A tartalomból:

Szabó Dezső: A magyarság útja: jobbra vagy balra?

A mai európai zavar: az államok, nemzetek, fajok, felekezetek, világnézetek küzdelme mélyén voltaképpen egyetlen harc folyik, s a sok tábor lényegében: két tábor. Kül- és belpolitikák: mintegy vonaglásai, összeütközései vagy egyensúlykísérletei ennek az egyetlen küzdelemnek. A nemzetközi politikai zsargon az egyik tábort jobboldalnak, a másikat baloldalnak nevezi. Már most: ha az elfogulatlan szem kutatása végigtapogatja a két ellenséges tábor jelenségeit, arra a mély humorú felfedezésre jut: hogy a két halálos ellenség megnyilatkozásai azonosak. Ugyanazok a gyűlöletek, vádak, diagnózisok, követelések teremnek majdnem azonos mondatokat a két ellenséges tábor ajakán. És valóban: ha mindkét tábor legszélsőségesebb irányaiban vizsgáljuk a történelmi megmozdulás okait és tartalmát – márpedig a két tábor lényege ezekben az irányokban mutatódik meg a maga abszolút körvonalaiban –: nemcsak azonos lelki tartalmat, de azonos frazeológiát s a közéleti hadonászás azonos gesztusait találjuk.

Csurka István: A felfeslett bűntény

Sokáig nem tudtam megfejteni, miért kerül elő minden rendszerváltás utáni választás előtt a Rózsadombi Paktum címet viselő, figyelemelterelő városi gerilla népmese. Fénymásolatban és faxon terjesztik, lakossági fórumon rákérdeznek, megerősítést várva. Egynémely nemzeti irányú lapok, helyi kiadványok felfedezésként újraközlik. A Rózsadombi Paktum vagy Tizenhármak makacsul tartja magát. Majdnem ugyanúgy, mint testvérkiadványa, a Cion bölcseinek jegyzőkönyve. Mindkettőnek az a lényege, hogy egy titkos összejövetel jóslatait, határozatait, fenyegetéseit közzétegye, illetve egy bölcs kör előrelátását igazolja, mégpedig évek, évtizedek múlva valóban bekövetkezett eseményekkel, amelyekhez azonban a bölcseknek nem mindig volt közük. A Cion bölcseinek jegyzőkönyve című iromány eredetét vitatják. Egyes állítások szerint a cári titkosrendőrség készítette, csapást akarván mérni az oroszországi zsidókra. A berni zsidó-összejövetel azonban, amire a jegyzőkönyv hivatkozik, megtörtént, tény. Ez azonban magát a jegyzőkönyvet nem hitelesíti. A Rózsadombi Paktum résztvevői a terjesztett irat szerint Antall József, Boross Péter, Göncz Árpád, Horn Gyula, Paskai László, Pető Iván és Zoltai Gusztáv voltak, magyar részről. Az ellenoldalt a szovjet hadsereg egy tábornoka, a szovjet titkosrendőrség egy ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkosszolgálat egyik képviselője alkotta. A rózsadombi összejövetel megtörténtére semmi sem utal. Az összeállítás nyilvánvalóan és szembeötlően célzatos. Gyanút akar kelteni, nem is elsősorban a nevekkel szemben, hanem a nevek együttesével szemben. Egy összeesküvés látszatát akarja felkelteni, amelyben a politikai vezetőség mindkét oldala részt vett. Paskai-Zoltai, Antall-Horn, CIA-KGB és a MOSZAD. Egy ilyen, akár naivnak is látszó összeállítás esetében egyszerre kell vizsgálni, hogy mit akar üzenni és mit elfedni.

Dr. Diószegi György Antal :Örök üzenet a keresztény egység jegyében

Az egyetemes kereszténység történetében kiemelkedő eseményre került sor 50 esztendővel ezelőtt! 1965. december 7. napján két méltó egyházfő, de még inkább két jó ember, VI. Pál római pápa és Athinagorasz konstantinápolyi pátriárka olyan történelmi jelentőségű cselekedet jegyében járt el, mely 911 év után új irányt szabott a keresztény sorsközösségi értékrend világképében élő emberek jövőképe számára. Az ezen kérdéskörrel foglalkozó szaktekintélyek közül feltétlenül indokolt megemlíteni Berki Feriz és Boleratzky Lóránd írásait, melyek a leglényegesebb szempontokra hívják föl a figyelmet.

