Magyar Igazság és élet pártja

Az egyre mélyülő világgazdasági válság kezdetei, kiváltó okai mindinkább homályba vesznek. Korábban még hallottunk ugyan bizonyos szétpukkanó buborékokról, bankok és biztosítótársaságok összeomlásáról, a felelőtlen hitelezésekről és tranzakciókról, de most már a válságnak csak aktuális hírei vannak. Elbocsátásokról, leállásokról, dollár- és eurószázmilliárdok bankrendszerbe pumpálásáról szólnak a válsághírek. Az elemzések megritkultak. Pedig független, semleges helyen megjelenő lapokban kezdetben meg-megpendítették, hogy a válság kirobbantása egy nagyon szűk szabadkőműves kör elhatározásán múlt, de most már ilyenféle értesülés se nagyon terjed. Mintha leállították volna a független lapokat. A kezdeteket homály és bizonytalanság lengi körül. Nagyon fontos volna pedig, hogy a világválság keletkezésének, kitörésének kráteréhez eljusson a gondolkodás és a józan elemzés, mert azt azért már tisztán látjuk, hogy nem törvényszerűen bekövetkező, sorsszerű és önmagától, s csak a gazdasági viszonyokból keletkező folyamatról van szó, hanem bizony szándékosság van a dolog mögött. Adyval szólva a "Disznófejű nagyúr"röffent egy világválságot.
Eleinte Soros György is csak annyit mondott, hogy ez a gazdasági válság mélyebb és pusztítóbb lesz az 1929-ben kitört nagy túltermelési válságnál, de mióta kiderült, hogy eddig kétmilliárd dollárt keresett a válságon, ő is hallgat. Néhányan még el-elmondják ugyan, hogy ez a válság egyike a kapitalizmus ciklikusan visszatérő válságainak, és rokona az 1929-ben kitörtnek, de ahogy múlnak a napok, ez is tarthatatlanná válik. Mert persze nem is igaz. A két nagy válságnak semmi köze sincs egymáshoz. Aztán a válság keretében történt az is, hogy Soros György egyik cégét megbüntette a bankfelügyelet, amiért szabálytalan eszközökkel tönkre akarta tenni a OTP-t. Ezek és más körülmények a válság bűntény voltára és a megtervezettségére utalnak.
Az érzékenyebb embereknek különben is az a megsejtésük és tapasztalatuk a mai világról, hogy benne minden irányított és mesterséges. A médiumok által kívülről és felülről irányított világ nem is lehet más. Ebben a gazdasági és politikai rendszerben a fizikai történéseket leszámítva már semmi sem történik magától. Minden gerjesztve és kirobbantva, és minden valamilyen idegen, felsőbb érdek szolgálatában történik. A mindennapjait élő, a küzdő és kacagó, a verejtékező és a fapados repülő ülésen kuporgó vagy kényelmesen elnyújtózó ember számára végeredményben mégis szinte elképzelhetetlen, hogy hatmilliárd embert, vagy ha azt nem is, annak legfejlettebb részét, néhány titkos társaság irányíthasson. Még képtelenebbnek látszik a dolog, ha beleszámítjuk, hogy ezek a leggazdagabbak most egy olyan folyamatot indítsanak el, amelyen ők maguk is rengeteget veszítenek. Alulról nézve már-már isteninek látszik ezeknek a néhány száz főt számláló titkos társaságoknak a hatalma. A saját tapasztalataira, a saját korlátozottságaira utalt ember elutasítja ezt a feltételezést. A titkos társaságok, az akármennyi pénzzel rendelkezők kis csoportjainak létezését elfogadja, de a mindenhatóságukat nem. Számára ez már úgyszólván az okkultizmus birodalmába tartozik és átnéz azokon, akik ilyesmivel állnak elő.
