2010 januárjában az Egyesült Királyságban hatalmas havazás és szél fútta hó torlaszolta el az utakat. A most éppen itthon tartózkodó barátom az angliai A(M)3 úton –, mely Londont köti össze a déli kikötővárossal Porthsmouth-szal – akadt el. Nem is hallotta a figyelmeztetést, hogy ne induljon neki az alig pár tíz mérföldnyi útnak otthonáig. Waterlooville nevezetű település mellett töltötte az éjszakát az autópályán. Szerencséjére talált a kocsiban egy üveg martinit, így, mondhatnók elszállt az idő. 13 óra elteltével kopogott az autó ablakán egy rendőr, hogy most már mehet. Az akkor kissé pityókás barátom története csak azért érdekes, mert éppen itthon volt a hétvégén és őszinte megdöbbenéssel figyelte, hogy miközben a rendőrök, tűzoltók, gazdák és egyszerű emberek összefognak és emberfeletti munkával próbálják kimenteni a bajba kerülteket – napokig nem alszanak, saját házaikban szállásolnak el vadidegeneket –, egy jól meghatározható csoport folyamatos és hangos hurrogásba kezd. Hogy ez aztán borzasztó, amit a kormány művel. Hogy egyáltalán nem tájékoztattak senkit, hogy nincs megszervezve semmi. Hogy a gazdák az EU-s pénzen vett traktoraikkal miért nem segítenek, bezzeg tüntetni lehet járni a traktorral. Ez utóbbi díjnyertes állatságot Szanyi Tibor, az MSZP elnökségi tagja írta ki a facebookra, de lényegében az összes ellenzéki és álsemleges sajtóorgánumból a fenti hangulatrontó aljasság ömlött.
A nálunk Angliában ez úgy van kezdetű mondatoktól ökölbe szorul a gyomrom.
– Nálunk Angliában komoly ember, vagy sajtóorgánum ilyet nem enged meg magának – kezdte a beszélgetést külhoni barátom.
– Na, már megint milyet? – gondoltam magamban, de csak elnézően mosolyogtam.
– Nálunk Angliában ilyenkor mindenki megérti, többnyire a politikusok is, hogy a katasztrófa, az katasztrófa. Ha már elhárították a bajt, lehet vitatkozni, de addig ez szóba se jöhet. Nem is értem, hogyan engedik megjelenni ezt az óbégatást – fejezte be még szombaton.
És a nálunk Angliában kezdet ellenére kénytelen voltam elgondolkodni, sőt igazat adni.
Hogyan képzelhető el, hogy Mesterházy Attila veszi magának a bátorságot és a következőket fröcsögi az arcunkba: A meteorológiai szolgálatok ezt (mármint a havazást) jó előre jelezték, a hatóságok azonban nem figyelmeztették a veszélyre az állampolgárokat. Ezrek rekedtek a hófalak mögött, sokan töltöttek 24 órát autóikban az utakon az ország nyugati részén, miközben keleten sok településen legalább egy napra megszűnt az áramszolgáltatás.
Ha a hatóságok nem figyelmeztettek, akkor az MSZP – és az összes többi párt – mire föl halasztotta el a rendezvényeit? A jeges villanyoszlopok kidőléséért mennyiben okolhatók a hatóságok vagy a kormány? És végül, már fel se merem vetni: Lamperth Mónika, az MSZP utolsó belügyminisztere vajon mit tett volna hasonló helyzetben?
Az MSZP-kormányok katasztrófakezeléséből már kaptunk ízelítőt. 2006. augusztus 20-án nem azért halt meg öt ember, mert vihar csapott le Budapestre, hanem mert az akkor regnáló kormány elfelejtette megnézni az előrejelzést a saját maga által szervezett állami ünnepség előtt.
A Jobbik az MSZP-vel lényegében azonos hangulatkeltésbe kezdett. Március 14-én még ezt írták honlapjukon: Csatlakozva a hatóságok figyelmeztető felhívásaihoz, mi is arra kérünk mindenkit, hogy lehetőleg ne induljon el hosszú útra (mármint a Jobbik márc. 15-i rendezvényére ). Na de másnap, 15-én délben, otthonról a jó meleg szobából már a hatóság figyelmeztető felhívása elhalványult és maradt az óbégatás: Menesszék a katasztrófahelyzet felelőseit!
Nem állítom, hogy a katasztrófavédelemnél vagy a magyar rendőrségnél nincs jobban szervezett erő. Nem állítom, hogy a mostani helyzetet minden esetben tökéletesen oldották meg. De az aljasság netovábbja, hogy miközben a belügyminiszter kimegy a helyszínre, az országos főkapitány maga is alig tud kiszállni a kocsiból a rendkívüli erejű szélben, a miniszterelnök Brüsszelből is intézkedik, aztán aznap hazajön és rögtön beáll az intézkedők sorába, s egyik sajtótájékoztató a másikat éri, közben, már a hóvihar első pillanatától elönti a sajtót a károgás, és az ellenzék soraiban egyetlen ember sem akad, aki elordítja magát: Álljunk meg egy pillanatra! Most először segíteni kell! Akinek van ideje óbégatni, annak talán arra is lenne ideje, hogy segítsen és ráadásul, ha nem muszáj, legalább ne hazudjunk. Majd ha vége, majd ha minden ember biztonságban van, akkor lehet vitatkozni.
Nem volt ilyen, így ezeknek az embereknek megszűnt az erkölcsi alapja felelősök után kutatni. Ettől persze az elkövetkező héten még ezt fogják marcangolni, az Index újabb és újabb hangulatkeltő csúsztatásokkal szítja a közvéleményt és nyilvánvaló, hogy mindenki lemondását követelik. De ha kicsit eltávolodunk az őrjöngéstől:
Az Orbán-kormány az elmúlt majd három év alatt három jelentős katasztrófával is szembenézett. Az egyik, alig a választások után valamivel az árvíz, aztán a vörösiszap pusztítása és ez a mostani hóvihar. Az árvíznél még valóban érezhető volt a felkészületlenség, de az utóbbi két esetben az látszott, hogy tényleg meg akarják oldani a helyzetet, és hogy képesek is megoldani azt. Az utóbbi katasztrófában hála Istennek senki sem halt meg. Ettől persze gyerekekkel 24 órát eltölteni egy melegedőben, pláne autóban, vagy áram nélkül otthon gubbasztani nem lesz jobb.
Csorja Gergely
| < Előző | Következő > |
|---|
