Csurka István: Ötvenhatos exlex
2009-et írunk, és a forradalom kitörésének 53. évfordulójára előállt ugyanaz a helyzet, mint 1956. november negyedike után, amikor a törvényes kormány a jugoszláv követségre menekülve, már nem volt tényleges kormány, a Kádár-féle szolnoki hazaárulók pedig még nem mertek a szovjet csapatok védelme alól kilépni. A szovjet csapatok már bevonultak és tank-túlerejükkel szétverték a forradalmat, rommá lőtték Budapestet és minden nagyvárost megszálltak, Szolnokon már megalakult, pontosabban már be volt jelentve a Munkás-Paraszt kormány, Kádár, Apró, Dögei, de odújából még napokig nem mert kimozdulni. Még a helyi forradalmi bizottságok és a munkástanácsok tárgyaltak a szovjet tisztekkel, s csak jó néhány nap múlva gyűlt össze annyi karhatalmista, elmenekült ávós, katonai parancsnok, akikkel meg lehetett kezdeni az államhatalom kézbevételét. A szovjet hadsereg állandó fedezete mellett. Az elvtársak üléseztek, az Inkal Securiti szerepét pedig Szerov tábornok gárdistái látták el. Szerov emberei tájékozottak voltak magyar ügyekben. Majdnem annyira, mint most az IMF emberei. Az ÁVH és a Párt dossziéiból és besúgásaiból pontosan értesültek, kik a felforgató, hangadó elemek, kiket kell elvinni, megölni, internálni. Ma ugyanígy van minden, mindössze a helyzet nem háborús, nem lánctalpasok dübörögnek az utakon, hanem az off-shore-os milliárdosok autói. Az ávós tisztek kései leszármazottai nem Szerov tábornoknak jelentenek, súgnak be, hanem az IMF és a Moszad helytartóinak. A kormánykoalíció feloszlott, az Országgyűlésben az SZDSZ farolt ki belőle, a fővárosban pedig fordítva, az MSZP hagyta magára Demszkyt, és kormányzás sehol nincs. Ha ünnepen kimerészkednek a térre, előbb kiürítik a környéket és körbekordonozzák magukat. Ezek ugyanúgy félnek a néppel való közvetlen érintkezéstől, mint Kádár, Apró, Dögei.
Most a hatalomátadást húzzák-halasztják a végtelenségig, akkor ahhoz, hogy kormányozni merjenek és kimozdulni, megjelenni a nyilvánosság előtt, sortüzek kellettek, végtelen terror, a félelem légköre és a menekülés az országból. Az elvtársak bosszúra készültek akkor is. A hatalmuktól a forradalom napjaiban megfosztott kommunista káderek bosszúszomjasan tájékoztatták a szovjeteket, kit kell elvinni, most pedig tanácsolgatják, mit kell megszüntetni, mit kell elvenni.
Nekem, magamnak, a Színművészeti Főiskola végzős hallgatójának egyoldalú tapasztalataim vannak ezekről a napokról, tekintve, hogy az intézmény vezetőségében akkor úgyszólván mindenki válogatott és megszűrt hétpróbás kommunista volt. Tanítás nem volt, a tanárok egy része bujkált, közülük is többet letartóztattak, például osztályfőnökünket, Háy Gyulát is, aki nagybérlő kapitalista család sarjaként lett kommunista, majd emigráns, s akit azért tartóztattak le és azért börtönöztek be, mert november 4-én beolvasta a magyar írók SOS-kiáltványát a Rádióban. Még mielőtt a szovjetek odaértek volna.
Ma ugyanez a helyzet. Az IMF-csapatok már bevonultak, és néha felhangzik itt-ott egy SOS-kiáltás, de Bajnai Gordon IMF-miniszterelnök gyorsan kiszalad ide-oda és szétkürtöli: nem számít.