 Ezek az átnézők, ezek az ésszerűen gondolkodók azonban valamit nem vesznek tudomásul. Azt az egyszerű tényt, hogy a nyugati világ irányításához ma elegendő a médiumok fölötti befolyás és néhány nagy titkosszolgálat, illetve az összefonódott titkosszolgálatok fölötti parancskiadás lehetősége. S amennyiben ezek egyike sincs a nagyhatalmak kormányainak a kezében, márpedig nincs, akkor ez az úgynevezett háttérhatalom, álljon csak néhány emberből, bizony omnipotens.
Azt, hogy a világ nagy országainak kormányai engedelmeskednek egy nagyobb hatalomnak, látjuk. A kisebbek pedig a nagyokhoz kénytelenek igazodni. Az EU nemcsak mindent megtárgyal az USA kormányával, hanem rendszerint engedelmeskedik neki. Az USA mindenkori kormánya pedig erős izraeli befolyás alatt áll. Izraeli vezetők gyakran eldicsekednek azzal, hogy ők vezetik az Egyesült Államokat, s ők vásárolták fel Manhattant, a világ pénzügyi központját. Ha a legerősebb, leggazdagabb ország kormánya fölött valaki áll, akkor az mindenki fölött áll.
Ugyanakkor a kormányok mindegyike ki van szolgáltatva a tömeg akaratának, másképpen a választók akaratának, a választók akaratát pedig a médiumok, a tévék befolyásolják, s ha valakik kezükben tartják a világ nagy hírügynökségeit és tévéit, rádióit, s egyúttal az USA kormánya, tehát a katonai potenciál fölött is rendelkeznek, akkor a kör be is zárult. A nyugati világot ma igenis lehet irányítani egy titkos központból.
Mi most elsősorban a nyugati félteke, az atlanti tömb válságával és irányíthatóságával foglalkozunk, mert ebbe tartozunk bele. A nyugati kultúra részterülete, a fehér ember élettere, az úgynevezett liberális demokrácia és liberális piacgazdaság ma a legkönnyebben befolyásolható része a világnak. Holott a legfüggetlenebbnek van feltüntetve. A nyugati ember ma azt tudja, abban él, mert azt közlik vele médiumai, hogy ő a legszabadabb, egyénileg a legfüggetlenebb, legracionálisabb és a legnagyobb teljesítményre képes lénye a Földnek, de közben, sajnos a legbefolyásoltabb, s a legfélrevezetettebb. A nyugati ember ma szerencsétlen ember. Egy önhitten, elbizakodottan, becsapottan kimúló társadalom tagja, egy eltűnőben lévő kultúra részese.
S mit látunk? A titkos társaságok elsősorban ezt az atlanti teret, és az eurázsiai részt irányítják, és ennek még ma is kétségtelenül meglévő tekintélyével, tudásával igyekeznek befolyásolni a Föld többi népét, fajtáját, szegény és gazdag emberét. Egyre reménytelenebbül. Az emberiség nagy részét az egyre terjedő és szétágazó, néha egymással is harcban álló szellem, az Iszlám szelleme irányítja, a Távol-Keleten pedig Kína az állampárti szocializmusnak és a tradíciónak sajátos keverékével hoz létre hatalmas gazdasági teljesítményt. Ez a gazdasági teljesítmény már meszsze túlterjed a kapitalizmuson. Ez a nemzeti szocializmus és a nemzeti kapitalizmus új, ötvözött változata. Az európai társadalomtudomány pedig tartózkodik attól, hogy ennek a számára veszélyes vegyüléknek a természetét kutassa. Mert Európában minden tabu, amiben a nemzeti, a népi és a náció fogalma benne van. Mégpedig a titkos társaságok akarata szerint. Kétségtelen, hogy Kína is felülről, egyetlen központból, erős kézzel irányított társadalom, de ott a központnak van neve: a párt. A kínai kommunista párt, mint kommunista párt lehet elítélhető és az emberi jogok érvényesülésének hiánya miatt bírálható, de mint nemzeti szocializmust megvalósító - említhetetlen. Mert az mégiscsak képtelenség, borzalom és világkatasztrófa, hogy az egykor a marxizmust is magáénak valló, s jelenleg a legmagasabbra emelkedő hatalom az Európában leküzdött, a második világháborúban szétvert Németország bűnös társadalmi rendszerét adoptálja és azzal érjen el sikereket. Még akkor is, ha ez a beemelés, felújítás sajátságos módon, kínaiul történik is, hiszen Kínában minden kínaiul történik. Ez itt megemészthetetlen botrány, jobb nem tudomásul venni.
