szandálja drága bőrből készült, csuklóin vastag ezüstkarpereceket hordott. Levette a fátylat. A haja középen volt elválasztva, kétoldalt hullámosan fésülte, néhány tincs a homlokára lógott.
*
Jézus némán tűrte, hogy a katonák durván lökdössék a praetorium udvarán. Nyugodtan figyelte a körülötte zajló eseményeket. Úgy viselkedett, mint aki kívül áll, s nem vesz részt az egészben. Nyugodtsága és higgadtsága irigylésre méltó volt. Nyíltan és őszintén önmaga volt az egész eljárás alatt. Halk szavúsága nem félelemből, hanem magabiztosságából eredt. Neki nem kellett hangsúlyoznia semmit, elegendő volt kimondania néhány szót ahhoz, hogy bizonyosságot tegyen.
Csáky Pál: Nehéz idők (2.) (Részlet a Hullámvasút c. könyvből)
Nekünk, magyaroknak, van hová nyúlnunk a történelmünkben, ha szabadságszeretetünk bizonyítékait akarjuk felmutatni. Ahhoz is van lelki erőnk, hogy bevalljuk: mi sem tudtunk mindig helyesen élni a szabadság nyújtotta lehetőségekkel. Ám ebből a tanulságokat is le tudjuk vonni: tudjuk, hogy az a politika, az a fajta hatalomgyakorlás, amely mögött nem áll erkölcs, nem lehet sikeres. Az erkölcs nélküli lét is homokalapon tengődik csupán. Tudjuk, ha önmagunk számára teljesebb emberi létet akarunk biztosítani, az áldozatokat, többletmunkát és esetenként bátor kiállást is igényel. Vállaljuk ezt is, mert az is világos számunkra, hogy az emberi kitartás, az erkölcs és az igazság azok a megingathatatlan alapok, amelyeken minden zsarnoki kísérlet kudarcot vall.
Horváth Lajos: Teleki Pál kárpátaljai ruszin autonómia tervezetéről
A miniszterelnök földrajztudós is lévén, Kárpátalja elrendezését geopolitikailag is indokolta. Szerinte a ruszinság Szent István országának egyik nemzetisége, amelyik majdnem zárt tömbben, eléggé egységes etnikai határok között lakik. Másrészt a ruszinok területe a Kárpát-medence nagy gazdasági egységének egy éghajlat, növénytakaró és hegyvidék tekintetében sajátos darabja. Miközben belső gazdasági élete az erdősültség következtében bizonyos egységet mutat, ugyanakkor természetes gazdasági anyagcseréje ezer szállal köti az Alföldhöz, amelytől azonban meglehetősen éles vonalon el is határolódik. A hegyek és a síkság határvonalán, amelyik nem elválasztó vonal, hanem ellenkezőleg, összekapcsoló vásárvonal, lényegileg érintkezik a két táj. Ezen a vásárvonalon cseréli ki termékeit, terményeit, szerzi be szükségleteit stb. Ezen a vonalon áramlik át egyikből a másikba sajátos kultúrája, eszmevilága, politikai nézete stb. A ruszin lakta földnek éppen ezért súlypontja nem a terület belsejében helyezkedik el, hanem a vidéknek az Alföld felé nyíló kapuiban, városaiban, amelyek a vásárvonalat alkotják. Ennek a vásárvonalnak a tagjai Ungvár, Munkács, Beregszász, Nagyszöllős és kilépve Kárpátaljáról Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad, Arad, Temesvár stb. Tehát az a város, amelyik a ruszin autonóm föld „fővárosának” szerepét és feladatkörét betöltheti-e városok közül jelölendő ki. Teleki Pál szerint erre legalkalmasabb Ungvár városa.
Michel Foucault: A becstelen emberek élete
Nem történelemkönyvről van szó. (Le désordre des familles. Lettres de cachet des Archives de la Bastille. Présenté par Arlette Farge et Michel Foucault, Gallimard-Julliard, 1982). A következő válogatást csupán ízlésem, örömöm, érzelmeim és humorérzékem, meglepetésem határozta meg, valamint bizonyos irtózás, vagy ehhez hasonló érzés, amelynek fokát talán rosszul becsülöm fel most, hogy a felfedezés első pillanata tovatűnt. Életek antológiája ez a könyv. Néhány sorban vagy pár oldalon összefoglalt életeké, néhány szóban összegyűjtött szerencsétlenségeké és jelentéktelen kalandoké. E rövid életek leírását könyvekből és dokumentumokból csak úgy vaktában, találomra válogattam össze. Példák ezek – ám azon példákkal ellentétben, amelyeket bölcs emberek válogatnak ki olvasmányaikból –, olyan példák, amelyek nem megfontolandó tanulságul szolgálnak, hanem gyorsan hatnak és hatásuk ereje majdnem azonnal elszáll. Talán a „novella” fogalmával jobban leírhatók kettős tulajdonságuk folytán: gyors elbeszélés-mód és az elbeszélt események valósága; mert e szövegek a dolgokat olyan tömören beszélik el, hogy az ember már nem is tudja, ez az intenzitás a szavak csillogásának, vagy a bennük elbeszélt, vadul zsivajgó eseményeknek köszönhető-e. Az egyedi életek a jó ég tudja miféle véletlen folytán különös költemények lettek, éppen ezért gyűjtöttem össze őket egyfajta herbáriumba.
Keresse a Havi Magyar Fórumot a nagyobb újságárusoknál!
Vagy fizessen rá elő!
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
| < Előző | Következő > |
|---|
