A magyar sors talán legsötétebb veszélyekkel terhes esztendejének küszöbén állunk, holott lehetne a legígéretesebb kibontakozás ideje is. Az elmúlt másfél évben a kormány a társadalom hatalmas többsége által helyeselt igazságos intézkedésekkel jelentősen csökkentette az államadósságot, új alkotmányt hozott, magyar alapra helyezett, magyar célúvá tett sok mindent a Kárpát-medencében, magyar állampolgárságot adott százezreknek, akik ezt kérték, a keresztény hit és erkölcs visszagyökeresítéséért, a család intézményének megerősítéséért is sokat tett. Összevonva mindezt, elindította a társadalmat a liberálbolsevizmussal szembefordulva a kiteljesedő magyar sorsalakítás kaptatóján felfelé.
Történelmi értékválasztása is bátor és újszerű lett. Most éppen ezek miatt kell szembenéznie elvakult gyűlölettel, nemzetközi megsemmisítési kísérletekkel.
De a kés nemcsak a kormány torkára van rátéve, hanem a magyarságéra is. Az egész kultúrájára, a kereszténységére, Árpád-házi és Szent István-i alapjaira, megmaradására. A célpont kétségtelenül Orbán Viktor kormányfő, az ő leváltásával azonban a magyarságot akarják megfosztani vezetőjétől és szétszéledő, pásztor nélküli nyájjá tenni. Majd a maradékát újra szabadkőműves igába hajtani, illetve a hazáját idegen gyarmattá, telephellyé tenni.
A magyarság ma, ezzel az erős felhatalmazottságú kormányával az új világrend kialakításának útjában áll. Az új világrend, amely ma már sokkal több, mint elképzelés, az igen szűk körű, titkos, újmódian szabadkőműves és a személytelenségét, sőt a megnevezhetetlenségét keményen őrző háttérhatalom irányítása alatt áll. Ezek mind bankárok és nagyon nagy tőkések, volt irányítók és minden információval rendelkező volt államférfiak. Ez a központi háttérhatalom legfeljebb néhány száz emberből áll. Céljuk ellenőrzés alá vonni az egész emberi világot, de a nyugatit mindenképp. Módszerük a válság és a válságban tartás. Részükről ez egy vészforgatókönyv. Látják és tapasztalják a nemzeti függetlenségi törekvések felvirágzását, amelyek az eddigi profit kinyerési esélyeiket nagyban korlátozzák, ezért a liberalizmusba oltott, áttételes, elsősorban sajtón és az általuk birtokolt tévéken keresztül megvalósított manipulációs vezetés helyett egy nyílt hivatalnok irányítást, az új világrend diktatúráját vezetik be. A frontvonal világos: nemzeti vagy egy új, esetleg szabadkőműves irányítás. Ennélfogva Magyarország mint régen megnevezett sukorói célország éppen nemzeti törekvéseivel van a célkeresztben. Itt a nemzet általi támogatottságot akarják megsemmisíteni. Mivel ezt demokratikus eszközökkel nem lehet, parlamenti erő nincs és nem is lesz hozzá, belülről, nemzetközi erőszakkal. Az erőszakos megdöntés a pénzügyi és spekulációs túlerő támogatásával már folyik, a felelősöket és a fő felelőst a Magyar Fórum hasábjain már pontosan megneveztem, most csak azt állapíthatom meg: a megdöntési kísérlet csúcsra jár.
Az euró–forint viszonylat a napokban átlépte a 321-es magasságot, felemésztve ezzel összes, ténylegesen teljesített adósságtörlesztésünket. A spekulánsok lesben állnak és mindenre képesek. A magyar államkötvények csak irreálisan magas, hét-nyolc százalékon lelnek gazdára, ha a spekulációs parancs nem állítja le még ezt a forgalmazást is. A magyar államnak tehát úgy kell szembenéznie egy esetleges erőszakosan előidézett államcsőddel, hogy költségvetésében, hiánycél tartásában minden rendben van. Európa egyik legpedánsabban vezetett államháztartásával és kormányával történik ez.
