A tartalomból:

Budai Balogh Sándor: Szabó Dezső halála és temetései

Csendes szavak címmel írogatta cikkeit Szabó Dezső 1944 őszén. Történelmünk e sötét korszakában ezek az írások burkolt, vagy nyílt formában, a reánk zuhant német megszállás, az emberüldözés, a háború ellen tiltakoztak. Majd a nyilas hatalomátvétel után e cikkek is megszűntek... ACsendes szavak-sorozat (összesen tizennégy cikk) az 1944-es szörnyű esztendőből reánk maradt tragikus emberi és írói vallomás. Közvetlenül a nyilas uralom előtt jelent meg például Az út című Szabó Dezső-vers. Ennek utolsó hat sora:

Nem lehet a halál egy nemzet célja,

Az Időben roppant reménység árad:

Elmúl vereség, rabság és gyalázat,

Új tavaszok jönnek és új vetések,

Új, győző lelkek és új nemzedékek:

A nemzet célja mindig: jövő s élet.

1944 őszén ilyen tartalmú verset írni és publikálni rendkívül bátor tett volt.

A legutolsó, életében nyomtatásban megjelent írása: Búcsú és testamentum címmel végrendeletét tartalmazza. Ebben a – később hatóságilag is elfogadott – végakaratban Szabó Dezső a szerzői és kiadói jog örökösének a Zsinat által kijelölt református főgimnáziumot határozta meg. Az 1944. november 10-én megfogalmazott végrendelet két nap múlva jelent meg a Magyar Ünnep című folyóiratban. Ezek után Szabó Dezső kizárólag az önéletrajzán dolgozott, bombázások, aknazáporok, Budapest ostroma idején is.

Nagyításhoz kattintson a képre!

Csurka István emlékezései Szabó Dezsőről

Túlzó volt-e Szabó Dezső?

A nagy magyar írókat, gondolkodásuk pilléreit mély belső azonosság köti össze, ugyanakkor csillagászati távolság stílusban. Németh László mondatai hatalmas várak sötét lapályon, megingathatatlan ősnyugalom árad belőlük, s ezekben a robusztus önállóságokban, magánvalóságokban minden pillanatban felgyullad egy fényforrás és belevilágít a sötétségbe, vagy megtalál az égen egy ismeretlen csillagot. Móricz Zsigmond mondatai friss kenyerek. Minden Móricz-mondat végigvezet bennünket ennek a genezisnek az állomásain. Szemünk láttára kerülnek s dagasztódnak össze a magyar föld, a magyar élet termékei, s a mondat végén még az illatát is érezzük a szent magyar anyagnak. Szabó Dezső mondatai természeti jelenségek, csak afölött álmélkodunk, hogyan maradnak meg a papíron. A Szabó Dezsői mondat nemcsak örökös izzásban van, hanem vágtat is.

Szabó Dezső, a nyelvzseni

Ha nem lett volna életem szerencsés alakulása következtében közvetlen élményem a világ két nagy zuhatagának dübörgése, végtelen energia kibocsátása s a bőség szüntelen áramlása, valószínűleg nem tudnám most Szabó Dezső nyelvét hatalmas vízesésekhez hasonlítani. Mivel azonban álltam szemben mind a Niagara lehulló gyöngynyalábjával és a Parana folyó még a Niagaránál szédítőbb zuhanásával, s a sziklába vájt teraszok egyikéről, közelről, alulról is átadhattam magam a minden sejtet megrázó, szüntelen és feltartóztathatatlan morajlásnak, a természeti erőnek, tapasztalataim alapján, teljes felelősséggel állíthatom, hogy Szabó Dezső nyelve zuhatag. Egészen pontosan maga Szabó Dezső, az író természeti jelenség.

Egyenes úton

Meg kell teremteni az új magyar parasztot, a művelt, szakszerűen dolgozó mezőgazdálkodásból élő családot, amely a saját iskoláiba járatja a gyermekeit, a kor legmagasabb, a vezetésre is képesítő műveltségével szereli fel, szövetkezetekbe tömörül és a magyar létezés alap formáját adja. Nem az a kérdés, hogy ez a réteg hány tagú lesz és a dolgozó népesség hány százalékát adja, hanem, hogy erre a rétegre ráépíthető-e egy népi-nemzeti középosztály, s hogy a kettőből együtt lesz-e ország vezetést meghatározó elem. A középosztály gyengesége alapzat nélkül szükségszerű. Az idegeneket kiszolgáló off shore kormányzat eltávolítása után azonnal meg kell kezdeni a telepítést, mert az idegenek beözönlését, földvásárlását és egyúttal uralomra jutását csak így lehet megakadályozni.

