MEGJELENT A HAVI MAGYAR FÓRUM SZEPTEMBERI SZÁMA!

E-mail Nyomtatás

„Nemcsak a Hargita tért vissza, hanem maga Ábel is visszatért. Azután eszébe jutott neki, hogy számadást csináljon: vajon minden terület visszatért-e a magyar hazához, olyan területek, amelyen ő járt? Akkor eszébe jutott, hogy Amerika se tért vissza, de Dél-Erdély különösen nem tért vissza. Akkor azt gondolta, hogy Amerikát nem bánjuk még, de Dél-Erdélyt, azt semmi esetre, soha nem fogjuk hagyni. Tovább gondolkozott, s az jutott eszébe, hogy Surgyélánt fel fogja keresni, akivel együtt szenvedett a Hargitán, és meg fogja neki mondani, hogy most már ide, Észak-Erdélybe a magyarok bejöttek, s őt fel akarják kérni arra, hogy most, hogy a muszkák megborotválták, s nagyon jó színben van, menjen el Dél-Erdélybe, és mondja meg ottan a románoknak, hogy térjenek vissza a magyar impérium alá, mert ott nem lesz nekik rossz dolguk: hiszen az igazságot is meg lehet szokni.”

(Tamási Áron a Hargita visszatérésérül)

 

MEGJELENT A HAVI MAGYAR FÓRUM SZEPTEMBERI SZÁMA!

A TARTALOMBÓL:

120 éve született Tamási Áron

Tamási Áron (1897. szeptember 20., Farkaslaka–1966. május 26., Budapest)

„Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem” – írja egy vallomásában Tamási Áron. Az anyaváros Székelyudvarhely szomszédságában, Farkaslakán 1897. szeptember 20-án a szilaj Tamási Dénes és a mosolygós arcú Fancsali Márta gyermekeként látta meg a napvilágot. Tizenhárom esztendős korában a bal tenyere súlyosan megsebesült, és mint mezei munkára alkalmatlan gyerek kezdhette meg iskoláit Székelyudvarhelyen, majd világháborús katonáskodása után Kolozsváron. Rövid amerikai tartózkodása (1923–25) alatt – a távolban és idegenben – talált rá költői-írói világára, mely egész életművét átszövi. „Megmozdult benne a székely lélek egész folklorisztikus mélysége, a magával hozott és gyermekkorában befogadott hagyomány, a székely humor, kedély, észjárás, a szavak fűzésének s a mondatok építésének esztétikai kedve, legfőképpen pedig népének emberi tartása” – jellemzi Tamási munkásságát Féja Géza, a barát és az első monográfia írója.

Tamási Áron: „Ábel”

Ha egy író azt a kijelentést tenné, hogy ellenségének érzi a közönséget, azon nem kéne meglepődni. Néha magam is érzek valami effélét. Természetesen, itt az „ellenség” megjelölés nem azt a sárga és közönséges viszonyt jelenti, amely például a haragos szomszédok között fennáll, hanem valami olyanformát, amit kétségtelenül minden férfiú érez az egész női nemmel szemben, vagy éppen megfordítva. Egy emelkedett izgalmi állapot ez, amely az írót örökös harcban tartja a közönséggel szemben, s amelynek célja a győzelem és az uralkodás. Nincs két író, aki ebben a magatartásában egyforma lenne, de van két különböző írói természet. Mindenki tudja például, hogy a férfiak óriási többsége nem az eszményi férfiú hadviselésével és fegyvereivel igyekszik a kiszemelt nőt meghódítani, hanem jóval a színvonal alatt, közönségesebb, de célravezetőbb eszközökhöz folyamodik. Ilyen az írók egyik s elnyomóan nagyobb csoportja is, amikor a közönség meghódítására törekszik: kiszimatolja, hogy mikor minek van divatja, s mi van a közönség gyors tetszésére. Vannak viszont írók, akik elég erősek és csökönyösek ahhoz, hogy irodalmi működésükben a maguk tartalmi és művészi felfogásához még a közönség nemtetszése esetén is ragaszkodjanak.

Tamási Áron: Megnyitó beszéd a Vásárhelyi Találkozón

Testvérek! Magyar férfiak!

