A tartalomból:
Csurka István: Mert roppant kínos volna, ha a nagyközönség megtudná, hogy a mostan erősen favorizált „Jobbik”, a Magyar Gárda és a „Jobbik” híres jogvédője, az egykori ENSZ-gerilla Baló Györgyné Morvai Krisztina és Rózsa György Flores együtt képezték a szélsőjobbos kapcsolatot.
A párhuzamba állítás, illetve a három személy egy gyékényen árulásának sugalmazása korántsem önkényes. Mindhárom személyt, a megölt terroristát és a még élő miniszterelnököt és a híres jogvédő asszonyt a hazugságok légiója fonja körül, tevékenységük a médiumok által teremtett mesterséges térben folyik, a múltjuk egyaránt végtelenül zavaros, a két férfi között a különbség csak annyi, hogy Bajnai nem muzulmán. Illetve eddig még nem derült ki róla, hogy az. Rózsa Flores életútjának állomásait a lapok és a tévék az alábbiak szerint sorolják fel: zsidó apától és spanyol anyától született Bolíviában, de Budapesten kezdett tanulni. Az ELTE mellett, vagy után járt a minszki szovjet kémképző főiskolára, dolgozott a KISZ KB apparátusában, volt határőrtiszt, harcolt a szerb–horvát háborúban, s ott ezredesi rangig vitte. Költő, a Kapu főszerkesztő-helyettese, muzulmán, egyes emlékezők szerint homoszexuális, de az újabb riportok egy menyasszony létezéséről és egy nógrádi házbirtokról is tudósítanak, és a legfontosabb és talán legérdekesebb és leggyakoribb közlés vele kapcsolatosan, hogy élénk, „szoros kapcsolatokat ápolt a magyarországi szélsőjobbal”. Bajnaiból ez az érdeklődés egyelőre hiányzik. Rózsa szélsőjobboldali beállítottságát az a lőlap van hivatva bizonyítani, amely házának kertjében Gyurcsány Ferencet ábrázolja, és alaposan ki van lyuggatva.
DR. HÓMAN BÁLINT
(SZÉKESFEHÉRVÁR – MAGYAR ÉLET PÁRTJA)
1885-ben születeti Budapesten. Római katolikus, nős, vallás- és közoktatásügyi miniszter. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte s itt avatták bölcsészettudományi doktorrá. Hivatali pályáját még egyetemi évei alatt kezdte meg a budapesti Egyetemi Könyvtárban, ahol 1903-tól 1922-ig működött s legutóbb a kézirat- és levéltári osztály vezetője volt. 1922-ben az Országos Széchenyi-Könyvtár igazgatójává, 1923-ban pedig a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójává nevezték ki s ezt az állását 1932 októberéig töltötte be. A Pázmány Péter Tudományegyetem 1915-ben magántanárrá habilitálta. 1922- ben a középkori magyar történet tanszékére helyettes, 1925-ben pedig nyilvános rendes tanárrá hívta meg s e minőségében 1930-ig adott elő az egyetemen. 1932 október 1-től 1938 május hó 13-ig vallásés közoktatásügyi miniszter volt Gömbös Gyula és Darányi Kálmán kormányában, majd két hónapon át tárcanélküli, nemzetnevelésügyi miniszter az Imrédy- kormányban. Miniszteri kinevezése után 1932 novemberében Székesfehérvár mandátumával foglalt helyet az országgyűlés képviselőházában, s az 1935. és 1939. évi választásokon újra régi kerülete választotta egyhangúlag képviselővé. Majd Székesfehérvár polgársága a város fejlesztése körül szerzett érdemeiért díszpolgárrá és a törvényhatósági bizottság örökös tagjává is megválasztotta. Több éven át hivatalból tagja volt Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának, jelenleg pedig virilis jogon választott tagja Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságának. 1938–39. évben elnöke volt a Nemzeti Önállósítási Tanácsnak s 1932 novembere óta elnöke az Országos Magyar Gyűjteményegyetem, illetőleg az ennek helyébe lépő Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának. 1939 február 16. óta újra vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Teleki Pál kormányában.