Dr. Kiss Lajos A nemzeti hajszálgyökerek költője

(Illyés Gyula)

Illyés Gyula a puszta szülötte. A szegénységet és a nincstelenek megalázottságát egyaránt megtapasztalta. A küzdő és alkalmazkodó kétkeziek, szülei és széles rokonsága, mint egy alsó fokú egyetem: népismeretre és a nehéz élet megértésére, elviselésére nevelték. Már gyermekként elvégezte a szociális bajok fakultását. Amikor Párizsban elolvasta André Gide Kongói utazását, az élmény megrendítette, ám ez a lélekrengés felszínre dobta gyermekkora otthoni Kongóját: a senkitől számon nem tartott pusztát. Ilyet kell írni, így kell írni: válaszolt a lélek és feltört az élmények sokasága. Nem tisztelni semmiféle társadalmi elvárást. Csak az igazságot. Rögvest azt is tudta, hogy neki nem kell Kongót keresnie. Ha visszatér gyermekkora földjére, szűkebb hazájába, a pusztára, ott megtalálja az emberi nemzetből s a nemzeti nemzetből kitagadottakat: a magyar cselédeket. A grófi szérű síró magyarjait. Megírja a Puszták népét Ezt a tökéletes népismereti és nyelvi remeklést. Kosztolányival vallotta, hogy a költő prózát írva is a költő, mert ha abban nem magaslik ki: a versben csak egy szellemi szegénylegény énekel.

Dr. Sebestény Sándor ny. főiskolai docens, országgyűlési szakfőtanácsos: Az 1867-es kiegyezést előkészítő államférfiak titkos tárgyalásai (II. rész)

Gróf Andrássy Gyula (1823–1890)

F. F. Beust külügyminiszter Pest-Budán

A tárgyalások vezérfonalának ismételt érdemi felvételére már a tél beköszöntésekor került sor. Mailáth György főkancellár társaságában 1866. december 20-án érkezett Pest-Budára br. Friedrich Ferdinand Beust osztrák külügyminiszter, hogy tárgyalást folytasson Deák Ferenccel.46 Beust külügyminiszter, alig két hónapos miniszterség után kapta meg e kényes feladatot. Az egykori szász külügyminiszter, akit a szász király az osztrák szövetségben viselt poroszellenes háború után egyenesen Bismarck német kancellár határozott követelésére bocsátott el, rendkívül óvatos tárgyalópartnernek ígérkezett. (Valójában a magyar politikusokkal történő kiegyezésre törekvő magatartása teremtette meg annak fedezetét, hogy 1867. február 7-én a kormányelnöki tisztségben felválthatta Belcredit.)

A két politikus találkozójára – Csengery Antal visszaemlékezése szerint – 1866. december 20-án, este húsz órai kezdettel került sor.47 Mailáth kancellár mutatta be a vendéglátó Deáknak az osztrák politikust. Annyira nagy volt a bizalmatlanság, s oly nagy a tartózkodás, hogy nem nyújtottak egymásnak kezet. A megbeszélésen a politikai véleménykülönbségek hamar kidomborodtak a „jogfolytonosság” kérdésében. Deák részletesen kifejtette közjogi álláspontját: A magyar alkotmány visszaállítása, a kormány kinevezése semmiféle egyezkedés tárgya sem lehet, ez „oly jogszerű kívánat, mely a Pragmatica Sanctióból s az alkotmányosság elméletéből’ egyenesen következik – mondta. Beust közbevetette, de ezek között vannak az 1848-as törvények is, melyeket a „beteges király” alatt szentesítettek, felfordulás és „belháború” követte.

