Edward Snowden, az NSA elemzője kitálalt. A kitálalás és a menekülés, valamint Snowden ikonikus alakká növelése az első pillanattól valószínűsítette, hogy a leleplezés mögött valamiféle szolgálat áll. Snowden hongkongi menekülése valamint az azt követő médiahadjárat – annak ellenére, hogy nyilvánvalóan szervezett és elterelő jellegű, mégis – alkalmas volt, hogy a célját elérje. A cél pedig egyértelmű: elterelni a figyelmet Snowden megbízásáról és elfedni, hogy mi a valódi értelme a látványos kiugrásnak.
Amikor az NSA elemzője Moszkvába repült és az orosz hatóságok nem adták ki, akkor már sejthető volt, hogy Snowden mögött valamiféle orosz megbízás áll. Snowden célja azonban még ekkor is homályosnak tűnt. Mi célja lehet egy elemző megfuttatásának, aki nyilvánvalóan semmilyen komoly információval sem rendelkezik a nemzetközi közvélemény előtt?
Teltek-múltak a hetek, a közvélemény szinte megfeledkezett Snowdenről, amikor egyszercsak robbant a bomba: Angela Merkelt, egy szövetséges hatalom, Németország kancellárját is lehallgatta az NSA.
Merkel lehallgatása, illetve annak nyilvánosságra hozatala, valamint a többi európai országot is érintő lehallgatások megszellőztetése tulajdonképpen egyetlen célt szolgált. Megrontani a viszonyt Európa és az USA között. Na nem azért, mintha az európai állam- és kormányfők nem lennének tisztában azzal, hogy lehallgatják őket. Az ügy nyilvánosságra hozatala azt mutatja, hogy az amerikai rendszer gyengül, hogy az amerikai rendszer kellemetlen helyzetbe hozhat európai vezetőket. Ugyanis, ha a lehallgatás tényét meg lehet szellőztetni, akkor miért ne lehetne adott esetben titkos megállapodások tényét is a nyilvánosságra hozni.
Ez megrendíti a bizalmat a szövetségesben és óhatatlanul egy másik esetleges szövetség felé billentetheti a mérleget.
Oroszország hatalma stabilizálódni látszik. Putyin tehetségesen vezeti az országot, hogy a 90-es években megrogyott világhatalom újra erőre kapjon. Putyin egyik fő célja, hogy valahogyan az Európai Uniót magához kapcsolja. Mivel politikailag ennek szinte semmi esélye sincs, egy esetleges katonai fenyegetés pedig még inkább Amerika felé lökné az európai államokat, így lényegében egyetlen lehetősége maradt. Európa hatalmas energiahiányát kell valahogyan kihasználni.
Ennek egyik legkézenfekvőbb módja, hogy a könnyen elérhető és relatíve olcsó orosz földgázt és kőolajat a lehető legnagyobb mennyiségben juttassa el Európába. Elhelyezkedésénél fogva erre természetesen Európa keleti fele a legalkalmasabb. A régióban pedig Németországnak, ha lehet, még nagyobb súlya van, mint Európa nyugati felében.
Gehard Schrödert már kancellársága idején behálózta Putyin rendszere. A Gazprom 1 milliárd eurós német állami garanciát kapott az Északi Áramlat gázvezeték megépítéséhez. Az Északi Áramlat hivatott az orosz földgázt közvetlenül Németországba juttatni. Schröder – miután Angela Merkel váltotta a kancellári székben – elfogadta az Északi Áramlatot tulajdonló cég elnöki posztját.
Az utóbbi hetekben újra terítéken van a Déli Áramlat továbbépítése. Ez a gigantikus vezeték hazánkon keresztül egészen Bécsig vinné az orosz gázt, természetesen Ukrajna megkerülésével.
A közeljövőben – tehát – még sok nagy politikai botrányra számíthatunk. Csak remélhetjük, hogy a magyar belpolitikát nem fogják elérni az orosz terjeszkedés előkészületei.
Világosan kell azonban lássuk, hogy a fenti tények nem írhatják felül egy esetleges sikeres orosz–magyar gazdasági együttműködés forgatókönyvét. Természetesen csak akkor, ha ez a forgatókönyv végül a magyarságnak előnyt jelent.
Csorja Gergely
| < Előző | Következő > |
|---|