Mint sziklára szállott hegyi madár, itt előttetek egy ember áll, aki az egyedüli valóság és az alkotó álmodozás felhőiből leszállott erre a vásárhelyi sziklára, hogy onnan jelenthesse: mostoha idő jár az ő hegyi országában. A hatalom felé nyitott és megsebzett szívvel, a magyarság felé sorsközösséget vállalva mondja ezt egy ember, aki népének szolgálatában ezen a helyen nem a hivatását, hanem a kötelességét teljesíti. De a magyar történelemben igen gyakran megtörtént, hogy költők és írók álltak a dobogón és onnan követelték közösségük számára a honpolgári jogokat, embertestvéreik számára magyar és idegen elnyomóktól egyaránt az emberi szabadságot.

Kötelességszerűen ezt teszem én is.

Valahányszor író cselekszi ezt és nem politikus, teljes bizonyossággal tömegek szenvednek és forrongásban van valami nagy veszedelem, amely ellen népnek és hatalomnak egyaránt védekeznie kell. Testvéreink, Európában ma negyvenmillió ember él kisebbségi sorsban. Nyugodtan állíthatom e szónak igazán ősi és szenvedő értelmében, hogy ez a negyvenmillió ember Európa igazi kereszténysége. Azok a népek, amelyek olyan szerencsések, hogy önálló hatalmi formában élhetnek, mindenekelőtt anyagi javakért és nagyobb hatalomért küzdenek. De ez a negyvenmillió ember nem hatalomért küzd, nem bőséges anyagi javakért, hanem egyszerűen olyan elemi, nemzeti és emberi jogokért, amelyek vita nélkül megilletik ennek a világnak minden lényét, akit bármilyen nyelven embernek neveznek. Ebből a negyvenmillióból legalább másfélmillió magyar ember román hatalom alatt él! Mi ennek a küzdő tömegnek önkéntesei vagyunk. Felelősségünk tudatában jöttünk össze az ország minden részéből. A tiszta szándékú ember ősi hitével, a szellem bátorságával és egy szabadságot szerető nép nyíltságával meg akarjuk beszélni, rá akarunk mutatni a kivezető utakra, majd pedig a munka és a szolgálat példájával elöl akarunk járni a megmutatott kivezető utakon.

Féja Géza: Beszélgetés Tamási Áronnal, a székely költővel

Úgy nőtt be a magyar irodalomba, mint egy szép szál havasi fenyőfa. Poros, síksági életünkbe új vidékek s egek üzenetét hozta, meghódította műveivel földünket, s ő maga megmaradt sudár, fényes levelű fenyőfának. E beszélgetés pedig hosszú évek óta folyik köztünk könyvei s levelei útján, folyóiratok, utazások, meleg baráti esték hullámzásában.

Áron mint gazdasági tényező

A hétéves Tamási Áron már ott hajladozik a mezőn s küszködik a hasábfával az erdőben. A sovány székely rögön a gyermek már hét-nyolc éves korában „ember”, gazdasági tényező, s eleven tagja a családnak és a népközösségnek. A székelység nehéz nagy emberi sors, ezért vallja magát Tamási ma is fénylő szemmel székelynek. Semmi néprajzi sallang és gyarló lokálpatriotizmus nincs ebben a vallomásban. A székelység neki az emberi teljességet jelenti.

Családja már háromszáz év óta lakik Farkaslakán, Udvarhely megyében. E falvak még egymással se keveredtek, túltenyésztett nép lett a székely. S a fiatal Tamási Áron két véglet lobogását figyelte tágra nyílt gyermeki szemével. Az egyik szerelemben, borban s villanó fényes pengék bajvívásában égeti el magát. A másik pedig, mint az ószövetségi hős, engesztelésül és áldozatul Isten mellé áll zordon áhítatával.

Látta apját, ki esze és tehetsége dacára nem tanulhatott, s némán és befelé lobogó szemekkel járt-kelt, borhoz menekedve. Hallotta a nagy erejű Tamási hírét, ki dúló (jegyző-szolgabíró) volt 48-ban, s békében élt erejével mindaddig, míg híre nem járt, hogy hasonló erejű ember is lélegzik Székelyföldön. Akkor azután meglátogatta, s három napig ittak, mint méltó férfiak, örömükben, mikor is Tamási erőpróbát ajánlott, de küzdelem közben leterítette őt a szélütés.

