Mialatt Európa-szerte deportálták a zsidóságot, addig a Horthy Miklós vezette Magyarország, míg rendelkezett szabad döntésjoggal, a zsidóság megmaradásának bástyája volt. A függetlenségét elvesztő Magyarország 1944. március 19. után már nem tudta megvédeni állampolgárainak életét.
Horthy kormányzó minden tekintélye latba vetésével sem tudta megakadályozni a vidéki zsidóság deportálását, de az esztergomi páncélos hadosztály felvonultatásával megmentette a fővárosi gettóba zártakat a biztos pusztulástól. A magyar kormányzat hozzájárult a nemzetközi szervezetek segélyakcióinak fogadásához, sőt nem hivatalosan lehetővé tette a zsidómentő akciókat, köztük a svéd diplomata, Raoul Wallenberg munkáját is. Tehát Magyarország nem volt a zsidógyűlölet fészke. Míg Romániában az Antonescu vezette államapparátus, már a háború első szakaszában igyekezett megszabadulni az idegenektől, elsősorban a zsidó lakosságtól. Innen a zsidókat valóban nem vitték el a német koncentrációs táborokba, mert a román hadsereg fogott hozzá – Antonescu marsall parancsára – a zsidóság elpusztításához, s tette ezt addig a pillanatig, amíg úgy tűnt, hogy a háborút Hitler nyeri meg. 300-400 ezer zsidót helyben, bestiális körülmények között valóban legyilkoltak.
Sz.
| < Előző | Következő > |
|---|