Fiala Ferenc: Emlékezés Hóman Bálintra
Nemrégiben gyászkeretes levelet hozott a posta. Ha ilyen levelet kapok, mielőtt felbontanám, megáll a kezem, és félve kérdezem: ki az, aki elment? Közeli vagy távoli rokon, ismeretlen ismerős, régen elfelejtett barát vagy volt iskolatárs, akinek arcát már majdhogy elmosta az egymást követő évek sok mindent eltakaró hulláma. A gyászkeretes levél arról értesített, hogy özvegy Hóman Bálintné gyarmati Dáni Borbála 89 éves korában az Úrban csendesen elhunyt. Az eltávozottat sohasem láttam, s csak azt tudom, hogy majd három évtizeden át ápolta a váci fegyházben elpusztult ura, Hóman Bálint emlékét, aki hosszú szenvedés után 1951 nyarán fejezte be életét az ottani kórház egyik poloskás szalmazsákján. Fellapoztam a Budapesten 1967-ben megjelent Magyar Életrajzi Lexikont, amely a szokványos „reakciós, fasiszta” stb. jelzők után tárgyilagosan megírja, hogy Hóman Bálint a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, a budapesti egyetem tudós történelemtanára, majd hosszú éveken át magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Azután szerényen közli a lexikon, hogy 1946-ban a Népbíróság mint háborús bűnöst életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte.
EGYETEMES TÖRTÉNET
Szerkesztette: HÓMAN BÁLINT, SZEKFŰ GYULA, KERÉNYI KÁROLY
Vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, Magyarország főméltóságú kormányzójának
hódolattal ajánlja a Magyar Szemle Társaság
HÓMAN BÁLINT ELŐSZAVA
A Magyar Történelmi Társulat első elnöke, gróf Mikó Imre, az új egyesülés végső célkitűzését oly történelmi mű megalkotásában látta, „mely a nemzetet polgári ösvényén vezesse és politikájának kalauzává váljék.” E célkitűzés szerint a történelem a maga tanulságaival gyakorlati, politikai célok szolgálatában áll, miként az oknyomozó történelem klasszikusai vallották: „a történet az élet mestere.” A modern történettudomány szakított evvel a felfogással, a célt a történeti jelenségek és folyamatok tudományos megvilágításában, az igazság megismerésében látja. Nem kutatja a történetből levonható tanulságok gyakorlati hasznát, nem törekszik az elmúlt tények politikai hasznosítására. A történettudomány eredményei mégis szolgálják a gyakorlati életet. Ha a belőle vont tanulságok a fejlődési folyamatok változatossága és a jelenségek szinguláris természete miatt nem is jutnak a gyakorlati politikában mindig igazoláshoz, ha az események és jelenségek nem is ismétlődnek törvényszerűen, ismeretük előfeltétele a nemzetpolitika gyakorlati biztonságának, az egészséges nemzeti világszemlélet kialakulásának.
161 ÉVE VÉGEZTÉK KI A SZÉKELY VÉRTANÚKAT
Szent hely ez, ó vándor!
A valamikori városszélen, a Szent György utca keleti végénél, ott ahol egykor Gordásfalva állhatott (egyike azon nyolc falunak, amelyek Marosvásárhelyhez csatlakozván a későbbi várost alkották) 1874 óta áll egy emlékmű. A Székely Vértanúk emlékoszlopa néven ismerik a helybéliek és a messze földről idevetődő, történelmünk iránt érdeklődők. 150 évvel ezelőtt, itt, a Postaréten végeztette ki az osztrák hatalom a Habsburg-ellenes összeesküvés három vezéralakját, Bágyi Török János kollégiumi tanárt, Martonosi Gálfi Mihály ügyvédet és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokost. 1849-ben bekövetkezett Világos, ezt követte a rosszemlékű Bach-korszak és Heydte báró boszorkányüldözése. A forradalom és szabadságharc vezetőinek egy része bitón, vagy puskacső előtt végezte, mások osztrák börtönökben ültek, ismét mások a hontalan bolyongást, száműzetést választották. Ám voltak, akikben nem halt meg a remény, akik újból föl akarták lobbantani a forradalom lángját, mert nem tudtak beletörődni abba, ami Világosnál történt. Makk Sándor tüzérezredes kapcsolatot tartott az emigrációban levő Kossuthtal, szervezte a forradalmi mozgalmat idehaza. A titkos társaság élén egy ún. láthatatlan kormány állott, az egész összeesküvést „évszaki rendszerre” építették. Az esztendő volt Magyarország, a 12 hónap ugyanannyi központ (ebből három Erdélyben), s mindeniknek egy-egy katonai és polgári vezetője. A székelyföldi egyik „hónap” 4 „hétre”, Maros-, Csík-, Udvarhely- és Háromszékre oszlott. A szigorú titoktartás ellenére (a szervezet tagjai egymást nem ismerték) 1851 őszén már Erdély-szerte beszélt a nép egy láthatatlan kormányról. Úgy tűnik, a bécsi kormányt már 1851 őszén Párizsból figyelmeztették, hogy Magyarországon valami készülőben van.