SZABÓ DEZSŐ: A VÉGZET ELLEN

Természetes és elkerülhetetlen: hogy aki üzleti okokért: holnapi mandátumért, pénzért vagy állásért szegődik bizonyos gondolatok kurjantói közé, meg is hamisítja azokat. Meghamisítja akkor is, ha nem akarja. Meghamisítja: úgy, hogy legtöbbször nem is tud róla. Piaci hangon ordít olyan dolgokat, melyeket halkan és nyugodtan kell elmondani. Brutálisan hadonászik akkor, mikor ezer emberi tekintetből kíméletesnek kellene lennie. Követelő és irgalmatlan olyan dolgokban, melyekben a magyarság szélesebb érdekei megalkuvást követelnek, és vígan megalkuszik ott, ahol egy jottát sem szabadna engedni. Mert minden mozdulásának és hangosságának célja az, hogy magára vonja a piac figyelmét, hogy a közvéleményt saját balekjává bódítsa, és olyan szelet csapjon maga körül, mely felsodorja őt a megáhított polcra. Az ilyen ember szükségszerűen igen alkalmas arra, hogy bármily gondolatot rövid idő alatt lejárasson. Kell-é arra a véres, sáros és gyilkos komikumú példára hivatkoznom: ahogy a csaló kurzus elején minden idegen faj szemenszedett gyülevésze összeállt „magyar fajvédelmet” csinálni, hogy csírájában megölje a magyarság védekezésének minden kísérletét?

 

Kimmel István: ERDÉLYI HELIKON III. RÉSZ

Választási ötletem arra, hogy ki legyen a következő két erdélyi helikonos, alapító tagokra esett. Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus. Sokoldalú művészeti és gyakorlati tevékenysége révén korának egyik polihisztora. (Ismeretem szerint a másik Hermann Ottó természet és madártan tudós volt ekkor a magyarok között.) Az Erdélyi Helikon kevésbé ismert titkára Kuncz Aladár (Arad, 1885. december 31. – Budapest, 1931. június 24.) - budapesti és erdélyi magyar író, szerkesztő, kritikus, műfordító, az Erdélyi Helikon egyik megteremtője és a kiadványuk szerkesztője.

Péter Árpád: Az 1956-os Örökség Alapítvány túrája Erdélyben I.

A túrát Szücs Erzsébet szervezte, az alapítvány elnöknője.

Mi, az éltünk alkonyán járó idős generáció kötelességünknek érezzük, hogy tovább adjuk féltve őrzött jövő nemzedékünknek azt a történelmi ismeretet, amit hazánkkal szemben a nagyhatalmak igazságtalanul elkövettek. Trianon a határokat szétszedte, de minket az összetartozástól nem tudtak eltávolítani, mert saját határainkkal vagyunk határosok és egy nyelvet beszélünk úgy Székelyföldön, Kárpátalján, mint Felvidéken. A második világháború előtt is több népcsoport élt országunkban (román, szlovák, zsidó, szerb, sváb, roma) és békességben éltünk. Az emberek szerették és tisztelték egymást, de valakiknek érdeke volt az egymás elleni uszítás, amely a végén a trianoni igazságtalan békeszerződést eredményezte hazánkkal szemben. Ezért határozta el az 1956-os Örökség Alapítvány, hogy a fiatal generációt nyáron iskolai szünidőben vigyük a határon túlra, hogy ismerjék meg a régi határokat és mártírjaink nagyjait, akik a hazáért áldozták életüket. Első állomásunk Kőrispatak volt Erdélyben. Itt a szalmakalap múzeumot látogattuk meg, amelyet Szőcs Lajos 2001. július 21-én nyitott meg a turisták számára. Saját költségén vásárolt meg egy parasztházat, amit felújított. Itt bemutatták a szalmakalap készítés fortélyait, viseletét nemzetekként és a tehetős, vagyonos emberekét. Elmondták, hogy a szalmakalap készítés régi hagyomány helyben és a környéken élők számára. A múzeumot azért hozták létre, hogy a kalapkészítés, mint hagyomány fennmaradjon nemzedékről nemzedékre. A falvak nevének népmondai eredetéről Ifjú Szőcs Lajos mesélt. Egy embernek hét fia volt. Az apa idős lett és a birtokot fel kellett osztani a fiai között. A legnagyobbik fiának azt mondta: te vagy az első szülött fiú. Te felmész a vár aljába, amely Énlakától keletre van. A római időben valódi vár volt itt, a romjai ma is látszanak. Ennek a neve lett Firtos-Váralja.

