Suchmann Tamás, volt szocialista országgyűlési képviselő:„A cél természetesen az, hogy a következő választásokon győzzön az MSZP. Ha a szocialisták mégsem tudják megnyerni a választásokat, akkor nagykoalíciót kellene kötni a Fidesszel két év múlva. Amennyiben mondjuk fej - fej melletti eredmény születik, akkor pedig el kellene gondolkodni egy olyan megoldáson, amilyet a németek is alkalmaznak”
Csurka István: Reformszalámizás
A javaslat el van hibázva. Ez nem szokatlan. Híjával van az erkölcsi érzéknek. Ez sem. Kapkodnak a budapesti kommunisták. Ez viszonylag új jelenség, de érthető. Közülük sokan nagyon áhítják már a nemzeti kiegyezést, ami az ő szemükben nem volna egyéb annál, mint hogy minden bűnük el van felejtve.
Igen sokakban keltett megütközést a budapesti MSZMP pártbizottság október 23-ával kapcsolatos állásfoglalása. Legyen a „nemzeti kiegyezés” napja október huszonharmadika – javasolja a Tisza Kálmán téri székház.
Mielőtt egyet is suhintanánk, állapítsuk meg, mivel van dolgunk. Ez egy kísérleti léggömb. Az MSZMP ezt azért eresztette fel, hogy megnézze, milyen a széljárás odakint, pártházon kívül. Mert másként kell sürögni-forogni, ha az ellenzék netán készséget mutat, és másként, ha lelövi. Egyenetlenség szítására pedig mindenképpen alkalmas egy ilyen sárkányeresztés. Vagyis ez már egy választási kortesnyilatkozat. Az lesz a nyerő, vélik a bépé-pébén, aki először ölti fel a nemzeti kiegyezés nyomtatott polóingeit. Így kezeljük hát most mi is ezt a kis luftballont: választásilag. Nagy botorság volna részünkről, ha repülő erődnek néznénk ezt a kis papír- és gumiszerkentyűt.
Figyelem MSZMP, csak csúzli van a kezünkben!
A javaslat el van hibázva. Ez nem szokatlan. Híjával van az erkölcsi érzéknek. Ez sem. Kapkodnak a budapesti kommunisták. Ez viszonylag új jelenség, de érthető. Közülük sokan nagyon áhítják már a nemzeti kiegyezést, ami az ő szemükben nem volna egyéb annál, mint hogy minden bűnük el van felejtve. S némelyek még egy kis ez alkalomból való ünnepeltetésre is ácsingóznak. Egy ilyen erkölcsi képtelenségektől hemzsegő javaslat azonban rossz fényt vet a javaslattevő intézményre. A hagyományos magyar erkölcsi rendben, a szokásban és a tisztességtudásban sarkalatos helye van annak, hogy minden ember tudja magáról, hogy mit illik neki mondania, képviselnie és mit nem. Pap ne pártoljon bigámiát, kupec ne legyen ájtatos.
Nincs tisztában a szavak jelentésével az, aki azt ajánlja, hogy a forradalom kitörésének a napja legyen a nemzeti kiegyezés napja. Ennek a kecske-logikának a bakugrásával Március Tizenötödike pedig lehetne Ferenc Jóska első borotválkozásának ünnepe, október hatodikán éltethetnék Haynaut, április negyedikére pedig hazahozathatnánk vitéz nagybányai Horthy Miklós hamvait. Olybá tűnik fel, hogy az MSZMP a választásokon elsősorban a hasadt tudatúak szavazatára számít és ezért idejekorán elkezdi a hasítást.
A pártbizottság szóvivője szerint az 1956-os népfelkelés kezdőnapját, (kiemelés tőlem!) október 23-át egy demokratikus nemzeti népmozgalom jellemezte. Majd később: „Ebben az értelemben e nap (kiemelés tőlem!) szellemiségét elődnek tekintik, az elmúlt 40 év reformkezdeményezései között tartják számon.”
Mi bukkan elő ezekből a Magyar Hírlap alapján idézett mondatokból? Az, hogy fel akarják szeletelni a Forradalmat. El tudják képzelni, hogy meg tudják ünnepeltetni október 23-át úgy a magyar néppel, hogy október 24-e, 25-e és november 4-e ne legyen benne. Ez az új szalámi politika. A reformszalámizás, avagy naptárszalámizás. El kell ismerni, ötletes. Egyes napokat vállalnak, másokat nem. Egyes napokat csinosra, rózsaszínre pingálnak, másokat, a sötéteket, amelyeken sok az általuk megölt magyar, amelyek feketék a gyásztól, meghagynak az enyészetnek. Megjegyzem ebben a nap meglasszózásban nincs semmi új, ezt eddig is így csinálták. Csak tegnap még október huszonharmadikát sem vállalták. És hát a fő baj az, hogy nem tudjuk, holnap mit fognak vállalni. Vállalják-e még azt, amit ma vállaltak, vagy bennünket állítanak a falhoz azért, hogy ilyen nemszeretem napok vállalására szorítottuk őket. Lehet, hogy egy-két nap múlva megint november negyedikét választják? És huszonharmadika megint „hőbörgés” lesz? Mert volt az is, sajnos, emlékszünk.