MAGYAR SORS ÉS FEHÉR SZARVAS

– részletek –

Szabó Lőrinc válogatott prózai írásait tartalmazó kötetét 1994-ben adta ki a Magyar Fórum

A magyar Dunán

Szárazföldi ember vagyok, nekem egy kicsit még ma is ünnep hajóra szállnom. A legzsúfoltabb fedélzeten sem bírom elhinni, hogy az a sok nép, utas, kofa és kiránduló, amely rajta utazik és szorong, valahogy nem szórakozást, örömöt keres. Látszik, hogy az Alföldről, a Hortobágy mellől kerültem Budapestre. Debrecen az én fiatalságom idején még nem volt fürdőváros; a családom pedig a vasutat szolgálta. Valahányszor a Dunán utazom, mindig új felfedezés a szép, duruzsoló, sima ringás a talpam alatt; sőt még az is, hogy a hajók fehérek. Ifjúságom szekerei zörögtek és ráztak, a vasút meg fekete volt és kormos.

Pedig sokat jártam az utóbbi huszonöt év alatt ezen a magyar Dunán. Sőt fölfelé az idegen szakaszain is. Németországról talán akkor hallottam először, amikor nagyon régen, az elemi iskolában, azt mondta a tanító úr, hogy a Duna a Fekete-erdőben ered. Félelmes és vonzó, meseszerű közlés volt ez, rögtön örökre megjegyeztem. Egy erdő, amely fekete! Nem sűrű, vagy homályos, hanem folyton, félreérthetetlenül és annyira fekete, hogy ez a tulajdonsága jellemzi, ez adja a nevét. Ha, komplikáltabban, az éjszaka erdejéről beszéltek volna, amelyből tigrisek égő szeme parázslik felénk, mint Blake híres versében, akkor se mondtak volna kevesebbet. Ez az emlék, ez a régi szó-mágia is egyik oka lehetett annak, hogy pár évvel ezelőtt ellátogattam a Fekete-erdőbe.

Vass Krisztián: A Magyar Élet jobboldali korszaka (III. rész)

Méhely Lajos tanulmányának második részében (mely újraközölte az első részt is) így foglalta össze vizsgálatait: „Mi a legszigorúbb tudományos követelményeknek megfelelően mondhatjuk, hogy a magyar nép túlnyomó többségében fajilag magyar, mert ugor faju, vagyis magyar faju ember.(…) Magyarfajta tehát kétségkivül van, azonban ennek megállapítása után egy bonyodalom támadt, mert tudnunk kell, hogy nem minden magyar embe tartozik a magyar fajtához, amennyiben a honfoglaló magyarságnak egy része, még pedig a vezérrétege nem volt magyar, vagyis ugor fajú, hanem turáni török, ugyhogy nekünk a vérbelimagyarság soraiban nem is egy, hanem két fajelemet, vagy fajárnyalatot kell megkülönböztetnünk. (…) Szerintem ez a két fajta sohasem volt igazi mongol, mert nélkülözi a legfontosabb mongol bélyegeket, amilyenek: a lapos arcból előugró járomcsontok, a kiduzzadó szem, a rézsutos szemállás s a sárga bőr. Mindamellett kétségtelen, hogy mind a két fajtának vannak a mongolokra emlékeztető, tehát mongoloid vonása, amilyenek az alacsony termet, a koponya, a széles arc, a némelykor előforduló mongolredő és mongol folt, a durvaszálu haj és a III. vércsoport gyakorisága.” Méhely Lajos és a Szabó Dezső írásai a faji kérdésben nagyon eltérő elvi bázisra épültek. A zoológus politikai nézeteinek centrumába a rasszbiológiát helyezte. A tengelybarát radikális jobboldaliság és tekintélyelvűség rendszereivel rokonszenvezett, míg az író Szabó Dezső egy nemzeti demokratikus államban látta a fejlődési irányt, s a „faj” a biológiai értelmezésnél összetettebb szellemi fogalom volt. Ugyan bírálta a hazai kapitalizmus középosztály idegenségét, de fajfogalma inkább politikai, erkölcsi és ideológiai elem volt, mintsem embertani meghatározottságú eszme-komponens.

Molnár Tamás: Az átmenet kora

/Molnár Tamás 1921. június 26-án született Budapesten Molnár Sándor és Blon Aranka gyermekeként. Tanulmányait 1948-tól a brüsszeli egyetem francia irodalom és filozófia szakán végezte, majd 1952-ben a Columbia Egyetemen filozófiai doktorátust szerzett.

