Történt, hogy Tarlós István főpolgármester kinevezte Dörner Györgyöt az Új Színház igazgatójának. Akkor háromnegyed éve minden rendes, magát liberálisnak nevező közszereplő magából kikelve írt alá, tiltakozott és publikált: Miért szól bele a politika a művészetbe? Ez volt a fő kérdés, miért vesztett Márta István, miért nem maradhatott ő az igazgató, miért nem vették figyelembe Ascherék „szakmai” véleményét, szóval miért szól bele a politika a művészetbe, jelen esetben a színház életébe.
Mert ha nem egy jól meghatározott körből neveznek ki igazgatót, akkor az csak és kizárólag politikai döntés lehet. Ellenben ha a megfelelő pedigréjű igazgató kerül a teátrum élére, az bizony független szakmai ítélet.
Eltelt háromnegyed év és láss csodát: a világ megfordult. Dörner, az Új színház igazgatója műsorra tűzte Csurka István A hatodik koporsó című darabját. Fischer Ádám – gondolom mint érintett, évi 500 millióval érintett személy – minden lehetséges fórumon tiltakozott és aláírás- gyűjtésbe kezdett a bemutató ellen.
Hogy miért? Természetesen a darab antiszemita mivolta miatt. A hatodik koporsó azért antiszemita, mert szerepelnek benne zsidók rossz színben feltüntetve. Ez a kifogás már más drámákkal szemben is felvetődött. Caryl Churchill Kanadában élő angol írónő Hét Zsidó Gyermek című színdarabját ugyan bemutatták Londonban, de megkapta az antiszemita jelzőt, akárcsak Shakespeare A velencei kalmárja. Ezekben a darabokban az egyetlen közös pont, hogy deklaráltan zsidó szereplők gonoszként, elvakultként, esetleg haszonlesőként jelennek meg. (Most tekintsünk el a filmipar elmúlt 40 éves gyakorlatától, hogy a németeket bármely filmben lehetett gyalázni, nácinak, aljas gonosznak bemutatni. Hogy a főgonosz rendszeresen szőke, kékszemű és magas és germán akcentussal beszéli az angolt. Hogy az arabok általában terroristák, akiket a jófej főhős százszámra lő agyon. Hogy a gonosz, fennhéjázó vagy csak egyszerűen buta nő mindig szőke, ellentétben a kellemes, humoros barnával, aki a végén természetesen győzedelmeskedik. Hogy a kínaiakat mind a mai napig le lehet sárgázni bármely filmben és sorolhatnánk…)
Csurka István drámája ellen a szervezkedés odáig fajult, hogy megszólalt a főpolgármester is. Tarlós Istvánról elsőre nem a színházjáró akadémikus képe ugrik be, de Fischer felhívására, hogy lényegében tiltsa be a darabot a főpolgármester kultúrtörténeti utalással válaszolt. Ha Csurka darabját nem lehet színpadra állítani, akkor Fischer ne vezényeljen többet Wagnert. Wagner nem kimondottan kedvelte a zsidókat, ennek egy cikkben (Zsidóság a zenében) hangot is adott. Valami aztán történt Tarlós körül, valakik szóltak – mert az nem valószínű, hogy a főpolgármester színdarab olvasásával múlatná az időt – és jött az újabb nyilatkozat. Necces a darab vége. Hogy miért pont a vége, azt nem tudtam megfejteni, de a nyilatkozat világos. A főpolgármester javasolta Dörnernek, hogy ne mutassa be a darabot. Az oszmán birodalomban is léteztek hasonló javaslatok, melyeket a szultán fogalmazott meg és a kapudzsi basi közvetített. A javaslat selyemzsinórban öltött testet, melyet a kapudzsi basi egy óvatlan pillanatban a javaslat címzettjének nyaka köré tekert.
A szultán túlvilágra küldő javaslatát kevesen utasították vissza. Mély nyomot hagy a zsinór, akárcsak Tarlós intelme.
Dörner mögött még nem áll egyetlen kapudzsi basi sem a III. kerületből, de A hatodik koporsót levette a műsorról. A Fischer–Ascher café hatalmas mazel tovval üdvözölte a döntést. Egyetlen liberális, egyetlen színházvédő, egyetlen szabad művész szellem – Király utcán innen, kis körúton túl – sem szólalt fel, hogy nem szerencsés, ha a politika beleszól a művészetbe. Amikor a politika Dörnert kinevezte, akkor még nem volt szerencsés, hogy beleokvetetlenkedik a magaskultúra világába, de most, hogy lényegében letilt egy darabot a színház műsoráról, most természetesen üdvözlendő.
Széles e kulturális életben egyetlen ember emelte fel a hangját, egyetlen ember érzi úgy, hogy ha már vannak elveink – ha vannak – akkor talán részrehajlás nélkül alkalmazzuk őket. L. Simon László kultúráért felelős államtitkár továbbra sem gondolja, hogy darabokat be lehet tiltatni.
Ennek ellenére A hatodik koporsó bemutatója elmarad. Csurka Istvánt huszonkét évvel a kurzusváltás és fél évvel halála után újra letiltják. Aczél elvtárs (esetleg Baruch Schiff, Rothschild vagy maga Trockij) itt van köztünk.
Csorja Gergely
| < Előző | Következő > |
|---|