A törvényes rendet erőszakosan megdönteni szándékozó nemzetközi spekulációnak van egy belföldi harci tábora, élcsapata is. Ez az élcsapat csak látszólag áll a három egyívásúan szabadkőműves és SZDSZ fogantatású pártból: mert valójában ennél valamivel bővebb. Ezt a sötét választóvonalat nem a magyarság, nem a kormány, nem a kereszténység húzta meg, hanem azok az agresszív, idegen szolgálatba szegődöttek a mélyen magyar- és nemzetellenesek akik az alkotmány életbe lépését ünneplő kormány ellen tüntetve az Operaház előtt mutatták be sokadik performanszukat és mondtak ott el mindent, amit a spekuláns megrendelők, New York és Tel-Aviv kívántak tőlük. Ez a fejlemény roppant veszélyes. Azt jelenti, hogy van egy nyíltan a nemzet ellen és egy meghaladott, a magyarság vesztét, hazátlanná válását jelentő állapot visszaállításáért küzdő front, amelyik felmondott minden összetartozást a magyarsággal és kimondatlanul a magyarságba és némileg a kormányba is beletartozó becsületes magyar zsidósággal is. Ez a nyílt szembefordulás nem maradhat következmények nélkül. Akár sikerül a nemzetközi spekulációnak megdönteni a kétharmadosságot, akár nem, ezt a szembefordulást, egyébként képtelen hazaárulást, nem lehet letagadni. Ez egyszerre bűn a magyarság ellen és a bűn a magyar zsidóság ellen is.
Szanyit, Gyurcsányt és más SZDSZ-eseket az ellentüntetők leköpdösték. Ha a nemzetközi spekuláció erőszakkal megdönti a kormányt a győzteseknek veszélyes lesz rendőri kíséret nélkül mutatkozniuk.
Különösen a vesztes állapotba került magyarság, a kétharmadot előhívó tömeg fogja a minden eszközzel való ellenállás útját választani, mert mást nem tehet, és mert a nyíltan, gonoszul elkövetett hazaárulás, amelyet a maroknyi, ám felelőtlenségében hatalmas performanszcsapat elkövetett, felmenti minden mérséklet kötelme alól. Régen is minden világos volt egyes megfigyelők előtt, de a szembefordulás és az árulás, a hazaárulás mindent világossá tett. Már nem jöhet szóba a holokauszt védőernyője, amit a magyarság mindig tiszteletben tartott, még akkor is, ha látta mögötte a hatalomra törést és a kivételezett státus fenntartásának makacs szándékát. Ez a társaság azonban a legnagyobb jólétben, a minden szenvedély kiélésének egoista demokráciáját élvezve követte el hazaárulását. Választói felhatalmazásuk csekélysége ellenére az intézmények, a hírcsatornák garmadáját és túlsúlyát birtokolta, a közszolgálatok a legjelentéktelenebb böffenéseikről is beszámoltak; olyan demokráciában éltek és henyéltek, a fenntartó államalkotó keresztény tömeg állandó, elnyomorodás elleni küzdelme közepett. Ha valakiknek nem volt, hát éppen ezeknek a privilegizáltaknak nem volt becsületes indítéka a kétharmados demokráciára támadni. Az az állításuk, hogy a kétharmad nem jó demokrácia, sőt diktatúra azért, mert új alkotmányt írt – hazugság. Az alkotmány visszavonásának követelése maga is képtelen erőszakcselekmény. Minden szavuk hazugság. Minden állításuk alaptalan. Maguk is pontosan tudják, hogy ez így van. Tökéletes bolsevisták: a hatalomért minden eszköz, minden erkölcsi kontroll nélkül bevethető.
