MŰKÖDŐ MAGYAR KÖZÖSSÉGEKET KELL TEREMTENI
Összes hibánkat és tévedésünket számba kell venni. Feladni egyetlen alapelvünket sem szabad. Minél több minőségi magyarral kell megértetnünk, hogy a magyar jövő csak ebben a szoros összefogódzásban és cselekvésben védhető meg. A minőségi magyar természetesen nem diploma kérdése, hanem erkölcsi fogalom. Minden réteg emberére szükség van. El kell kezdeni egy új helyzetfelmérést, feltárást. Hiszen ennek a mostani szerencsétlenségnek is nem az volt-e az egyik előidézője, hogy akiknek tudniok kellett volna a valódi állapot jellemzőit, azok nem tudták. Nézzünk szembe önmagunkkal. Ne álmodozzunk az ország visszaszerzéséről, hanem tegyünk érte. Eljött a sok kis helytállás ideje.
A krími orosz parlament függetlennek nyilvánította Krímet, az ukrán parlament válaszul természetesen érvénytelenítette ezt a döntést. Az ukránok ragaszkodnak a félszigethez. Az oroszok szintén, és nemcsak azért, mert a mediterrán félszigetet oroszok lakják, hanem mert stratégiai jelentősége van ott, a Fekete-tengeren Törökországgal és a muzulmán világgal szemben.
Az ukránok, orosz–amerikai nyomásra, avagy talán inkább amerikaira kénytelenek voltak megválni atomfegyvereiktől. Elkezdődött leszerelésük és Oroszországba szállításuk. Az ukrán volt kommunista vezetés megbízhatatlan az amerikai szemében. Csak az oroszokban bíznak, hogy nem sütik el a hosszú évtizedekig épített atomfegyvereket. Az atomleszerelés fejében Ukrajna kapott több százmillió dollárt. Ez azonban nem elég – különösen lassan csorgatva – gazdasági sebeire. Nyomor van és elégedetlenség. No persze Oroszországban is. Két, belül nagyon gyenge rendszer fog most összecsapni a Krímben. Az ukrán páncélosok már ott vannak. A fekete-tengeri orosz flotta már megfúvatta a hajókürtöket.
Oroszországnak van azonban egy döntő fegyvere, az olaj. Ebben Ukrajna rászorul. Tartozik is. Nehéz napok elé néz az ukrán vezetés.
A HOZZÁNK BEFUTÓ VEZETÉKEK UKRAJNÁN VEZETNEK KERESZTÜL. Komoly érdekeink vannak veszélyeztetve ebben a krími konfliktusban. Ukrajna mint a gyengébb és vesztésre álló fél megkockáztathat egy közvetlen összecsapást, még akkor is, ha nyilvánvalóan elveszti, mert a harcba az orosz rendszer is belebukhat. Lehet, hogy éppen a vaskalapos bolsevik erők mozgatják a krími oroszokat, nem is annyira azért, hogy a Krímet megszerezzék, hanem hogy Jelcint megbuktassák. A számításban az is benne lehet, hogy így végül ezek a fegyveres és KGB-s erők állítják vissza a szovjet hatalmat mindenütt. Mármint ahol lehet, persze. Ukrajnában előbb lehet, mint Kazahsztánban, s a többi muzulmán részen.
Ukrajnát tovább fogják aztán darabolni. Ha a Krímet elveszik tőle, vagy olyan erős autonómiát adnak neki, amely már függetlenség, akkor ugyanezt megtehetik Kárpátaljával is, létrehozva ott egy szabadkereskedelmi övezetet, amelyben százszázalékos a külföldi tőke részesedése. Ez a betelepülők számára kiválóan alkalmas terület nyitva lesz Magyarország irányába, a mi kis keleti részünkön is ugyanilyen viszonyok alakulnak ki és szép rendben érkeznek a letelepedők.
Ez eleinte nagy lendületet ad Kelet-Magyarországnak. Lesz munka és jövedelem. A sikerek az SZDSZ-kormányhoz fűződnek, noha az első lépéseket az MDF-kormány tette meg. Később aztán a szabolcsi-szatmári cigány nép észreveszi, hogy nem ő a favorit – a magyar már régen tudja –, és akkor lesznek majd lázongások. Mérhetetlenül elterjed a bűnözés. Egyetlen nagy fekéllyé válik a szabad terület, és „Verecke híres útján »már nem« rivall az ősmagyar dal”.
