Az újságírók presztízse igen alacsony, tájékoztatják – kizárólag jobboldali kormányok regnálása idején – némely közvélemény-kutatók a nagyérdeműt, hozzátéve, hogy az ő megítélésüknél csak az ügyvédeké és a politikusoké rosszabb.
A vicces az a dologban, hogy a kormánnyal nem szimpatizáló újságírók arra hivatkoznak, hogy nagyon magas pozíciójú informátoraiktól szerzik ismereteiket arról, hogy az a kormány, amely kétszer kétharmadot szerzett, győzelme pillanatától permanens válságban van.
Fent említetteknek véleményformáló hatása elsősorban azokban az ügyekben lehet, amelyekről a közönség nem rendelkezik közvetlen tapasztalatokkal. Ilyenek a pletykaként terjedő hazug történetek, amelyek szinte megtöltik a mai médiateret. Ezért azután az álmoskönyv szerint sem szerencsés, ha egy, az interneten frissen induló, kormányközeliként jegyzett médium főszerkesztőjére hivatkozhatnak (cáfolat sehol), aki szerint van magasrangú kormánytag vagy tisztviselő, aki (maga személyesen vagy szűkebb környezete) ipari méretekben szivárogtat a nemzettel ellenséges sajtónak. Miután a médiumok közvetlen hatása a létező vélemények megerősítésére korlátozódik és a rögzült attitűdök megváltoztatására alkalmatlan, személy szerint (ha van) haszontalannak tartom az ilyen kokettálást. Márpedig az rögzült attitűd, hogy valaki a nemzet mellett vagy ellenében nyilvánul meg. Nem az a fontos, hogy jobb vagy bal, hanem az, hogy keresztény és magyar.
Robert Schuman a nemzetek közötti kapcsolatokra kiterjedő egyenjogúság alapján álló Európát jövendölt éppen 75 éve, és azt is ő jelentette ki: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz.” Az Európai Unió egyik alapítója tévedett volna, tehát egész Európa egy téves elgondoláson alapulna? Nem. A maiak tértek le az eredetileg kijelölt útról.
cz.
| < Előző | Következő > |
|---|
