A Gyurcsány–Hiller-kormány bűnös, mert elfogadta a nemzetközi tőke irányítását, a Világbank diktátumát, a sokkterápia fegyverét, ennek a helyzetnek az előidézésére és csak a nemzetközi Soros-tőke javára való megoldásait, és adófizetési kötelezettség nélkül és a borzalmas bérek fenntartása mellett is beédesgette a nemzetgyilkos külföldi tőkét, vállalta a (szabad)kőművesmunkát ennek a globális rendszernek a felépítésében.

A volt és magát létezőnek nevező államszocializmus és a mai globális kapitalizmus magyarországi változatai között a tekintetben nincs semmi különbség, hogy egyik sem fizette és fizeti meg a munkát. Kádár gulyáskommunizmusa nem tudta megfizetni, mert a kettős szervezésű állam, a pártállam nagyon sokba került és a szovjet kizsákmányolás irdatlan pénzt emésztett fel. Tengiz. És a többi. A mai globális kapitalizmus sem tudja megfizetni, mert akkor a külföldi cégeknek, vállalatoknak, bankoknak le kellene mondaniok a hasznuk nagyobbik részéről és nem jutnának eurómilliárdok a vékony, és részben ugyanazokból, a Kádár–Aczél-korban képződött és mára annál sokkal nagyobb mértékben zsidóvá vált, uralkodó rétegnek. Mégis van egy óriási különbség Kádárék javára. Kádárék, hogy uralmukat fenntarthassák, és ne törjön ki újabb forradalom, a nagyon alacsonyan megállapított bérekhez igazították az alapvető szolgáltatások árát, a lakást, a fűtést, a világítást és a vizet. A vizet ingyen adták. A globális kapitalizmus mindent privatizált, többek között ezeket a szolgáltatásokat is, és az ezekhez hozzájuttatott külföldi érdekeltségű cégek mit sem törődnek a magyar lakosság fizetőképességével, állandóan emelik a díjakat. El kívánják érni a nyugati árszínvonalat, anélkül természetesen, hogy a fogyasztóik tisztességes, a nyugatit akárcsak meg is közelítő jövedelméhez a legcsekélyebb mértékben is hozzájárulnának. Magyarország: gyarmat. Ez a magyar elnyomorodás oka.

A lakosság túlnyomó része az elmúlt tizenöt évben felélte összes tartalékát. Ki a lakását adta el és kisebbe költözött, ki a telekről és a telekre járásról mondott le, ki pedig, nem lévén más tartaléka, a mindennapi szükségleteit szorította le oly alacsonyra, ami az éhenhaláshoz sok, a tisztességes élethez, a megélhetéshez kevés. Előbb a kulturális igényekről, majd a normális családi életről, az utazásról és a nyaralásról mondtak le az emberek, végül már a tisztességes táplálkozás is nehézségekbe ütközik. Nem is szólva a legszegényebb rétegről, amelyiknek se munkája, se jövedelme, se kilátása, és amelyik már a gyermekeit sem tudja tisztességesen élelmezni. A nemzet így kihalásra van ítélve. Ez a kormány fő célja: Magyarország magyaroktól való mielőbbi kiürítése.

A rendszer, a globális kapitalizmus és annak magyarországi változata és magyarországi urai ítélik halálra a magyarságot. Soha annyira kevés gyermek hazánkban még nem született, mint 2004-ben. Ennek nemcsak a szülőképes korban lévő nők és a szórakozásra terelt életforma az oka, nemcsak a nemi szabadosság, amit a fogamzásgátló szerek gazdag választéka és újabban ismét az abortusz jogának propagálása segít elő, valamint az önmegvalósítás hamis képzete, amely majd öregkorukban fogja keserűvé tenni a gyermek és család nélkül maradt nőket és férfiakat, nemcsak a népesedési matematika kérlelhetetlensége okozza az alacsony születésszámot, hanem a galád nemzetáruló politika keltette kilátástalanság is. Már azok a fiatal családok sem vállalnak egy gyermeknél többet vagy egyet sem, amelyek megtehetnék, sőt esetleg szeretnék ezt, mert szorítja őket a nemzeti jövőtlenség. Az egyes szakmákra úgy-ahogy felkészült, diplomás vagy középvégzettségű fiatalemberek munkátlansága, tengése-lengése, a szemükbe köpött feleslegesség tudata pusztítóbb, mint a szökőár. S a kormány nem tesz ellene semmit, csak pofázik.