PÓSA ZOLTÁN: HADI SZONÁTA DOBTÁRRA ÉS DAVAJGITÁRRA

Szemelvény az Álomlovag szülőháza című regényből

Szakasz vigyázz! Tisztelegj!!! Rohamkést ki! Vissza! Te marha, tágíts a tokon, ha nem találsz bele. Brankovic tizedes feje vöröslik. Még az ő vasfegyelemhez szokott lelkének (lévén békebeli kondás) is sok, hogy a tánc forgatagában, amikor a katonáknak csak egy kis pihenés használ, semmi más, Grinyovszkij ezredes ostoba szeszélye és sértődöttsége miatt kell fegyelmi okokból „alakiztatni” a legényeket. Azt hiszi a barom, attól veszítjük el ezt az átkozott polgárháborút, hogy elfelejtett tisztelegni neki egy hülye önkéntes gerilla. Pedig itt a részvétel maga a vereség, mindkét fél eleve vesztes, hiszen ugyanazt a nyelvet beszélik, csak másforma betűkkel írják le ugyanazokat a szavakat. S ha végre nem csak Grinyovszkijhoz hasonló vadbarmokat, vagy Fullbright ezredeshez hasonló ifjútitánian tehetséges papírkatonákat küldenek közénk és az ellenségeinkhez is a rongyházi nagyhatalmak. No persze, amint majd lemészároljuk egymást, nagy kegyesen be is avatkoznak, az életben maradt fejeseket mindkét oldalról háborús bűnösként ítélik életfogytra, vagy halálra, úgy hogy szinte minden mindegy már most is. Nem csodálnám, ha a legközelebbi koncerten  „hátulról” muzsikálná át a túlvilágra egy dobtárra és davajgitárra írt szonáta ezt a baromezredest– füstölög magában Brankovic. – Aztán nekem legközelebb észrevegyék nekem az elöljárót, a fehérbotos anyjuk kínját. Tünés …Aztán mégis együtt vonul legényeivel a kantinba, ahogy a Borkas nevű falucskában átrendezett tanácsházát elnevezték. Komikus szerepcsere játszódott le a kisközség két főépülete között. A kiürített helység kocsmája szűk, de takaros házikó, a falu legmeghittebb építménye még a hunniai időkből, így a vezérkar oda költözött. A tágas, de jóval rozzantabb, akolszerű faluházát átengedték a konyhásoknak, a fiúk tűrhető kantint rendeztek be a tanácsteremben.

Lajos László: Szubjektív válságelemzés

Az egyetemes emberi történet válaszúthoz érkezett.  A Földön élő emberfiak a történelem során – a mikroközösségektől a kontinenseken átívelő birodalmakig – számos együttélési (társadalmi) formát próbáltak ki. Sajnos, itt, a harmadik évezred hajnalán leszögezhetjük, hogy egyik sem működött. Mi ennek az oka?

A Földbolygó, még így, a végletekig kiszipolyozva is képes lenne biztosítani minden rajta élő élőlénynek (növény, állat és ember egyedek) a megfelelő mennyiségű anyagi javakat. Mégis, milliók éheznek, tömegek élnek nyomorúságos körülmények között, míg egy kisebbség dőzsöl. Miért nem tudtunk olyan közösségeket teremteni, ahol az anyagi-szellemi javak úgy vannak elosztva, hogy csoport (most már cirka hétmilliárd egyedről beszélhetünk) minden tagja emberhez méltó életet élhessen? Az egyes közösségek egymás mellett éléséről nem is beszélve: nem született még olyan egymás mellett élési kísérlet, amelynek kudarca ne vezetett volna háborúhoz. Bátran kijelenthetjük, hogy, az emberi történelem alapvetően hadtörténet. A „harc egymás ellen” általános együttélési forma ezen a bolygón, jelen pillanatban is a Föld minden pontján háború dúl, ahol még nem fegyverrel, ott egyelőre más eszközökkel.

Azt gondolom, hogy az ősprobléma a hatalom, illetve annak birtoklásának kérdése. A hatalom „mérgének” függőséget okozó hatása Tolkien, „A gyűrűk ura” című művében van talán a legszebben irodalmilag ábrázolva. A mű végkövetkeztetése, hogy egy hiteles spirituális vezető (király) képes lehet olyan közösséget kovácsolni, amin belül a különböző érdekcsoportok (a regényben ez „fajokként” – tündék, emberek, törpök stb. – van ábrázolva) harmonikus együttélése biztosítva lehet.