1957–1967 között a Brooklyn College francia és világirodalom professzora volt. 1967-től a Long Island-i Egyetem európai szellemtörténet professzora. 1969-ben a dél-afrikai Potchefstroomi Egyetem politikai filozófia vendégprofesszora volt. 1973–1974 között a michigani Hillsdale Főiskola filozófia vendégprofesszora volt. 1983-ban a Yale Egyetem vendégprofesszora, az argentínai Mendozai Egyetem díszdoktora volt. Az ELTE-n vallásfilozófiát adott elő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem filozófia professzora volt. 1995-től volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt, de Magyarországon is tanított, publikált. Díjai: A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1998), Széchenyi-díj (2000), Stephanus-díj (2002), Nizza város ezüst díja politológiai műveiért./

Hogyan történt meg a nagy változás, az átmenet a középkori gondolat és az újkori között, a XIV századtól a XVI. századig, mintegy 200 év alatt. Az átmeneti korok azért is érdekesek, mert a kortársak aránylag keveset értenek belőlük, és az eseményeket tisztán, önmagukban látják: a vonatkozásokat aligha, a függőségeket egy kormos üvegen keresztül, és a jövőt egyáltalán nem. E tekintetben mi lennénk előnyben, mi viszont a jelennel állunk hadban, így alig figyeljük a közelmúlt és jövő kapcsolatait. Mondjuk meg őszintén: labirintusban botladozunk, intuíciónkra bízzuk magunkat, bár a dokumentumok felgyűlnek. Ezeket azonban csak a különösen kifinomult látásúak értik meg. A döntő személyek (csupán gondolkodókról és tudósokról lesz szó) kezdetben Occam, a páduai Marsilio, Eckhart mester, és Cusanus, ő kissé később. A háttér az a meggyőződés (vagy annak kritikája), mely szerint az ideális társadalom egyházi keretben jut érvényre, tehát az egyházat kell reformálni elsősorban. Ezt vallják a heterodox szekták, és nagy számmal a hivatalos klérus gondolkodói is: az előbbiek radikálisan, az utóbbiak a filozófiát és a politikát hívják segítségül. A vallási elmék kidolgozzák azt a sémát, amelybe azután a világi egyház-menet beleillik. A heterodox elmék türelmetlenebbek, ők a szociális problémákat fordítják a vallási meggyőződés nyelvére, a kettő között nagy űrt hagyva. Az űrt betölti jó néhány laikus elmélet: a nagy befolyású arab filozófia (Averroes); az újra kibontakozó római jogfelfogás; Platón és Arisztotelész filozófiája, amint a két alapbölcselő megvívja postmortem harcát a most elindított egyetemeken. Különböző rendek, mint a dominikánusok és a Ferenc-rendiek küzdenek filozófiai monopóliumért a Sorbonne-on, Oxfordban, Bolognában.

Csíkszentmihályi Mihály

2015-ben a Magyar Tudomány Prima Primissima díjasa

„A boldogság nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével vagy a véletlennel sem. Nem vásárolható meg pénzzel, nem szerezhető meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük azokat mi magunk. A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia”

Beszélgetés Csíkszentmihályi Mihállyal, a nemzetközi hírű magyar származású pszichológussal a Párbeszéd Házában. Aki kérdez: Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója.

Sajgó Szabolcs SJ (S.SZ.): Vendégünk Észak-Amerikában Los Angelesben él és pszichológiát oktat a Chicagói egyetemen is, könyveit világszerte ismerik. Megkérem először a flow-ról adjon összefoglalót.