Ez egy nemzet- és népgyilkos kormány. Természetesen a helyzet kialakulásáért az előző kormányok is felelősek, még akkor is, ha ez a fentebbi nemzetgyilkos szándék nem vezérelte is őket. Bűnösök, mert elfogadták a nemzetközi tőke irányítását, a Világbank diktátumát, a sokkterápia fegyverét, ennek a helyzetnek az előidézésére és csak a nemzetközi Soros-tőke javára való megoldásait, és adófizetési kötelezettség nélkül és a borzalmas bérek fenntartása mellett is beédesgették a nemzetgyilkos külföldi tőkét, vállalták a (szabad)kőművesmunkát ennek a globális rendszernek a felépítésében. A különbség köztük és ezek között elsősorban az, hogy előbbiek nem lepleződtek le, legalábbis ilyen mértékben, mint a Gyurcsány–Hiller-kormány, nem.

A kormány első száz napja eltelt és a kormányt alkotó többségi párt megérkezett egy olyan botrányba, amely mindenütt a világon azonnali lemondásokra és bukásra vezetne. Ez az a szombathelyi történet, amelyet ma már ugyan tárgyalnak, tárgyalgatnak, de amelyet a maga valójában soha sehol nem írnak le és amely a nyilasok 1944 végi garázdálkodását a Szent Szív (Sacre Coeur) dicsfényébe vonja. Szombathelyen az MSZP egyik, Leisztinger Tamás által toborzott, majd felbérelt része megvert, leütött, majd megerőszakolt egy fehér bőrű fiatalembert, és az egész kormánysajtó, az egész rendőrség és az egész államapparátus, beleértve az ügyészséget, a rendőrséget, a helyi önkormányzatot is, egy évig titkolta az esetet, még azután is, hogy már folyt az eljárás. Most pedig a szerencsétlen férfi a bűnbak: miért nem szólt előbb, miért csak most tárja fel, amikor Gyurcsány és Leisztinger a maga száznapos kormányzását akarja ünnepeltetni. A fiatalember ünneprontó. Miért nem hallgatja el, hogy mi történt vele, hogy cigányok a nyílt utcán megverték és megerőszakolták. A párt érdekében neki hallgatnia kellett volna.

Most adtam ki egy kis könyvet, amelyet természetesen mélyen elhallgatnak, s amelyben ugyanez le van írva. Az alapmű, amelyből kiindultam, Szolzsenyicin óriási műve, az Együtt első kötete, amelyben az oroszok és a zsidóság 200 éves együttélésének történetét tárgyalja, s amely nekem kiindulásul szolgált a hasonló magyar viszonyok megtárgyalásához. Ebben Szolzsenyicin leírja, hogy még Amerikában élt, amikor a könyv egyik részletének közreadása után megvádolták antiszemitizmussal, mert megírta, hogy annak a javító szándékú orosz miniszterelnöknek, Sztolipinnak, aki reformjaival megmenthette volna Oroszországot a bolsevik forradalomtól, a gyilkosa, mert természetesen őt meggyilkolták, egy Bogrov nevű zsidó volt. Miért nem hallgatta el ezt a tényt? Mivel nem hallgatta el, antiszemita. Most a szombathelyi fiatalemberrel ugyanez a helyzet: miért nem hallgatta el, hogy a pártbeli cigányok, Leisztinger cigányai megverték és megerőszakolták. Hallgasson, mert így árt Gyurcsánynak és Leisztingernek.

Maga az eset a legsötétebb cigány népi bosszú évszázados szokásaiba vezet vissza. Férfi férfi általi megerőszakolása a legmegalázóbb üzenet, amit cigány küldhet a másik cigánynak, vagy akárkinek. Utána már csak a gyilkosság következik. Hogyan lehet, hogy a rendőrség nem tudja ezt? Hogyan lehetnek az elkövetők nemcsak szabadlábon, de változatlanul párttisztségben, hogyan lehet miniszter, miniszterelnök, országos etikai bizottság tagja és vezetője, aki tud erről a bűntényről?

