Ezeréves barátság fűz bennünket a lengyel nemzethez, egy a sorsunk, a történelmünk és geopolitikai helyzetünk. A keleti és a nyugati óriás birodalmak közé szorult magyar és lengyel nép már az Árpádok és a Piastok óta kitűnő kapcsolatnak örvend. Gondoljunk a dinasztiák közötti házasságokra, a rendszeres katonai segítségnyújtásra, Nagy Lajos és Báthory István lengyel királyságára, vagy a török kiűzésére, melyben oroszlánrészt vállalt Sobieski János és hada. Vehetjük példának úgyszintén Bem Józsefet és ’48 többi lengyel szabadságharcosát, a lengyel menekültek befogadását a II. világháború idején, valamint 1956-ot, amikor a két nép fiai a legnehezebb pillanatokban nyilvánították ki egymásnak rokonszenvüket.
Csak néhány csúcspontja ezeréves barátságunknak, amelyekből kiemelkedik az 1335-ös visegrádi királytalálkozó, amelyen Károly Róbert Lokietek Kázmér lengyel királlyal és Luxemburgi János cseh királlyal olyan gazdasági és külpolitikai szövetséget kötött, amellyel hosszú évtizedekre megtörték a Habsburgok közép-európai hatalmát. Ez a szövetség ihlette a rendszerváltozás után Antall Józsefet, Lech Walesát és Vaclav Havelt, hogy 1991-ben, szintén Visegrádon, közös nyilatkozatot írjanak alá a három ország együttműködéséről. (Két évvel később Csehszlovákia felbomlásával a visegrádi hármakból visegrádi négyek lettek.)
Az élet 2015-ben ismét szorosabbra fűzte barátságunkat, először a migrációs válság idején történt összefogással. Később pedig azzal, hogy a Jog és Igazságosság (PiS) választási győzelmével azonos szemléletű, keresztény-nemzeti kormánya lett Lengyelországnak, mint hazánknak. A Budapest–Varsó tengely kiépülésével és a visegrádi szövetség megerősödésével egy 64 millió fős érdekközösség alakult ki, amely a legkomolyabb politikai tényezővé válhat a hanyatló Európában. Ezért is zúdul Brüsszelből, Berlinből és a világ összes liberálisától olyan mérhetetlen össztűz Varsóra, mint 2010 óta számos alkalommal Budapestre. Martin Schulz és a többi Európát vesztébe sodró politikus most lengyel barátaink esetében beszél putyinizálódásról, a demokrácia hiányáról és nem győznek szankciókkal fenyegetőzni.
Azonban a kormány hétfőn bejelentette, hogy Magyarország kiáll a lengyel politika és a lengyel nép mellett, valamint Tuzson Bence államtitkár elmondta, hogy mindent megtesznek a lengyelekkel szembeni szankciók megakadályozásáért.
Nem is hagyhatjuk őket magukra, az egyetlen népről van szó, akikre mindig is támaszkodhattunk az elmúlt ezer esztendőben. A Budapest–Varsó tengely kiegészülve a csehekkel és szlovákokkal erősebb, mint Brüsszel és Berlin identitását vesztett liberálisai és bürokratái. Minden korábbinál fontosabb a lengyel–magyar barátság, a határozott kiállás egymás mellett. Hiszen közös a múltunk, közös a jelenünk és csak a közös jövőben bízhatunk!
Märle Tamás
| < Előző | Következő > |
|---|