Csíkszentmihályi Mihály (CS.M.): Kb. 40 éve gondoltam erre flow érzésre, amikor meg akartam érteni az emberi viselkedést. Ma már sok területen használják, így az oktatásban, üzleti életben és a politikai vezetők is. Ma a komputerek, űrutazások és atombombák világában az orvoslás, a vízcsap, toalett és elektromos áram a nagy fejlődés eredményeként tovább élünk, de nem biztos, hogy boldogabban. Mérni ezt nem tudjuk, sok minden sújtja az emberiséget, az állandó háborúk, járványok és betegségek stb. Mindig az emberi motivációk megértésére törekedtem. Több tudományág képviselőinek, filozófusoknak, történészeknek voltak jó elképzeléseik, gondolataik ezeket próbáltam alkalmazni életünkre a pszichológia segítségével. Fiatalként Olaszországban éltem, Európában magas szinten csak Bécsben oktatták a pszichológiát a Freund Intézetben. Elhatároztam, hogy az USA-ban tanulok pszichológiát. Chicagoban a pszichológia más volt, azt tanították, az embereket kívülről mozgatni kell, mint a marionett figurákat és hatni kell rájuk, mert nincs saját céljuk. A másik oldalon a kreatív emberek, a tudósok és művészek hozzák létre a nagy dolgokat. A gyerekek számára az iskolai oktatás kinyitja a világot, mert spontán az érdeklődésük a világ iránt. Az oktatás educatio latin szó, a jelentése kivezetés, hogy közösségi emberré váljon az egyén. Legyen saját célja az embernek (görög szó: autotel) legyen autotelikus. Az átlag amerikait ez nem nagyon érdekelte.

Pósa Zoltán: Az ifjúság édes korbácsütései (II)

Balatonfüredi emlék a hatvanas évekből

A hajnal nagy csintalanságokat súghatott a horizontnak, hiszen amaz egészen belepirult, Jutka kimászik a “tiszta lánysátorból”, eléggé el nem ítélhető módon beles mindenhová, megdermed, amikor Gábort Ircsi karjában látja, a lány amennyire lehet, fél kézzel tiltakozna: nem történt semmi köztünk, be volt rúgva egészen, semmire sem lenne képes. Jutka majdnem azt mondja, nem kérdeztem, nem érdekel, de nem tudja eltitkolni, hogy örül, mert Ircsi láthatóan igazat mond. – Azért az alsónadrágot is biztosan leszedted róla, kis huncut – nevet kissé kényszeredetten.- Az ember érthető módon kíváncsi a reménytelen szerelme micsodájára – motyogja Ircsi, elpirul, ne cikizz, Judit, tudod, hogy jobban örülnék, ha nem mondanék igazat. – Jó, jó, kis kukkolónő, még be is vallod, hogy megnézted – Judit kisírül a sátorból, látja, hogy Gábor ébredezik, de azért hallgatózik.

– Na, nem mered megkérdezni, mi történt az éjszaka? – így Ircsi. – Ne félj.... Ircsi föláll, kivonul, rajtakapja a hallgatózó Jutkát, fesztelenül, szomorún ránevet, most Jutka pirul el.

A társaság a tűz melegénél pucolja cipőjét, a hangulat nem olyan, mintha a tegnapit ollóval vágták volna el, hanem változatlan. A takarótlan vadcampingezés júniusi, koranyári még csípős, hideg éjszakái kifagyasztják az álmosságot, mindenki beletörődött, hogy majd a füredi pokrócok alatt, a saját kényelmes hálózsákban, vagy a negyedéves hölgyek már a nővérszállón alusszák majd ki magukat.

Medveczky Attila: Opera kisebbségben

A kolozsvári operajátszás története

A magyar kultúra ritka ékszere a Kolozsvári Magyar Opera. Több mint száz éven át a budapesti és a kolozsvári operaházak által létezhetett hivatásos magyar nyelvű zenés színjátszás a történelmi Magyarország területén. A kolozsvári opera kezdetektől fogva az európai operajátszás szerves része. A XIX. században az operairodalom remekműveinek ősbemutatóit szinte azonnal kolozsvári premierek követték. Ezzel párhuzamosan folyamatosan színre vitték a magyar zenés színház értékes alkotásait. A hagyományőrzést jól példázza, hogy 1988-tól a magyar nemzeti opera megalapítójának, Erkel Ferencnek, valamennyi színpadi művét színre vitték, és azokat CD-én is kiadták. Jelenleg a Magyar Állami Operaház mellett a kolozsvári az egyedüli magyar operaház. A Kolozsvári Magyar Opera az egyetlen a világon, amelyik nem az adott ország nyelvén játssza előadásait.

Keresse a Havi Magyar Fórumot az újságosoknál!

Előfizetéssel kapcsolatban írjon az Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. címre.