Karl Marxot egy emigráns társa nevezte el trieri sötét gazfickónak. Kevesen tudják, hogy Marx a húszas éveitől egészen a haláláig száműzetésben, idegen városokban emigránsok között a forradalmár politika bűvöletében élt. Állandó marakodásban. Vad viták és veszekedések dúltak a többnyire zsidó migránsok között, volt hogy vér is folyt. Marx zsidók iránti megvetése legendás. Pedig ügyvéd apja, eredeti nevén Hirschel ha-Levi Marx, leszármazottja a híres mainzi rabbinak, Eliézer ha-Levinek, akinek a fia, Jehuda Minz a páduai Talmud-iskolát vezette. Marx anyja, Henrietta Pressborck szintén egy rabbi lánya, írástudók és bölcsek leszármazottja volt.
Paul Johnson brit történész úgy jellemzi Marxot, hogy „benne is megvolt a hajlam arra, hogy óriási mennyiségű félig megemésztett tudásanyagot gyűjtsön össze, és enciklopédikus műveket tervezzen, melyek aztán sosem készültek el, ő is mélységesen megvetette a nem tudósokat, s rendkívül magabiztosnak és ingerlékenynek mutatkozott tudóstársaival szemben.” „Jóformán egész életműve talmudista jellegű, mert lényegében nem más, mint a szakterületen működők munkáinak a kommentálása, bírálata.” (Paul Johnson: Értelmiségiek)
Marx a poroszországi Trierben született 1818. május 5-én, szülei a középosztályhoz tartoztak és társadalmilag is emelkedőben voltak. Az ügyvéd apa áttért a protestáns hitre, mivel egy 1816-os porosz rendelet értelmében az igazság és egészségügy magasabb állásait zsidók nem tölthették be. A „zsidókérdés” – kifejezést egy „nem zsidó zsidó” (© Paul Johnson) vezette be a modern politikai köznyelvbe. Marx osztozott a hegeliánus balszárny antiszemitizmusában, akiknek (antiszemita) szövegeit gyakran helyeslően idézte.
A szélsőbalos hegeliánusok harcos ateisták voltak és úgy vélték, hogy a zsidók „antiszociális természete” vallási eredetű. Nem gondoltak tehát semmi újat (és ahogyan a korábbi – keresztény – korokban, ők is úgy tartották, hogy a probléma a vallás elhagyásával nagyjából megoldódik). Nem úgy Marx, aki tényleg újító volt: ő vezette be az antiszemitizmusok hosszú történetében a modern társadalmi és gazdasági dimenziókat.
Marx úgy vélte, hogy a zsidók „antiszociális természete” társadalmi és gazdasági eredetű. Új kifejezéseket honosított meg, mint a „pénz-zsidó”, „pénzhatalom” a „tudományosnak” nevezett gondolkodásban. Később a zsidók e kollektív megbélyegzését terjesztette ki egy egész társadalmi csoportra, a teljes tulajdonos középosztályra (a burzsoáziára).
cz
| < Előző | Következő > |
|---|