Minden rendben volna, ha ez az elhallgatás megoldaná a nyugati világ gondjait és ha nem veszélyeztetné az irányító titkos társaságok hatalmát. De veszélyezteti. A titkos háttérhatalomnak azt kell tapasztalnia, hogy az eddig biztonságosan működő félretájékoztatásból és a fogyasztásba, a fogyasztói elbutulásba belekényszerített társadalmakból kérdések türemkednek ki. Miértek és miért nem? -ek. Miért folytat értelmetlen és kegyetlen háborúkat a határaitól irdatlan messzire az a hatalom, amelyik annak idején legyőzte a náci fenevadat, és miért alkalmaz ellenségeivel szemben olyan módszereket, kínzásokat és olyan népirtásokat, amelyeknek alkalmazásáért annak idején kivégezte a legyőzött ellenség vezetőit. S aztán talán még ezeknél is súlyo-sabb és félelmetesebb a kérdés, hogy miért nem mond igazat a saját történetéről, kialakulásáról, alapvető erkölcsi igazolásáról, demokratikus rendjének tartópilléréről ez a nyugati hatalom. Miért kell törvényben tiltani egy történelmi tény kutatását, illetve az elfogadott változat megkérdőjelezését. A holokauszttagadást tiltó törvényről van szó. Már több mint egy tucat európai ország törvénybe iktatta, köztük természetesen Németország is. Itthon most van folyamatban a T. Ház elé terjesztése és megalkotása.
A görcsös ragaszkodás és a sietség, amivel a törvényt keresztül akarják hajszolni, félelmet mutat. Mintha a háttérhatalom félne valamitől, valami borzalmas gátszakadástól. Mert ha nem szabad kutatni és a kutatás eredményeként megkérdőjelezni, hogy a németek hatmillió zsidót irtottak ki, és többségüket gázkamrákban, akkor az akarva-akaratlan azt jelenti, hogy tényleg nem így és nem ez történt. Ha nem valós az a szám, amely után elégtétel,  kártérítés, jóvátétel járt és jár ma is, és nem igaz a módszer, amellyel ez a népirtás megtörtént, akkor az egész háború utáni rendszer, demokrácia, fogyasztói társadalom alapjaiban rendül meg. Mert minden, ami a második világháború után történt, a világ felosztása, a rendszerek kialakítása, arra épült, hogy a német és magyar nácizmust meg kell semmisíteni és a helyébe egy vagy demokratikus, vagy szovjet módra szocialista, náciellenes rend-szert kell felépíteni, mert a nácizmus elkövette a legborzalmasabbat, ami elképzelhető és annak nem szabad visszatérnie soha. De ha nem követte el és nem úgy követte el, amit elkövetett, akkor nem is olyan volt, amilyennek beállították, és ami aztán még ennél is súlyosabb, a bűneit és a háborúit, a népirtásait és a hazugságait nem lett volna szabad megismételni, újra elkövetni, márpedig elkövették, illetve nagymértékben folytatták és folytatják ma is.
Vagyis tehát a világot irányító titkos társaságok, amelyek ezt a világrendet, a holokauszt világrendjét kialakították, félnek. Félnek a lelepleződéstől. Ha ugyanis az, amire az egész világrendet felépítették egy hazugságra, vagy legalábbis lényeges eltúlzásra épül fel, akkor az egész építmény összeomolhat. Éspedig nem azért, mert a népek hirtelen antiszemiták lesznek és visszakövetelik a hatmillió áldozat nevében szedett kárpótlásokat, hanem egyszerűen csak azért, mert rájönnek, hogy becsapták őket. Akkor ez a demokrácia nem demokrácia és lehetne más is. Akkor azok, akik uralkodnak, nem jogosan uralkodnak. Akkor az az elit, amely ma minden felelős és jó pénzzel fizető helyet betölt, nem elit és leváltandó. Akkor mindent elölről kell kezdeni.