Németh László: SZABÓ DEZSŐ

A csillagok türelmesek. Kiállsz alájuk és lehetsz poéta vagy tudós. Hágcsót fonsz a sugarukból és kikapaszkodsz a végtelenbe vagy fogod a műszereidet és spektrumuk hézagaiból következtetsz a testüket környező gőzkör fényszűrőire. Állandók ők és távoliak, eltűrnek téged is, mint a világmagányt. Legföllebb hunyorognak. A viharba azonban nehéz belekiáltani. Ha szembeállsz vele: a szádba fú; ha hátat fordítsz neki: fölkap s kőnek röpít. Zsarnok ő, eltépi eszközeidet s beléd dögleszti igazságaidat. Szabó Dezső a magyar élet harcos eleme. Itt fú melletted s amikorra kritikussá szedelőzködöl: csavar, ránt, ingerel. A vele foglalkozó cikkeket gyűlölet és rajongás, megmart önérzet s a kormányzóság- leső Sancho Pansák számítása inspirálja. Don Quijote feluszította az elemeket és az embereket, süvöltésben és hajlásban érezheti erőnek magát. Gyűlöltök vagy szerettek, ordítja bele a világba. A leghiggadtabbra kendőzött véleményetek mögött is begörbült karom vagy kitárt ölelés feszeng. Ahol én vagyok, nincs kritika, csak vád és védelem.

Budai Balogh Sándor : Szabó Dezső Ludas Mátyás füzetei

(1934-1942)

(Emlékezések, naplók, levelek)

Koporsómban kedvre kapok: Uccu megint feltámadok! Szalonnával, jó hagymával, Kibabrálok a halállal... Szabó Dezső

Ez a mottóban említett feltámadás Szabó Dezső életében megszokott volt. Hihetetlen dinamizmusa, életszeretete és elhívatásának biztos tudata: új és új harcra, soha nem lankadó erőkifejtésre ösztönözte. Tehetsége, európai műveltsége és mérhetetlen hiúsága lehetetlenné tette számára – tartósan – a megvertség állapotát. Elképzelhető, hogy 1933. május 17-én milyen gondolatokkal ballagott ki a Kúria épületéből. Ugyanis ezen a napon vesztette el végérvényesen azt a perét, amelyet a Genius Könyvkiadó Rt. ellen indított, régen eladott kiadói és szerzői jogainak visszaszerzése miatt. Haragudott mindenre és mindenkire: elsősorban az akkori kormányzatra, amelyre később, Debrecenben, nem ok nélkül mondta: „Magyarországot egy gengszterbanda tartja a kezében.” (Erre az előadásra még visszatérek.)

Bertha Bulcsu: Hubay Miklós

Hubay reggel kilenckor fent a magasban eszik. A háztetők között, a nagy ablakon betör a fény, és a rend, a kiegyensúlyozottság érzetét kelti. Kockás pulóverben, kék kordbársony nadrágban ül a rézpánttal díszített kerek asztal mögött, mely félig sincs megterítve, de a fehér mezőben így is elfér a tányér, az evőeszközök, a nagy tálca, melyen az olasz szalámi mellett lángolt karaj kínálja magát s negyedkilónyi vaj, paradicsom és paprika. Az abrosz szélén ezüsttál kenyérszeletekkel. Kicsit odább zöld üveg, melyből az író időnként fehérbort töltöget a poharába, s egy harmatos oldalú palackból ásványvizet löttyint hozzá. Eszik, kortyolgat. Engem is kínál, a bort elfogadom. Időnként megszólal:

–Itt csak a szőnyeg az enyém… Gyere el tíz nap múlva a József Attila utcába, ott van egy tizennégy méter hosszú dolgozószobám, csak nem dolgozom benne. Azért lett volna jó, ha eljössz Firenzébe, akkor láthattad volna a harmadik lakást is. A József 300Attila utca a megálmodott lakás, de úgy jártam vele, mint a drámáimmal, túlméreteztem.

Pósa Zoltán

MENEKÜLÉSTÖREDÉK (I. rész)

Kisregénybetét a szökés és vezeklés című nagyregényből

Kölyökkoromban meg akartam fogni a Balti-tenger egyik öblének középpontját

jelző ‘izét ... nem akartam elhinni, hogy bólya ... A visszaúton elfogyott az erőm,

a frász tudja, hogyan jutottam mégis ÉLVE partra mindenesetre egyedül ...

