Fukuyama még vagy tíz évvel ezelőtt – szerintem kissé naivan – állította, hogy Amerika rossz tanulságot vont le a hidegháború végződéséből és a kommunizmus összeomlásából. Azt hitte, hogy az összes totalitárius rezsim olyan gyenge lábakon áll és belül alapvetően éppolyan üres és korrupt, mint a posztkommunista országok, és elég egy lökés kívülről ahhoz, hogy összeomoljanak. Azt hitte, hogy a kommunizmus még sokáig fennmarad – de mégis eltűnt 7-8 hónap alatt 1989-ben. Ez eltorzította a diktatúrák megítélését, és Amerikában hibásan következtettek a kelet-európai eseményekből a Közel-Keletre. Tehát például az iraki inváziót nemcsak hamis információk alapján indították meg, hanem hamis interpretációkból következtettek a kimenetelére.
Fukuyama úr megmondta, mi meg eldönthetjük, hogy az amerikai mohóságnak vagy ostobaságnak „élvezzük” a következményeit.
Fukuyama a Bush-adminisztráció iraki elképzeléseit, egy olyan tévészerelő módszeréhez hasonlította, aki látja, hogy a kép vibrál és erre egy baseballütővel teljes erővel rácsap a készülékre – abban a reményben, hogy ezzel rendbe jön a kép. Csakhogy a bunkó nagyon durva műszer és a tévékészülék rosszabbul működik, mint valaha. Az iraki háború generációkon átívelő károkat okoz és nem tudni mennyi időre lesz szükség, hogy Amerika visszaszerezze a korábbi példaértékű szerepét. Jelenleg, ha az amerikai demokráciáról beszélünk, mindenki Abu Ghraibra és Guantanamóra gondol. Tehát a nemzetközi kritika nagyon is jogos lenne az USA-val szemben. Itt adódik a kérdés: tanult-e Amerika ebből a kudarcból? Kért-e elnézést? Egy frászt! Sőt úgy gondolkodik, hogy ha sokat ugrálunk legfeljebb a Közel-Keleten előidézett poklot kiterjeszti Európára.
czyla
| < Előző | Következő > |
|---|