Ma ezek a holokauszttagadó gondolatok csak könyvekben, kisebb példányszámú folyóiratokban jelennek meg, az uralkodó hírgyárak, holokausztipar nagyüzemei elhallgatják őket, mégis terjednek. Mert az emberekben két dolog hat egyszerre: tapasztalják a fennálló rendszer naponkénti hazugságait, rendszerfenntartó állításainak valótlanságait. Tapasztalhatják, hogy Izrael bármilyen kegyetlenséget, háborút, népirtást megengedhet magának, s bárkit végletesen megfenyegethet. Kiderült, hogy New Yorkban a WTC-tornyok ledőlése nem az al-Kaida műve volt és nem is úgy történt, ahogyan előadták, hanem az USA háborúba sodrása érdekében volt rá szükség. A háború viszont Irak ellen szintén hazugságra épült, mert Szaddám Huszeinnek nem volt tömegpusztító fegyvere.
A nyugati világrend és elsősorban az USA tehát bődületes hazugságokon lett rajtakapva. Ha ehhez most hozzájön még az egész rendszer alapját képező holokausztrendszer hazugsága, akkor a rendszert semmi sem menti meg a bukástól. Mert azt a tényt, hogy valakik nemzedékeket csaptak be, mégpedig módszeresen és közben minden pénz és minden hatalom a kezükben összpontosult, s a világrend haszonélvező elitjévé váltak, egyetlen- egy európai nép sem nyeli le. Sem a hidegvérű svéd vagy norvég, sem a forróvérű olasz vagy spanyol. Ezért a legjobban informáltak, a háttérhatalom emberei elhatározó lépésre szánták el magukat. Megelőzik a rendszerük teljes bukását jelentő lelepleződést, mégpedig úgy, hogy egy másik válságot borítanak a világra. Olyan válságra van szükség, amely minden figyelmet leköt. Meg kell szüntetni a fogyasztói társadalmat, a társadalmakat különböző mértékben nyomorba kell dönteni, a megélhetés kérdéseit kell fő témává tenni. A lélek, az igazság kérdései helyett a gyomor kérdéseire kell terelni a figyelmet. Kézenfekvő, hogy az amúgy is fenyegető hitelválságot, a mesterséges, fedezet nélküli pénz válságát fokozták fel világválsággá és létfenntartási fenyegetéssé. Ez ugyanis kezelhető és szabályozható. Azok, akik a világ pénzrendszere és összes pénze fölött rendelkeznek, akármikor létrehozhatnak új pénzrendszert, eltörölhetik az adósságokat, visszaállhatnak aranyalapra és bármit megtehetnek a pénzzel és a politikai rendszerrel, csak a felháborodást nem tudják szabályozni.
A gazdasági válság eredményeként nem lesz csak igen korlátozott mértékű elitcsere, mígnem a felháborodás forradalma elsöpörhetne mindent és minden VIP-embert.
 Ami most folyik a világban, az hazárdjáték. Azok, akik eddig kiszámítottan és rendkívüli tudatossággal és kegyetlenséggel terveztek meg minden lépést, most kénytelenek kockáztatni. Mert félnek. Egyelőre azt ígérik, hogy a gazdasági válság megoldása, a kilábolás után visszaáll majd a fogyasztásnak az a szintje, amit leromboltak, de maguk már tudják, hogy ez képtelenség és nem tudják mit fognak akkor kérdezni a becsapott emberek. Lehet, hogy azt, hogy hol vannak a gázkamrák?

Csurka István