Bencze László
URALKODÓK, FŐRANGÚAK, KATONÁK
Hulljanak mint a mákfejek!
Julius J. Haynau Kasselben született 1786-ban Jakob J. Richter néven, Hessen-Kassel későbbi választófejedelme, I. Vilmos és a Haynauban született Rebecca Richter zsidó patikuslány törvénytelen fiaként. Vilmosnak több, mint negyven házasságon kívüli leszármazottja volt. Becsületére legyen mondva, hogy valamennyiről és valamennyi anyává tett szépasszonyról főúri módon gondoskodott. Rebecca felvehette a Rosa von Lindenthal nevet, s elegendő pénzt kapott, hogy megszökhessen az első ifjú kapitánnyal. Jakobból Julius lett, katonai iskolába került, ahol a törvénytelen gyerekek megalázó sorsát élte végig. Durva, kötekedő, önfejű tisztként lépett osztrák szolgálatba. Varnhagen von Ense együtt dolgozott a 23 éves ifjúval, s visszaemlékezésében így írt róla: „... Haynau az 1809-es háború után a Vogelsang ezredbe kívánta magát áthelyeztetni, hogy annak kitűnő ezredese, gróf Bentheim alatt szolgáljon; én azonban jobban tudom az okát. Bentheim meg volt győződve arról, amiről én még ma is, hogy Haynau osztrák százados egyszersmind jól fizetett rendőrspicli volt és nevezetesen Pfuelt, Wilhelm Willisent és engem 1812- ben elárult a franciáknak. (...) Elvetemült gazember volt. A Vogelsang ezredben, amelyben együtt szolgáltunk, őt mindenki minden rosszra képesnek tartotta.”
Fekete Gyula
SORSIRODALOM
– Öninterjú –
A kérdező: húsz éves, a sárospataki református gimnázium nyolcadikos, érettségiző diákja. Most, éppen az érettségi előtt vészes összeütközésben tanárokkal, akik kicsapását javasolják. Mint az Erdélyi János Önképzőkör elnöke, közölte ugyanis a gimnázium igazgatójával az elnökség döntését: érettségiző osztálya nem tesz eleget az országos felhívásnak, nem jelentkezik önként, egységesen a frontra, mert lemérték a hadijelentések alapján a távolságot, s az a vélemény alakult ki: nem biztos, hogy a haza javát szolgálja az a front, kilencszáz kilométerre a határtól. A kérdező fiatalember egyébként afféle osztályköltő, az ifjúsági könyvtár mindenese, a Püski kiadványok terjesztője. És természetesen világmegfordításra készül. Húsz éves kora bástyájából szemmel tartja közben a jövendőt, s önnön sorsának alakulását élénk figyelemmel kíséri. A kérdezett: okmányai szerint ugyanaz a személy, hatvankét évvel idősebb állapotában. Jó idő óta – szánalmasan kevés eredménnyel – a világ visszafordításán, talpra állításán szorgoskodik.