Csapó Endre : Észak-Korea felszámolása körülményes

A második világháború elején úgy tudtuk, hogy annak célja a nemzetiszocialista (diplomáciai szlengben náci, nazi) Németország és szövetségese, Japán agresszív terjeszkedésének megállítása. A minden korábbit pusztításban és kegyetlenségben felülmúló háború e két célt meghaladóan a földi világ teljes átalakításának folyamatba tételével folytatódott, miután a két országot romhalmazzá téve, feltétel nélküli megadással megalázták.

A korábbi világhatalmi szerkezet átalakult, a sokrétűség helyében két győztes katonai hatalom között szinte megfeleződött minden, leglátványosabban Európa. Két nagy erőközpont együttes terv alapján folytatott működése mutatkozott meg, amihez igazodtak a háborúban közvetlenül nem érintett országok is. Bonyolította a képet a két politikai világnézet szerinti elosztás is. Egyik a magántulajdonon alapuló piacgazdaság, másik a teljes állami irányítású gazdaság rendje volt. Két gazdasági elmélet, mindkettő a liberalizmus eszmerendjében jött létre még a XIX. században, követve az ellentétes erők tervezett ütköztetésére alapozott elvet a társadalmi rend megváltoztatására. A kliberalizmusban fogant az az elv is, hogy a változást forradalom által kell létrehozni. A kommunizmus a tettleges forradalom elvén állt, a teljes hatalom birtoklása, az ellenzék reakcióssá minősítésével, annak erőszakos kiiktatásával. Az 1945 után kialakított duális világhatalom fenntarthatósága megkövetelte a kommunista államok legális fennmaradását, ezt biztosította a közösen létrehozott Egyesült Nemzetek Szövetsége. Mindezek mellett fennállt a két táborban a bizalmatlanság. A „kapitalista” hatalom körülvette a „szocialista” országokat hadi támaszpontokkal. A „szocialista” hatalom körülvette a „kapitalista” országokat hadi támaszpontokkal. Ez sem jöhetett volna létre megegyezés nélkül. Többek között – itt egy Kuba, ott egy Észak-Korea. A területfelezés jó megoldás volt, ahol így jött létre az egyensúly. Ha valamelyik térfélen veszélybe kerül a dualista világhatalom, a másik fél megoltalmazhatja. Erre nem került sor, a Szovjetunió szétesésével oda lett a dualista világhatalom. A szovjet állam utóda már nem bizonyult sem alkalmasnak, sem megbízhatónak. A geostratégiai országfelezések így értelmüket veszítik, utolsónak maradt Észak-Korea, amely rendkívüli szigorral fejlesztett kommunista államként akarja megvívni az ideológiai harcot az egész világ ellen. Valójában az ideológia-kitermelte vezető réteg élvezi csak a zsarnokság élményeit. Végülis tudomásul kellene vegyék, hogy a nagyhatalmak alkalmazásában teljesített történelmi szerep befejeződik, mehetnének nyugdíjba.

Dr. Kiss Lajos: Rapszódikus napló

Bibliafordításokat kutató tudós barátom méltatja előttem azt a hatalmas munkát, amit Károli és Káldi végzett. Megdicséri a Káldi-fordítás szép, magyaros nyelvezetét. Én Károli művének archaikus erejéről beszélek. Ennek a nyelvnek messzeségzengése van. Úgy tetszik, hogy az Úr infonálja. Arany és Ady füle és szíve is fölfogta. Van ennek a „beszédnek” valami felekezeteken felüli megigéző varázsa. Babits, a Jónás könyvében a történetet a Bibliából meríti. Az eredeti szöveget hűségesen követve, s egyben költői szabadsággal kitágítva, mintegy történelmi és szociológiai dimenzióval kiegészítve. Elgondolkodtatott az a kérdés, hogy a számításba vehető két kiváló bibliafordítás közül vajon melyiket használta föl. Az egyik a katolikus Káldi-biblia, a másik a református Károli Gáspár-féle fordítás. Ennek a forrásnak a kiderítése nem lényegtelen. A kérdés így hangzik: Az ironikus ábrázoláshoz melyik adott ihletet, támasztékot. A bizonyítékot a Károli-fordításban találtam meg. Ez azért érdekes, mert Babits Mihály hívő katolikus volt, s természetes lehetett volna, hogy a Káldi-szöveget vegye alapul, amely – biblianyelv-szakértők szerint – rendkívül pontos, megbízható fordítás. Ebben nincs okunk kételkedni. Hogy Babits mégis Károli művét választotta, ennek egyik oka, hogy a református Bibliának évszázadokon keresztül nagyobb volt a publicitása. De van még egy másik ok is. Ezt összehasonlításaim tárták föl.