Számunkra október 25-e is forradalom, amikor a Parlament előtt folyt a mészárlás és október 26-a is, amikor Mosonmagyaróvárott és még december nyolcadika is, amikor Salgótarjánban vérengzett a vívmányvédők pufajkás hada. Immáron Kádár-Münnich parancsára. A mi forradalmi naptárunk már csak ilyen. Nehéz volna hát nekünk kiegyezést bájolognunk.
Csak az egész forradalmat ünnepelhetjük közösen. Egy nappal, amit „népmozgalom jellemzett” mi nem tudunk mit kezdeni.
Mi tagadás, persze, volt egy kis mozgalom. Ha csak azokra a máglyákra gondolunk, amelyeken a párttagsági könyvek égtek, már bizonyítva is tudjuk, hogy volt egy kis élénkség a terepen. De hát, sajnos, nem arra szólít fel bennünket a bépé-pébé, hogy segítsünk megünnepelni néhány veteránját párttagsági könyve elégetésének 33. évfordulóján. Vagy rendezzünk netán egy nagy, össznemzeti szalonnasütést? A Párt hozza a tűzrevalót, mi leakasztjuk az utolsó avas, ÁFÁVAL füstölt szalonnáinkat a padlásról, nyársakat meg kérünk a Soros Alapítványtól, nehogy véletlenül kimaradjon a buliból.
No, de idézzük tovább a július 19-i Magyar Hírlapot. „Beleértik a mostani ellenzéki szervezetek közül mindazokat – közvetíti a nyilatkozó titkár szavait a lap – akik a nemzet iránt érzett felelősségtől áthatva készek a nemes cél érdekében együttműködésre. E tárgykörben konkrét megbeszéléseket kezdeményeznek, elsősorban a Történelmi Igazságtétel Bizottsággal.”
Kicsit csörög a szóvirág-csokor. Leginkább a második mondata szorul pontosabbá tételre. Ezt helyesen úgy kellett volna mondani, hogy folytatjuk a megbeszéléseket a Történelmi Igazságtétel Bizottsággal a következő nagy ünnep elnemzetietlenítése és reformkommunista-kommunistára átfestése tárgyában. Ezek a tárgyalások eddig is gyümölcsözőeknek bizonyultak.
A TIB-nek tehát nincs több dobása. A TIB nem ellenzéki szervezet. A TIB éppen abban mutatkozott álságosnak és magamutogatónak, amire vállalkozott: a történelmi igazságszolgáltatásban. Afelől, hogy október huszonharmadika reformkommunistára átmázolásában is készséges partnere lenne a hatalmi elitnek, nincsen kétségünk. De hát egyszer volt Budán kutyavásár!
Végül nagyon komolyra fordítva a szót. Van ezen a léggömbön egy felirat, amelynek elolvastán össze-szorul a szívünk. A nemzeti kiegyezés. Mi inkább kibékülésnek és megegyezésnek mondanánk, de ez most nem számít, mert amit jelent, azt mi is óhajtjuk.
Ha nem tudunk megegyezni, elpusztulunk. TIB-estül, Tisza Kálmán terestül, ellenzékestül. És azokat is magunkkal rántjuk a pusztulásba, akik semmiről sem tehetnek. Teszem azt a székelyudvarhelyi, csíkszeredai magyarokat, meg a maradék „kassai polgárokat”. Hogy már aztán a hazai hallgatag többségről, azokról, akiknek mindent köszönhetünk, szó se essék.
Ezért hát, legyen nemzeti kibékülés októberben! Legyen, mert lennie kell! Most azonban mi mutatjuk fel a forradalom lyukas zászlait és mi esküszünk fel vérben fogant végzéseire, mi, akik eddig hallgattunk. Önök pedig MSZMP-sek, kommunisták és reformkommunisták jöjjenek hosszú, tömött sorokban a mi ünnepünkre, némán és lehajtott fejjel. Ez csak így becsületes és csak így történelmi igazságtétel. És akkor mi, másik magyarok, akik eddig hallgattunk és lehajtott fejjel a szélen ácsorogtunk, mi majd odamegyünk Önökhöz és nyújtjuk a kezünket.
Ez lesz a magyar megegyezés. Másként nem lehet.
(Elhangzott: 1989. VII. 23-án.)
| < Előző | Következő > |
|---|