Egy óriási tank-hitellel, 25 milliárd dollárral megkésleltették az ország összeomlását, fizetésképtelenségét. Nem a magyarságot kímélték meg az összeomlás kétségtelenül szörnyű nélkülözéseitől, hanem a kommunista kormányt, Kádár, Apró, Dögei kései utódait. Ezenfelül nyilvánvalóan a saját, ide behelyezett, nagy hasznot kitermelő vállalataikat is hozzásegítették a további haszon kitermeléséhez. A bankok nyeresége a válság ellenére csillagászati. A bankok hasznot húznak a válságból. A bankok külföldi kézben, IMF-kézben vannak. Ha egy európai állam csődöt jelent, nem tud kamatot fizetni azoknak a bankoknak, amelyeket az IMF képvisel, amelyeknek nevében rendőrködik, akkor azt az államot egy ideig nem lehet fosztogatni. A megszállás is bajossá válik. A beköltözőket esetleg a lakóparkőrség szeme előtt fosztják ki, pogromozzák meg. Mondjuk az éhes cigányok. Ezért a csődöt jobb elkerülni. Oda kell lökni a 25 milliárd dollárt, majd később bevasaljuk a népen, de fennmarad a rendszer, folytatódhat a kirablás. A sajtó pedig elterjeszti, hogy az IMF mentőövet dobott a rosszul gazdálkodó, felelőtlenül pazarló, szárnyvonalaihoz ragaszkodó, iskoláit szerető, kórházait sűrűn látogató magyarságnak. Az IMF a felszabadító, mint Szerov tábornok és a szovjet csapatok. Csak egy kicsit sok közben a halál. Akkor az akasztásos, most pedig az éhenhalásos, megfagyásos, ön-gyilkosságos. A kimenekülés pedig majdnem ugyanannyi. Sok fiatalember, egész családok sokszor hátra sem néznek, úgy mennek el az egykor a szovjet csapatok, ma pedig az IMF megszállta országból. Ahol minden hazugság és a politikai bűnözőket éppen úgy nem lehet felelősségre vonni, mint a sortüzek elrendelőit és végrehajtó parancsnokait. Most egzisztenciális sortüzek vannak. Az annak idején behívott, hatalmas előnyökhöz, támogatásokhoz juttatott külföldi cégek a válságra hivatkozva annyi embert bocsátanak el, amennyit akarnak. Ők nem szenvedhetnek veszteséget, ők tőkések és bankárok, összefonódott kaszt és legfelül, messze fenn, New Yorkban, a szintén felvásárolt Manhattanben a legtöbbnek az élén a holokauszt jogán ülnek olyanok, akikben nagyon erős a faji összetartás. Ezek bízzák meg az IMF-et, hasson oda, hogy Bajnai Gordon és Demszky Gábor az utolsó pillanatig tartsa fenn az exlex állapotot, a kormányzás nélküli kormányzást, amely alatt a kirámolás semmilyen akadályba nem ütközik.
Ehhez az újabb megszálláshoz eddig hét és fél év kellett. Sem Gyurcsány, sem Medgyessy 2002–2003-ban még nem hívhatta be az IMF- csapatokat, mert az ország még úgy-ahogy talpon volt. Orbán Viktor 400 milliárd megtakarítással adta át a kormányzást. Ahhoz, hogy az IMF-csapatokat be lehessen hívni, az országot tönkre kellett tenni. Utasítás szerint, módszeresen, hideg kegyetlenséggel. Ezt csak mélyen magyar- és nemzetellenes szellemű emberek tudták végrehajtani. Természetesen részes ebben a bűnben a paktumos Antall és a társadalomra Bokros-csomagot borító Horn Gyula is. De menynyire. S lám, mily érdekes, Bokros újra feltűnt. A nagy tarra vágó, a népirtás gazdasági zsenije, az egykori demokratikus ellenzék szamizdatjának „Ricardo” álnéven publikáló állami figurája újra elemében van és lassúnak találja a mai népirtás ütemét. Miként Marosán ötvenhat-ötvenhétben. „Most már lövetünk!” – jelentette be a bányászoknak, no nem lent a tárnában, hanem fent a kultúrteremben, a géppisztolyosok karéjában. Bokros most EU-képviselő. Marosán mi volna, ha élne?
