Egy régi boríték került elő, benne fénykép, Bogdán Emillel talán egy martonvásári fórumon vagyunk. Egyszerre egy felháborodott ember furakodott oda közénk, előbb elmondta, aztán odaadta az ominózus Esterházy-féle, Így gondozd a magyarodat c. leiratot. Feltétlen tegyük be az újságba, mondta, közben szidta mint a bokrot a szerzőt.
Piros arcú székely asszony már kezdetekkor odatelepedett hozzánk, batyujában kotorászott, csomagolópapírt simított, a terítőit rendezgette. Kicsit köhögcsélt s csak teregette egyre másra a portékáit. Parnaciha, kötenyecske, dunnahuzat – sorolta, mi van. Pásztázta a népeket, lesz-e vevő, közben nyelegetett, úgy tett, mint akinek semmi másra nincsen gondja. Mikor megkezdődik a műsor, magunkra maradunk, hozzám fordul, megfogja a ruhám elejét, halkra csavarja a hangját, úgy mondja: Nem ke törőnnyi ezvel, ne ítékezzen maga, csak e kő ballagjon ennek es az Úristenkéhez, azt majd ott, majd ott megleszen neki, ne féjjen semmitő.
Nem került be a lapba az írás akkor. Most hogy megtaláltam, hát közzéteszem:
Esterházy Péter: Így gondozd a magyarodat!
– A magyar géniusznak két archetípusa van. A Bartók és a Puskás. A Bartók sovány, a Puskás kövér.
– A magyarod élete lokális, szerelme globális. Mit akar ezekkel a magyarokkal? Was für ein magyar?
– A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fás szárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.
– Nehogy megrohadjon a magyar. Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk…
– A magyar emlős. Egy magyar nem csinál nyarat.
– A magyar a sötét, ahová Európa ugrik.
– A magyar az új nincs. Az új semmi. Az árnyék.
– Ki tartson magyart? Kezdő magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát! Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart.
– Öreg magyart ne vegyünk! A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar, helyedre!
– A sárgamagyar… a tágasság érzetét kelti. A narancsmagyar… mámoros. A vörösmagyar… meleg. A jómagyarember… az már a járásáról megismerszik. Mint komor bikáé. Levegőt minden magyar igényel, de nem huzat formájában. A Kárpát-medence huzatos.
– A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik.
– Olcsó magyarnak híg a leve!
czyla
| < Előző | Következő > |
|---|