Üldöznek, üldöznek üldöznek üldöznek afeneegyeszétamocskospofájukat,

ALIG HUNYOM LE A SZEMEMET, MÁR KEZDIK, DÜHÖNGENÉK ÉN, Barna Zoltán, a szülővárosában Korsó György becenéven elhíresült állami szakközépiskolai kollégiumi nevelőtanár és magánszürrealista, ha a létezne a sikozofréniának olybá tiszta és analízisre képes állapota, amelyben az ember már az alvás kezdeti stádiumában tudná ezt a kettősséget (höchstens=tudat alatt sejti), részeg énem párbeszéde önmagammal, én vagyok ő, te vagyok én ... (hogy is írta versében egyetemünk időközben rosszul, enyhén szólva balra konszolidálódott főbohémje, Mészáros Balázs élete egyetlen jó művében: én vagyok te, te vagyok én, egyszóval skizofrén). Rohanok végig az úton, belépek a fürdőházba, hatalmas üres tér, közepén fabódé, parasztrokokóstíl (ilyen is csak hülye szürrealisták álmában fordulhat elő, még ha parasztcopf lenne, de nincs ezeknek vér a pucájukban), nedves, sárga zsír folyik a medencébe, ledobom gyorsan a ruhámat, hasra fekszem, eldugom a cuccot az üldözőim elől, az alsó szintről, a női szakaszból Tőzsér Bea, a gigászi keblű,ótömörgyönyörgombóc, a feketehajú hedonista “férfigyűjtő” barátságosan integet. Dalmy Edit, a jászkun parasztpolgárlány, a daliásan debella értelmiségi liba, egykori nőm oldalba bök ... futás ...

Dr. Sebestény Sándor: Erdély elcsatolása: a Gyulafehérvári Határozatok

(1918. dec. 1.)

Thomas Woodrow Wilson (1856–1924.) amerikai elnök 1918. október 18-én közölte gróf Burián István (1851–1922.) közös külügyminiszterrel: az 1918. január 8-i kongresszusi üzenete óta oly változások történtek Európában, mely következtében kormánya elismerte, hogy a csehszlovákok és az osztrák-magyar birodalom valamint a németek között háborús állapot áll fenn, és a csehszlovák nemzeti tanács kormánya hadviselő fél. Emellett támogatják a jugoszlávok jogát is a „nemzeti szabadságra”. „Az elnök ennél fogva nincs már abban a helyzetben, hogy e népek puszta autonómiáját ismerje el a béke alapjának, hanem kénytelen ragaszkodni ahhoz, hogy ők és nem ő bíráskodjanak afelett, vajon az osztrák-magyar kormány minő akciója elégíti ki e népek aspirációit és felfogását jogairól és a nemzetek családjának tagjait megillető rendeltetésükről”. Ezután már felgyorsultak az események: gróf Tisza István 1918. október 17-én, a magyar képviselőházban beismerte a központi hatalmak vereségét. Másnap már ugyanott a román felsőorbai Alexandru Vaida-Voevod (1872 – 195 o.) képviselő kertelés nélkül bejelentette: a Román Nemzeti Párt „a magyarországi és erdélyi román nemzetnek nemzeti szervezete nem ismeri el ezen parlamentnek és kormányának arra való jogosultságát, hogy magát a román nemzet képviselőjének tekintse.” A következő nap a szlovák Ferdinand Juriga (Juriga Nándor) képviselő olvasta fel a Szlovák Nemzeti Tanács üzenetét, mely kimondta, „A szlovák nemzet nem ismeri el ezen parlamentnek és kormányának létjogosultságát, hogy magát a szlovák nemzet képviseletének tekintse”.

Dr. Diószegi György Antal: Adalékok a Felvidék műveltségi világából a Wesselényiek, Széchyek, Thökölyek, Csákyak korában

Egy barokk tézislap, a megrendelője és a hozzá kapcsolódó személyiségek kapcsán egy történeti körképet kívánok bemutatni, mely egyben a 17. századi magyar műveltségi viszonyoknak, a korabeli hatalmi és művészeti világképnek is tükre. E tükörben olyan, a hazaszeretetet felmutató értékek látszódnak majd, melyek mintaként kellenek, hogy hassanak napjainkban is, mert egy korszak csak annak jegyében értelmezhető, hogy milyen válaszokat ad az adott életviszonyok értelmezése és megoldása irányában, akár az országhatárokon is átnyúló hazaszeretet jegyében. Sikeres emberek életútja tárul itt föl, mely siker nem pusztán az öncél jegyében volt számukra elérendő, hanem ezen túlmenően a hazához való kötődés zsinórmértékén, mely életérzés nagyon is értékelendő a mai kor embere számára. A tézislapok formáját és típusát a jezsuiták alakították ki: e művészi alkotás műfaji jelentősége abban áll, hogy általuk a művészetek révén is képesek voltak azt a világképet közvetíteni, amelyet növendékeikkel elfogadtatni kívántak. Ezzel a képzőművészetet is sikerrel kapcsolták be a nevelés folyamatába.

Keresse a Havi Magyar Fórumot a nagyobb újságárusoknál! De január 16-án 13 és 16 óra között is megvásárolhatja kiadóhivatalunkban. (IX. kerület, Ráday u. 32. I. em. 3.) Megközelíthető a 83-as trolival, a 15-ös autóbusszal, a 2-es villamossal, a 3-as metróval a Kálvin tértől, vagy a Corvin-negyedtől, a 4-6 villamossal.