Keserves ünnep ez.
Az állam és a társadalom felbomlásának, képtelen egymásnak feszülésének és minden dolog, történés végső értelmetlenségének bemutatásával a tűzoltók szolgáltak hétfő délelőtti tüntetésükkel az Országház előtt és körül. Engedélyük állítólag csak az Alkotmány utcára szólt, de ők kétezren, fegyelmezetten, rendben a Házig nyomultak. Petíciójukat az ellenzék rendben, tapsok között átvette, de a kormánypártoknak inukba szállt a bátorságuk, amikor ki kellett volna merészkedni a tűzoltók közé. Végül Jauernyik elvtárs csak átvette valahogy, ám a „biztonság kérdése” (az idézőjel a káderzsargon jelzésére szolgál) csak nem került le a napirendről és rendőröket, kommandósokat vezényeltek a VII-es kapuhoz. Amikor a tűzoltók meglátták fegyveres testületi, azonos minisztériumba tartozó kollégáikat, kórusban elkezdtek sün! sün! sünt!-t kiabálni. Vagyis a tűzoltók kigúnyolták, kiröhögték a rendőröket.
Ez ’56-ra emlékeztető, felemelő jelenet volt, de egyben nagyon szomorú tény. Idejutottunk Horn, Gyurcsány, Bajnai hosszú eltűrése következtében. A tűzoltók, akik az eljövendő korszak legkihasználtabb és legfontosabb szereplői lesznek az időjárás-változás viharai, tűzesetei, árvizei következtében, fölényesen kiröhögik és kigúnyolják az államszervezet rokonszervezetét, amely az államvezetés jóvoltából elvesztette a becsületét. A sün!, sün!, sün! most az Országház előtt körülbelül annyit jelentett, mint ötvenhatban a vesszen az ávó!
Ötvenhatban Gerő Ernő Belgrádból tért haza, ahol hazát árulni járt kinn, s este mindjárt elmondta forradalmat kirobbantó aljas beszédét. Most Bajnai Gordon Párizsban állt ki a francia érdekek mellett a magyarral szemben, amikor a pécsi vízmű dolgában aggályosnak látta a pécsi önkormányzat fellépését. Nem azt kérdezte, hogy mi köze van a francia kormánynak a Pécsett rosszul gazdálkodó franciaországi céghez, amely drágán szolgáltatja a vizet, s ha valami nem tetszik, miért nem fordul az EU-hoz, amely esetleg illetékes lehet, hanem bizony a magyar fél fellépését találta kifogásolhatónak. Bajnai egy rosszul záródó csap, amelyből csepeg a hazaárulás. S a tűzoltók sünt vezényelnek a rendőröknek az Országház előtt.
Ötvenhatban is a képtelenség ömlött ki az utcákra és nem a nyomor és az éhség. Az ávó képtelensége, Rákosi és Gerő képtelensége, aljassága és hazaárulása, a Sztalin-szobor képtelensége és az egyetemi és főiskolai oktatás képtelensége. A magyarság azért lázadt fel, mert nem tudta elviselni, hogy idegen érdek zsoldosai, buta, tehetségtelen, vacak zsoldosai packázzanak vele.
Lendvai, Demszky, Bajnai, Dávid Ibolya ma még mindent meg tud magyarázni. A magyarázkodás egyre nyakatekertebb, de még mondják. Már maguk sem hiszik, de még mondják. Aztán megkapják rá a sün!-sün.-t! Mert a nép már mindent tud. A kormány emberei valamennyien szánalmas forradalom előtti figurák, erkölcsi hullák és megvetett emberek. Senki író, költő ezt még tökéletesebben ki nem fejezte, mint a nép nyelvét beszélő tűzoltók.
Boldog vagyok. Remény van arra, hogy az IMF-csapatok is ki fognak takarodni hazánkból. A Kádár–Apró–Dögei-söpredékkel együtt.
(2009. októbere)
| < Előző | Következő > |
|---|
