Amikor én még kislány voltam az általános iskolában naponta hat óránk volt, utána egy óra szolfézs, valamit bekaptunk ebédre, délután edzés majd hetente kétszer a felső tagozatban irodalmi szakkör. Mikor és hol írtunk leckét? Mikor és hol tanultuk meg a verseket, színdarabokat, amelyeket előadtunk? Mikor és hol írtunk olvasónaplót vagy kötöttünk mosdókesztyűt? A maradék időben, otthon. Volt, aki napközis volt, de akinek nem dolgozott az édesanyja az is egész nap el volt foglalva és csak késő délután mehetett haza, pont úgy, mint a napközisek. Mostanában hallom a panaszt, hogy a másodikos gyerek túl van terhelve, mert a 48+17 összeadását sem tudják a gyereknek megtanítani a számtan óra alatt, sem fejben, sem írásban. Nem túl magas és felesleges követelmény ez számítógépes korunkban, hiszen minek akkor a gép?
Bújik meg a következő kérdés néhányak fejében. Akik azt terjesztik, hogy a közoktatásban felesleges a gyerek terhelése, saját gyerekeik számára meg tudják fizetni az igencsak szigorú magániskolákat, melyek a szegényebbek számára elérhetetlenek. Ha a mindenki számára elérhető közoktatást teljesen lezüllesztik, politikai játékszerré silányítják, akkor évfolyamonként annak a 2-3 gyereknek sem lesz esélye továbbtanulni, aki az átlagot meghaladó képességgel rendelkezik. A pedagógustüntetésnek beharangozott és vastagon bundázott kormányellenes politikai hörgéssé koreografált szombati összejövetelen a gyerekekről egy szó nem sok annyi sem esett.
Be a szervezetbe! Lökte jobb ökölbe szorított kezét többször a magasba az egyik szónok. Munkásököl, vasököl, odasújt, ahova köll! Próbálta a kommunista aktívák hangulatát ráteríteni az esernyősökre. Hány pedagógus lehetett a néhány ezres hallgatóság soraiban nem tudom. Azt azonban láttam, hogy sok bérelt buszból mindössze 5-6 ember szállt ki. A kifordítom-befordítom mégis Sándor Mária show-tól mit remélnek? Értem én, az ugri-bugri nővérke azért kell, mert Pilz Olivér emblematikus külsejére nem bukik a teljesen hülyének nézett közönség.
czyla
| < Előző | Következő > |
|---|