EHHEZ ÉS A TÖBBI HAZAFELOSZTÁSHOZ ÉS NEMZETKÖZISÍTÉSHEZ KELL AZ SZDSZ-KORMÁNY ÉS EHHEZ KELLETT ANTALL JÓZSEF, AZ ELŐKÉSZÍTŐ ÉS HELYCSINÁLÓ. Most akármilyen arányban jut is kormányra az MSZP és az SZDSZ, kettősükből félreérthetetlenül antifasiszta kormányzat alakul. Közös ideológiai alapjuk lesz a valójában nem létező nacionalista, antiszemita, szélsőjobboldali törekvések letörése. A veszélyt már mesterségesen sem kell ébren tartaniuk, hiszen túlhatalmukkal azt nyilvánítanak veszélyesnek, amit éppen akarnak, és mindez arra szolgál, hogy elfedje ezeket az egész hazánkat átszerkesztő, a magyar népet háttérbe szorító, jövőnket alámosó politikát.
Most még csak személyek és intézmények vannak veszélyben, később az egész magyar kultúra és az egész, még nem a köreik által birtokolt vagy ellenőrzött gazdaság is veszélybe kerül. Megfojtják a magyar kisvállalkozót, elárverezik a jelzáloggal terhelt kisgazda földjét. Az MDF-kormány nem tudott olyan banktörvényt hozni, amely a külföldi vagy félig külföldi bankoknak megtiltotta volna a földjelzálogot, így az SZDSZ előtt szabad az út. A bank annak adja el a birtokába jutott ingatlant, termőföldet, akinek akarja. Jön valaki messziről és megveszi, mert van pénze.
Ehhez az MSZP segédkezni fog. Szekeres és Pető ezen nem fognak összeveszni. Pető ávóscsemete, Szekeres pedig annak a nagyon véreskezű veszprémi elvtársnak volt a kegyeltje és titkárkája, aki nemrég hunyt el, állítólag önkeze által.
A veszélyben lévő intézmények sora hosszú. Veszélyeztetettségük mértéke sem egyenlő. Vannak olyanok, amelyekben csupán kismérvű átalakítást kell visszacsinálni, s vannak olyanok, amelyeket a megszűnés veszélye fenyeget.
A HATÁRON TÚLI MAGYARSÁG HIVATALA NEM MŰKÖDÖTT JÓL, MÉGIS KÁR ÉRTE. A Duna Televíziót mint sugárzást, nem lehet megszüntetni, de anyagi fojtogatás után beleférkőznek és egyesítik valamivel, szellemileg szüntetik meg.
Az MDF-es sajtó szép lassan elsorvad. Az Új Magyarországért nem kár, nagyon rossz lap. A Pesti Hírlap sok érdekes ügyet, gondolatot felszínre hozott, de nem tudott meggyökeresedni, támogatás nélkül nem él meg. A sok kis helyi lap, amelyet elszánt emberek lelkesedése tartott életben, szintén kimúlásra van ítélve.
Filmben, tévében, irodalomban, művészetben közvetlen tiltás nem lesz, de csak az tud megélni, akit az SZDSZ támogat, elfogad.
Újra megtelik a damaszkuszi út: sokan fedezik fel magukban a liberálist, megírják, lefestik, megzengetik, mennyire kényszeredetten ajnározták eddig az MDF-et, a népet, mekkora tévedés volt részükről magyarnak mutatkozni.
Gennyes idők jönnek.
A kivert gerinces személyek körül légüres teret képeznek. Sok embernek lesz kenyérgondja. Ezért mielőbb meg kell teremteni azokat az anyagi alapokat, azokat a műhelyeket, ahol ezek az emberek kenyérhez jutnak és akár visszabújva a föld alá, tehetnek valamit a magyarságért. Remélhető, hogy ez a nagy lecke, megtanítja a tisztességes magyarokat szoros összefogásra. Ezután egyszerre kell küzdeni a közénk furakodó liberalizálódás, illetve a küldött bomlasztók és a nyílt, kegyetlen SZDSZ-es kiszorítás és félreállítás ellen, és nagyon szívós munkával kell megteremteni az új magyar óvóhelyeket.
MŰKÖDŐ MAGYAR KÖZÖSSÉGEKET KELL TEREMTENI. Összes hibánkat és tévedésünket számba kell venni. Feladni egyetlen alapelvünket sem szabad. Minél több minőségi magyarral kell megértetnünk, hogy a magyar jövő csak ebben a szoros összefogódzásban és cselekvésben védhető meg. A minőségi magyar természetesen nem diploma kérdése, hanem erkölcsi fogalom. Minden réteg emberére szükség van.
El kell kezdeni egy új helyzetfelmérést, feltárást. Hiszen ennek a mostani szerencsétlenségnek is nem az volt-e az egyik előidézője, hogy akiknek tudniok kellett volna a valódi állapot jellemzőit, azok nem tudták.
Nézzünk szembe önmagunkkal. Ne álmodozzunk az ország visszaszerzéséről, hanem tegyünk érte. Eljött a sok kis helytállás ideje.
(1994)
| < Előző | Következő > |
|---|