Dr. Diószegi György Antal: Hadik András és magyar huszárságának 1757. évi berlini dicsősége

„Hadik András hadvezéri „tselekedetét egész Európa tsudálta”

Európa hadtörténetében 260 esztendő óta örök érték az a „történelmi magyar huszárvágás”, melyet Hadik András altábornagy kis létszámú huszárserege 1757. október 16-án valósított meg Berlin eredményes bekerítésével és megsarcolásával. Minderre egy hatalmas porosz sereg háta mögött került sor. Huszárcsíny volt ez a javából! XVIII. századi magyar huszárvilágunk történeti képét megmutatandó igen kiemelkedő munkák születtek a XX. században: Julier Ferenc „Magyar hadvezérek” (Bp. 1930.); Markó Árpád „Futaki gróf Hadik András tábornagy” (Bp. 1944.); valamint Ságvári György és Somogyi Győző „Nagy huszárkönyv” (Bp., 1999.) címet viselő művei mindenképpen közéjük tartoznak.

Hadik András altábornagy „ezen tselekedetét egész Európa tsudálta”: ezt a megállapítást gróf Gvadányi József rögzítette az 1790-ben kiadott művében. Hadik András hadvezéri sikeréről számos mű megemlékezik. „1757. október 16. Hadik András altábornagy … a porosz sereg háta mögött  Berlin alá vonul, a várost megsarcolja, és katonáival épségben visszatér a fősereghez.” „Október 16. A Hadik András altábornagy vezette osztrák sereg elfoglalja és megsarcolja Berlint.” Az évezredeken átívelő magyar lovasíjász életmódban gyökeredző magyar huszárminőség rendkívüli voltát indokolt tisztelnünk Hadik András és huszárjai dicsőséges hadmozdulatában!

Dr. Sebestény Sándor: Csiky Sándor kéziratos Naplója a kiegyezés előtti alkufolyamatról

Ferenc József osztrák császár 1865. december 10-re, összehívta a magyar országgyűlést, miután az 1848: V. tc., alapján, de annak sérelmével, 1865. november 10-étől lezajlottak az országgyűlési képviselőválasztások hazánkban. A sérelem elsősorban abban állott, hogy a választásokat lebonyolító önkormányzatok alkotmányos jogállását és a sajtószabadság biztosítékait nem állították helyre, így az abszolutista kormányzat - hatalmi eszközeivel - pressziót gyakorolhatott a választások kimenetelére.

 

Keresse a Havi Magyar Fórumot az újságosoknál és a Magyar Fórum Kiadóhivatalában!

Vagy fizessen rá elő!

Információ: info @magyarforum.hu

A Heti Magyar Fórum előfizetési díja egy évre: 12.844 Ft ., fél évre: 6422 Ft . A Havi Magyar Fórum előfizetési díja egy évre: 5880 Ft . Számlatulajdonos: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány, számlaszám: 11712004-20341426-00000000. Előfizetéssel kapcsolatos információ: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. ; +36-1-781-3236. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Amennyiben csekken fizet elő, kérjük, igényelje telefonon, vagy e-mailben a csekket, amit elküldünk önnek, és kérjük, olvashatóan töltse ki a feladóvevényt. Az átutalásnál a közleményben írja be annak a nevét, akinek előfizet és pontos címét, irányítószámmal együtt.

KÜLFÖLDI olvasóinkhoz!

Szeretnénk szíves figyelmükbe ajánlani a nemzeti szellem, a keresztény erkölcsiség fórumát. A Havi Magyar Fórum előfizetési díja egy évre 200 USD, a Magyar Fórum hetilap előfizetési díja egy évre 200 USD. Az előfizetés forintban és devizában történhet. Mivel számlavezető bankunk USA-dolláros csekket nem vált be, ezért kérjük, főleg tengeren túli előfizetőinket, hogy vagy más valutában, pl. kanadai dollárban, vagy, ami a legjobb, átutalással küldjék a pénzt a megadott számlaszámra.

Számlaszám:

11712004-20341426-00000000

Számlatulajdonos:

A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

Számlavezető:

OTP Bank Zrt.

SWIFT (BIC) kód:

OTP V-HU-HB

IBAN-szám:

HU36117120042034142600000000

Kérjük, ne felejtse el megadni – olvashatóan –az előfizetés időtartamát, illetve pontos nevét és címét!

 

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség