Soros György bejövetele

A CIA-nak és az amerikai kormánynak semmi oka nincs, hogy a leggazdagabb dollármilliomosok előtt, akik a kérdéseket megoldhatják és a pénzt folyósíthatják, elhallgassa azokat a tényeket, amelyek a magyarországi zsidóságra, a számukra egyik legfontosabbra várnak, ha a térség felszabadítása – gazdasági, politikai és hadászati okokból – megtörténik. Vannak New York-i milliárdosok, akiket csak a magyar kérdés érdekel. Budapest – igaz akkor még nem volt egybeírva – adta a világnak Hertzl Tivadart és Nordau Félixet, a cionizmus elindítóit és első vezetőit és a Hertzl famíliából kiváló magyar író, Heltai Jenő virágzott ki, A Néma levente szerzője. Budapest nélkül nem ér semmit az egész vasfüggöny-felhúzás, nem szólva arról, hogy ott már – 1985 – el is kezdődött a dolog. A Bilderberg csoportban tehát valószínűen így szólt a könnyed határozat: „ha felhúzzák a Vasfüggönyt meg kell csinálni az új tapsrendet”.

 Különben pedig a Bilderberg csoport és az amerikai kormány tájékoztatója magyar kérdésekben elsősorban az Amerikába kiösztöndíjazott magyarországi zsidóság képviselői voltak. Ezeknek nagyobb rajai a Soros Alapítvány munkájának megkezdése után indultak el az Újvilágba, de már nyolcvanötben is tanítgattak magyar zsidók amerikai egyetemeken. Itthonról nézve, egy alig megfizetett tanársegédi helyről borzasztóan nagy kitüntetésnek és elérhetetlen tökélynek látszott amerikai egyetemen tanítani. A hír maga királyi volt, noha csak mínuszos hír volt: X-Y amerikai egyetemen tanít. Mit? Mindegy. Magáról a műveletről alig jött anyag. Senki soha nem toppant be onnan ide: komám, egy frenetikus előadást hallottam Kis János filozófustól az emberi jogokról a Stanfordon. Hogy ez Bilderberg intézkedés lett volna? Ugyan!

Azt hiszem, második amerikai utam során történt, amikor ugyancsak magyar körökben tartottam előadásokat, hogy az én utam egybeesett Vámos Miklós író ottani megjelenésével. Rólam nem írtak az amerikai lapok egy büdös szót sem, de minden előadásomra küldtek megfigyelőt, magyart. Róla írta akkor a „Washington Post” című lap, hogy itt van a leghíresebb magyar drámaíró. Az akkor éppen egy-drámás Vámosnak „momentán” akkor bukott meg egyetlen drámácskája Szegeden. Mosolyogva olvastam a zsidóság egyik világlapját, mindent értettem. Akkor idehaza egyetlen darabomat sem játszották a felhúzott vasfüggöny mögött. 1992-t írtunk, talán. Itthon eltiltva persze nem voltam, mint az átkos régi rendszerben, csak a Soros-támogatott szabad színigazgatók szabták ki rám, hogy „politikust nem játszunk, legfeljebb, ha Göncz-monodrámát.” De azt aztán angolul is. New Yorkban, Washingtonban, a Zsidó Világkongresszus rendezésében és a Nemzetiben is. Még a régiben, ahol a Döglött aknák is ment. Meg utoljára: a Megmaradni.

Soros küldetése pontos tájékozottságon és országismereten alapult. Adva van egy szegény ország, amelyet a Szovjetunió kizsákmányol, amelyet gazdaságilag tönkretett, s amelynek a középosztálya kényszerűen elindult a lesüllyedés útján, s amelynek különösen fiatal egyedei nélkülöznek. A nélkülöző embert fillérekkel le lehet kenyerezni. Ebben semmi a fiatalságot illető elmarasztalás sincs. Nyolcvanötben Magyarország már szegény ország volt. Építettük Tengízt, sok ezer kilométerre a határunktól, s minden eszközt, amit oda be kellett raknunk nyugaton kellett megvennünk dollárért, a Nagy Szovjetunióba pedig almát és gabonát és húst szállítottunk, amelyet a szovjetek nem fizettek meg rendesen, sokszor sehogy sem. KGST ország voltunk, de csak a többi hasonszőrűhöz képest gazdagabb és jobban élő. A magyar középosztály, a hangadó réteg nem élt azon a színvonalon, amely munkája szerint, az önértékelése szerint járt volna neki. Itt évi hárommillió dollárral az egész rendszerváltást át lehet hangszerelni. (Mit tudom én? Lehet, hogy az egyik utolsó Bilderbergen az egyik Rothschild még sokallta is a három milliót, hiszen ők híresen spórolós emberek, de Soros leszerelte, hogy ennyi kell és különben is ő adja, mire VIII. Anselm Rothschild elmosolyodhatott és fejét ingatva elhintett egy „Dzsórzsi-Dzsórzsit”, Soros pedig megígérte, hogy majd eljátszik az átváltási árral…)

Most akkor megint bemutatkozom, nehogy valaki napkeleti bölcsnek nézzen: Dr. Utólag vagyok. Soros azért érkezett ide 1985-ben, azért hozta a pénzt, hogy ne legyen forradalom, hogy a rendszerváltás ne járjon elszámoltatással és személycserékkel, hogy az a réteg – nyilvánvalóan benne azzal a zsidó párt-munkásőr funkcionárius és gazdasági vezető állománnyal, amely Sorost és a Bilderberg csoportot elsősorban érdekelte – békés úton tarthassa meg a pénzét, a hatalmát, a pozícióit. Ebben természetesen az is benne van, hogy a zsidó zöldségkereskedő, az ősi foglalkozásokban megmaradt, kóser koszton élő zsidóság sokkal kevésbé érdekelte őket, mert valószínűleg úgy ítélték meg, hogy az a néposztály minden körülmények között megmarad és nem kell védeni, mert nem követett el semmilyen bűnt. Együtt él a mindennapi magyarsággal, a fillérekből és a gombokból rakja össze a pénzt, mint százötven évvel ezelőtt, amikor ük-déd stb. szülei megérkeztek a pálinka útvonalon. A Bilderberg zsidóság mindenkor tisztelettel néz erre az ősi génbankra, de nem él vele együtt. Mert más szférákban él. Régen úri kaszinó, ma operabál.

A bolsevizmusba mártózott réteg 1985-ben már nem volt kicsi. Aczél György hatalmas szervezőmunkája és a titkosszolgálatokkal karöltve folytatott káderpolitikája következtében már majdnem teljesen uralma alatt tartotta a médiumokat, a pénzvilágot és a gazdasági élet legfontosabb vezető helyeit. Azok pedig, akik nemzsidóként jutottak magas állásba, s váltak egész birodalmak uraivá falat kenyérként kellettek a Bilderbergeseknek, de érvényesülni csak úgy tudtak, ha szorosan oda voltak láncolva a szovjet párthoz. A nem zsidó vezető ritkán lehetett liberális, annak vaskalaposnak kellett lennie és egy kicsit szemben kellett állnia a liberális Aczél-ügyosztállyal. A piszkos munkát mindig a vaskalaposok vagy a vaskalaposoknak kikiáltott káderek végezték el. Legalábbis így terjesztették el. A verőlegények durva alja-emberek voltak, egyes kifinomultabb módszerek alkalmazóitól, mint a körömletépés, eltekintve. A nép mindig a vaskalaposokat szidta, ellenük drukkolt a liberálisoknak. Pompásan megszerkesztett rendszer volt ez. Így Aczél és káderei sokkal elfogadhatóbbnak tűntek a keresztény középosztály szemében. Nagyon ügyes talmudista szereposztás volt ez, s annál is inkább rejtett és ravasz, mert sok úgynevezett keményvonalasnak fogalma sem volt róla, hogy szerepet játszatnak vele. Rotyogott gőzölgött, paprika illatot árasztott a magyar gulyás a már nem is annyira moszkvai, hanem világbanki kondérban, amikor a Bilderberg csoport embere kezébe vette a dolgokat.

Nem emlékszem, hogy a Nyílt társadalom eszméje, Soros György nagy filozófiai találmánya azon az estén szóba került volna. Ez a felújított, újra melegített, gyengített szabadkőművességű eszme, amely a zárt és a nyitott ellentétéből áll, és mint minden liberális dolog a szabadság fogalmával játszik, csak sokkal később, a rendszerváltozás közben bukkant elő. Soros Györgyöt 1991-ben a Közgazdasági Egyetem díszdoktorává avatták, és ott fejtette ki ünnepi székfoglaló előadásában a nyílt társadalom eszméjét, szembeállítva a zárt társadalom eszméjével. Természetesen a szovjet társadalom volt a zárt társadalom, meg a náci Németország társadalma. Hangsúlyosan azonban Soros 1991-ben, az Antall- kormány második évében a szovjet orosz zártságra mutatott rá, arra tüzelt, és a nemzeti szocialista zártságot csupán mint egy visszatérésre alkalmas és ezért veszélyes zártságot említette. Ez roppant hatásos volt, mert még bent voltak a szovjet csapatok, de már szedelőzködtek. Alóluk akart mindenki felszabadulni, az ő rendszerüket akarta mindenki nyitottra felcserélni.

A Nyílt társadalom eszméjét Soros, Karl Poppertől, az angol filozófustól vette, aki azonban elsősorban gondolati mezőkben tárgyalta a kérdést, gyakorlati megvalósítások nélkül, míg Sorost csak a gyakorlati megvalósítások érdekelték, s ezért alapítványi rendszerét, a nyílt társadalom megvalósítását célzó tevékenységét kiterjesztette az egész volt szovjet gyarmatvilágra – már ahol megengedték neki. Míg Karl Popper elméletében a történelemben a folyamatok mindig eltérülnek, mintegy falsot kapnak, addig Soros nyílt társadalom alapítványai éppen ezt a nem természetes eltérülést akarta befolyásolni, de mindig egy meghatározott irányba. Bilderberg irányba. Ezt természetesen soha nem fejtette ki és erről a róla értekezők is hallgattak. Soros a világ legnagyobb filantrópjának lett nyilvánítva.

Mit tudtam én erről a Margit kerti különteremben, ahová beszűrődött a szép muzsika?