A magyarságnak, ha legyőzetik, nincs más útja, mint az ellenállás. A bosszú ugyan mindig távol állt a magyarságtól, a bűn azonban, amit ezek a szabadkőművesek elkövettek annyira égbekiáltó, hogy nem maradhat kiutasítás nélkül.
A talpon maradt kormányért, Orbánért – ezt is megírtam már – a tömegnek, amely ma még passzív, most is van teendője. Ki kell állni a gátra és tömegdemonstrációkban leleplezni a nemzet ellen lázadt bandákat. Nem ellentüntetéseket kell szervezni, most, amikor még nem dőlt el a küzdelem, hanem amikor kell az utcán lenni és mindent kimondani, amit a kormány nem mondhat ki. Amikor ezt a tervemet az újságban először felfestettem, még nem volt ennyire egyértelmű a helyzet, azóta azonban a performanszcsapat elárulta magát és nyíltan szembefordult a nemzettel. Ez nem tesz lehetővé semmilyen elnézést még győztes helyzetben sem. Le kell teríteni őket. Nem fizikailag, természetesen, hanem politikailag, és minden jogtalanul birtokolt intézményüktől meg kell fosztani őket. A parlamentből való kiesésükkel nem sokat kell törődni, ha valaki valamilyen rosszul felfogott érdekből, humanizmusból nem nyúl a hónuk alá, amúgy is kiejtik magukat. A következő országgyűlésnek újra kétharmados magyar többségűnek kellene lennie. Erre van esély az egyes vidéki centrumokban elkövetett rosszízű összefonódások és zavarok ellenére. A tömegnek azonban mozognia kellene. A kétharmadot létrehozó tömegnek meg kellene tanulnia követelni. A tömeg az utcán nem tűrheti el, hogy a Simor vezette Magyar Nemzeti Bank a magyarellenesség fellegvára és anyagi bázisa maradjon. A tömeg nem tűrheti, hogy az idegen bankok és a bankszövetség elszabotálja a kormánnyal megkötött egyezséget és már most elkezdje az átállást. A tömeg semmilyen átállást nem tűrhet el, és ki kell vetnie magából a megalkuvásra mindig készeket, a nemzeti mivoltukat már csárdáslépésekkel megtagadókat. A kormány szívós küzdelmét csak ez az állandóan követelő és támogató keresztény magyar tömeg alapozhatja meg. Ellenségeinknek éppen magyarságunk és kereszténységünk megsemmisítése a célja, tehát tétlennek maradni felelőtlenség és bűn. A politikai eszközökkel küzdő kormánytól nem várható el, hogy az öntudatos tömeg helyett cselekedjék. Most magyar és keresztény kötelesség a kemény kiállás.
Ide pedig semmilyen szabadkőműves háttérhatalmi hivatalnok kormány ne jöjjön a magyar kultúrát megsemmisítendő! Görög- és Olaszországban ez már megtörtént. Ezeknek kétségtelenül a gazdasági válság sajátos megoldása a feladatuk, de eközben rátelepednek két ősi kultúrára, és a világkormány sötét céljaira sajátítják ki ezeket. Az Akropolisz, Hellász kultúrája csak addig hatóerő az emberiség számára, amíg az, ami. Ha rátelepedett a háttérhatalom és kilúgozta, bemázolta és gazdasági ürügyekkel bekebelezte, akkor már nem Akropolisz. És már nem áll útjában az egyenlősítésnek, az eltömegesítésnek és a plázasivárságnak. Az üzletnek és a pénzhatalomnak. A római kultúrával, amely az olasz világban éli tovább életét, kétezer éve ugyanez a helyzet. A magyar kultúrával most ugyanez a helyzet. Útban van az alkotmány? Igen. De elsősorban a magyar kultúra, az ezeréves vagy inkább több ezer éves magyar kultúra van útban, a spekuláns világhatalom azt akarja megsemmisíteni.
Elhangzott 2011 őszén
| < Előző | Következő > |
|---|