Zinner Tibor
Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről
Pár hónappal a pártértekezlet „fordulat”-a, Kádár János bukása után, 1988. október végén telefonált Balogh Sándor történész professzor, aki akkoriban a Magyar Szocialista Munkáspárt (a továbbiakban: MSZMP) Párttörténeti Intézetének volt az igazgatója. Arra kért, hogy készítsek egy összefoglalót, miután az MSZMP és a kormányzati körök felső vezetésének egy részében egyrészt belső, másrészt külső okok miatt hónapok óta napirenden volt az 1945-1963 közötti múlttal, és elszomorító történéseivel való szembenézés igénye. Írásom tárja fel a legismertebb, törvénysértőnek tűnő, koncepciós elemeket is tartalmazó büntetőeljárásokat, csoportosítja esetleg pertípusonként is, hány főt érinthettek az eljárások, és mely társadalmi rétegekre terjedhet ki a kárpótlás, illetve a kártérítés. Aláhúzottan hívta fel a figyelmemet a titkosságra. Elhallgatta előttem azt, hogy ő, az igazságügyi és a belügyi tárca két vezetőjével előterjesztést állítanak össze a törvénytelen büntetőperek felülvizsgálatára. A decemberre készítendő javaslathoz vált szükségessé az én írásom. Mindennek hátteréhez adalékot nyújt az MSZMP Központi Bizottsága (a továbbiakban: KB) Közigazgatási és Adminisztratív Osztálya fejléccel ellátott emlékeztető, amelyet a Koordinációs Bizottság október 10-i üléséről készítettek. Ebben a „Különfélék” keretében a bizottság tudomásul vette, hogy „az igazságügy-miniszter a bizottság legközelebbi ülésére előterjesztést készít a munkásmozgalmi perek, az egykori politikai ellenzékkel kapcsolatos perek, az úgynevezett gazdasági perek, valamint egyéb, a témakörbe sorolható perek áttekintéséről; ennek megvitatására Balogh Sándor elvtárs, az MSZMP Párttörténeti Intézetének igazgatója kapjon meghívást”.
Milotay István: Nyirő Józsefről emlékezem…
…Messze esik ide a madridi temető, ahol egyszerű, frissen ácsolt fakereszt alatt pihensz – kedves Jóskám – barátom és sorstársam. Se koszorút, se virágot küldeni nem tudnék – helyette küldöm e pár soros megemlékezést szegényes sírhantodra –, s tudom, szeretettel fogadod, mert az Istenáldotta tehetségednél csak áldott szerénységed volt nagyobb. Emlékszel? 1943-ban történt – még hittünk a győzelemben. Napokat töltöttünk együtt a császárvárosban, - Bécsben. Vendégek voltunk. A német birodalmi sajtófőnök vendégei – mi, magyar írók és szerkesztők. Egyhetes kongresszusát tartotta a császárvárosban a tengelyállamok sajtója – németek, olaszok, magyarok, horvátok, románok, szlovákok, stb. A rendezőség nagy programot agyalt össze számunkra; látogatás a Schönbrunni kastélyban, díszelőadás a világhírű bécsi operában, fogadás a hercegi Schönborn-palotában, a történelmi-múzeum meglátogatása, Savoyai Eugen ragyogó palotájának s a palota műkincseinek megtekintése, és ehhez hasonló szép és parádés programpontok.
Dr. Sebestény Sándor ny. főiskolai docens, országgyűlési szakfőtanácsos : Csiky Sándor életpályája a reformkorban
Sorsfordító határozatok születése az országgyűlésen Pozsonyban, 1848-ban
Csiky Sándor reform-elkötelezettsége annyira ismertté vált a vármegye határain kívül is, hogy maga Kossuth Lajos is felfigyelt rá. 1836. május 15-i keltezéssel levelet írt neki Pestről és felkérte, legyen rendszeres tudósítója a Törvényhatósági Tudósítások címmel induló új lapjának. (Kossuth ezen a napon szüntette meg az Országgyűlési Tudósítások kiadását.) Kossuth előfizetői felhívást is kibocsájtott. Célja az volt a tudósítások megjelentetésével, hogy az országgyűlés vitáinak hiteles ismertetésén túlmenően a megyék politikai közéletének fontos eseményeit is közölje, s ez által rangos közvéleménnyé szervezze az elszigetelt vidéki ellenzéki táborokat. Az egri ügyvéd másnap, azaz május 16-án elküldte válaszát Kossuthnak: „… a megyénk közgyűlésein előforduló országos érdekű dolgoknak, tőlem telhetően egész pontos leírását és időről-időre történő közlését hajlandó vagyok elvállalni”. Egyben közölte, május utolsó napjaiban, hivatalos ügyben Pesten tartózkodik, és a „bővebb utasítások” megbeszélése céljából személyesen is megkeresi Kossuthot. Erre sor is került, találkozásukból sírig tartó elvbarátság szövődött.
Dr. Diószegi György Antal: Az 1848-49. évi szabadságharcunk 30 honvédtábornoka közé tartozó Kiss Pál életútja
Avitéz katona Kiss Pál (1809–1867) honvédtábornok egyike lett a magyar szabadságharc 30 magyar honvédtábornokának: századosból tábornokká való rangemelkedését kizárólag rátermettségének, katonai hősiességének és hadvezetői képességének köszönhette. Kiss Pál 1809-ben született. Debrecenben folytatta gimnáziumi tanulmányait. 1828-ban lépett katonai pályára. Hadnagy, majd 1841-től főhadnagy lett. 1848. április 27-től már alszázados volt a 37. Máriássy- gyalogezredben: ezrede 3. zászlóaljával ekkoriban Nagyváradon állomásozott. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök 1848. május 16-án felhívást intézett a nemzethez az első 10 honvédzászlóalj létrehozására: ekkor több, később komoly katonai képességét a harctéren is bizonyító katonatiszt jelentkezett szolgálatra, és e tisztek között ott találjuk például Damjanich Jánost és Kiss Pált. E döntésük révén szabályos áthelyezéssel kerültek a miniszterelnök kinevezése nyomán és a nádor jóváhagyásával a magyar honvédseregbe. Közreműködött a Bihar megyei nemzetőrség szervezésében: a nagyváradi nemzetőrség kiképzésében is részt vállalt (a Rhédey– kert mellett gyakorlatoztatta a nemzetőröket). Nyáron részt vett a bánsági hadműveletekben. 1848 júliusának közepétől részt vett a délvidéki harcokban. Délvidéken 1848 nyarának végére veszélyes helyzet alakult ki. A szerbek támadást akartak indítani Pétervárad irányából Zombor felé, Szenttamás- Verbász vonalából a Ferenc-csatornán át, Perlaszból Nagybecskerek ellen, Törökbecse irányából pedig Kikinda felé irányult volna a magyar területekre való behatolásuk.
Märle Tamás latin-történelem szakos tanár
Szent István államszervező harcai II.
– Gyula vezér–
A frissen fejedelemmé választott István 997-ben megvédte a keresztény, központi hatalmat a pogány, törzsi különállással szemben, legyőzve az ugyancsak Árpádok véréből származó Koppány herceget. A lázadó vezér felnégyelésekor egyik testrészét Erdélybe küldték, ahol Gyula családja élt. A gyula cím ekkor már semmis volt, viszont Gyula immár 25 éve állt önálló törzsi államának az élén. Gyula családja a honfoglalás után Pannóniában telepedett le, majd a X. század második felében költözött át Erdélybe. Egy monda szerint vadászat közben találtak rá Erdély földjére, ami arra enged következtetni, hogy már eleve arrafelé éltek, valahol a Keleti-Középhegység lábánál. István második ellenfelével kapcsolatban is sok vitás kérdés vetődött fel, a krónikák több Gyulát is említenek a X. században, vagy első szent királyunk uralkodásának az idején, ezek közül két személy lehetett valós. Az idősebbik Anonymus gesztájában is megjelenik, mely szerint két leánya volt: Sarolt (Szent István anyja) és Karold. Ioannész Szkülitzész görög történetíró leírásában pedig, mikor ugyanez a Gyula Bulcsúval a X. század közepén felvette a keresztséget Bizáncban - Gyula az István nevet kapta a keresztségben - magával vitte Hierotheoszt, hogy megtérítse népét. A fent említetten kívül tudomásunk van egy másik Gyuláról is, Istvánnak ellenfeléről, aki Bolya és Bonyhád apja volt.
Keresse a Havi Magyar Fórumot március 21-étől az újságárusoknál!
De már március 20-án megvásárolhatja 14 és 18 óra között a IX. kerület Ráday u. 32. I/3 szám alatti kiadóhivatalban.
Előfizetéssel kapcsolatos információ: +36-30-7545-017
| < Előző | Következő > |
|---|