Mi most, MIÉP-esek, akik semmit nem tudtunk erről az esetről, kénytelenek leszünk megkérdezni és esetleg felelősségre vonni szombathelyi szervezetünket, hogy tudtak-e a dologról és ha tudtak, miért nem jelentették? Mert a Magyar Fórum természetesen megírta volna azonnal. Furcsának tartjuk, hogy a szombathelyi regionális televízió, a rádió, sőt a Magyar Rádió hírszerkesztősége sem értesült a bűntényről, holott minden másról értesült, és a Vasárnapi Újság a volt PSZÁF-elnök megveretésére minden héten rákérdezett, de erről hallgatott. De ha mindezek figyelmét elkerülte az ügy, ami persze képtelenség, hogyan kerülhette el a Nemzetbiztonsági Hivatal figyelmét? Ez nem nemzetbiztonsági kérdés talán? Ha az államot bűnözők és bűnpártolók vezetik, az nem nemzetbiztonsági kérdés?

Nem, kérem, így nem lehet élni.

Az eset még néhány napig szerepelni fog az újságok eldugottabb helyein és a tévék politológiai beszélgetőműsoraiban, amit már a kutya sem néz, de magának a ténynek a feltárása, sőt említése nélkül. Mint pártügy, amin „túl kell lépni”. S az a bűnös, aki nem lép „túl”. Már elkezdődött a fedőakciók, fedőtémák gyártása, közlése. Beszéljen másról az újságolvasó értelmiség, a polgári közönség. Természetesen az első figyelemelterelő szivar megint TGM. Debreceni erre nem alkalmas, mert lassú toszatú agya van és körülményes. Ő csak akkor gyors, ha Antall vagy valamelyik másik páholytag a szájába adja a szót: „komplett náci alapvetés”. Mármint az a „Néhány gondolat...”, amit 1992. augusztus huszadikán adtam közre és amely egészen mostanáig – sajnos – folyamatos teljesedésben volt. Erre azonban, erre az utcai hátulróli altestiségre nem számítottam, és arra se, hogy lesz majd rendőrség, amely ezt az esetet azért teszi ad acta, mert a „szembesítés eredménytelen”. (Hát, mit várnak az ájultra vert, hason fekvő áldozattól?)

Tamás Gáspár Miklós azonban gyors kezű publicista. A szombathelyi eset elfedésére bedobja nyílt levelét Orbán Viktorhoz, amelyben a politikai színen maradásra kéri őt és közben olyan álnokul erőszakolja meg, amire egy bosszúálló Leisztinger-roma nem képes. Visszahívlak, Viktor, mert szükségünk van a további árulásaidra, mégiscsak jobb, ha te maradsz az ellenzék vezére a jövőben is, mert mi, az ellenségeid csak így, veled vagyunk biztonságban. Ha nem a szélsőségesek veszik át a terepet. Akiket egyébként már sikeresen integráltál pártodba és polgári köreidbe, de mert így tettél, kötelességed a fedőt rajtuk tartani. Érdekünkben, természetesen. Ennél álnokabb, sötétebb szándékú kérlelést, barátkozást, üzenetet még soha nem láttunk. Ehhez képest Don Basilió rágalomáriája Bach-korál. Akit TGM megvéd, annak vége, annak be van akasztva...

A második szándék, amiért a Népszabadság közreadta ezt a nyílt levelet, az a közelgő országértékelés. Ettől félnek Gyurcsányék, és meg akarják félemlíteni Orbánt, hogy ezek után ne merje elmondani, illetve ha elmondja, maradjon szelíd, mint egy Bogrov a bíróság előtt, amely halálra ítélte,  mint egy szombathelyi áldozat.

Orbán, ha megy, valóban összeomlik az egész Fidesz, és majd a kommunisták fogják feltámasztani, hogy legyen nekik ellenzékük a kétpártrendszerben. TGM csak eszközember. Annyiszor beakasztott már volt pártjának, az SZDSZ-nek, hogy mindent elhisz neki a saját közönsége és elkezdi duruzsolni, rágni, csacsenolni az általa felvetett Fidesz-témákat. Orbán tehát akkor cselekszik helyesen, ha nem válaszol ennek az eszközembernek, hanem tiszta vizet önt a pohárba. „Gazsi” pedig rágódjék tovább az alapkérdéseken, hiszen volt ő filozófus is, sőt volt már a Filozófiai Intézet vezetője is, amikor kormányon volt a pártja.

Also, sprach, Gazsi!

Elhangzott 2005 januárjában